Toledo – Középkori kultúrák lenyűgöző ötvözete
Toledo – Középkori kultúrák lenyűgöző ötvözete
AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL
A PIRENEUSI-FÉLSZIGET szívében egy gránittömb terül el, melyet a Tajo folyó három oldalról is közrefog. Az évszázadok folyamán a folyó sziklákat vájt ki, melyek védelmezik a domb oldalait. Ezen a stratégiai szempontból előnyös magaslaton született Toledo városa, mely Spanyolország és a spanyol kultúra jelképévé vált.
Napjainkban az óváros szűk, kacskaringós utcái a középkorba röpítik vissza az idelátogatókat. A város kapui, kastélyai és hídjai mind-mind a középkor hangulatát őrzik, és néma tanúi annak az időszaknak, amikor Toledo az egyik legjelentősebb város volt Európában.
Toledo azonban korántsem egy tipikus európai város. Még a vasúti pályaudvar épülete is keleties jegyeket hordoz. Ha jobban szemügyre vesszük Toledo műemlékeit és az itt űzött mesterségeket, kiderül, hogy a város több olyan civilizáció tudását is felhalmozta, amely az évszázadok során ezen a területen virágzott. Toledo az aranykorában, vagyis mintegy 700 évvel ezelőtt, középkori kultúrák olvasztótégelye lett.
Különböző kultúrák
Mielőtt a rómaiak Hispánia területére jöttek, a kelta és ibér népek ezen a stratégiailag
fontos helyen már megalapítottak egy települést. A rómaiak Toletumnak nevezték (ez az elnevezés a ’magasba emelt’ jelentésű tollitum szóból ered), és az egyik tartományi központjukká tették. A római történész, Livius így jellemezte a települést: „kicsi város, de elhelyezkedése folytán erős.” Amikor a Római Birodalom bukása után a nyugati gótok meghódították Hispániát, Toledót választották a székhelyüknek. A VI. században Rekkared király itt utasította el az arianizmust, és ezzel elősegítette, hogy Hispánia legyen az ortodox katolicizmus egyik központja, és azt is, hogy Toledo prímási székhely legyen.A vallási helyzet megváltozott, amikor a város a muszlim kalifátus része lett. Az óváros szűk utcácskái ebből az időből valók, mely a VIII. századtól a XI. századig tartott. A muszlim tolerancia lehetővé tette, hogy a keresztény, a zsidó és a mór kultúra egymás mellett létezzen. Végül VI. Alfonz katolikus király 1085-ben bevette a várost. Jóllehet az uralkodási forma megváltozott, az előbb említett kultúrák még több évszázadon át jól megvoltak egymás mellett.
Toledo legimpozánsabb épületei közül sok a középkorból származik. A katolikus uralkodók a várost a fővárosukká tették, a zsidó lakók a szakértelmüket a kézművességben és a kereskedelemben kamatoztatták, a muszlim mesterek pedig az építészetben jeleskedtek. A három vallás tudósai együtt dolgoztak a fordítóiskolában. A XII. és a XIII. században a klasszikus ókor sok művét fordították le latinra és spanyolra. Ezeknek a fordítóknak köszönhetően az arab civilizáció irdatlanul nagy ismeretanyagához a nyugati emberek is hozzáférhettek.
A XIV. században véget ért a vallási tolerancia, amikor a városban több ezer zsidó lakost lemészároltak. Mire Kolumbusz felfedezte Amerikát, a spanyol inkvizíció már felállított egy törvényszéket Toledóban, és a zsidóknak meg a muszlimoknak választaniuk kellett a kikényszerített áttérés vagy a száműzetés között.
A dicső múlt emlékei
Toledo központjában száznál is több műemlék tekinthető meg. E gazdag történelmi hagyaték miatt az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete felvette a világörökségbe a várost. A középkorból származó, fölöttébb lenyűgöző építmények között van két híd is, mely a Tajo folyó fölött ível át. Az egyiken keleti irányból, a másikon pedig nyugati irányból lehet a városba jutni. És biztosan egyetlen látogató figyelmét sem kerüli el a masszív Új Bisagra kapu, mely a fallal körülvett óváros előtt strázsál.
Ha a távolból nézzük, akkor Toledót két műemlék uralja. Egy robusztus, négyzet alakú erőd, az Alcázar a város keleti részén terül el. Az évszázadok során már volt római praetorium (a helytartóság épülete), a nyugati gót uralkodók palotája, arab erőd és a spanyol királyok egyik rezidenciája. Most a hadimúzeum és egy óriási könyvtár működik benne. De mivel Toledo elsősorban vallási központ, a hatalmas gótikus katedrális uralja a városközpontot. (Lásd a 17. oldalon található kiemelt részt.)
