1. Mi a különbség a szükségleteink és a vágyaink között?

TALÁLÓAN mondta valaki, hogy bár az embernek csak kevés dologra van szüksége, megszámlálhatatlanul sok mindenre vágyik. Úgy tűnik, sokan nem ismerik fel, miben különböznek a szükségletek a vágyaktól. De mi is a különbség a kettő között? A szükséglet olyasmi, ami elengedhetetlen az életünkhöz, mint például az élelem, a ruházat és az otthon. A vágy viszont azt jelenti, hogy csak szeretnénk valamilyen dolgot, de az valójában nem nélkülözhetetlen a mindennapokban.

2. Milyen dolgokra vágynak az emberek?

² Az, hogy mire vágynak az emberek, nagyban függ attól, hogy hol élnek. A fejlődő országokban sokan talán arra vágynak, hogy vehessenek egy mobiltelefont, egy motorkerékpárt vagy egy kis földterületet. A gazdagabb országokban pedig pazar ruhatárról, nagyobb házról vagy drágább autóról álmodoznak az emberek. Bárhol éljünk is, fennállhat a veszély, hogy  anyagiassá válunk, azaz egyre több olyan dologra vágyunk, amelyre nincs is szükségünk, vagy amelyre nincs elég pénzünk.

3. Mit jelent az anyagiasság?

³ Mit jelent az anyagiasság? Azt, hogy valaki fizikai dolgok megszerzésével van elfoglalva, nem pedig szellemi kincsek gyűjtésével. Az anyagias gondolkodás szorosan összefügg az ember vágyaival és értékrendjével. Azt idézi elő, hogy sóvárogni kezd különböző javak után. Nem biztos, hogy egy anyagias személynek sok pénze van, vagy drága dolgokat vásárol. Szegény körülmények közt élők is anyagiassá válhatnak, és háttérbe szoríthatják az életükben a királyságot (Héb 13:5).

4. Hogyan használja fel Sátán a szem kívánságát?

⁴ Sátán a világ kereskedelmi rendszere által megpróbálja elhitetni velünk, hogy akkor leszünk boldogok, ha több mindent szerzünk meg, mint amire valójában szükségünk van. Ehhez mesterien használja fel a szem kívánságát (1Ján 2:15–17; 1Móz 3:6; Péld 27:20). A világ a legkülönfélébb javakat kínálja, a hasznostól a haszontalanig, és sok dolog igencsak vonzónak tűnik. Vásároltál már olyasmit, amire nem is volt szükséged, de megakadt rajta a szemed egy reklámban vagy egy kirakatban? Aztán talán rájöttél, hogy nélküle is nyugodtan élhettél volna tovább. Az ilyen szükségtelen tárgyak csak bonyolultabbá teszik az életünket, és leterhelnek minket. Csapdát jelenthetnek, és kizökkenthetnek az olyan szellemi szokásokból, mint a bibliatanulmányozás, a felkészülés, az összejövetelek látogatása és a szántóföldi szolgálat. Ne feledjük János apostol figyelmeztetését: „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is”.

5. Mi történhet azokkal, akik minden energiájukat arra fordítják, hogy javakat gyűjtsenek?

⁵ Sátán azt akarja, hogy a gazdagságnak szolgáljunk, ne pedig Jehovának (Máté 6:24). Akik minden energiájukat az anyagi dolgok felhalmozására fordítják, csak azt érik el, hogy az életük üres lesz, mivel az önző vágyaik kielégítéséről szól, vagy ami még rosszabb, szellemi sivárságban fognak élni, tele keserűséggel és csalódottsággal (1Tim 6:9, 10; Jel 3:17). Erről beszélt Jézus a magvetőről szóló szemléltetésében. Ha a királyságüzenetet jelentő mag a tövisek közé hullik, „az egyéb dolgok utáni kívánságok [az emberek szívébe] hatolnak, és megfojtják a szót, és az gyümölcstelenné válik” (Márk 4:14, 18, 19).

