1. Milyen helyzetben voltak az első századi keresztények?

PÉTER apostol valamikor i. sz. 62 és 64 között levelet írt „a Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában szétszóródott ideiglenes lakosoknak” (1Pét 1:1). Ezekben a kis-ázsiai gyülekezetekben a testvérek sokféle kultúrából származtak. Bátorításra és irányításra volt szükségük, mivel a környezetükben élők ellenségesek voltak velük, és becsmérlően beszéltek róluk. Emiatt „tüzes próbák” érték a keresztényeket. Ráadásul kritikus időszakban éltek, hiszen Péter azt írta nekik, hogy „mindennek a vége. . . közel van”. Ez valóban így volt, mert néhány évvel később az akkori zsidó rendszer erőszakos véget ért. Mi segíthetett kitartani a keresztényeknek? (1Pét 4:4, 7, 12).

2–3. Miért ösztönözte Péter vendégszeretetre a testvéreket? (Lásd a képet a cikk elején.)

² Péter többek között erre buzdította a testvéreit: „legyetek vendégszeretők egymás iránt” (1Pét 4:9). A vendégszeretetnek fordított görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’idegenek kedvelése, vagyis kedvesség irántuk’. De gondoljunk csak bele: Péter arra ösztönözte a testvéreit, hogy „egymás iránt” mutassanak vendégszeretetet, azaz olyanok iránt, akiket egyébként  is ismertek, illetve akikkel már volt kapcsolatuk. Miért vált a javukra, ha megfogadták Péter felszólítását?

³ Mert ez összekovácsolta őket. Gondold végig: biztosan kellemes emlékeid vannak olyan alkalmakról, amikor valaki meghívott az otthonába. És ha te láttál vendégül másokat a gyülekezetedből, az kétségtelenül megerősítette a barátságotokat. Igen, ilyenkor jobban megismerhetjük a hittársainkat, mint más helyzetekben. Péter napjaiban a keresztények egyre nehezebb időket éltek, ezért minden addiginál jobban össze kellett tartaniuk. Ez ránk is igaz, hiszen „az utolsó napokban” élünk (2Tim 3:1).

4. Milyen kérdésekkel foglalkozunk ebben a cikkben?

⁴ Milyen alkalmak adnak rá lehetőséget, hogy vendégszeretetet mutassunk „egymás iránt”? Mi segíthet, ha valami visszatart minket attól, hogy vendégszeretőek legyünk? És hogyan lehetünk jó vendégek?

5. Hogyan lehetünk vendégszeretőek az összejöveteleken?

⁵ Az összejöveteleink. Mindannyian vendégekként érkezünk ezekre a szellemi lakomákra, ahol Jehova és a szervezete a vendéglátóink (Róma 15:7). Ám amikor újak jönnek el, lehetőségünk van rá, hogy mi is részt vegyünk a vendéglátásban. Miért ne mennél oda, hogy üdvözöld őket, akármilyen is a megjelenésük? (Jak 2:1–4). Ha egy látogató még egyedül van, felajánlhatnád, hogy üljön melléd. Biztos örülne, ha segítenél neki nyomon követni a programot, és kikeresni a felolvasott bibliaverseket. Ez egy kitűnő módja annak, hogy megfogadd a felszólítást: „Keressétek az alkalmat, hogy vendégszeretőek lehessetek” (Róma 12:13).

6. Kik legyenek a gyakori vendégeink között?

⁶ Egy étkezés. A bibliai időkben a vendéglátáshoz hozzátartozott a közös étkezés is (1Móz 18:1–8; Bír 13:15; Luk 24:28–30). Ezzel azt fejezte ki a házigazda, hogy szeretne a vendégével békés, baráti kapcsolatban lenni. Elsősorban kiket vendégeljünk meg? A gyülekezetünkhöz tartozó testvéreket és testvérnőket, hiszen ők fontos részei a mindennapjainknak. És ha nehézségekkel kell majd szembenéznünk, egymásra leszünk utalva. Ezért mindannyiukkal szeretnénk békében és jó barátságban lenni. Figyelemre méltó, hogy a vezetőtestület 2011-ben úgy döntött, hogy az egyesült államokbeli Bétel-család a közös Őrtorony-tanulmányozást 18:45 helyett 18:15-kor kezdje el. Vajon miért? A döntést azzal indokolták, hogy így alighanem többen éreznek majd késztetést arra, hogy vendégül lássanak másokat az összejövetel után, vagy hogy elfogadjanak egy ilyen meghívást. Ezután más fiókhivatalok is hasonlóan döntöttek. Ez a változtatás még közelebb hozta egymáshoz a Bétel-család tagjait.

