Fiatalok kérdezik

Hogyan kerülhetek ki győztesen a harcból?

„Nyolcéves koromban kezdtem maszturbálni. Később megtudtam, hogy mi a véleménye az önkielégítésről Istennek. Borzasztóan éreztem magam, ahányszor csak engedtem a kísértésnek. »Hogy is szerethetne Isten egy ilyen alakot, mint én!« — gondoltam magamban. Biztos voltam benne, hogy nem jutok be az új világba” (Levente *).

LEVENTÉHEZ hasonlóan talán te is rabja vagy az önkielégítésnek. Persze tudod, hogy Jehova örülne neki, ha ellenállnál a kísértésnek, és önuralmat gyakorolnál, ami hozzátartozik Isten szent szellemének a gyümölcséhez (Galácia 5:22, 23; 2Péter 1:5, 6). Időnként mégis engedsz a vágynak. Minden egyes visszaesés után úgy következtetsz, hogy reménytelen eset vagy, és hogy nem tudsz Isten igazságos irányadó mértékei szerint élni.

Pontosan így látta magát a fiatal Péter is. „Amikor visszaestem, szörnyen éreztem magam — mondja. — Azt hittem, soha nem fogom tudni helyrehozni, amit tettem. Nehezen ment az ima. Valahogy így kezdtem: »Jehova, nem tudom, meghallgatod-e az imámat, de . . .«” A fiatal András fejében hasonló gondolatok jártak: „Annyira képmutatónak éreztem magamat! — ismeri el. — Reggel valóságos harc volt fölkelni az ágyból, és elkezdeni a napot. Nehezemre esett végigülni a keresztény összejöveteleket és részt venni a szolgálatban.”

Ha te is úgy érzel, mint Levente, Péter vagy András, ne csüggedj! Nem vagy vele egyedül, és nem vagy reménytelen eset! Sok fiatalnak és idősebb személynek is sikerült már győztesen kikerülnie az önkielégítés elleni harcból. Neked is sikerülhet! *

Amikor gyötör a bűntudat

Mint már említettük, akik rendszeresen maszturbálnak, azokat sokszor bűntudat gyötri. Míg az ’Isten szerinti megszomorodás’ arra indíthat,  hogy felhagyj a maszturbálással, addig a túl erős bűntudat pont az ellenkező hatást éri el (2Korintusz 7:11). Annyira elcsüggedhetsz miatta, hogy nem is akarsz már harcolni (Példabeszédek 24:10).

Igyekezz hát helyes megvilágításban látni a dolgokat. Az önkielégítés a tisztátalanság egyik formája. ’Különféle kívánságok és gyönyörök rabszolgájává’ tehet, és olyan gondolkodást indít el, amely megronthatja az elmét (Titusz 3:3). Ugyanakkor nem tekinthető durva nemi erkölcstelenségnek, mint a paráznaság (Efézus 4:19). Ezért nem kell úgy következtetned, hogy a maszturbálással megbocsáthatatlan bűnt követtél el. A legfontosabb az, hogy ellenállj a kísértésnek, és soha ne add fel a harcot!

Visszaesés után könnyen elkeseredhet az ember. Ilyenkor szívleld meg a Példabeszédek 24:16 szavait: „ha hétszer elesik is az igazságos, fel fog kelni, a gonoszokat azonban elbuktatja a szerencsétlenség.” Egy átmeneti kudarctól még nem leszel gonosz. Éppen ezért ne add fel! Gondold át, mi miatt estél vissza, és törekedj rá, hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat.

Ne marcangold önmagad! Inkább fordíts időt arra, hogy Isten szeretetén és irgalmán elmélkedj. Dávid, a zsoltáríró, aki jól tudta, mit jelent gyarlónak lenni, kijelentette: „Ahogy az apa irgalmaz fiainak, úgy irgalmaz Jehova az őt félőknek. Mert ő jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:13, 14). Igen, Jehova figyelembe veszi a tökéletlenségünket, és ’kész megbocsátani’, ha vétkezünk (Zsoltárok 86:5). Másfelől viszont azt szeretné, ha igyekeznénk előbbre lépni.

Milyen gyakorlatias lépéseket tehetsz azért, hogy győztesen kerülj ki a küzdelemből, és ne ess vissza?

Jó, ha bizalmadba avatsz valakit

Számos országban egyáltalán nem tabutéma a szex, sokan mégis nehéznek találják, hogy komolyan és méltósággal beszéljenek róla. A szégyenérzet miatt talán neked sem könnyű ezt megtenned, még egy bizalmas barát társaságában sem. Egy keresztény, aki hosszú éveken át küszködött a maszturbációval, őszintén elmondta: „Bárcsak össze tudtam volna szedni a bátorságomat, és beszéltem volna a dologról fiatalkoromban! Sok éven át gyötört a bűntudat, és ez  igencsak megérződött azon, hogy milyen kapcsolatban vagyok másokkal, és mindenekelőtt Jehovával.”