6. Mit tanulhatunk Báruk esetéből?

⁶ Gondoljunk Bárukra, aki Jeremiás próféta titkára volt. Amikor már küszöbön állt Jeruzsálem megjövendölt pusztulása, Báruk „nagy dolgokat” akart magának, amelyek hosszabb távon semmit sem értek. Ám valójában csak egyetlen dolog megmentésében reménykedhetett, ahogyan azt Jehova megmondta neki: „zsákmányul adom a lelkedet”, vagyis az életedet (Jer 45:1–5). Nem volt kérdéses, hogy Isten senkinek sem fogja megmenteni az anyagi javait egy pusztulásra ítélt városban (Jer 20:5). Most, hogy a jelenlegi világ végéhez közeledünk, hiábavaló sok mindent felhalmozni. Nem számíthatunk rá, hogy a javaink közül bármit is megmenthetünk a nagy nyomorúság alatt, bármennyire kötődjünk is hozzájuk (Péld 11:4; Máté 24:21, 22; Luk 12:15).

7. Mit fogunk most megvizsgálni, és miért?

⁷ Jézus adta a legjobb tanácsokat, hogy miként gondoskodhatunk a szükségleteinkről anélkül, hogy elterelődne a figyelmünk a fontosabb dolgokról, anyagiassá  válnánk, vagy szükségtelenül aggodalmaskodnánk. Ezeket a hegyi beszédében mondta el (Máté 6:19–21). Olvassuk el és elemezzük a Máté 6:25–34-et! Ez megerősít majd minket abban, hogy a királyságot keressük először, ne pedig az egyéb dolgokat (Luk 12:31).

8–9. a) Miért kerüljük a túlzott aggodalmaskodást? b) Mit tudott Jézus az emberekről és a szükségleteikről?

⁸ (Olvassátok fel: Máté 6:25.) Jézus ezt mondta: „ne aggódjatok tovább a lelketek miatt”. Akik hallgatták őt, sok felesleges dolog miatt aggódtak. De Jézus azt mondta, hogy ne aggódjanak tovább, és ezt jó okkal tette. A túlzott aggodalmaskodás – még ha valós szükségletekről van is szó –, megoszthatja az ember figyelmét, kizárva az életéből a sokkal fontosabb szellemi dolgokat. Jézus annyira szeretett volna segíteni a tanítványainak, hogy még négyszer felhívta a figyelmüket erre a veszélyre a hegyi beszédében (Máté 6:27, 28, 31, 34).

⁹ Miért mondta Jézus, hogy ne aggódjunk azon, hogy mit fogunk enni, inni vagy felvenni? Vajon ezek nem tartoznak hozzá az alapvető szükségleteinkhez? Dehogynem. Ha nincs elég pénzünk ezekre, akkor természetes, hogy aggódni kezdünk. Ezt Jézus is tudta, hiszen tisztában volt az emberek mindennapi szükségleteivel. Sőt, azt is tudta, hogy évszázadokkal később milyen nehéz körülmények várnak a követőire, akik „az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos” időkben élnek majd (2Tim 3:1). És ma valóban sokakat érint a munkanélküliség, az infláció, az élelmiszerhiány és a súlyos szegénység. De Jézus azt is jól tudta, hogy a lélek többet jelent, mint az eledel, és a test, mint az öltözék.

10. Mit tanított Jézus a mintaimában arról, hogy minek kellene különösen fontosnak lennie az életünkben?

¹⁰ A hegyi beszédének egy korábbi részében Jézus arra tanította a követőit, hogy könyöröghetnek égi Atyjukhoz, hogy gondoskodjon a szükségleteikről. Azt mondta, hogy így imádkozzanak: „Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket” (Máté 6:11). Később pedig így fogalmazott: „Add meg nekünk a mai napra való kenyerünket a napi szükséglet szerint” (Luk 11:3). Ám ez nem azt jelenti, hogy állandóan a fizikai szükségleteinkkel kellene foglalkoznunk. Ugyanebben a mintaimában Jézus nagyobb fontosságot tulajdonított annak, hogy Isten királyságának az eljöveteléért imádkozzunk (Máté 6:10; Luk 11:2). Ezt követően Jézus azzal nyugtatta meg a tanítványait, hogy kiemelte, mennyire bőkezűen gondoskodik Jehova a teremtményeiről.

11–12. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jehova a madarakról gondoskodik? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹¹ (Olvassátok fel: Máté 6:26.) Figyeljük meg „gondosan az ég madarait”. Bár apró teremtmények, sok gyümölcsöt, magot, rovart és férget esznek. A testsúlyukhoz viszonyítva többet esznek, mint az emberek. Ám nem kell megművelniük a földet és magokat vetniük, hogy táplálékhoz jussanak. Jehova gondoskodik róluk (Zsolt 147:9). Persze nem teszi az élelmet a csőrükbe. Nekik kell megkeresniük a táplálékot, amelyből akad bőven.

¹² Jézus elképzelhetetlennek tartotta, hogy miközben égi Atyja élelmet biztosít a madaraknak, ne gondoskodna az emberek alapvető szükségleteiről (1Pét 5:6, 7). ¹ Nem teszi ugyan a szánkba az ennivalót, de megáldja az erőfeszítéseinket, hogy megtermeljük magunknak az élelmet, vagy hogy megkeressük  a rávalót. Szükséghelyzetben pedig arra ösztönöz másokat, hogy osszák meg velünk, amijük van. Igaz, Jézus nem beszélt arról, hogy Jehova lakóhelyet ad a madaraknak, de megadja nekik az ösztönöket, képességeket és alapanyagokat, hogy fészket építhessenek maguknak. Ehhez hasonlóan nekünk is tud segíteni, hogy megfelelő otthont biztosítsunk a családunknak.

13. Mi bizonyítja, hogy sokkal értékesebbek vagyunk, mint a madarak?

¹³ Jézus ezt kérdezte a hallgatóitól: „Hát nem értek ti többet [az ég madarainál]?” Kétségtelenül arra is gondolt ekkor, hogy nemsokára váltságul adja az életét. (Vesd össze: Lukács 12:6, 7.) Áldozatát az emberek fordíthatják a javukra, nem pedig más teremtmények. Jézus nem a madarakért halt meg, hanem értünk, hogy örökké élhessünk (Máté 20:28).

14. Mire képtelen az, aki aggódik?

¹⁴ (Olvassátok fel: Máté 6:27.) Miért folytatta Jézus azzal, hogy az aggodalmaskodással senki sem hosszabbíthatja meg az életét még csak egy könyöknyivel sem? Azért, mert ha túlságosan aggódunk a mindennapi szükségleteink miatt, az nem segít abban, hogy tovább éljünk. Pont ellenkezőleg, a túlzott aggódás valószínűleg megrövidíti az életünket.

15–16. a) Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jehova a mező liliomairól gondoskodik? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak, és miért?

¹⁵ (Olvassátok fel: Máté 6:28–30.) Ki ne szeretne szép ruhákat viselni, különösen a szántóföldi szolgálatban, az összejöveteleken vagy a kongresszusokon?  De vajon érdemes „az öltözék” miatt aggódnunk? Jézus ismét arra emlékeztet, hogy figyeljük meg Jehova alkotásait. Sokat tanulhatunk „a mező liliomainak példájából”. Jézus talán olyan liliomfélékre gondolt, mint a kardvirág, a jácint, a nőszirom vagy a tulipán. Mindegyik káprázatos. Ezeknek a virágoknak nem kell fonniuk, szőniük vagy varrniuk, hogy legyen „ruhájuk”. Mégis pompásan festenek! „Még Salamon sem öltözködött dicsősége teljében úgy, mint ezek közül egy.”

¹⁶ Jézus így összegzi a lényeget: „Ha pedig a mező növényzetét. . . így öltözteti az Isten, vajon nem fog-e sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?” A válasz nyilvánvaló. Ám Jézus tanítványainak nem volt elég hitük (Máté 8:26; 14:31; 16:8; 17:20). Erősíteniük kellett a Jehovába vetett bizalmukat. És mi a helyzet velünk? Mennyire vagyunk biztosak abban, hogy Jehova képes és kész is gondoskodni rólunk?