7–8. Hogyan lehetünk vendégszeretőek Jehova szervezetének a képviselőivel?

⁷ Amikor ellátogat a gyülekezetünkbe egy vendégelőadó, a körzetfelvigyázó vagy esetleg a fiókhivatal egyik képviselője, az nagyszerű lehetőség a vendéglátásra. (Olvassátok fel: 3János 5–8.) Meghívhatjuk őket egy kis harapnivalóra, vagy akár ebédre, vacsorára is. Te meg tudnád tenni?

⁸ Egy testvérnő az Egyesült Államokból ezt mondja: „Az elmúlt években a férjemmel sokszor volt rá alkalmunk, hogy megvendégeljük az előadó testvért és a feleségét. Ezek mindig felüdítő élmények voltak. Oldott volt a hangulat, és ami még fontosabb, megerősödött a hitünk. Sosem bántuk meg.”

9–10. a) Kiknek lehet szükségük szállásra? b) Azok is lehetnek jó vendéglátók, akiknek szerény otthonuk van? Mondj példát!

 ⁹ Hosszabb távú vendéglátás. Az ókorban gyakori volt, hogy egy vendégnek szállást is biztosítottak (Jób 31:32; Filem 22). Erre ma is szükség lehet. A körzetfelvigyázókat sokszor a gyülekezetnek kell elszállásolnia. Előfordul, hogy egy teokratikus iskola tanulóinak vagy egy építkezés önkénteseinek van szükségük szálláshelyre. Ha pedig katasztrófa sújt, néhány családot talán be kell fogadni, amíg nem sikerül helyreállítani az otthonukat. Ne gondoljuk, hogy csak azok szállásolhatnak el másokat, akiknek nagyon kényelmes otthonuk van – ők talán már sokszor megtették ezt. Te is fel tudnád ajánlani az otthonodat, még ha szerényebb körülmények között élsz is?

¹⁰ Egy dél-koreai testvér szívesen idézi fel azt, amikor náluk lakott néhány tanuló, akik egy teokratikus iskolán vettek részt. Ezt írja: „Először vonakodtam, mert friss házasok voltunk, és egy apró házban laktunk. De aztán nagyon élveztük, hogy velünk laktak a tanulók. Sokat jelentett nekünk, hogy láthattuk, mennyire boldog lehet egy pár Jehova szolgálatában, ha közösen valósítják meg a szellemi céljaikat.”

11. Miért lehet szükségük a vendégszeretetünkre a gyülekezet új tagjainak?

¹¹ Újak a gyülekezetben. Időnként új hírnökök vagy családok költöznek a gyülekezetünk területére. Néhányan azért jönnek hozzánk, mert így többet tehetnek a prédikálómunkában. Az is lehet, hogy úttörőket küldtek a gyülekezetünkbe. Egy ilyen helyzetben eleinte könnyen elveszettnek érezhetik magukat: új közösségbe kerültek, új a gyülekezet, sőt, talán a nyelv és a kultúra is más. Hívjuk meg őket egy frissítőre, étkezésre vagy kirándulásra. Így könnyebben összebarátkoznak a testvérekkel, és hamarabb alkalmazkodnak az új körülményekhez.

12. Hogyan látszik egy testvér történetéből, hogy nem szükséges túlbonyolítani a vendéglátást?

¹² A vendéglátást nem kell túlbonyolítani. (Olvassátok fel: Lukács 10:41, 42.) Egy testvér visszagondolva a misszionáriusi szolgálata kezdetére, ezt mondja: „Fiatalok voltunk, tapasztalatlanok, és gyötört a honvágy. Az egyik este a feleségem különösen rossz hangulatban volt, és sehogy sem tudtam őt felvidítani. Aztán fél nyolc körül kopogtak az ajtón. Egy bibliatanulmányozó állt ott, három naranccsal a kezében. Azért jött, hogy üdvözölje az új misszionáriusokat. Behívtuk, és megkínáltuk egy pohár vízzel. Aztán teát főztünk, meg forró csokit. Mi még nem beszéltük a szuahélit, ő pedig nem tudott angolul. Ennek ellenére ez az alkalom nagyban hozzásegített, hogy nagyszerű barátságokat alakítsunk ki a helyi testvérekkel.”

