„Egy trón állt az égben, és ül valaki a trónon. A rajta ülő kinézetre olyan, mint egy jáspiskő és egy vörös színű drágakő, a trón körül pedig kinézetre a smaragdhoz hasonló szivárvány” (Jelenések 4:2, 3).

„Fényesség vette őt körül. Volt valami, ami úgy nézett ki, mint a felhőtömegben megjelenő ív a záporeső napján. Így nézett ki a fényesség körös-körül. Olyannak látszott, mint Jehova dicsősége” (Ezékiel 1:27, 28).

A János apostolnak és Ezékiel prófétának adott látomások úgy festik le a legfelségesebb Isten, Jehova pompáját, hogy azonnal magunk elé tudjuk képzelni; ragyogó drágakövekről, szivárványról és méltóságteljes trónról olvashatunk. Megtudhatjuk, hogy Jehova környezete ámulatba ejtően szép, kellemes és békés.

Ezek a leírások összhangban vannak a zsoltáríró szavaival, aki ezt írta: „Jehova nagy és felettébb dicsérendő. Félelmetes ő minden isten felett. Mert a népek istenei mind csak hiábavaló istenek, de Jehova alkotta az egeket. Méltóság és pompa van előtte, erő és szépség az ő szentélyében” (Zsoltárok 96:4–6).

Jehova a legfőbb Úr, mégis arra kér minket, hogy imádkozzunk hozzá, és azt ígéri, hogy meghallgat bennünket (Zsoltárok 65:2). Mivel Isten ennyire szeret minket és törődik velünk, János apostol teljes meggyőződéssel írhatta azt, hogy „Isten szeretet” (1János 4:8).

„[A keresztény tanítvány, István] szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján, és ezt mondta: »Íme! Látom az egeket megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján«” (Cselekedetek 7:55, 56).

Nem sokkal István látomása előtt Jézust halálra adták. Pont azok bujtották fel az embereket erre, akikhez István beszélt, vagyis a zsidó vallásvezetők. A látomás megerősítette, hogy Jézus él, feltámadt és dicsőségben részesült. Pál apostol ezt írta erről: „[Jehova] feltámasztotta [Jézust] a halottak közül, és jobbjához ültette az égi helyeken,  sokkal feljebb minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, melyet említenek, nemcsak ebben a világrendszerben, hanem az eljövendőben is” (Efézus 1:20, 21).

Amellett, hogy az Írások ecsetelik, milyen kiemelkedő helyzetben van Jézus, azt is feltárják, hogy Jehovához hasonlóan ő is őszintén törődik az emberekkel. Földi szolgálata idején Jézus betegeket gyógyított, és halottakat támasztott fel. Azzal, hogy feláldozta az életét, nyilvánvalóvá tette, mennyire szereti Istent és az embereket (Efézus 2:4, 5). Jézus Isten jobbján állva hamarosan él a hatalmával, és minden engedelmes emberre kiterjeszti az áldásokat.

„[Én, Dániel próféta] néztem, mígnem trónokat állítottak fel, és az Öregkorú [Jehova] leült . . . Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte” (Dániel 7:9, 10).

Dániel a látomásában látta, hogy az égben nem csupán egy angyal van, hanem rendkívül sok. Micsoda lenyűgöző látvány lehetett! Az angyalok dicsőséges szellemszemélyek, intelligensek és hatalmas erejűek. A rangjukat tekintve vannak köztük szeráfok és kerubok. A Biblia több mint 250-szer utal az angyalokra.

Egyesek abban hisznek, hogy sokan, akik meghalnak, angyalok lesznek az égben. De ez a hitnézet nem igaz. Az angyalokat Isten sokkal hamarabb megteremtette, mint az embereket. Már a föld létrehozásakor is jelen voltak, és lelkesen figyelték az eseményeket (Jób 38:4–7).

A hűséges angyalok szolgálata egyrészt abból áll, hogy részt vesznek a földön jelenleg folyó legfontosabb munkában: hirdetik Isten királyságának a jó hírét (Máté 24:14). Ez kiderül János apostol látomásából, aki ezt írta: „láttam egy másik angyalt az ég közepén repülni, és örökkévaló jó hír volt nála, hogy örömüzenetként hirdesse azoknak, akik a földön laknak, és minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” (Jelenések 14:6). Bár az angyalok olykor-olykor beszéltek az emberekhez a régmúltban, ma már nem teszik. De elvezetik a tiszta szívűekhez azokat, akik a jó hírről prédikálnak.

„Háború tört ki az égben: Mihály [Jézus Krisztus] és angyalai harcra keltek a sárkány ellen, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem diadalmaskodott, és többé már helyet sem találtak számukra az égben. Levetették hát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre, és az angyalait is levetették vele együtt” (Jelenések 12:7–9).

Az égben nem mindig volt béke. Az emberi történelem hajnalán az egyik angyalt teljesen hatalmába kerítette az a vágya, hogy őt imádják. Ezért fellázadt Jehova ellen, és Sátánná vált, amely név azt jelenti, hogy ’ellenálló’. Más angyalok is csatlakoztak hozzá a lázadásban, és démonokként váltak ismertté. Annyira áthatja őket a gonoszság, hogy szántszándékkal ellenszegülnek Jehovának, és az emberek többségét ráveszik, hogy hagyja figyelmen kívül Jehova szeretetteljes irányítását.

Sátán és a démonai aljasak és kegyetlenek, az emberek ellenségei. A földön tapasztalható szenvedés nagy része az ő tevékenységük következménye. A múltban például Sátán megölte a hűséges Jób állatait és szolgáit. Utána megölte Jóbnak mind a tíz gyermekét, mégpedig úgy, hogy nagy szelet támasztott, mely összedöntötte a házat, ahol voltak. Ezután Sátán „megverte Jóbot rosszindulatú keléssel a lába talpától a feje tetejéig” (Jób 1:7–19; 2:7).

Sátán hamarosan a múlté lesz. Mivel le lett vetve a föld közelségébe, tudja, hogy „rövid ideje van” (Jelenések 12:12). Sátán pusztulásra van ítélve. És ez bizony jó hír!

Jézusról ezt írja a Biblia: „embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett” (Jelenések 5:9, 10).

Jézushoz hasonlóan mások is az égbe támadnak fel a földről. Jézus ezt mondta a hűséges apostolainak: „elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És. . . ismét eljövök, és magamhoz fogadlak titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:2, 3).

Oka van annak, hogy egyesek az égbe mennek. Jézussal együtt egy királyság, egy égi kormányzat uralkodói lesznek. Idővel az egész föld felett  uralkodni fognak, és áldásokat árasztanak az emberekre. Ezért a királyságért tanította imádkozni Jézus a követőit a miatyánkban: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved. Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10).

János apostol ezt mondta: „harsány hangot hallottam a trón felől, mely ezt mondta: »Íme! Az Isten sátora az emberekkel van . . . És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak«” (Jelenések 21:3, 4).

Ez a prófétai látomás előremutat arra az időre, amikor Isten királysága véget vet majd Sátán uralmának, és paradicsommá teszi a földet. Jézus és azok fogják megvalósítani ezt, akik a földről az égbe támadnak fel. Mindaz, ami oly sok fájdalmat és szomorúságot okozott az embereknek, nem lesz többé. Még a halál is megszűnik.

Mi lesz azzal a több milliárd emberrel, akik meghaltak, és nem lesznek az égbe feltámasztva? A halottak többsége a földre fog feltámadni, és lehetőséget kap, hogy örökké éljen paradicsomi körülmények közt (Lukács 23:43).