1–2. Hogyan alkalmazható a Prédikátor 11:6 a jó hír hirdetésére?

BIZONYOS országokban az emberek örömmel fogadják a jó hírt. Úgy érzik, végre megtalálták, amit kerestek. Máshol viszont a többség nemigen foglalkozik Istennel és a Bibliával. A ti területetekre mi jellemző? Bármilyen reakciókkal találkozunk is, Jehova elvárja tőlünk, hogy folytassuk a prédikálást egészen addig, amíg ő befejezettnek nem ítéli azt.

² Az általa meghatározott időben a tanúskodómunka lezárul, „és akkor jön el a vég” (Máté 24:14, 36). De felmerülhet benned a kérdés, hogy amíg ez nem következik be, mi segít, hogy „ne pihentesd kezed”. * (Olvassátok fel: Prédikátor 11:6.)

3. Miről fogunk tanulni ebben a cikkben?

³ Az előző cikkben arról volt szó, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy eredményesek legyünk az emberek halászaiként (Máté 4:19). A mostani cikk pedig abban fog segíteni, hogy még eltökéltebben prédikáljunk, bármilyen nehézséggel nézzünk is szembe. Megbeszéljük, hogy miért fontos 1. a szolgálatra összpontosítanunk, 2. türelmesnek lennünk, és 3. megőriznünk a hitünket.

4. Miért kell a tanúskodómunkára koncentrálnunk?

⁴ Jézus megjövendölte, hogy milyen állapotok jellemzik majd az utolsó napokat. Ezek a körülmények könnyen elterelhetnék a követői figyelmét a prédikálómunkáról.  Ezért Jézus arra ösztönözte őket, hogy kitartóan virrasszanak (Máté 24:42). Noé napjaiban az emberek sok olyan dologgal foglalkoztak, amelyek miatt nem tudtak odafigyelni Noé üzenetére. Ma hasonló dolgok vonhatják el a mi figyelmünket is (Máté 24:37–39; 2Pét 2:5). Ezért fontos, hogy mindig a Jehovától kapott munkánkra összpontosítsunk.

5. Mit mondott Jézus a prédikálómunkáról a Cselekedetek 1:6–8 szerint?

⁵ A királyságprédikáló munka kétségtelenül megérdemli, hogy az életünk középpontjában legyen. Jézus előre megmondta, hogy a követői még jóval a halála után is végezni fogják ezt a munkát, sokkal szélesebb körben, mint ahogy ő végezte (Ján 14:12). Miután meghalt, néhány tanítványa visszatért a halászathoz. Jézus a feltámadását követően egyszer csodát téve segített nekik, hogy különösen sok halat fogjanak. Ezután tudatosította bennük, hogy mindennél fontosabb az a feladatuk, hogy embereket halásszanak (Ján 21:15–17). Közvetlenül azelőtt, hogy felment az égbe, elmondta a tanítványainak, hogy az általa elkezdett tanúskodómunka bőven Izrael határain túlra is kiterjed majd. (Olvassátok fel: Cselekedetek 1:6–8.) Jó néhány évvel később János apostolnak látomásban megmutatta, hogy mi fog történni „az Úr napján” *. János többek között egy olyan lenyűgöző jelenetet is látott, hogy angyali irányítással „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” prédikálják az örökkévaló jó hírt (Jel 1:10; 14:6). Nem kérdés, hogy Jehova azt akarja, hogy mi is részt vegyünk ebben a hatalmas tanúskodómunkában, amíg be nem fejeződik.

6. Mi segít a prédikálómunkára összpontosítanunk?

 ⁶ Ha elgondolkodunk azon, hogy milyen sok mindent tesz értünk Jehova, az segít a prédikálómunkára összpontosítanunk. Például bőségesen kapunk tőle szellemi táplálékot nyomtatott és elektronikus kiadványok, hangfelvételek és videók formájában. Gondoljunk csak bele: a honlapunkon ezernél is több nyelven található információ! (Máté 24:45–47). Miközben a világot megosztják a politikai, vallási és gazdasági különbségek, Isten több mint nyolcmillió szolgája egy teljesen egységes, nemzetközi testvériséget alkot. Jó példa erre az, hogy 2019. április 19-én, pénteken az egész világon mindannyian megnézhettünk egy videót az aznapi napiszövegről. Este pedig 20 919 041-en gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk Jézus haláláról. Ha elmélkedünk azon, hogy milyen nagy kiváltság átélni ezt a modern kori csodát, arra érzünk indíttatást, hogy továbbra is elsőbbséget biztosítsunk az életünkben a tanúskodómunkának.