De hát kit avass a bizalmadba? A legjobb az volna, ha egy szellemileg érett személynek, lehetőleg az édesapádnak vagy az édesanyádnak szólnál. Valahogy így kezdhetnéd: „Beszélhetnénk valamiről, ami komoly gondot okoz nekem?”

Miklós úgy döntött, hogy beszél az apjával, és ő nagyon együtt érző és megértő volt. Még azt is elmondta a fiának, hogy fiatalabb korában neki is voltak ilyen nehézségei. „Apám nyíltsága és egyszerű őszintesége nagyon sok erőt öntött belém — idézi fel Miklós a beszélgetésüket. — Arra jutottam, hogy ha neki sikerült győznie, akkor nekem is sikerülhet! Annyira megindított a viselkedése, hogy sírva fakadtam.”

Összeszedve a bátorságát, András is beszélt egy keresztény vénnel, és boldog, hogy megtette. * „A testvér szeme könnybe lábadt, amikor meghallgatott — emlékszik vissza. — Miután befejeztem, megnyugtatott, hogy Jehova szeret engem. Elmondta, hogy sokan küzdenek ezzel a gonddal. Megígérte, hogy oda fog rám figyelni, és még keres nekem valamit erről a Biblián alapuló kiadványokban. A beszélgetés után elhatároztam, hogy folytatni fogom a harcot, még akkor is, ha netán visszaesnék.”

Miklóshoz és Andráshoz hasonlóan te is segítséget kaphatsz ahhoz, hogy győztesen kerülj ki az önkielégítés elleni küzdelemből. Fogadd meg a „Harcra fel!” című rész tanácsait! Igen, biztos lehetsz benne, hogy meg tudod nyerni a harcot!

[Lábjegyzetek]

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ Miért nem szabad elfelejteni, hogy Jehova ’kész megbocsátani’? (Zsoltárok 86:5)

▪ Mit fogsz tenni azért, hogy győztesen kerülj ki az önkielégítés elleni harcból?

▪ Miért nem kell szégyellned segítséget kérni?

▪ Mi a legjobb módja annak, hogy tiszta dolgokon járjanak a gondolataid?

[Kiemelt rész/kép a 19. oldalon]

A visszaesés nem jelent vereséget!

Mennyire könnyű lenne így gondolkozni: „Mivel nem sikerült megszabadulnom tőle, így hát abbahagyom a küzdelmet.” Küzdj az ilyen kedélyállapot ellen! Ne engedd, hogy az átmeneti vagy akár a többszöri visszaesést kudarcként fogd fel!

Nézzünk egy szemléltető példát: Ha lépcsősoron mennél felfelé, de megbotlanál, és emiatt egy-két lépcsőfokot visszacsúsznál, vajon úgy érvelnél, hogy „vissza kell mennem a lépcső legaljára és újra kell kezdenem a felmenést”? Természetesen nem! Akkor miért kellene ezt a hamis érvelést a rossz szokásaid elleni küzdelemre alkalmaznod?

A visszaesést gyakran a bűntudat érzése követi. Ezek az érzések talán olyan szélsőségesen eluralkodnak rajtad, hogy erre a következtetésre jutsz: nem vagy jó, nincs szilárd jellemed, és semmi jót nem érdemelsz meg. Ne engedd meg magadnak, hogy belemerülj a bűntudat ezen eltúlzott érzéseibe. Elszívja tőled azt az erőt, amelyre a harc folytatásához szükséged van. És emlékezz arra is: A földön valaha élt legnagyobb férfi, Jézus Krisztus, azért jött, hogy a bűnösöket megváltsa, nem tökéletes emberek megváltása érdekében jött. Jelenleg egyikünk sem tud tökéletesen eljárni mindenben (Ébredjetek! 1991. április 8., 14—5. oldal).

[Kiemelt rész/kép a 20. oldalon]

Harcra fel!

▪ Tudatosan irányítsd másra a gondolataidat (Filippi 4:8)

▪ Ne nézz olyasmit, ami helytelen vágyakat ébreszt (Zsoltárok 119:37)

▪ Imádkozz ’a szokásosnál nagyobb erőért’ (2Korintusz 4:7)

▪ Bőven legyen tennivalód a keresztényi szolgálatban (1Korintusz 15:58)

[Kiemelt rész/kép a 20. oldalon]

További segítség

Hogy miként lehet győztesen kikerülni az önkielégítés elleni harcból, arról még többet ír a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című könyv a 25. és 26. fejezetben; Jehova Tanúi kiadványa.