Az első ember, Ádám leszármazottaiként mindannyian egy család vagyunk. Bár elvárható, hogy a családtagok szeressék és tiszteljék egymást, napjainkban ritka az ilyen. Szerető Istenünk nem ezt szeretné.

„Szeresd az embertársadat, mint önmagadat” (3MÓZES 19:18).

„Szeressétek az ellenségeiteket” (MÁTÉ 5:44).

Figyeld meg, hogyan jellemzi Isten a szeretetet a Szavában, az 1Korintusz 13:4–7-ben:

„A szeretet türelmes és kedves”.

Gondolj bele: Milyen érzés, ha mások türelmesek és kedvesek veled, és nem reagálnak mérgesen, ha hibázol?

„A szeretet nem féltékeny”.

Gondolj bele: Milyen érzés, ha mások túlzottan gyanakvóak veled, vagy irigyek rád?

A szeretet „nem keresi a maga érdekeit”.

Gondolj bele: Milyen érzés, amikor mások tiszteletben tartják a véleményedet, és nem ragaszkodnak mindig a sajátjukhoz?

A szeretet „nem tartja számon a sérelmet”.

Gondolj bele: Isten kész megbocsátani egy bűnbánó személynek, aki vétett ellene. „Nem hánytorgatja fel a hibáinkat minduntalan, és nem neheztel örökké” (Zsoltárok 103:9). Jóleső érzés, amikor megbocsát nekünk valaki, akit megsértettünk. Ezért mi is legyünk készek megbocsátani másoknak, ha megbántanak minket (Zsoltárok 86:5).

A szeretet „nem [örül] az igazságtalanságnak”.

Gondolj bele: Ha valami rossz történik velünk, nem esik jól, ha mások kárörvendőek. Ezért nem örülünk annak, ha mások nehézségeken mennek keresztül, még akkor sem, ha korábban rosszul bántak velünk.

Akkor élvezhetjük Isten áldását, ha kivétel nélkül úgy szeretünk mindenkit, ahogyan az előzőekben szó volt róla. Az egyik gyakorlatias módja ennek az, ha segítünk a szükségben levőknek.