MIT tegyél, ha a veszekedések állandóvá váltak a családodban? Talán egyre gyakrabban és indulatosabban vitatkoztok. Lehet, hogy sokszor már arra sem emlékszel, min vesztetek össze. Szeretitek egymást, és nem akarjátok megbántani a másikat.

Ne feledd, attól, hogy nem mindenben értetek egyet, még nem fog széthullani a családotok. Nem a véleménykülönbségek okozzák a problémát. Azt, hogy az otthoni légkör békés vagy ellenséges lesz, az határozza meg, hogy hogyan kezelitek az ilyen helyzeteket. Vizsgáljuk most meg, mi segíthet véget vetni a viszálynak.

A vitához legalább két személy kell, de ha az egyikük elhallgat, a heves szóváltás lecsendesedhet. Ezért hát fogd vissza magad, és ne torold meg a sérelmet. Uralkodj magadon, hogy megmaradhasson az önbecsülésed és a méltóságod. Emlékezz rá, hogy a családi béke fontosabb, mint hogy megnyerd a szócsatát.

„Ahol nincs fa, kialszik a tűz, és ahol nincs rágalmazó, lecsendesedik a viszály” (Példabeszédek 26:20)

Ha együtt érzően odafigyelsz a másikra, anélkül hogy félbeszakítanád vagy elítélnéd, gyorsan lenyugodhatnak a kedélyek, és helyreállhat a béke. Ahelyett, hogy rosszat feltételeznél a másikról, próbáld megérteni az érzéseit. Ne láss rosszindulatot a mögött, ami pusztán a velünk született hibákból fakad. A bántó beszéd inkább meggondolatlanságból vagy sértettségből ered, mintsem gorombaságból vagy bosszúvágyból.

„Öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést” (Kolosszé 3:12)

Ha már nagyon feszült vagy, talán jobb, ha udvariasan elnézést kérsz, és elmész egy rövid időre, hogy lehiggadj. Átmehetnél egy másik szobába, vagy sétálhatnál egyet, amíg megnyugszol. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarsz együttműködni, vagy elodázod a problémát, és azt sem, hogy mosolyszünetet tartasz. Inkább arról van szó, hogy időt adsz magadnak arra, hogy imádkozz Istenhez türelemért, jó ítélőképességért és józanságért.

„Távozz, még mielőtt kitör a veszekedés” (Példabeszédek 17:14)

Nem fog segíteni, ha csak az jár a fejedben, mivel vághatsz vissza. Inkább próbálj meg olyan szavakat találni, melyekkel csillapíthatod a másik érzéseit. Ahelyett, hogy megmondanád neki, hogyan kellene éreznie, kedvesen kérd meg, hogy mondja el, mit érez, és köszönd meg, hogy segített jobban megérteni a helyzetet.

„Van, aki meggondolatlanul olyanokat mond, mint amilyen a tőrszúrás, a bölcsek nyelve viszont gyógyír” (Példabeszédek 12:18)

Bosszantó lehet, ha egy családtag türelmetlen. Bármennyire sértve érzed is magad, ne gúnyolódj, ne sértegesd a másikat, ne emeld fel a hangod, és ne vádaskodj ilyenekkel: „Nem törődsz velem.” „Soha nem figyelsz rám.” Inkább higgadtan mondd el a házastársadnak, hogy a viselkedése hogyan érintett téged („Rosszul esik, amikor. . .”). A lökdösésre, ütésre, rúgásra és az erőszak más formáira semmilyen mentség nincsen. Ugyanez igaz a gúnynevekre, a lekezelő megjegyzésekre és a fenyegetésekre is.

„Minden rosszindulatú keserűség, harag, indulat, ordítozás és becsmérlő beszéd távolíttassék el tőletek minden rosszasággal együtt” (Efézus 4:31)

Ne engedd, hogy a negatív érzéseid miatt szem elől téveszd a fő célodat, a béke helyreállítását. Ne feledd, hogy ha vitába szállsz valakivel, akkor mindketten veszítetek, ha viszont törekszel a békére, mindketten nyertek. Ismerd el, hogy te is hibás vagy. Még ha meg is vagy győződve róla, hogy semmi rosszat nem tettél, akkor is bocsánatot kérhetsz azért, hogy ingerült lettél, vagy rosszul reagáltál, illetve akaratlanul is, de rontottál a helyzeten. A büszkeségednél vagy a győzelmednél fontosabb, hogy békés kapcsolatban maradjatok. És ha valaki bocsánatot kér tőled, bocsáss meg neki minél hamarabb.

„Törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét, és amik egymás épülésére vannak” (Róma 14:19)

Ha sikerült megfékezni a vitát, mit tehetsz, hogy megőrizd a békét a családban? Ez lesz a témája a következő cikknek.