13. Miért jó, ha vendégszeretőek vagyunk?

¹³ Volt már, hogy valami visszatartott attól, hogy vendégszeretetet mutass mások iránt? Ha igen, akkor lehet, hogy elszalasztottad az alkalmat, hogy vidám társaságban legyél, és jó barátságokat alakíts ki. A vendégszeretet az egyik legjobb ellenszer a magányra. De akkor mégis mi jelenthet akadályt?

14. Mit tehetünk, ha idő vagy energia híján vonakodunk vendéget hívni, vagy vendégségbe menni?

¹⁴ Idő és energia. Jehova szolgái igen elfoglaltak, és gyakran számos kötelezettségük van. Ezért néhányan úgy érzik, hogy egyszerűen nincs rá idejük vagy energiájuk, hogy meghívjanak másokat. Ha te is így vagy ezzel, esetleg átgondolhatnád az időbeosztásodat. Tudnál valamin  változtatni, hogy legyen időd és erőd vendégül látni valakit, vagy elfogadni egy-egy meghívást? A Szentírás arra ösztönzi a keresztényeket, hogy ne feledkezzenek meg a vendégszeretetről, úgyhogy mindenképpen helyes időt szakítani rá (Héb 13:2). Ezt talán csak úgy tudod megvalósítani, ha kész vagy kevesebb időt tölteni néhány más tevékenységgel.

15. Mitől tartanak néhányan?

¹⁵ Önbizalomhiány. Volt már, hogy szívesen vendégül láttál volna valakit, de nem mertél kezdeményezni? Van, aki zárkózottabb, és ezért attól tart, hogy nem lesz miről beszélgetni, vagy hogy a vendégek unatkoznak majd. Másoknak az okoz gondot, hogy kisebb a jövedelmük, és úgy érzik, hogy nem engedhetnek meg maguknak olyan színvonalú vendéglátást, mint a gyülekezet más tagjai, és az otthonuk sem alkalmas a vendégek fogadására. De ne feledd, hogy nem attól lesz vonzó a lakásod, hogy mennyire stílusosan van berendezve, hanem attól, hogy tiszta és rendezett.

16–17. Mi enyhítheti a vendéglátás miatti aggodalmainkat?

¹⁶ Ha a vendéglátás stresszt okoz neked, nem vagy egyedül. Egy nagy-britanniai vén elismeri: „Némi izgalommal járhat, amikor vendéget várunk. De ahogy ez Jehova szolgálatában sok mindenre igaz, a jutalom messze felülmúlja az aggodalmakat. Sokszor az is nagyon élvezetes, ha egyszerűen beszélgetünk egy kávé mellett.” Továbbá gondolj arra, hogy mindenkire jó hatással van, ha érdeklődsz iránta (Fil 2:4). Az emberek általában szívesen mesélnek az életükről. A baráti összejövetelek a legjobb alkalmak arra, hogy meghallgassuk egymás történeteit. Egy másik vén ezt írta: „Ha meghívok néhányakat a gyülekezetből, több időm van megismerni őket, például azt, hogy hogyan kerültek kapcsolatba az igazsággal, és ez abban is segít, hogy jobban megértsem őket.” Az egymás iránti őszinte érdeklődés garantálja a jó hangulatot.

¹⁷ Egy úttörő testvérnő, aki több alkalommal is elszállásolt tanulókat, akik valamilyen teokratikus iskolára érkeztek, ezt mondta: „Először aggódtam, mert nagyon egyszerű az otthonom, és használt bútoraim vannak. De az egyik oktató felesége megnyugtatott. Azt mondta, hogy a férjével azokat a heteket élvezik a legjobban az utazómunkában, amikor olyan szellemi gondolkodású testvéreknél van a szállásuk, akik talán nem valami tehetősek, de hozzájuk hasonlóan Jehova szolgálatára összpontosítanak, és igyekeznek egyszerűen élni. Ez arra emlékeztetett, amit anyu mondogatott nekünk gyerekkorunkban: »Jobb egy tál zöldség ott, ahol szeretet van«” (Péld 15:17). Ha a szeretet ösztönöz a vendéglátásra, nincs miért aggódnod!

18–19. Hogyan segít a vendégszeretet leküzdenünk a rossz érzéseinket?

