AZ ÁLDOZATOK már régóta fontos részei az igaz imádatnak. Az izraeliták állatáldozatokat ajánlottak fel, a keresztények pedig mindig is a dicséretáldozataikról voltak ismertek. De vannak más áldozatok is, amelyek „kedvére vannak az Istennek” (Héb 13:15, 16). Ezek sok örömmel és áldással járnak, ahogyan azt az alábbi példák is mutatják.

Anna, Isten egyik régen élt hűséges szolgája nagyon vágyott egy fiúgyermekre, de meddő volt. Imában fogadalmat tett Jehovának, hogy ha fiút szül, akkor neki adja őt „élete minden napjára” (1Sám 1:10, 11). Idővel Anna teherbe esett, és életet adott egy fiúnak, akit Sámuelnek nevezett el. Miután elválasztotta, a fogadalmának megfelelően a hajlékhoz vitte. Jehova megáldotta Annát, amiért ilyen önfeláldozó volt. Még öt gyermeke született, Sámuel pedig próféta lett, és részt vett a Biblia megírásában (1Sám 2:21).

Annához és Sámuelhez hasonlóan a keresztényeknek abban a kiváltságban van részük, hogy az életüket a Teremtőjük szolgálatának szentelhetik. Jézus megígérte, hogy bármilyen áldozatot hozunk is Jehova imádatáért, gazdag jutalmat kapunk (Márk 10:28–30).

Az első században egy keresztény asszony, Dorkász „bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban”, azaz sok áldozatot hozott másokért. Ám sajnos „megbetegedett és meghalt”. Az egész gyülekezet gyászolta. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter a környéken van, kérlelték, hogy sürgősen jöjjön el hozzájuk. Képzelhetjük, mennyire boldogok voltak, amikor Péter feltámasztotta Dorkászt! A feljegyzések szerint ez volt az első eset, hogy valakit egy apostol támasztott fel (Csel 9:36–41). Isten nem felejtkezett meg Dorkász áldozatairól (Héb 6:10). A Szavában leíratta a történetét, hogy mindannyiunk számára jó példa legyen a nagylelkűsége.

Pál apostol is nagyszerű példát mutatott azzal, hogy időt és figyelmet szentelt másoknak. A Korintuszban élő testvéreinek ezt írta: „A magam részéről szíves örömest hozok áldozatot, és magamat is feláldozom a lelketekért” (2Kor 12:15). Pál saját maga tapasztalta, hogy ha áldozatokat hoz másokért, az nemcsak megelégedettséget ad, hanem így Jehova helyeslését és áldását is elnyerheti (Csel 20:24, 35).

Egyértelmű, hogy Jehova nagyon örül, ha az időnket és az energiánkat arra használjuk fel, hogy támogassuk a királyságot és a hittársainkat. És még mit ajánlhatunk fel? A kedves tetteink mellett az önkéntes hozzájárulásainkkal is tisztelhetjük Istent. Ezek az adományok előmozdítják a nemzetközi tanúskodómunkát, aminek a részét képezi a misszionáriusok és más különleges teljes idejű szolgák ellátása is. Továbbá az adományainkból fedezik a kiadványok és a videofilmek elkészítését és fordítását, a segélyakciókat katasztrófák idején, valamint a királyságtermek építését is. Biztosak lehetünk benne, hogy „a jóságos tekintetű [vagyis a nagylelkű ember] áldott lesz”. Ezenkívül, ha felajánljuk az értékeinket, azzal kifejezhetjük a Jehova iránti tiszteletünket (Péld 3:9; 22:9).