7. Miért jó, ha szem előtt tartjuk Jézus példáját?

⁷ Jézus példája további ösztönzést adhat, hogy a prédikálás legyen a legfontosabb az életünkben. Ő nem engedte, hogy bármi elterelje a figyelmét arról, hogy tanúskodjon az igazság mellett (Ján 18:37). Nem esett kísértésbe, amikor Sátán felajánlotta neki „a világ összes királyságát és azok hatalmát”, és akkor sem, amikor az emberek királlyá akarták őt tenni (Máté 4:8, 9; Ján 6:15). Nem vágyott anyagi javakra, és nem rettent meg a heves ellenállástól (Luk 9:58; Ján 8:59). Amikor a hitünk próba alá kerül, eltökéltek tudunk maradni, ha megfogadjuk Pál apostol tanácsát. Ő arra ösztönözte a keresztényeket, hogy kövessék Jézus példáját, hogy így ne fáradjanak el, és ne adják fel (Héb 12:3).

8. Mi a türelem, és miért van most rá különösen szükségünk?

⁸ A türelem az a képesség, hogy nyugodtan tudunk várni, amíg megváltozik egy helyzet. Türelemre van szükségünk, akár azt várjuk, hogy megszűnjön egy kellemetlen körülmény, akár azt, hogy teljesüljön egy régóta dédelgetett vágyunk. Habakuk próféta nagyon szerette volna, hogy véget érjen az erőszak Júdában (Hab 1:2). Jézus tanítványai abban reménykedtek, hogy a királyság „nyomban meg fog jelenni”, és megszabadítja őket a római elnyomástól (Luk 19:11). Mi pedig alig várjuk már azt a napot, amikor Isten királysága eltörli a gonoszságot, és elhozza az igazságos új világot (2Pét 3:13). De türelmesnek kell lennünk, amíg el nem jön a Jehova által meghatározott idő. Hogyan tanít minket Jehova türelemre?

9. Milyen példák bizonyítják Jehova türelmét?

⁹ Jehova tökéletes példát mutat a türelemben. Elég időt adott Noénak a bárkaépítésre és a prédikálásra (1Pét 3:20; 2Pét 2:5). Végighallgatta Ábrahámot, amikor az többször is kérdéseket tett fel neki azzal a döntésével kapcsolatban, hogy elpusztítja Szodoma és Gomorra gonosz lakóit (1Móz 18:20–33). Jehova évszázadokon át rendkívül türelmesen bánt a hűtlen izraelitákkal (Neh 9:30, 31). Ma pedig abban nyilvánul meg a türelme, hogy mindenkinek, akit magához  vonz, időt ad rá, hogy megbánásra jusson (2Pét 3:9; Ján 6:44; 1Tim 2:3, 4). A példája arra ösztönöz minket, hogy mi is türelmesek legyünk, miközben folytatjuk a prédikálást és a tanítást. A Szavában egy szemléltetést is lejegyeztetett, hogy türelemre tanítson minket.

10. A Jakab 5:7, 8 szerint miben jó példa nekünk egy földműves?

¹⁰ (Olvassátok fel: Jakab 5:7, 8.) A földműves példájából sokat tanulhatunk a türelemről. Igaz, bizonyos növények gyorsan megnőnek, de a legtöbb növénynél eltart egy ideig, mire beérik a termés. Izrael területén ez körülbelül fél évbe telt. A földműves ősszel, a korai eső után vetette el a magot, és csak tavasszal, a késői eső után aratott (Márk 4:28). Bölcsen tesszük, ha mi is ilyen türelmesek vagyunk. Ez azonban nem mindig könnyű.

11. Miért fontos türelmesnek lennünk a szolgálatban?

¹¹ Tökéletlen emberekként sokszor azonnal látni akarjuk a munkánk eredményét. De ahhoz, hogy egy kertben teremjen valami, folyamatosan gondozni kell: ásni, ültetni, gyomlálni és locsolni. A tanítványképzés szintén folyamatos munkával jár. Ha türelmesek vagyunk a szolgálatban, nem fogunk elcsüggedni, amikor nem hallgatnak meg minket, hanem kitartóan keresünk tovább. De még akkor is szükségünk van türelemre, amikor valaki odafigyel az üzenetünkre. Nem siettethetjük egy tanulmányozónál, hogy hitet fejlesszen ki. Volt, hogy Jézus tanítványai is csak lassan értettek meg egy-egy tanítást (Ján 14:9). Az is időbe telik, mire kigyomláljuk a bibliatanulmányozóink szívéből az előítéletet vagy a mások iránti közönyt. Mindig  tartsuk észben, hogy bár mi ültetünk és öntözünk, Isten adja a növekedést (1Kor 3:6).

12. Hogyan lehetünk türelmesek a nem Tanú rokonainkkal?

¹² Akkor is nehéz lehet türelmesnek lenni, ha a nem Tanú rokonainknak szeretnénk tanúskodni. Ilyenkor a Prédikátor 3:7-ben található alapelv segíthet: „ideje [van] a hallgatásnak és ideje a szólásnak”. A viselkedésünkkel szavak nélkül is tanúskodhatunk, de persze igyekszünk kihasználni a lehetőségeket, amikor beszélhetünk az igazságról (1Pét 3:1, 2). Miközben buzgón prédikálunk és tanítunk, minden emberrel türelmesen bánunk, így a családtagjainkkal is.

13–14. Kik mutattak jó példát a türelemben?

