Több mint játék

AZ EGYIPTOMIAK lapos fadarabokból, a japánok papírból, a németek porcelánból, az eszkimók pedig fókabőrből készítették. A felnőttek gyűjtik, a gyerekek dédelgetik. Miről van szó? A játék babáról.

A The World Book Encyclopedia ezt írja: „A legtöbb babafigurát ősi időktől fogva mágiához vagy vallási rituálékhoz használták, nem játékként.” Az ókori egyiptomiak mintás ruházatot festettek apró, evezőlapát alakú fadarabokra, és zsinegekre fűzött agyaggyöngyökkel díszítették őket, ez volt a babák haja. Ezeket a „lapátbabákat” halottjaik sírjába helyezték, abban a hitben, hogy a babák majd szolgálni fogják az elhunytakat a túlvilágon. A Nyugat-indiai-szigeteken bosszúszomjas emberek tűket szurkáltak vudubabákba, azt remélve, hogy így kárt tesznek az ellenségeikben.

A babák számos kultúrában termékenységi rítusokhoz kapcsolódtak. Például az ókori Görögországban a lányok – röviddel a házasságkötésük előtt – a termékenység istennőjének, Artemisznek az oltárán hagyták a babáikat. Napjainkban Afrikában a ghánai asanti törzs asszonyai egy babát hordanak a ruhájuk övében, azt remélve, hogy az segít nekik, hogy gyönyörű gyermekeik szülessenek. Szíriában némelyik lány babákat akaszt az ablakba, hogy ezzel jelezze, eladósorba lépett.

Japánban minden év március 3-án a babáké a főszerep, amikor megtartják a hina macuri ünnepet, vagyis a babafesztivált. Ez úgy is ismert, mint a lányok ünnepe, és „sokféle szokásból ered – jegyzi meg egy enciklopédia. – Az egyik egy kínai tisztulási szertartás, melyet egy folyó mentén végeztek a harmadik holdhónap elején. A Heian-korszak idején (794–1185) az udvari nemesek jövendőmondókat hívattak a harmadik hónap harmadik napján, hogy megszabaduljanak a tisztátalanságaiktól, átadva azokat papírfiguráknak . . . , melyeket aztán a folyóba vagy az óceánba dobtak” (Japan—An Illustrated Encyclopedia).

 Játék babák

Japánban az Edo-korszak alatt (1603–1867) hús-vér emberekről mintázták és különböző ruhákba öltöztették azokat a babákat, melyeket kimondottan gyerekeknek készítettek. Voltak olyan babák is, melyek drótok, zsinegek, görgők, és fa fogaskerekek segítségével mozogtak. Az egyik modell még arra is képes volt, hogy teát vigyen a vendégnek, majd visszatérjen az üres csészével.

Az 1700-as éveket megelőzően a nyugati országokban „nem igazán létezett a mai értelemben vett gyerekkor – írja egy enciklopédia. – A gyermekeket kis felnőtteknek tekintették, és elvárták tőlük, hogy úgy is viselkedjenek.” A babákat sokkal inkább felnőtteknek készítették, mintsem gyerekeknek. Az 1800-as évek folyamán azonban felismerték, hogy mennyire fontos a játék egy gyermek fejlődéséhez. Ennek eredményeképpen fellendült a babagyártás Európában.

A német babagyártók már 1824-ben feltaláltak egy olyan eszközt, amely lehetővé tette, hogy a játék babáik azt mondják, hogy „mama” és „papa”. Később pedig, ugyanebben a században, járóbabákat kezdtek gyártani. Mi több, Thomas Edison amerikai feltaláló készített egy miniatűr lejátszót, amelynek köszönhetően úgy tűnt, hogy a baba beszél. Mindeközben a franciák elkészítették a Bébé Gourmand babát, amely tudott enni. A franciák a divatbabáikról is híresek voltak, melyeket elegáns ruhákba öltöztetve adtak el. A babatulajdonosok kiegészítőket vásárolhattak ezeknek a babáknak, például fésűket, bundákat, legyezőket és bútorokat.

A XX. században soha nem látott méreteket öltött a babagyártás. Az 1940-es években a műanyag használatával lehetővé vált, hogy a gyártók olcsó, mégis aprólékosan kidolgozott játék babákat gyártsanak. A műanyag Barbie baba, az 1959-es megjelenése óta, a játékbaba-ipar legnépszerűbb darabja. Eddig több mint egymilliárd darab kelt el belőle, és csupán egyetlen év alatt, 1997-ben 1,2 milliárd eurót kerestek vele a gyártói.

Babákkal tanítanak

Az Egyesült Államok délnyugati részén élő pueblo indiánok kaktuszgyökérből, illetve fenyőfából faragott kacsinababákat használtak, hogy törzsi isteneikről tanítsák a gyermekeiket. Egy különleges ünnepség keretében a törzs egyik tagja az egyik istenükhöz hasonlóan öltözött fel, és hozzá hasonlóan viselkedett. Ezt követően a szülők egy olyan babát adtak a gyermeküknek, amely ezt az istent ábrázolta. Így miközben a gyermekek játszottak a babával, megismerték az istent.

