A kiadványainkban megjelent magyarázatok időnként lényegében ezt állították. Úgy tűnt, hogy a Héberek 12:16 is alátámasztja ezt, ahol azt olvassuk, hogy Ézsau „nem [értékelte] a szent dolgokat”, és „egyetlen tál ételért cserébe odaadta elsőszülöttségi jogait” Jákobnak. Ebből arra következtettünk, hogy amikor Jákob megszerezte az elsőszülöttségi jogot, azzal kilátása nyílt arra, hogy a Messiás ősapja legyen (Máté 1:2, 16; Luk 3:23, 34).

Néhány bibliai rész azonban rámutat, hogy ahhoz, hogy valaki a Messiás felmenője legyen, nem kellett feltétlenül elsőszülöttnek lennie. Nézzünk pár bizonyítékot.

Jákob (Izrael) fiai közül Rúben, Lea gyermeke volt az elsőszülött. Ráheltől pedig József született elsőként. Amikor Rúben erkölcstelenül viselkedett, az elsőszülöttségi jogát József kapta meg (1Móz 29:31–35; 30:22–25; 35:22–26; 49:22–26; 1Krón 5:1, 2). Mindezek ellenére a Messiás sem nem Rúben, sem nem József vonalán jött el, hanem Júdáén, aki Jákob és Lea negyedik fiaként született (1Móz 49:10).

 A Lukács 3:32 felsorol öt később élt férfit a Messiás felmenői közül. Alighanem mindegyikük elsőszülött volt. Köztük van Boáz, aki Obedet nemzette, ő pedig Isait (Ruth 4:17, 20–22; 1Krón 2:10–12).

Ám Isai fia, Dávid nem elsőszülött volt, hanem nyolc fiú közül az utolsó. A Messiás mégis Dávid leszármazottja volt (1Sám 16:10, 11; 17:12; Máté 1:5, 6). Ehhez hasonlóan a Messiás családfájában Dávid után Salamon a következő láncszem, noha nem ő volt az elsőszülött fiú (2Sám 3:2–5).

Persze nem arról van szó, hogy az elsőszülöttségi jognak ne lett volna jelentősége. A legidősebb fiút tisztelet övezte, és gyakran ő lett a háznépe következő családfője. Továbbá kétszeres rész illette az örökségből (1Móz 43:33; 5Móz 21:17; Józs 17:1).

Viszont az elsőszülöttségi jogot át lehetett adni. Ábrahám elküldte Ismáelt, és Izsáké lett az elsőszülöttségi jog (1Móz 21:14–21; 22:2). És ahogy már említettük, Rúben elsőszülöttségi jogát József kapta meg.

Most térjünk vissza a Héberek 12:16-ra, amely így szól: „[vigyázzatok] hogy e g y parázna se legyen, és olyan se, aki nem értékeli a szent dolgokat, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért cserébe odaadta elsőszülöttségi jogait.” Mi ennek a versnek a lényege?

Pál apostol itt nem a Messiás leszármazását magyarázta. Egyszerűen arra figyelmeztette a keresztényeket, hogy készítsenek „egyenes ösvényeket” a lábuknak. Így nem lesznek „megfosztva az Isten ki nem érdemelt kedvességétől”, ami sajnos megtörténhetne, ha szexuális erkölcstelenséget követnének el (Héb 12:12–16). Ha ezt tennék, olyanok lennének, mint Ézsau, aki „nem [értékelte] a szent dolgokat”, hanem inkább a testi vágyainak engedett.

Ézsau a patriarchák korában élt, és időnként talán kiváltsága volt áldozatot bemutatni (1Móz 8:20, 21; 12:7, 8; Jób 1:4, 5). De a testi gondolkodása miatt lemondott a kiváltságairól egy tál lencséért. Talán az is célja volt, hogy elkerülje a szenvedést, amely a jövendölés szerint Ábrahám leszármazottjaira várt (1Móz 15:13). Ézsau azáltal is kimutatta, hogy fontosabbnak tartja a testi vágyait, mint a szent dolgokat, hogy két pogány nőt vett feleségül, amivel nagy bánatot okozott a szüleinek (1Móz 26:34, 35). Jákob egészen máshogyan gondolkodott, hiszen ő olyan feleséget választott, aki az igaz Istent imádta (1Móz 28:6, 7; 29:10–12, 18).

Akkor mit mondhatunk a Messiásnak, azaz Jézusnak a felmenőiről? Voltak köztük elsőszülöttek, de nem mindegyikük volt az. A zsidók felismerték és elfogadták ezt, hiszen úgy tartották, hogy a Krisztus Isai utolsó fiának, Dávidnak a leszármazottja (Máté 22:42).