¹³ Isten néhány ókori és mai szolgája igazán szép példát mutatott a türelemben. Habakuk már nagyon vágyott rá, hogy megszűnjön a gonoszság. Mégsem vált türelmetlenné, hanem kijelentette: „Őrhelyemen állok” (Hab 2:1). Pál apostol szerette volna befejezni a szolgálatát, ennek ellenére továbbra is alaposan tanúskodott a jó hír mellett (Csel 20:24).

¹⁴ Most figyeljük meg egy házaspár példáját, amely a Gileád-iskola elvégzése után egy olyan országba kapta a megbízatását, ahol kevés Tanú él, és az emberek többsége nem keresztény. Nem sok mindenkit érdekelt a Biblia. Közben a más országokba kinevezett gileádos osztálytársaik arról áradoztak nekik, hogy rengeteg előrehaladó bibliatanulmányozást vezetnek. Az emberek közömbössége ellenére a házaspár türelmesen folytatta a szolgálatát. Bár látszólag nem sok eredményt tudtak felmutatni, nyolc év után végre abban az örömben volt részük, hogy az egyik tanulmányozójuk megkeresztelkedett. Mi a közös Habakuknak, Pál apostolnak és ennek a házaspárnak a példájában? Az, hogy nem pihentették a kezüket, vagyis nem lustultak el, Jehova pedig megjutalmazta őket a türelmükért. Kövessük hát „azoknak a példáját, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket!” (Héb 6:10–12).

15. Hogyan ösztönöz minket a hitünk arra, hogy prédikáljunk?

¹⁵ Hiszünk abban az üzenetben, amelyet hirdetünk, ezért mindent megteszünk, hogy a lehető legtöbb emberrel megosszuk. Bízunk a Biblia ígéreteiben (Zsolt 119:42; Ézs 40:8). Számos prófécia a szemünk láttára teljesedik. Azt is látjuk, hogy jobbá teszi az emberek életét, ha alkalmazzák a Szentírás tanácsait. Mindez megerősíti azt a meggyőződésünket, hogy a királyság jó híréről mindenkinek hallania kell.

16. A Zsoltárok 46:1–3-mal összhangban hogyan segít a Jehovába vetett hitünk még elszántabban prédikálni, és hogyan segít ebben a Jézusba vetett hit?

¹⁶ Jehovában is hiszünk, akitől az üzenetünk származik, és Jézusban is, akit Jehova a királyság trónjára ültetett (Ján 14:1). Bármi történjen is, Jehova mindig a menedékünk és erőnk lesz. (Olvassátok fel: Zsoltárok 46:1–3.) És biztosak vagyunk benne, hogy Jézus irányítja a prédikálómunkát az égből a Jehovától kapott hatalmával élve (Máté 28:18–20).

17. Mondj egy példát, amely rámutat, hogy miért kell kitartóan prédikálnunk!

¹⁷ Ha van hitünk, bízni fogunk abban, hogy Jehova megáldja az erőfeszítéseinket,  néha talán nem várt módokon is (Préd 11:6). Gondoljunk például arra, hogy a bemutatóállványaink előtt naponta több ezer ember megy el. Vajon hatékony ez a módszer? De még mennyire! A Királyság-szolgálatunk 2014. novemberi számában olvashattunk egy egyetemista lányról, aki Jehova Tanúiról akart dolgozatot írni. Nem talált egyetlen királyságtermet sem, de aztán az egyetem területén észrevett egy bemutatóasztalt, ahonnan tudott vinni kiadványokat a dolgozatához. Idővel megkeresztelkedett, és most általános úttörőként szolgál. Az ilyen történetek arra indítanak minket, hogy folytassuk a prédikálást, hiszen még mindig vannak olyanok, akik értékelik a jó hírt.

18. Miért lehetünk biztosak abban, hogy a királyságprédikáló munka el lesz végezve a Jehova által kijelölt időre?

¹⁸ Biztosak lehetünk benne, hogy a királyságprédikáló munka épp a megfelelő időre el lesz végezve. Idézzük fel, hogy mi történt Noé napjaiban. Jehova bebizonyította, hogy ő mindig tökéletesen időzít. Már 120 évvel előre kitűzte az özönvíz kezdetét. Néhány évtizeddel később megbízta Noét a bárka építésével. Ez a kemény munka akár 40-50 évig is eltarthatott. Az emberek közönyössége ellenére Noé kitartóan hirdette a figyelmeztető üzenetet, míg Jehova azt nem mondta neki, hogy vigye be az állatokat a bárkába. Aztán amikor eljött a megfelelő pillanat, Jehova „bezárta az ajtót” (1Móz 6:3; 7:1, 2, 16).

19. Milyen jövő vár ránk, ha nem pihentetjük a kezünket?

¹⁹ Jehova hamarosan lezárja a prédikálómunkát, elpusztítja Sátán rendszerét, és elhozza az igazságos új világot. Addig is kövessük Noé, Habakuk és mások példáját, akik nem pihentették a kezüket! Összpontosítsunk a szolgálatra, legyünk türelmesek, és őrizzük meg a Jehovába és az ígéreteibe vetett hitünket!