A HIT rendkívüli erőt ad. Bár Sátán tönkre akarja tenni a Jehovával ápolt kapcsolatunkat, a hitünkkel képesek vagyunk „kioltani a gonosz minden égő nyilát” (Ef 6:16). Ha van hitünk, hegyként tornyosuló akadályokon is túljuthatunk. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „ha csak akkora hitetek van, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda«, az odamegy” (Máté 17:20). Mivel a hitünk által közelebb kerülhetünk Jehovához, érdemes megvizsgálnunk a következő kérdéseket: Mi a hit? Hogyan függ össze az igazság iránti érzéseinkkel? Hogyan erősíthetjük a hitünket? És kiben kell hinnünk? (Róma 4:3).

A hit többet jelent annál, mint hogy egyszerűen elhisszük a bibliai igazságot, mivel „a démonok is hiszik [hogy Isten létezik], és rettegnek” (Jak 2:19). De akkor mi is valójában a hit?

A Biblia két fontos megállapítást tesz a hitről. Először is, „a hit a remélt dolgokba vetett megalapozott bizalom” (Héb 11:1a). Ha van hitünk, akkor szilárdan bízunk abban, hogy minden, amit Jehova kijelent, az igaz, és be fog teljesedni. Jehova ezt mondta az izraelitáknak: „Ha majd fel tudjátok bontani a nappallal kötött szövetségemet és az éjszakával kötött szövetségemet, hogy ne legyen se nappal, se éjszaka a maga idejében, akkor felbomolhat a szolgámmal, Dáviddal kötött szövetségem is” (Jer 33:20, 21). Féltél-e bármikor attól, hogy reggel nem kel fel a nap, és így megszűnik a napszakok váltakozása? Természetesen nem kételkedünk a fizikai törvények állandóságában, amelyek mozgásban tartják a földet. Akkor mennyivel inkább bízhatunk abban, hogy a Teremtő, aki létrehozta ezeket a törvényeket, képes valóra váltani az ígéreteit! (Ézs 55:10, 11; Máté 5:18).

Másodszor, a hit „a nem látható dolgokról való meggyőződés”. Tehát ha hiszünk, akkor meg vagyunk győződve, illetve meggyőző bizonyítékaink vannak azokról a dolgokról, amelyeket a szemünkkel ugyan nem látunk, mégis valóságosak (Héb 11:1b; lábj.). Nézzünk egy példát. Mivel érvelnél egy gyereknek, ha megkérdezné, honnan tudjuk, hogy van levegő? Noha sohasem láttad a levegőt, valószínűleg beszélnél neki mindarról, ami bizonyítja a létezését, például a lélegzésről, a szélről, és így tovább. Miután a gyerek meggyőződik a bizonyítékokról, elfogadja a létezését annak, amit nem lát. Ugyanígy a hit is megingathatatlan bizonyítékokon alapszik (Róma 1:20).

Minthogy a hit bizonyítékokon alapszik, fontos, hogy „pontosan [megismerjük] az igazságot” (1Tim 2:4). De ez nem elég. Pál apostol arról írt, hogy bizonyítanunk kell, hogy a hitünk szívből jövő (Róma 10:10). Nemcsak hinnünk kell az igazságban, hanem értékelnünk is kell azt. Csak így érzünk majd  indíttatást arra, hogy kifejezzük a hitünket, vagyis az igazsággal összhangban cselekedjünk (Jak 2:20). Ha valaki nem értékeli szívből az igazságot, akkor talán még a nyilvánvaló bizonyítékokat is elveti amiatt, hogy makacsul ragaszkodik a saját elképzeléseihez, vagy mert ürügyet keres arra, hogy a testi vágyainak élhessen (2Pét 3:3, 4; Júd 18). Ez az oka annak, hogy a bibliai időkben a csodák szemtanúi közül nem mindenki hitt (4Móz 14:11; Ján 12:37). Isten szent szelleme csak azoknak az embereknek segít hitet kifejleszteni, akik értékesebbnek tartják az igazságot, mint a hazugságot (Gal 5:22; 2Tessz 2:10, 11).

Dávid király azok közé tartozott, akiknek rendkívül erős volt a hitük (Héb 11:32, 33). De Dávid családjából nem mindenkinek volt ilyen hite. Például Eliáb, a legidősebb bátyja leszidta őt, amiért háborgott Góliát gúnyolódásán, és ezzel azt fejezte ki, hogy nem hisz Jehova megmentő erejében (1Sám 17:26–28). Senki sem születik hittel, és ezt a szülőktől sem lehet örökölni. Tehát Dávid hite az Istennel ápolt szoros kapcsolatán alapult.

A 27. zsoltárban Dávid elmondja, hogyan tett szert erős hitre (1. vers). Elmélkedett azon, ahogyan Jehova a múltban megmentette az ellenségeitől (2. és 3. vers). Szívből értékelte, hogy imádhatja Jehovát (4. vers). Másokkal együtt részt vett Isten imádatában a hajléknál (6. vers). Őszinte imában közeledett Jehovához (7. és 8. vers). És vágyott rá, hogy Isten oktassa őt (11. vers). Dávidnak annyira fontos volt a hite, hogy ezt kérdezte: „Hol lennék, ha nem hittem volna. . .?” (13. vers).

Neked is olyan erős hited lehet, mint amilyen Dávidnak volt, ha követed a gondolkodásmódját és a szokásait, amelyekről a 27. zsoltárban olvashatunk. A hit pontos ismereten alapszik, ezért minél többet tanulmányozod Isten Szavát és a kiadványainkat, annál könnyebb lesz megteremned a szellem gyümölcsének ezt a vonását (Zsolt 1:2, 3). Tanulmányozás közben szakíts időt az elmélkedésre. Az értékelés az elmélkedésből táplálkozik. Ahogyan elmélyül a Jehova iránti értékelésed, egyre erősebb lesz a vágyad, hogy kimutasd a hited azáltal, hogy részt veszel az imádatban az összejöveteleken, és megvallod másoknak a reménységedet (Héb 10:23–25). Azzal is kifejezzük a hitünket, hogy állhatatosak vagyunk az imában (Luk 18:1–8). Ezért szüntelenül imádkozz Jehovához, és bízz abban, hogy ő törődik veled (1Tessz 5:17; 1Pét 5:7). A hitünk tettekre indít, a tetteink pedig megerősítik a hitünket (Jak 2:22).

Jézus a halála előtti estén ezt mondta a tanítványainak: „Higgyetek Istenben, és  higgyetek bennem is!” (Ján 14:1). Tehát nemcsak Jehovában kell hinnünk, hanem Jézusban is. Hogyan fejezheted ki, hogy hiszel Jézusban? Nézzük ennek három módját.

Először is, tekintsd a váltságot olyan ajándéknak, amelyet Isten személyesen neked szánt. Pál apostol kijelentette: „úgy élem az életemet. . ., hogy hiszek Isten Fiában, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20). A Jézusba vetett hited többek között abban nyilvánul meg, hogy meg vagy róla győződve, hogy a váltság rád is érvényes, alapot ad a bűneid bocsánatára, lehetővé teszi az örök életet, és mindennél jobban bizonyítja Isten irántad érzett szeretetét (Róma 8:32, 38, 39; Ef 1:7). Ez segít abban, hogy ne uralkodjon el rajtad a bűntudat (2Tessz 2:16, 17).

Másodszor, húzódj közel Jehovához imában, amit Jézus áldozata tesz lehetővé. A váltság alapján beszélj nyíltan Istenhez, hogy „irgalmasan és ki nem érdemelt kedvességgel bánjon [veled], éppen akkor, amikor segítségre van [szükséged]” (Héb 4:15, 16; 10:19–22). Az ima megerősíti az elhatározásodat, hogy ellenállsz a bűn csábításának (Luk 22:40).

Harmadszor, engedelmeskedj Jézusnak. János apostol ezt írta: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem látja majd meg ezt az életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján 3:36). Figyeld meg, hogy János a hitet az engedetlenséggel állította szembe. Ezek szerint kinyilváníthatod a Jézusba vetett hitedet azzal, ha engedelmeskedsz neki. Ehhez pedig eleget kell tenned „Krisztus törvényének”, amely magában foglal mindent, amit Jézus tanított és parancsolt (Gal 6:2). És azáltal is engedelmeskedsz neki, ha elfogadod a vezetését, amelyet a hű és értelmes rabszolgán keresztül nyújt (Máté 24:45). A Jézusnak való engedelmességed erőt ad ahhoz, hogy kitarts az élet viharaiban (Máté 7:24, 25).

Egyszer egy férfi így kiáltott Jézushoz: „Hiszek! Segíts, hogy erősebb legyen a hitem!” (Márk 9:24). Neki volt már hite, de szerényen elismerte, hogy erősítenie kell. Hozzá hasonlóan mindannyiunknak szembe kell majd néznünk olyan helyzetekkel, amikor erősebb hitre lesz szükségünk. Már most tehetünk azért, hogy erősebb legyen a hitünk. Ahogy láttuk, ehhez tanulmányoznunk kell Isten Szavát, és elmélkednünk kell rajta, hogy így elmélyüljön a Jehova iránti értékelésünk. Azáltal is erősíthetjük a hitünket, ha a testvéreinkkel együtt imádjuk Jehovát, nyilvánosan megvalljuk a reménységünket, és állhatatosan imádkozunk. Ha dolgozunk a hitünk megerősítésén, a lehető legértékesebb jutalmat kaphatjuk meg. Isten Szava így ösztönöz minket: „szeretteim, erősödjetek meg szent hitetek által. . ., hogy megmaradjatok Isten szeretetében” (Júd 20, 21).