1–2. Az 1Péter 4:7, 8 szerint mi segít majd, ha nyomorúságot élünk át?

MIKÖZBEN egyre közelebb járunk az utolsó napok végéhez, valószínűleg súlyos nehézségekkel kell szembenéznünk (2Tim 3:1). Például egy nyugat-afrikai országban a választások után zavargások törtek ki. Voltak testvérek, akik több mint fél évig nem mozoghattak szabadon, mert heves harcok dúltak a környékükön. Hogyan tudtak megbirkózni ezzel a helyzettel? Néhányan menedékre leltek olyan testvéreknél, akik biztonságosabb részen laktak. Az egyik testvér ezt mondta: „Abban az időszakban különösen értékes volt, hogy jó barátok vettek körül, akikkel bátoríthattuk egymást.”

² Amikor kitör a nagy nyomorúság, hálásak leszünk érte, hogy vannak barátaink, akik szeretnek minket (Jel 7:14). Ezért fontos, hogy minél előbb szoros barátságokat alakítsunk ki másokkal. (Olvassátok fel: 1Péter 4:7, 8.) Sokat tanulhatunk abból, amit Jeremiás élt át. Ő a barátai segítségével átvészelte azt a kritikus időszakot, amely Jeruzsálem pusztulásával zárult. * Hogyan követhetjük a példáját?

3. a) Mi miatt érezhetett volna Jeremiás késztetést arra, hogy elszigetelje magát? b) Mit osztott meg Jeremiás Bárukkal, és mi lett ennek az eredménye?

³ Jeremiás legalább 40 éven át Jehovához hűtlen emberekkel körülvéve élt, köztük olyan szomszédokkal és talán  rokonokkal is, akik a szülővárosából, Anatótból származtak (Jer 11:21; 12:6). Ő mégsem szigetelte el magát. Megosztotta az érzéseit a hűséges titkárával, Bárukkal, és ezáltal velünk is (Jer 8:21; 9:1; 20:14–18; 45:1). Könnyű elképzelnünk, hogy amint Báruk lejegyezte Jeremiás eseménydús történetét, mély barátság és kölcsönös tisztelet alakult ki közöttük (Jer 20:1, 2; 26:7–11).

4. Mivel bízta meg Jehova Jeremiást, és hogyan erősítette ez meg a próféta barátságát Bárukkal?

⁴ Jeremiás éveken át bátran figyelmeztette az izraelitákat arra, hogy mi fog történni Jeruzsálemmel (Jer 25:3). Amikor Jehova újra megpróbálta bűnbánatra indítani a népét, arra kérte Jeremiást, hogy írja le az intelmeit egy tekercsre (Jer 36:1–4). Miközben Jeremiás és Báruk szorosan együttműködött, hogy ellássák ezt az Istentől kapott feladatot – ami több hónapig is eltarthatott –, biztosan hiterősítő beszélgetéseket folytattak.

5. Hogyan bizonyult Báruk jó barátnak?

⁵ Amikor eljött az ideje, hogy nyilvánosságra kerüljön a tekercs tartalma, Jeremiásnak a barátját, Bárukot kellett megbíznia az üzenet átadásával (Jer 36:5, 6). És ő bátran el is végezte ezt a veszélyes feladatot. Amikor bement a templom udvarára, és felolvasta a tekercset a népnek, Jeremiás biztosan nagyon büszke volt rá (Jer 36:8–10). Júda fejedelmei meghallották, hogy mit tett Báruk, és megparancsolták, hogy nekik is olvassa fel a tekercset (Jer 36:14, 15). Ezután úgy döntöttek, hogy elmondják Joákim királynak Jeremiás szavait. De Bárukot kedvesen figyelmeztették: „Menj, rejtőzz el te is, és Jeremiás is! Senki meg ne tudja, hol vagytok!” (Jer 36:16–19). Ez bizony bölcs tanács volt!

6. Mit tett Jeremiás és Báruk, amikor ellenségeskedéssel néztek szembe?

 ⁶ Joákim annyira dühös lett, amikor meghallgatta az üzenetet, hogy elégette a tekercset, és megparancsolta, hogy tartóztassák le Jeremiást és Bárukot. Ám Jeremiás nem rémült meg. Egy újabb tekercset adott Báruknak, lediktálta neki Jehova üzenetét, ő pedig leírta „annak a tekercsnek minden szavát, amelyet Joákim, Júda királya elégetett” (Jer 36:26–28, 32).

7. Milyen hatással lehetett Jeremiásra és Bárukra a közös munka?

⁷ Gyakran előfordul, hogy ha két ember együtt megy keresztül valamilyen nehézségen, összekovácsolódnak. Könnyű elképzelni, hogy miközben Jeremiás és Báruk együtt dolgoztak, hogy pótolják a megsemmisített tekercset, még inkább megismerték és értékelték egymás jó tulajdonságait. Mit tehetünk, hogy mi is olyan szoros barátságokat alakítsunk ki, mint amilyen Jeremiás és Báruk között volt?

8. Mi tarthat vissza minket a barátkozástól, de miért ne adjuk fel?

⁸ Lehet, hogy nehéznek találjuk, hogy nyissunk mások felé, mert korábban valaki megbántott minket (Péld 18:19, 24). Vagy talán úgy érezzük, hogy nincs elég időnk és energiánk meghitt kapcsolatokat ápolni. De ne adjuk fel! Ha szeretnénk, hogy a testvéreink mellettünk álljanak majd a próbákban, akkor már most meg kell tanulnunk a bizalmunkba avatni őket. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy igaz barátokra leljünk (1Pét 1:22).

9. a) Hogyan mutatta ki Jézus, hogy bízik a barátaiban? b) Hogyan segíthet a nyílt kommunikáció elmélyíteni a másokkal ápolt kapcsolatodat? Mondj egy példát!

⁹ Jézus nyíltan beszélt a barátaival, és ezzel kifejezte, hogy bízik bennük (Ján 15:15). Úgy követheted a példáját, ha te is megosztod másokkal az örömeidet, az aggodalmaidat vagy éppen a csalódásaidat. Figyelmesen hallgass meg másokat, és talán azt veszed majd észre, hogy sok hasonló gondolatotok, érzésetek és célotok van. Vegyük például Cindyt, aki a húszas évei végén jár. Összebarátkozott egy 70 év körüli úttörő testvérnővel, Marie-Louise-zal. Csütörtök délelőttönként együtt mennek a szolgálatba, és közben őszintén beszélgetnek mindenféle témáról. „Nagyon élvezem, amikor tartalmasan beszélgethetek másokkal, mert  így jobban megismerhetem és megérthetem őket” – mondja Cindy. A nyílt kommunikáció sokat segít abban, hogy mély barátságokat alakíts ki. Ha Cindyhez hasonlóan kezdeményezel, és megnyílsz másoknak, akkor te is jó barátokra tehetsz szert (Péld 27:9).

10. A Példabeszédek 27:17 szerint mi lehet az eredménye annak, ha együtt tevékenykedünk a hittársainkkal?

¹⁰ Amikor együtt tevékenykedünk a hittársainkkal, és jobban megismerjük az erényeiket, tanulunk tőlük, és közelebb kerülünk hozzájuk, mint ahogy az Jeremiással és Bárukkal is történt. (Olvassátok fel: Példabeszédek 27:17.) Milyen érzés például, ha a szolgálatban hallod, ahogy a hírnöktársad bátran megvédi a hitét, vagy őszinte meggyőződéssel beszél Jehováról és az ígéreteiről? Alighanem még jobban megkedveled őt.

11–12. Mondj rá példát, hogy miként erősítheti meg a közös szolgálat a barátságokat!

¹¹ Figyelj meg két példát, amely jól mutatja, hogy a szolgálat közelebb vihet egymáshoz két személyt. Adeline, egy 23 éves testvérnő megkérte az egyik barátnőjét, Candice-t, hogy menjen el vele tanúskodni egy ritkán bemunkált területre. „Szerettük volna nagyobb lelkesedéssel és több örömmel végezni a szolgálatot – mondja Adeline. – Új lendületre volt szükségünk.” Milyen hatással volt rájuk a közös szolgálat? Ezt meséli: „Minden nap végén megosztottuk egymással az érzéseinket, azt, hogy mi érintett meg minket a szolgálatban, és hogy miben érzékeltük Jehova vezetését. Mindketten nagyon élveztük ezeket az őszinte beszélgetéseket, és még jobban megismertük egymást.”

¹² Laïla és Marianne, két egyedülálló testvérnő öt hétre elutazott Franciaországból Banguiba, a Közép-afrikai Köztársaság nyüzsgő fővárosába, hogy ott  prédikáljanak. Laïla így gondol vissza erre: „Voltak nehézségeink, de a jó kommunikáció és az őszinte szeretet segített, hogy megerősödjön a barátságunk. Miután tapasztaltam Marianne rugalmasságát, a helyiek iránti szeretetét és a szolgálatban mutatott buzgalmát, még jobban felnéztem rá.” Neked nem kell feltétlen egy másik országba költöznöd, hogy hasonló örömökben legyen részed. Minden alkalommal, amikor együtt prédikálsz egy testvérrel vagy testvérnővel, jobban megismered őt, és így szorosabbá válhat a barátságotok.

13. Mi jelenthet nehézséget, amikor együtt tevékenykedünk másokkal?

¹³ Amikor együtt tevékenykedünk másokkal, nemcsak az erősségeiket ismerhetjük meg jobban, hanem a gyengeségeiket is. Mi segíthet, hogy ez ne ártson a barátságunknak? Vizsgáljuk meg újra Jeremiás példáját. Neki mi segített, hogy a jót lássa másokban, és túllépjen a hiányosságaikon?

14. Mit ismert meg Jeremiás Jehováról, és miben segített ez neki?

¹⁴ Jeremiás nemcsak a saját nevét viselő könyvet írta le, hanem valószínűleg a Királyok első és második könyvét is. Eközben minden bizonnyal sokat tanult arról, hogy Jehova milyen irgalmas a gyarló emberekkel. Jeremiás például tisztában volt vele, hogy mivel Aháb király megbánta a gonosztetteit, Jehova megkímélte őt attól, hogy végig kelljen néznie a családja kiirtását (1Kir 21:27–29). Azt is tudta, hogy Manassé még Ahábnál is súlyosabb dolgokat követett el, hogy bosszantsa Jehovát. Ő mégis megbocsátott neki, amikor bűnbánatot tanúsított (2Kir 21:16, 17; 2Krón 33:10–13). Ezek a példák biztosan arra indították Jeremiást, hogy Istenhez hasonlóan türelmesen és irgalmasan bánjon a közeli barátaival (Zsolt 103:8, 9).

15. Hogyan követte Jeremiás Jehova példáját a türelemben?

¹⁵ Idézzük fel, hogyan reagált Jeremiás, amikor Báruknak egy időre elterelődött a figyelme a megbízatásáról. Nem mondott le elhamarkodottan a barátjáról, hanem segített neki azáltal, hogy megosztotta vele Isten kedves, de határozott üzenetét (Jer 45:1–5). Mit tanulhatunk ebből?

16. A Példabeszédek 17:9-cel összhangban mire kell figyelnünk ahhoz, hogy jó barátságban lehessünk másokkal?

¹⁶ Természetesen nem várhatunk tökéletességet a testvéreinktől. Ezért, miután kialakítottunk valakivel egy barátságot, erőfeszítésbe kerül, hogy fenn is tartsuk. Ha a barátunk hibázik, talán kedvesen, de határozottan tanácsot kell neki adnunk Isten Szava alapján (Zsolt 141:5). Ha pedig megbánt minket, bocsássunk meg neki. Az is fontos, hogy ha egyszer megbocsátottunk, álljunk ellen annak a hajlamnak, hogy újra felemlegessük a sérelmet. (Olvassátok fel: Példabeszédek 17:9.) Mennyire lényeges ebben a válságos időszakban, hogy ne a hittársaink gyengeségeire figyeljünk, hanem inkább az erősségeikre! Így szoros barátságokat ápolhatunk, amelyekre igazán szükségünk lesz a nagy nyomorúság alatt.

17. Hogyan bizonyult Jeremiás hű barátnak egy nehéz helyzetben?

¹⁷ Jeremiás próféta igaz barátnak bizonyult a nehézségek idején. Egy alkalommal  Ebed-Melek, egy udvari tisztviselő kihúzta őt egy sáros víztárolóból, megmentve ezzel a biztos haláltól. Ám utána Ebed-Melek attól félt, hogy a fejedelmek majd ártanak neki. Amikor ezt Jeremiás megtudta, nem maradt tétlen, azt remélve, hogy a barátja egyedül is boldogul valahogy. Noha Jeremiás börtönben volt, megtette, amit tudott: elmondta Ebed-Meleknek Jehova bátorító ígéretét (Jer 38:7–13; 39:15–18).

18. A Példabeszédek 17:17 alapján mit kell tennünk, amikor egy hittársunk szenved?

¹⁸ Ma a testvérek és testvérnők nagyon sokféle nehézséggel néznek szembe. Például vannak, akik természeti katasztrófák vagy emberek által okozott tragédiák miatt szenvednek. Ilyenkor néhányan talán be tudják fogadni az otthonukba ezeket a testvéreket. Mások lehet, hogy anyagilag tudnak segíteni. Azt pedig mindannyian megtehetjük, hogy imádkozunk értük. Ha a tudomásunkra jut, hogy egy testvérünk el van keseredve, tanácstalanok lehetünk, hogy mit mondjunk vagy tegyünk. De valójában sok mindennel segíthetünk. Például időt tölthetünk vele. Együttérzően meghallgathatjuk őt, és megvigasztalhatjuk az egyik kedvenc bibliaversünkkel (Ézs 50:4). A legfontosabb, hogy a barátunk számíthasson ránk, amikor segítségre van szüksége. (Olvassátok fel: Példabeszédek 17:17.)

19. Miért lesz segítség a jövőben, ha már most szoros barátságokat ápolunk?

¹⁹ Határozzuk el, hogy erős barátságokat alakítunk ki a testvéreinkkel, és meg is óvjuk azokat! Miért olyan fontos ez? Mert az ellenségeink megpróbálnak majd megosztani minket, és ezért hazugságokat fognak terjeszteni rólunk. Azt remélik, hogy sikerül egymás ellen fordítaniuk bennünket. De hiába próbálkoznak majd. Képtelenek lesznek szétszakítani a szeretet szálait. Semmivel sem tudják tönkretenni a baráti kapcsolatainkat. Sőt, ezek a barátságok nemcsak a jelenlegi rendszer végéig tartanak majd, hanem örökké!