1. Hogyan fejezik ki Isten szolgái egymás iránt a szeretetüket?

ISTEN népe olyan, mint egy szerető család (1Ján 4:16, 21). A szeretetünk legtöbbször nem drámai tettekben nyilvánul meg, hanem sok kis apróságban, például figyelmes szavakban és kedves bánásmódban. Ha törődünk egymással, azzal Istent utánozzuk „mint szeretett gyermekek” (Ef 5:1).

2. Hogyan követte Jézus az Atyja példáját a szeretet kimutatásában?

² Jézus tökéletesen követte az Atyja példáját. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek – mondta –, és én felfrissítelek benneteket. . . . mert én szelíd és alázatos vagyok” (Máté 11:28, 29). Amikor Krisztushoz hasonlóan „[törődünk] a szegénnyel”, örömet szerzünk égi Atyánknak, és mi magunk is boldogok leszünk (Zsolt 41:1). Vizsgáljuk meg, hogyan bánhatunk figyelmesen a családtagjainkkal, a testvéreinkkel, és azokkal, akikkel a szolgálatban találkozunk.

3. Hogyan lehet egy férj megértő és figyelmes?

³ A férjek járjanak elöl jó példával abban, hogy figyelmesen bánnak a többiekkel a családban (Ef 5:25; 6:4). Például arra kapnak ösztönzést, hogy „az ismeretnek megfelelően” lakjanak a feleségükkel. Ezt a kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „figyelmesen bánnak velük”; „megértik őket” (1Pét 3:7, lábj.). A figyelmesség és a megértés kéz a kézben járnak. Egy megértő férj tudja, hogy a felesége sok szempontból más, mint ő, hiszen a kiegészítője, de semmiképpen sem alsóbbrendű nála (1Móz 2:18). Ezért figyelembe veszi az érzéseit, és méltósággal, tisztelettel bánik vele. Egy kanadai asszony ezt mondta a férjéről: „Soha nem kicsinyli le az érzéseimet, és nem mondja azt, hogy »nem lenne szabad így érezned«. És nagyon jó hallgató. Ha pedig változtatnom kell a szemléletmódomon, mindig kedvesen ad tanácsot.”

4. Hogyan bánik más nőkkel egy férj, aki törődik a felesége érzéseivel?

⁴ Egy figyelmes férj azáltal is kifejezi, hogy számítanak neki a felesége érzései, hogy soha nem flörtöl más nőkkel, és nem mutat irántuk illetlen érdeklődést. Ehhez akkor is tartja magát, amikor közösségi oldalakat használ vagy internetezik (Jób 31:1). Igen, hűséges marad a feleségéhez, és erre nemcsak az iránta érzett szeretete ösztönzi, hanem az is, hogy szereti Istent, és gyűlöli a rosszat. (Olvassátok fel: Zsoltárok 19:14; 97:10.)

5. Hogyan lehet figyelmes egy feleség a férjével?

⁵ Ha egy férj követi a feje, Jézus Krisztus példáját, a feleségének könnyebb lesz mélységesen tisztelnie őt (Ef 5:22–25, 33). A tisztelet pedig arra fogja indítani a feleséget, hogy megértő legyen a férjével, amikor azt nagyon lekötik a gyülekezeti feladatai, vagy amikor súlyos gondok nyomják a vállát. „A feleségem észreveszi, ha bánt valami, és emiatt másképp viselkedem – mondja egy férj Nagy-Britanniából. – A Példabeszédek 20:5-ben rejlő alapelvet alkalmazza, és kivárja a megfelelő időt, amikor felszínre tudja hozni, hogy mit érzek – persze csak ha olyasmiről van szó, amit vele is megbeszélhetek.”

6. Hogyan ösztönözhetjük a gyermekeket figyelmességre, és miért válik ez a javukra?

⁶ A szülők az egymás iránti figyelmességükkel jó példát mutatnak a gyermekeiknek. Elsősorban az ő felelősségük, hogy figyelmességre tanítsák őket. Például mondják el nekik, hogy a királyságteremben nem szabad szaladgálni, vagy hogy a társas összejöveteleken várják meg, míg az idősebbek kiszolgálják magukat, és csak utána vegyenek az ételből. Persze a gyülekezet tagjai is segíthetnek a szülőknek. Például ha egy gyermek figyelmesen bánik velünk – mondjuk kinyitja nekünk az ajtót –, dicsérjük meg. Ez jó hatással lehet rá, és megértetheti vele, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35).

7. Hogyan mutatott figyelmességet Jézus egy siket férfi iránt, és mit tanulhatunk ebből?

⁷ Egyszer, amikor Jézus Dekapolisz vidékén járt, „odavittek hozzá egy nehezen beszélő siketet” (Márk 7:31–35). Ő „félrevonult vele”, és ott gyógyította meg, nem az emberek szeme láttára. Vajon miért? Valószínűleg a férfi a fogyatékossága miatt zavarban volt a tömegben, és Jézus ezt átérezte. Mi természetesen nem tudunk csoda útján gyógyítani, de  a testvéreink szükségleteire és érzéseire tekintettel lehetünk, és így is kell tennünk. Pál apostol ezt írta: „figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük egymást” (Héb 10:24). Jézus megértette a siket férfi érzéseit, és körültekintően bánt vele. Milyen jó példa!

