Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mi volt az első bűn?

Mi volt az első bűn?

A Biblia nézőpontja

Mi volt az első bűn?

EZ A kérdés nem pusztán elvi kérdés. Miért nem? Mert Ádám és Éva Istennel szembeni engedetlensége még napjaink nemzedékében is érezteti hatását. A Biblia ezt a kijelentés teszi: „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek . . .” (Róma 5:12). De hogy járhatott ilyen tragikus eredményekkel az az egyszerű tett, hogy vettek egy fának a gyümölcséből, és megették?

Amikor Isten Ádámot és Évát megteremtette, egy gyönyörű kertbe helyezte őket, mely ízletes zöldségfélékkel és gyümölcshozó fákkal volt tele. Csak egy fától voltak eltiltva — ’a jó és rossz tudásának a fájától’. Mivel szabad akaratukból hozhattak erkölcsi döntéseket, így választhattak, hogy engedelmeskednek-e Istennek, vagy sem. Csakhogy Ádám figyelmeztetést kapott: „azon a napon, amelyen eszel róla [a tudás fájáról], bizony meghalsz” (1Mózes 1:29; 2:17).

Ésszerű korlátozás

Ez az egy korlátozás nem okozott nehézséget, hiszen Ádám és Éva a kert összes többi fájáról ehetett (1Mózes 2:16). Azonkívül a tilalom semmiféle helytelenséget nem tulajdonított a házaspárnak, és a méltóságuktól sem fosztotta meg őket. Ha Isten olyan gaztetteket tiltott volna meg nekik, mint például a bestialitás vagy a gyilkosság, akkor egyesek azt mondhatnák, hogy ennek a két tökéletes embernek bizonyos gyalázatos hajlamai voltak, melyeket féken kellett tartani. Az evés azonban természetes és helyes dolog volt.

Vajon a szexuális kapcsolat volt a tiltott gyümölcs, amint azt némelyek gondolják? Ezt a nézetet nem támogatja a Szentírás. Egyrészt azért nem, mert amikor Istentől elhangzott a tilalom, akkor Ádám még egyedül volt, és nyilván egyedül is maradt még egy ideig (1Mózes 2:23). Másodszor, Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy ’legyenek termékenyek, sokasodjanak, töltsék be a földet’ (1Mózes 1:28). Természetes, hogy nem a törvényének a megszegésére adott nekik parancsot, amiért utána halálra ítélte volna őket! (1János 4:8). Harmadszor, előbb Éva evett a gyümölcsből, és csak később adott belőle a férjének (1Mózes 3:6). Világos, hogy a gyümölcs nem a szexuális kapcsolat volt.

Erkölcsi függetlenségre törnek

A tudás fája egy szó szerinti fa volt, ellenben Isten jogát érzékeltette mint Uralkodóét, hogy ő döntse el, mi a jó, és mi a rossz emberi teremtményeinek. Erről a fáról enni tehát nemcsak lopás volt — elvenni azt, ami Istené —, hanem elbizakodott erkölcsi függetlenségre törés, azaz önrendelkezésre törés is. Figyeld meg, hogy Sátán azt hazudta Évának, hogy ha ő is, és a férje is esznek a gyümölcsből, ’bizony nem halnak meg’, sőt, ezután még ezt is bizonygatta: „Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:4, 5).

Hiába ette meg Ádám és Éva a gyümölcsöt, mégsem kapott isteni megvilágosodást a jóról és a rosszról. Ellenkezőleg, Éva ezt mondta Istennek: „A kígyó vezetett félre engem” (1Mózes 3:13). Pedig tudott Isten parancsáról, sőt meg is ismételte ezt a parancsot a kígyónak, akit Sátán felhasznált (Jelenések 12:9). Tette következésképpen szándékos engedetlenség volt (1Mózes 3:1–3). Ádámot azonban nem vezették félre (1Timóteusz 2:14). Ahelyett, hogy lojálisan a Teremtőjének engedelmeskedett volna, ő inkább a feleségére hallgatott, és követte őt a függetlenség útján (1Mózes 3:6, 17).

Függetlenségüket hangoztatva Ádám és Éva helyrehozhatatlanul tönkretették a kapcsolatukat Jehovával, és rányomták a bűn bélyegét a saját testükre, egészen a génjeikig. Igaz, hogy még több száz évig éltek, de már a bűnbeesésük ’napján’ éppen úgy elkezdték a haldoklást, mint egy faág, amelyet levágnak a fa törzséről (1Mózes 5:5). Sőt mi több, most érezték először az életükben a belső harmónia hiányát. Érzékelték, hogy mezítelenek, és próbáltak elrejtőzni Isten elől (1Mózes 3:7, 8). Bűntudatot is, bizonytalanságot is, és szégyent is éreztek. Bűnük háborgást keltett bennük, lelkiismeretük vádolta őket a rossz elkövetéséért.

Saját magához és szent irányadó mértékeihez hűen, Isten jogosan ítélte Ádámot és Évát halálra, és jogosan űzte ki őket az Éden kertjéből (1Mózes 3:19, 23, 24). Ezzel elveszett a Paradicsom, a boldogság és az örök élet; a következménye pedig a bűn, a szenvedés és a halál lett. Mennyire tragikusra fordult az emberi faj sorsa! Ám közvetlenül a házaspár elítélése után Isten megígérte, hogy a bűnükből eredő valamennyi bajt eltörli, mégpedig úgy, hogy közben nem alkuszik meg saját igazságos irányadó mértékeivel.

Jehovának szándékában állt, hogy Ádám és Éva utódai kiszabadulhassanak a bűn halálos szorításából, és ezt Jézus Krisztuson keresztül valósította meg (1Mózes 3:15; Máté 20:28; Galácia 3:16). Általa fogja Isten eltávolítani a bűnt és a bűn minden hatását, sőt az egész földet Paradicsommá alakítja éppen úgy, ahogyan az kezdetben a szándékában állt (Lukács 23:43; János 3:16).

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Honnan tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs nem a szexuális kapcsolat volt? (1Mózes 1:28).

▪ Mit ábrázol a tiltott gyümölcs evése? (1Mózes 3:4, 5).

▪ Milyen intézkedést hozott Isten, hogy eltörölje a bűn hatásait? (Máté 20:28).

[Oldalidézet a 29. oldalon]

A tiltott gyümölcs nem a szexuális kapcsolat volt

[Kép a 28–29. oldalon]

Éva olyan akart lenni, mint Isten, ő maga akarta eldönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz