1–2. a) Milyen figyelmeztetés mentette meg sokak életét? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Milyen életmentő vezetést kap Isten népe?

„ÁLLJ MEG, NÉZZ SZÉT, FIGYELJ.” Ezek a szavak már nagyon sok ember életét mentették meg. Több mint 100 évvel ezelőtt Észak-Amerikában a vasúti kereszteződéseknél hatalmas figyelmeztető táblákat helyeztek el ezzel a szöveggel. Így akadályozták meg, hogy az autók összeütközzenek egy éppen áthaladó vonattal. Ha valaki odafigyelt erre a táblára, azzal az életét mentette meg.

² Jehova a figyelmeztető jelzések kihelyezésénél sokkal hatékonyabb módon védelmez minket. Mintha a népe előtt állna, és mutatná azt az utat, melyen nem érheti őket baj, és eljuthatnak az örök élethez. Sőt, olyan, mint egy szerető pásztor, aki hangos kiáltással a helyes irányba tereli a juhait, és figyelmezteti őket, nehogy veszélyes ösvényre tévedjenek. (Olvassátok fel: Ézsaiás 30:20, 21.)

3. Miért került az emberiség a halálhoz vezető útra?

³ A történelem folyamán Jehova mindig konkrét útmutatásról  gondoskodott. Például az Éden-kertben egyértelmű utasításokat adott, melyeknek köszönhetően az emberek örökké boldogan élhettek volna (1Móz 2:15–17). Ha Ádám és Éva engedelmeskedik Istennek, elkerülhették volna a tragikus következményeket, a fájdalommal teli életet és a remény nélküli halált. De Éva engedetlen volt, és egy olyan tanácsot fogadott meg, melyet látszólag egy egyszerű állattól kapott. Ádám pedig hallgatott Évára, egy halandó emberre. Ezzel mindketten elvetették szerető Atyjuk vezetését, és így az emberiség egy olyan útra került, melynek végén mindenkire halál vár.

4. a) Miért volt szükség további útmutatásra az özönvíz után? b) Hogyan tárták fel a megváltozott körülmények Isten gondolkodását?

⁴ Noé idejében Isten életmentő útmutatást adott. Az özönvíz után Jehova egy tilalmat léptetett érvénybe a vérrel kapcsolatban. Erre azért volt szükség, mert változtak a körülmények. Jehova attól kezdve megengedte az embereknek, hogy húst fogyasszanak, de kikötötte: „Csak a húst a lelkével – a vérével – együtt meg ne egyétek” (1Móz 9:1–4). Így a megváltozott helyzetben egyértelművé vált, hogy mit gondol Isten arról, ami az övé, vagyis az életről. Teremtőként és életadóként joga van hozzá, hogy szabályokat állítson fel az élettel kapcsolatban. Például kimondta, hogy egy ember nem veheti el az embertársa életét. Isten szentnek tartja az életet és a vért, és mindenkit felelősségre fog vonni, aki ezt nem tartja tiszteletben (1Móz 9:5, 6).

5. Mit fogunk most megvizsgálni, és miért?

⁵ De hogyan nyújtott Isten vezetést a későbbi évszázadok folyamán? Nézzünk meg erre néhány példát. Ez az áttekintés biztosan arra fog indítani minket, hogy kövessük Jehovát, amint bevezet minket az új világba.

6. Miért volt szükségük az izraelitáknak a mózesi törvényre, és hogyan kellett viszonyulniuk ehhez a törvényhez?

⁶ Mózes napjaiban egyértelmű útmutatásra volt szükség a viselkedést és az imádatot illetően. Miért? Megint csak azért, mert megváltoztak a körülmények. Jákob leszármazottai több mint kétszáz évig Egyiptom uralma alatt éltek. Ezt az országot átitatta a halottak és a bálványok imádata, és más olyan hitnézetek és szokások, melyek szégyent hoztak Istenre. Amikor Isten népe felszabadult az egyiptomi elnyomás alól, új útmutatásokra volt szükségük. Attól kezdve már nem egy fogságban élő népcsoportot alkottak, hanem egy szabad nemzetet, mely egyedül Isten törvényének volt alárendelve. Egyes forrásművek szerint a „törvény” szó héber megfelelője a „mutat, vezet, oktat” jelentésű szóból ered. A mózesi törvény falként védelmezte a népet más nemzetek lealacsonyodott erkölcsi és vallási szokásaitól. Ha Izrael népe hallgatott Istenre, áldásban részesült. Ha viszont nem engedelmeskedtek, learatták a szomorú következményeket. (Olvassátok fel: 5Mózes 28:1, 2, 15.)

7. a) Miért adott Jehova útmutatásokat a népének? b) Milyen értelemben szolgált a törvény „nevelőként” az izraeliták számára?