17. Mi tehet kárt a Jehovával ápolt kapcsolatunkban?

¹⁷ (Olvassátok fel: Máté 6:31, 32.) Az emberek többsége nem hisz abban, hogy egy szerető égi Atya gondoskodik azokról, akik az életükben első helyre teszik a királyság érdekeit. Mi ne gondolkodjunk így. Kárt tenne a Jehovával ápolt kapcsolatunkban, ha megpróbálnánk felhalmozni mindazt, amiért „a nemzetek törik magukat”. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy ha Jehova akaratát tesszük, azaz a szellemi dolgoknak biztosítunk elsőbbséget az életünkben, akkor ő semmi jót nem tart vissza tőlünk. Az Isten iránti odaadásunk arra kell hogy ösztönözzön minket, hogy elégedjünk meg azzal, „ha van  élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk” (1Tim 6:6–8).

18. Mit tud rólunk Jehova személy szerint, és mit fog tenni értünk?

¹⁸ (Olvassátok fel: Máté 6:33.) Krisztus tanítványaiként úgy kell élnünk, hogy a királyság legyen nekünk a legfontosabb. Ha így teszünk, Jézus arról biztosít, hogy „az egyéb dolgok mind megadatnak” ráadásként. Miért állíthatta ezt? Az előző versben olvashatjuk a magyarázatát: „tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre”, vagyis az élet alapvető dolgaira. Jehova könnyedén felméri az egyéni szükségleteinket, még mielőtt mi magunk felismernénk őket (Fil 4:19). Tudja, melyik ruhadarabunk használódik el legközelebb. Tisztában van vele, hogy milyen ételre van szükségünk, és azzal is, hogy milyen otthon lenne megfelelő a családunknak. Jehova meg fogja adni mindazt, amire valóban szükségünk van.

19. Miért ne aggódjunk a jövő miatt?

¹⁹ (Olvassátok fel: Máté 6:34.) Figyeld meg, hogy Jézus másodszor mondja, hogy „soha ne aggódjatok”. Azt szeretné, ha csak az aznapi gondokkal foglalkoznánk, teljesen bízva abban, hogy Jehova támogatni fog bennünket. Ha valaki azon aggódik, hogy mi történhet a jövőben, akkor talán a saját erejére fog támaszkodni, és nem Istenre. Ez pedig árthat a Jehovával ápolt kapcsolatának (Péld 3:5, 6; Fil 4:6, 7).

20. a) Milyen célt tűzhetnél ki Jehova szolgálatában? b) Mit tehetsz, hogy egyszerűsíts az életeden?

²⁰ Micsoda hiábavalóság lenne háttérbe szorítani a királyság érdekeit azért, hogy anyagias életet élhessünk. Törekedjünk inkább szellemi célokra. Például át tudnál menni egy olyan gyülekezetbe, ahol nagyobb szükség van hírnökökre? El tudnád kezdeni az úttörőszolgálatot? Vagy ha úttörőként szolgálsz, gondoltál már arra, hogy jelentkezz a királysághirdetők iskolájára? Esetleg segíthetnél részidejű bejáró munkásként a Bételben vagy egy kihelyezett fordítóirodában. Vagy jelentkezhetnél önkéntesnek, hogy részidőben dolgozz királyságterem-építkezéseken. Gondold át, mit tehetnél, hogy egyszerűsíts az életeden, és így még többet fáradozhass a királyságért. Imával kísérve vizsgáld meg a „ Hogyan egyszerűsíthetsz az életeden?” című részt, és tegyél lépéseket, hogy elérd a célodat.

21. Mi segít abban, hogy közelebb kerülj Jehovához?

²¹ Jézus jó okkal tanította, hogy a királyságot keressük először, ne az egyéb dolgokat. Ha így teszünk, soha nem kell majd aggódnunk a fizikai szükségleteink miatt. Közelebb kerülünk Jehovához, ha bízunk benne, és nem próbáljuk meg kielégíteni minden vágyunkat, vagy nem vásárolunk meg mindent, amit a világ kínál, csak mert van rá pénzünk. Ha most egyszerű életet élünk, az segít, hogy szilárdan megragadjuk az előttünk álló „valódi életet” (1Tim 6:19).