A katedrális és a város más templomai egy neves művész festményeivel büszkélkedhetnek, aki Toledóban telepedett le. A festőt El Greco néven ismerjük, mely név jelentése: ’a görög’. Teljes neve Domenikosz Theotokopoulosz volt. A régi zsidó negyedben, azon a részen, ahol lakott, most egy múzeumban megtekinthető néhány festménye.
Toledo a déli oldalon levő dombokról nézve igazán méltóságteljesnek tűnhet. A varázsa azonban akkor kerít leginkább a hatalmába, ha bejárjuk a szűk utcácskáit. Az idelátogatók talán egy kicsit eltévednek, de nem kell hozzá sok idő, és lenyűgözik őket a festői sikátorok, az ódon épületek, a gazdagon díszített erkélyek és a hívogató ajándékboltok.
Jóllehet úgy tűnik, mintha ebben a városban megállt volna az idő, a turistáknak végül búcsút kell inteniük Toledónak. Erre a legjobb lehetőségük a Tajo folyó déli részénél nyílik. Estefelé a lenyugvó nap meleg sugaraival simogatja a várost, melynek pompás műemlékei még egyszer felidézik az aranykorát.
[Kiemelt rész/képek a 17. oldalon]
HÁROM KULTÚRA TOLEDÓBAN
A középkorban Toledo három részből állt: katolikusok, zsidók és muszlimok éltek itt a saját törvényeik és szokásaik szerint. Hajdani imádati helyeik közül néhány most fő turistalátványosság lett.
➤ Az egyik, X. századból való mecset most „a Fény Krisztusa” nevet viseli, és a művészien megépített téglafalak a muszlim mesterek jellegzetes stílusát tükrözik vissza. Az épület a város Medina nevű részén fekszik, ahol egykor tehetős muszlimok éltek.
➤ Két középkori zsinagóga épülete is fennmaradt – melyeket később átalakítottak katolikus templommá –, és ezek bizonyítják, hogy Toledóban nagy zsidó közösség élt. Hajdanán ők alkották a város lakosságának az egyharmadát. A Santa María la Blanca a legrégebbi zsinagóga, és a belső részét a fenti mecsethez hasonlóan sok oszlop díszíti. A Tránsito-zsinagóga (jobbra) tágasabb, és most a zsidó Szefárd Múzeum működik benne.
➤ Spanyolország legnagyobb gótikus katedrálisának építése a XIII. században kezdődött, és több mint 200 év múlva készült el.
[Kiemelt rész/képek a 18. oldalon]
KÜLÖNLEGES PENGÉK ÉS ÉDES MARCIPÁN
A városban a kovácsok már több mint kétezer éve készítenek kardokat, és a Toledo név a nemesacél szinonimájává vált. Hannibál seregei és a római légiók ezeket a Tajo folyó partján kovácsolt kardokat forgatták. Évszázadok múltán a muszlim mesterek kezdték damaszkozással díszíteni a toledói pengéket és páncélzatokat. A bal oldalon látható egy toledói penge mása, melyen megfigyelhetjük ezt a díszítést. (Lásd a „Díszítés aranyból acélon” című cikket az Ébredjetek! 2005. január 22-ei számában.) Manapság a város legtöbb ajándékboltjában nagy választék van pengékből és az elmaradhatatlan páncélzatból. Azon kívül, hogy emléktárgyként megvásárolhatók, a csatatéren is elővillannak – de persze csak a filmekben.
Toledóban a marcipánkészítésnek is hagyománya van. Ennek a csemegének az eredete egészen a város arab meghódításáig nyúlik vissza. Spanyolországban már hatalmas mandulaligetek voltak, amikor a muszlimok ideérkeztek, de egy másik nélkülözhetetlen alapanyag, a cukor hiányzott. Még 50 év sem telt el a muszlim hódítás után, és Dél-Spanyolországban már itt is, ott is cukornádültetvények jelentek meg. A XI. századra toledói specialitás lett a marcipán, és azóta is örömmel fogyasztják a ínyencek. Vannak üzletek, ahol csak marcipánt és különféle marcipánfigurákat lehet kapni. Ha Toledóba látogatsz, mindenképp kóstold meg ezt a pompás finomságot.
[Forrásjelzés]
Agustín Sancho
[Térkép a 16. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
PORTUGÁLIA
SPANYOLORSZÁG
Madrid
Toledo
[Kép a 18. oldalon]
Szent Márton híd