⁷ Egy másik okból is szükség volt útmutatásokra. A törvény rámutatott egy fontos eseményre Isten akaratával kapcsolatban: a Messiás, Jézus Krisztus eljövetelére. A törvény szembesítette az izraelitákat a tökéletlenségükkel. Azt is tudatosította bennük, hogy szükségük van váltságra, egy tökéletes áldozatra, mely elfedezi a bűneiket (Gal 3:19;  Héb 10:1–10). Továbbá a törvény lehetővé tette, hogy a Messiás leszármazási vonala fennmaradjon, és így azonosítani lehessen őt, ha megjelenik. Igen, a törvény ideiglenes „nevelőként” szolgált, mely elvezette az embereket Krisztushoz (Gal 3:23, 24).

8. Miért fontos megfogadnunk a mózesi törvény mögött rejlő alapelveket?

⁸ Keresztényekként mi is hasznot meríthetünk az Izrael nemzetének adott törvényből. Hogyan? Vizsgáljuk meg a törvény mögött meghúzódó alapelveket. Bár ránk már nem vonatkozik a mózesi törvény, sok pontja megbízható irányt mutathat a mindennapi életre és szent Istenünk, Jehova imádatára vonatkozóan. Azért íratta le ezeket a törvényeket a Bibliában, hogy tanulhassunk belőlük, a bennük rejlő alapelvek vezessenek minket, és hogy hálásak legyünk a keresztényeknek adott, magasabb rendű erkölcsi irányelvekért. Figyeljük meg Jézus szavait: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Ne kövess el házasságtörést.« Én pedig azt mondom nektek, mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében.” Tehát nemcsak magát a házasságtörést kell elkerülnünk, hanem azt is, hogy erkölcstelen vágyak alakuljanak ki bennünk (Máté 5:27, 28).

9. Milyen új helyzet miatt volt szükség újabb útmutatásra?

⁹ Amikor Jézus Messiásként megérkezett, Jehova újabb útmutatásról gondoskodott, és még pontosabban feltárta a szándékát. Erre ismét azért volt szükség, mert változtak a körülmények. I. sz. 33-tól Jehova már nem a test szerinti Izrael gyülekezetét részesítette kegyben, hanem a keresztény gyülekezetet.

10. Miért kapott új törvényeket a keresztény gyülekezet, és miben különböztek ezek az izraelitáknak adott törvényektől?

¹⁰ Az első században Isten népe, a keresztények új, illetve részletesebb útmutatásokat kaptak az imádatot és a viselkedést illetően. Istennek ezek a buzgó szolgái egy új szövetség részesei lettek. A mózesi törvényt egyetlen nemzet, a test szerinti Izrael kapta. Ezzel szemben a szellemi Izrael sokféle nemzetiségű és hátterű emberből állt. Ebből is látszik, hogy „nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Csel 10:34, 35). A mózesi törvény kőbe vésett parancsolatokkal irányította az izraelitákat az ígéret földjén. A szellemi Izrael Krisztus törvénye alá került, mely főként szívekbe vésett alapelvekre épült. Ez a törvény minden keresztényre vonatkozott, bárhol éltek is, és mindannyiuknak a javára vált (Gal 6:2).

11. A keresztényi élet mely két területére vonatkozik Krisztus törvénye?

¹¹ A szellemi Izrael hasznot merített a vezetésből, melyet Istentől kapott a Fia által. Közvetlenül az új szövetség létrejötte előtt Jézus két fontos parancsot adott. Az egyik a prédikálómunkára vonatkozott, a másik pedig arra, hogy miként viselkedjenek a követői, és hogyan bánjanak egymással. Ezek minden keresztényre vonatkoznak, így hát minden ma élő igaz imádóra is, függetlenül attól, hogy égi vagy földi reménysége van.

12. Milyen változások történtek a prédikálómunkában?

¹² Először beszéljünk a jó hír prédikálásáról, melyre Jézus parancsot adott a követőinek. Új volt, hogy hogyan és kiknek kell prédikálni. A korábbi évszázadokban Isten népe szívesen fogadta más nemzetek  tagjait, ha azok Izrael területére jöttek, hogy Jehovát szolgálják (1Kir 8:41–43). Ez még azelőtt volt, hogy Jézus a Máté 28:19, 20-ban található parancsot adta. (Olvassátok fel.) A tanítványai azt az utasítást kapták, hogy menjenek el minden emberhez. I. sz. 33 pünkösdjén már bizonyítékát is látták annak, hogy Jehova stratégiája megváltozott, hiszen egy egész világra kiterjedő evangéliumhirdető munka vette kezdetét. A szent szelleme lehetővé tette, hogy az új gyülekezet körülbelül 120 tagja csoda útján különböző nyelveken beszéljen a zsidókkal és a prozelitákkal (Csel 2:4–11). Ezt követően a tanúskodás a szamáriaiakra is kiterjedt. Majd i. sz. 36-ban ismét bővült a prédikálóterület: már a körülmetéletlen nem zsidókat is magában foglalta. Tehát már nem csupán a zsidók kicsiny nemzetének hirdették a jó hírt, hanem az egész emberiségnek!

13–14. a) Mit foglal magában a Jézustól kapott új parancsolat? b) Mit tanulhatunk Jézus példájából?

¹³ Most vizsgáljuk meg a hittársainkkal ápolt kapcsolatunkat. Jézus egy „új parancsolatot” adott. (Olvassátok fel: János 13:34, 35.) Nemcsak arra szólított fel minket, hogy a mindennapi életben szeressük egymást, hanem arra is, hogy legyünk készek akár az életünket is odaadni a testvérünkért. A mózesi törvény nem követelt meg ilyesmit (Máté 22:39; 1Ján 3:16).

¹⁴ Jézus mutatta a legkiválóbb példát, hiszen önfeláldozóan szerette a tanítványait. Ez a szeretet azt is magában foglalta, hogy meg kellett halnia a követőiért, és ő kész volt erre. Arra kérte a tanítványait, köztük minket is, hogy tegyünk ugyanígy. Lehet, hogy a keresztény társainkért nekünk is egy fájdalommal kikövezett úton kell végigmennünk, sőt talán meg is kell halnunk (1Tessz 2:8).

15–16. Milyen megváltozott körülményekkel kell szembenéznünk, és hogyan vezet minket Isten?

¹⁵ Jézus a kellő időben szellemi eledellel látja el a népét, különösen „a hű és értelmes rabszolga” kinevezése óta (Máté 24:45–47). Ez az eledel olyan létfontosságú útmutatásokat tartalmaz, melyekre a változó körülmények miatt szükségünk van.

¹⁶ Ezt az időszakot a Biblia az utolsó napoknak nevezi, és egy olyan nagy nyomorúság előtt állunk, melyhez hasonló még soha nem volt (Márk 13:19; 2Tim 3:1). Ezenkívül Sátán és a démonai ki lettek vetve az égből a föld közelségébe, és emiatt az emberek gyötrelmeket élnek át (Jel 12:9, 12). Azzal is meg lettünk bízva, hogy egy történelmi jelentőségű prédikálókampányban vegyünk részt, melyre korábban még nem volt példa. Olyan népeket és nyelvi csoportokat érünk el, amelyek még soha nem hallottak a jó hírről.

17–18. Hogyan fogadjuk Jehova vezetését?

¹⁷ Ne feledkezzünk meg azokról az eszközökről, melyeket a tanúskodómunkánkhoz kapunk Isten szervezetétől. Te szívesen használod őket? Készségesen alkalmazod az összejöveteleken elhangzó útmutatásokat, hogy hogyan használjuk hatékonyan az eszközeinket? Isten vezetését látod ezekben a tanácsokban?

¹⁸ Ahhoz, hogy Jehova továbbra is megáldjon minket, meg kell szívlelnünk a keresztény gyülekezetben elhangzó útmutatást. Ha már most mindenben engedelmesek vagyunk, az segít, hogy a nagy nyomorúság alatt kapott utasításokat is követni tudjuk, amikor Sátán gonosz rendszere megsemmisül majd (Máté 24:21). Ha ezen túl leszünk, új útmutatásokra lesz szükségünk, mert egy olyan  világban fogunk élni, amely mentes lesz minden sátáni befolyástól.

19–20. Milyen tekercsek lesznek felnyitva, és miért lesznek ezek hasznosak?

¹⁹ Mózes vezetése alatt Izrael nemzetének új útmutatásokra volt szüksége, és később Krisztus törvénye alatt a keresztény gyülekezetnek is. A Biblia rámutat, hogy olyan tekercsek lesznek felnyitva, melyekből kiderül, hogy hogyan kell élnünk az új világban. (Olvassátok fel: Jelenések 20:12.) Minden bizonnyal Jehovának az emberekre vonatkozó követelményeit fogják tartalmazni. Ezeket a tekercseket tanulmányozva minden ember megtudhatja majd, beleértve a feltámadottakat is, hogy mit vár el tőlük Isten. A tekercsekből biztosan még jobban megismerhetjük majd Jehova gondolkodását. Ezenkívül egyre jobban megértjük majd Isten ihletett Szavát is. Mindezek eredményeként szeretettel, tisztelettel és méltósággal fogunk bánni az embertársainkkal (Ézs 26:9). Gondolj csak bele, milyen nagyszerű oktatási programban vehetünk majd részt a Király, Jézus Krisztus irányítása alatt!

²⁰ Azokra, akik engedelmeskednek a tekercsekben megírtaknak, örök élet vár. Ha a végső próbában is megőrzik az Isten iránti feddhetetlenségüket, Jehova végérvényesen beírja a nevüket az élet tekercsébe. Mi is elnyerhetjük ezt a jutalmat! Ezért hát olvassuk Isten Szavát, ismerjük fel, hogy mit kell tennünk, és fogadjuk el Isten vezetését. Így túlélhetjük majd a nagy nyomorúságot, és egy örökkévalóságon át tanulhatunk végtelenül bölcs és szerető Istenünkről, Jehováról (Préd 3:11; Róma 11:33).