A játék babák „lehetővé teszik, hogy a gyermekek kifejezésre jutassák a fájó érzéseket, a haragot és más érzéseket – írja a The World Book Encyclopedia. – Miközben a babákkal játszanak, elpróbálhatják azokat a szerepeket, melyeket felnőttként szeretnének betölteni.” Japánban minden év májusában gyermeknapi ünnepséget rendeznek. Ilyenkor egy olyan babát is kiállítanak, amely tetőtől talpig a fiatal harcosok hagyományos harci öltözékét viseli. A baba példaképül szolgál a fiatal fiúknak, hogy a helyi kultúrának megfelelően a társadalom erős és tiszteletre méltó tagjaivá váljanak.

Mivel a gyermekek érzelmileg kötődnek a babáikhoz, a bölcs szülők nem hagyják figyelmen kívül, hogy a babák hatással lehetnek a gyermekeik fejlődésére. Például egyesek szerint bizonyos babák külseje, és az, hogy temérdek ruhájuk  van, káros hatással lehet a kislányokra. Egy kritikus azt állítja, hogy az ilyen babák romboló hatással lehetnek „a kislányok gondolkodására, azt az üzenetet sugallva, hogy a küllem fontosabb, mint a jellem”.

Aki már látott gyerekeket babázni, annak egyértelmű, hogy a baba bármiből készült is – szövetből, papírból, fából, műanyagból vagy valami másból –, több mint játék. A baba a gyermek barátja, játszótársa, sőt a bizalmasa, a gyerekkor része.

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Újra népszerűek a régi babák

A babagyűjtés nagyon népszerűvé vált. Az 1970-es években lendült fel, nemzetközi piacot teremtve. A gyűjtők keresik az olyan olcsó műanyag babákat, melyek pusztán néhány dollárt érnek, illetve az olyan ritkaságokat is, mint a Kämmer–Reinhardt-babák. Az egyik ilyen baba, melyet az 1900-as évek elején Németországban gyártottak, 189 600 euróért kelt el egy árverésen. Az egyik legnagyobb babagyűjtemény körülbelül 12 000 babából áll, és a rochesteri játékmúzeumban található (Strong National Museum of Play, USA, New York állam).

[Kiemelt rész/kép a 28. oldalon]

Aggodalomra adhatnak okot a játék babák

Hogyan védhetik meg a szülők a gyermekeiket a káros hatásoktól, melyeket egyes játék babák okozhatnak? A The Washington Post a következőket kifogásolta: „Ahogy a múltban a dohányipar, úgy napjainkban a szórakoztató- és játékipar sem vállal semmilyen felelősséget általában véve, és a jelek szerint nem hajlandó változtatásokat tenni önszántából.” Egyértelmű hát, hogy a szülőknek kell felelősséget vállalniuk.

A Biblia azt a parancsot adja a szülőknek, hogy mindennap lássák el hasznos útmutatással a gyermekeiket (5Mózes 6:6–9; Példabeszédek 22:6). Hogyan tehetik ezt meg úgy, hogy megvédjék a gyermekeiket némely játék baba lehetséges káros hatásától? Egy édesanya elmondja, hogy ő rendszeresen olvasott a lányának a szerénységet tükröző öltözködésről, melyről az 1Timóteusz 2:9 ír, és érveket hozott fel neki ezzel a témával kapcsolatban. A beszélgetéseik nagyjából így zajlottak:

Anya: Kire hasonlítanak ezek a babák? Egy gyerekre vagy egy nénire?

Lánya: Egy nénire.

Anya: Miért gondolod ezt?

Lánya: Azért, mert úgy néznek ki, mint a nénik, és a ruhájuk meg a cipőjük is olyan, mint a néniké.

Anya: Így van. És azok után, amit a Bibliában olvastunk, gondolod, hogy a keresztényeknek olyan ruhát kellene viselniük, mint amilyen ezeké a babáké?

Lánya: Nem.

Anya: Miért nem?

Lánya: Azért, mert a szoknyájuk nagyon rövid . . . , a blúzuknak mély a kivágása . . . , és a ruhájuk rájuk tapad.

Kétségtelen, hogy erőfeszítést igényel a szülők részéről, hogy úgy tanítsák meg a gyermekeiknek az isteni alapelveket, hogy ilyen következtetésre jussanak. De megéri! Sok szülő hasznot merít a Tanulj a nagy Tanítótól! című könyvből. Ez Jehova Tanúi kiadványa, mely azért készült, hogy segítséget nyújtson a szülőknek abban, hogy a gyermekeik szívébe véssék az isteni alapelveket.

Ön is megrendelheti ezt a gyönyörűen illusztrált, 256 oldalas könyvet, ha ír Jehova Tanúi címére: Budapest, Pf. 20, H-1631. Kérjük, levelében jelezze, hogy szeretne egy példányt a Tanulj a nagy Tanítótól! című könyvből.

[Kép a 26. oldalon]

Japán baba, mely teát szolgál fel

[Kép a 26. oldalon]

A francia Bru-baba

[Képek forrásának jelzése a 26. oldalon]

Fent: © SHOBEI Tamaya IX; középen: Courtesy, Strong National Museum of Play, Rochester, New York; lent: © Christie’s Images Ltd