A Murchison-vízesés – A Nílus gyöngyszeme

„A Nílus legnagyobb vízesése” (Sir Samuel White Baker angol felfedező)

A VÍZESÉSEK mindig is mély csodálattal, áhítattal töltötték el az embereket. A sziklákra zúduló víz robajának megnyugtató hangja és a vízesések közelében érezhető lágy vízpermet miatt a turisták szívesen töltenek akár több órát is egy ilyen helyen.

Nincs ez másképp az ugandai Murchison-vízeséssel * sem. Sokak szerint a több mint 6400 km hosszú Nílusnak ez a leginkább szemet gyönyörködtető szakasza. Igaz, ez a vízesés nincs olyan magas, mint a dél-amerikai Angel-vízesés, és nem is zúdul le rajta annyi víz, mint a szintén afrikai Viktória-vízesésen vagy az észak-amerikai Niagara-vízesésen, a szépsége és ereje mégis nagy hatással van az odalátogatókra.

A Murchison-vízesés felfedezése

A Murchison-vízesés csupán egy része a 3840 négyzetkilométeren elterülő Murchison Falls Nemzeti Parknak, mely Uganda észak-nyugati részén helyezkedik el, és 1952-ben lett megalapítva. Sir Samuel White Baker az 1860-as évek elején járt azon a vidéken. Egyik könyvében így ír arról, amikor először pillantotta meg a vízesést:

„A zugot megkerülve pompás látvány tárult elénk . . . Az alázuhanó víz habfehér színe élesen elütött a folyót páncélba szorító sötét szikláktól. A trópusok kecses pálmái és a vad pizangok tökéletessé tették a látvány szépségét. A Nílus legnagyobb vízesését a Királyi Földrajzi Társaság elnökének tiszteletére Murchison-vízesésnek neveztem el” (A Nílus rejtélye).

Látogassunk el a vízeséshez

Ha szeretnénk megcsodálni a vízesést, erre kiváló lehetőségünk nyílik egy hajó fedélzetéről, mely a Paraa nevű helyről indul. Már maga a tudat is izgalmas, hogy a Níluson hajózhat az ember, ráadásul biztonságos távolságból vadállatokat is láthatunk. A vízilovak látványa mindennapos errefelé, csakúgy, mint a hatalmas afrikai elefántoké, a krokodiloké és a kafferbivalyoké. A Nílus lenyűgöző vadvilága annyira magával ragadhatja a látogatót, hogy egy pillanatra meg is feledkezhet eredeti úti céljáról, a vízesésről. Ám  amint megpillantja a tajtékzó vizeket, melyek a sziklában keletkezett hasadékon szinte robbanásszerűen törnek át, azonnal megérti, hogy miért is volt annyira lenyűgözve az angol felfedező.

Noha sok turista egy hajóról szemléli hosszasan a vízesést, aki felülről tekint le, annak még különlegesebb élményben van része. Sőt némelyek szerint nincs is ennél pompásabb látvány. Fentről ugyanis láthatjuk, hogyan zúdul le az 50 méter széles Nílus a hasadékon áthaladva – mely csupán 6 méter széles – a 40 méterrel mélyebben lévő medencébe. Ezt tartják a világ legnagyobb erejű természetes vízfolyásának. A vízeséshez látogatók időnként enyhe remegést éreznek a lábuk alatt, mivel a zabolátlan víz a hasadékon át hatalmas erővel zúdul a mélybe.

Baker is beszámolt róla, hogy egy reggeli séta során egyszer csak robajló hangra lett figyelmes. Azt hitte, távoli mennydörgést hall, de aztán nagy meglepetés érte: egy vízesés tárult a szeme elé.

Hozzá hasonlóan minden évben több ezren csodálják meg a vízesés lélegzetelállító szépségét és erejét. A látvány, ahogy a víz hatalmas nyomással áttör, és a mélybe zúdul, maradandó élményt nyújt. A Murchison-vízesés valóban a Nílus gyöngyszeme!

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/​kép a 17. oldalon]

A Murchison Falls Nemzeti Park

Egy 1969-es feljegyzés szerint akkoriban 14 000 víziló, 14 500 elefánt és 26 500 kafferbivaly élt a park területén. Az ezután következő évtizedekben az állatok száma jelentősen visszaesett, az utóbbi években azonban a környezetvédelmi programoknak köszönhetően ismét növekszik. Az erdők több főemlősnek adnak otthont, például csimpánzoknak és babuinoknak, míg a szavannákon háborítatlanul kószálhatnak zsiráfok és kongónik. A park területén ez idáig több mint 70 emlősfajt és 450 madárfajt figyeltek meg.

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

A 16. és a 17. oldalon lévő képek: Courtesy of the Uganda Wildlife Authority