¹⁸ Rossz érzések. Van valaki a gyülekezetedben, akinek a viselkedését idegesítőnek találod? A negatív érzéseid semmit sem fognak változni, ha nem teszel erőfeszítést. Ha valakinek nagyon eltérő az egyénisége a tiédtől, talán nincs kedved vendégül látni. Vagy az is lehet, hogy egy testvér korábban megbántott, és nehezen tudsz megbocsátani neki.

¹⁹ Ha szeretnél javítani a kapcsolatotokon, fogadd meg a Biblia tanácsát a vendégszeretetről, hiszen így még az ellenségek is kibékülhetnek. (Olvassátok fel: Példabeszédek 25:21, 22.) Ha vendégül látunk valakit, azzal elsimíthatjuk a köztünk lévő feszültséget. Ilyenkor felismerhetjük a vendégünknek azokat az erényeit, amelyeket látva Jehova az igazsághoz vonzotta őt (Ján 6:44). Egy váratlan, kedves meghívás új alapot teremthet egy  baráti kapcsolathoz. Mi segít, hogy őszinték legyenek az indítékaink? Például az, ha követjük a Filippi 2:3-ban olvasható felszólítást: „alázatosan tartsátok többre magatoknál a többieket”. Gondoljuk át, hogy miben tarthatjuk többre a testvérünket: a hitében, a kitartásában, a bátorságában vagy valamilyen más keresztényi vonásában. Ezáltal elmélyülhet az iránta érzett szeretetünk, és könnyebb lesz vendégszeretőnek lennünk vele.

20. Miért fejezzük ki az értékelésünket, ha meghívnak minket, és hogyan tehetjük ezt meg?

²⁰ Dávid ezt kérdezte az egyik zsoltárában: „Ó, Jehova, ki lehet vendéged sátorodban?” (Zsolt 15:1). Ezután felsorolta, hogy Jehova milyen tulajdonságokat keres a vendégeiben. Az egyik a szavahihetőség: „Még akkor is megtartja az ígéretét, ha abból kára származik” (Zsolt 15:4). Ha elfogadtunk egy meghívást, ne mondjuk le könnyelműen. A vendéglátónk talán már régóta készül a fogadásunkra, de az erőfeszítései feleslegesnek bizonyulhatnak, ha mégsem megyünk el (Máté 5:37). Előfordulhat, hogy valaki azért mond vissza egy meghívást, mert később kap egy vonzóbbat. Vajon ez kedves és tiszteletteljes viselkedés? Az lenne helyénvaló, ha őszinte értékeléssel fogadnánk el egy meghívást, és nem az érdekelne minket, hogy mivel várnak majd (Luk 10:7). Ha pedig valami miatt tényleg kénytelenek vagyunk lemondani a meghívást, kedves lenne minél előbb értesíteni erről a vendéglátónkat.

21. Miért fontos figyelembe venni a helyi szokásokat?

²¹ Az is fontos, hogy tiszteletben tartsuk a helyi szokásokat. Egyes kultúrákban bármikor szívesen fogadják a vendégeket, míg máshol illik előre egyeztetni. Van, ahol az étkezésnél a vendég kiemelt figyelmet kap, és van, ahol ugyanúgy bánnak vele, mint a család többi tagjával. Bizonyos helyeken a vendégek visznek magukkal valami finomságot, máshol viszont annak örül a házigazda, ha a vendég nem érzi ezt kötelességének. Némelyik vidéken elvárják, hogy a vendég az első egy-két meghívást visszautasítsa, ám ez más kultúrákban hálátlanságnak tűnne. Igyekezzünk ezekre odafigyelni, hogy örömet szerezzünk a vendéglátónknak.

22. Miért olyan fontos, hogy vendégszeretők legyünk?

²² Még soha nem volt ennyire igaz az, hogy „mindennek a vége. . . közel van” (1Pét 4:7). Olyan nagy nyomorúság előtt állunk, amilyenre még nem volt példa. Ahogyan egyre több gond nyomaszt minket, egyre szorosabbra kell fűznünk a szeretet szálait a testvéreinkkel. Ezért különösen időszerű Péternek az a felszólítása, hogy legyünk „vendégszeretők egymás iránt” (1Pét 4:9). Igen, a vendégszeretet örömtelibbé teszi a mindennapokat, és mindig fontos része lesz az életünknek!