8–9. Hogyan bánhatunk figyelmesen az idősekkel és a betegekkel? Mondj példákat!

⁸ Legyünk figyelmesek az idősekkel és a betegekkel. A keresztény gyülekezet legfőbb jellemzője a szeretet, nem pedig a hatékonyság (Ján 13:34, 35). Ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk az időseknek és a mozgáskorlátozottaknak eljutni az összejövetelekre és a szolgálatba. Szívesen támogatjuk őket, még ha keveset tudnak is tenni (Máté 13:23). Michael, aki kerekesszékkel közlekedik, nagyra értékeli a családjától és a szántóföldi csoportjától kapott támogatást. Így beszél erről: „Mindannyian sokat segítenek, így ott tudok lenni a legtöbb összejövetelen, és a szolgálatban is rendszeresen részt veszek. A közterületi tanúskodás a kedvencem.”

⁹ Számos Bételben vannak idősek és betegek. A törődő felvigyázók odafigyelnek ezekre a hűséges testvérekre, és megszervezik, hogy tudjanak tanúskodni levélben és telefonon. „Sokat jelent nekünk az a kiváltság, hogy írhatunk leveleket” – mondja a 86 éves Bill, aki elszigetelt területeken élő embereknek szokott levelet írni. Nancy, aki közel jár a 90-hez, így nyilatkozik: „Nem az a lényeg, hogy borítékokat töltsünk meg. Ez valódi szolgálat. Az embereknek hallaniuk kell az igazságról!” Ethel 1921-es születésű, és ezt mondja: „A fájdalom hozzátartozik a mindennapjaimhoz. Van, hogy az öltözködés is nehezen megy.” Ennek ellenére nagyon szeret telefonon tanúskodni, és van néhány jó újralátogatása. Barbara, aki 85 éves, ezt meséli: „Elég gyenge vagyok, ezért nagyon nehéz lenne rendszeresen elmenni a szolgálatba. De telefonon tudok tanúskodni. Köszönöm, Jehova!” Kevesebb mint egy év alatt néhány kedves idős testvérünk és testvérnőnk 1228 órát szentelt a szolgálatnak, és ezalatt 6265 levelet írtak, több mint 2000 telefonhívást kezdeményeztek, és 6315 kiadványt terjesztettek el. A fáradozásuk kétségtelenül megörvendeztette Jehova szívét (Péld 27:11).

10. Hogyan járulhatunk hozzá, hogy a testvéreink a leginkább javukra fordítsák az összejöveteleket?

¹⁰ Legyünk figyelmesek az összejöveteleken. Szeretnénk, ha a testvéreink a lehető legtöbb hasznot merítenék az összejövetelekből. A figyelmességünkkel segíthetünk nekik ebben, például úgy, hogy idejében érkezünk, és így nem zavarjuk őket az összpontosításban. Persze előfordulhat, hogy egy előre nem látott esemény miatt elkésünk. De ha rendszeresen késünk, gondoljuk át, hogyan lehetnénk figyelmesebbek másokkal. Ne feledjük, hogy Jehova és Jézus vendégei vagyunk (Máté 18:20). Ők mindenképpen méltók a mélységes tiszteletünkre.

11. Miért kövessék az 1Korintusz 14:40-ben található utasítást azok, akik programot tartanak az összejöveteleken?

¹¹ A testvéreink iránti figyelmesség abban is megnyilvánul, hogy megfogadjuk a következő utasítást: „minden illendően és rendezetten történjen” (1Kor 14:40). Akik közreműködnek a programokban, ügyeljenek rá, hogy a kijelölt időn belül maradjanak. Ezzel nemcsak a következő előadó, hanem a gyülekezet egésze iránt is figyelmességet tanúsítanak. Lehetnek olyanok, akikre hosszú út vár hazafelé,  másoknak talán tömegközlekedési eszközökhöz kell igazodniuk, és azokra is jó gondolni, akiket a nem Tanú házastársuk türelmetlenül vár otthon.

12. Miért érdemlik meg a vének, hogy tiszteljük és szeressük őket? (Lásd a „ Bánjunk figyelmesen azokkal, akik vállalják a vezetést” című részt.)

¹² A szellemi pásztoraink, akik szorgalmasan fáradoznak a gyülekezetért, és buzgón kiveszik a részüket a szolgálatból, megérdemlik, hogy különösen figyelmesek legyünk velük. (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 5:12, 13.) Biztosan hálás vagy azért, amit a vének érted tesznek. Úgy fejezheted ki az értékelésedet, hogy készségesen együttműködsz velük, és támogatod őket. Hiszen gondoljunk bele, „ők őrködnek [felettünk], mint akik számot fognak adni erről” (Héb 13:7, 17).

13. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus az emberekkel bánt?

¹³ Ézsaiás ezt jövendölte Jézusról: „Megrepedt nádszálat nem tör el, és pislákoló kanócot nem olt ki” (Ézs 42:3). Jézus szerette az embereket, ezért bele tudta képzelni magát a helyzetükbe. Megértette azoknak az érzéseit, akik egy megrepedt nádszálhoz vagy egy pislákoló kanóchoz hasonlítottak, így figyelmesen, kedvesen és türelmesen tudott bánni velük. Még a gyermekek is szívesen voltak vele (Márk 10:14). Természetesen nekünk nincs akkora emberismeretünk, mint neki volt, és nem is tudunk olyan ügyesen tanítani. Mégis figyelmesek lehetünk a területünkön élőkkel, ami abból  látszik, hogy miként, mikor és mennyi ideig beszélünk velük.

14. Miért ügyeljünk arra, hogy hogyan beszélünk az emberekkel?

¹⁴ Hogyan beszéljünk az emberekkel? Manapság a korrupt és szívtelen üzletemberek, valamint politikai és vallási vezetők emberek millióit „elnyomják és elhanyagolják” (Máté 9:36). Emiatt sokan már senkiben sem bíznak, és nincs reményük. Ezért nagyon fontos, hogy a szavainkból és a hangnemünkből egyaránt érezzék, hogy mi kedvesen és könyörületesen közelítünk hozzájuk. Az üzenetünket sokan nemcsak azért találják vonzónak, mert jól ismerjük a Bibliát, és logikusan tudunk érvelni, hanem azért is, mert őszintén törődünk és tisztelettel bánunk velük.

15. Hogyan mutathatunk figyelmességet azok iránt, akiknek tanúskodunk?

¹⁵ Sokféleképpen mutathatunk figyelmességet azok iránt, akiknek tanúskodunk. Nagyon jó tanítási módszer például az, ha kérdéseket használunk, de ezt mindig kedvesen és tisztelettel tegyük. Egy úttörőnek a területén sokan visszahúzódóak voltak. Ez a testvér megtanulta, hogy ne tegyen fel olyan kérdéseket, amelyek zavarba ejtőek lehetnek amiatt, hogy esetleg nem tudják rájuk a választ, vagy valószínűleg rossz választ adnak. Kerülte egyebek közt az ilyen kérdéseket: „Tudja, mi Isten neve?” „Tudja, mi Isten királysága?” Inkább ilyesmit mondott: „A Bibliából megtudtam, hogy Istennek van neve. Megmutathatom, hogy hívják?” Természetesen nem állíthatunk fel szabályokat, hiszen kultúránként, sőt személyenként változik, hogy mi válik be. De az biztos, hogy mindig figyelmesen és tisztelettudóan kell bánnunk az emberekkel. Ezt úgy tudjuk elérni, ha jól megismerjük őket.

16–17. Hogyan befolyásolja a figyelmesség azt, hogy a) mikor keressük fel az embereket, b) mennyi ideig beszélgetünk valakivel?

¹⁶ Mikor menjünk el az emberekhez? Amikor házról házra tanúskodunk, a lakók nem számítanak ránk. Ezért lényeges, hogy olyan időpontban keressük fel őket, amikor feltehetően szívesebben beszélgetnek (Máté 7:12). Ha például a területünkön élők szeretnek tovább aludni a hétvégén, talán kezdhetnénk utcai vagy közterületi tanúskodással, vagy meglátogathatnánk olyan érdeklődőket, akikről tudjuk, hogy már fent vannak.

¹⁷ Meddig maradjunk? Sokan igencsak elfoglaltak, ezért jó, ha rövidre fogjuk a látogatásainkat, főleg eleinte. Inkább legyen egy kicsit rövidebb a beszélgetés, mint hogy a kelleténél tovább maradjunk (1Kor 9:20–23). Ha az emberek érzik, hogy figyelembe vesszük a körülményeiket és az időbeosztásukat, nyitottabbak lesznek arra, hogy visszamenjünk. Létfontosságú hát, hogy megteremjük Isten szellemének a gyümölcsét a szolgálatban. Így valóban „Isten munkatársai” leszünk, sőt, talán Jehova minket tud felhasználni, hogy valakit az igazsághoz vonzzon (1Kor 3:6, 7, 9).

18. Milyen áldásokra számíthatunk, ha figyelmesek vagyunk másokkal?

¹⁸ Tegyünk hát meg minden tőlünk telhetőt, hogy figyelmesen bánjunk a családtagjainkkal, a testvéreinkkel, és azokkal, akikkel a szolgálatban találkozunk. Ha így teszünk, sok-sok áldásra számíthatunk már most, és a jövőben is. A Zsoltárok 41:1, 2 így szól: „Boldog, aki törődik a szegénnyel. Ha bajba kerül, Jehova megmenti őt . . . Boldognak mondják őt a földön”.