Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mit tártak fel Jezréelben?

Mit tártak fel Jezréelben?

Mit tártak fel Jezréelben?

JEZRÉELNEK, az ókori városnak a helye évszázadok óta pusztán hever. A város valamikor kiemelkedő helyet töltött be a bibliai történelemben. Mára eltűnt egykori dicsősége, több földréteg rakódott rá, így mindössze egy dombocska maradt belőle. Az elmúlt években a régészek hozzáláttak Jezréel maradványainak a vizsgálatához. Mit tárnak fel ezek a romok a bibliai beszámolókról?

Jezréel a Bibliában

Jezréel városa a Jezréel-völgy keleti részén helyezkedett el, és az ókori Izráel földjének termékenyebb területei közé tartozott. Közvetlenül a völgyön túl, északra fekszik a Móré-halom, ahol a midiániták táboroztak, arra készülődve, hogy megtámadják Gedeon bírót és csapatait. Kissé keletre található a Haród kútja, Gilboa-hegy lábánál. Jehova ezen a helyen csökkentette le Gedeon többezres seregének létszámát csupán háromszáz férfira, hogy megmutassa: hatalmas katonai erő nélkül is meg tudja szabadítani a népét (Bírák 7:1–25; Zakariás 4:6). A közeli Gilboa-hegyen történt, hogy Saul, Izráel első királya egy drámai ütközet során vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és Jonathán, valamint Saul két másik fia meghalt, maga Saul pedig öngyilkos lett (1Sámuel 31:1–5).

Az ókori Jezréel városára történő bibliai utalások éles ellentéteket hordoznak magukban. Elmondják, hogyan éltek vissza a hatalommal Izráel uralkodói, beszélnek a hitehagyásukról, ugyanakkor Jehova szolgáinak a hűségét és buzgalmát is bemutatják. Akháb király, aki az i. e. tizedik század második felében Izráel északi tíztörzs-királyságának az uralkodója volt, Jezréelt jelölte ki királyi lakhelyének, jóllehet Szamária volt a hivatalos főváros (1Királyok 21:1). Jehova prófétáját, Illést Jezréelből fenyegette halállal Akháb idegen származású felesége, Jézabel. A királyné feldühödött, mivel Illés félelem nélkül kivégezte Baál prófétáit, miután a Karmel-hegyen próbát tett azt illetően, hogy ki az igaz Isten (1Királyok 18:36—19:2).

Jezréelben egy bűntettet is elkövettek. Meggyilkolták a jezréeli Nábótot. Akháb király megkívánta Nábót szőlőjét. Amikor a király a föld átadását követelte, Nábót lojálisan így felelt: „Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.” Az elvi alapokon nyugvó válasz rendkívül feldühítette Akhábot. Jézabel királyné látva a király komor hangulatát, látszatpert rendezett, melyben istenkáromlással vádolták Nábótot. Az ártatlan Nábótot vétkesnek találták, halálra kövezték, a király pedig elfoglalta a szőlőjét (1Királyok 21:1–16).

E gonosztett miatt Illés így prófétált: „Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt.” A próféta továbbá kijelentette: „Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg . . . Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, a melyre az ő felesége, Jézabel ösztökélé őt.” Mivel azonban Akháb megalázta magát, amikor Illés kihirdette Jehova ítéletét, Jehova kijelentette, hogy a büntetés nem Akháb életében fog eljönni (1Királyok 21:23–29). A bibliai beszámoló ez után elmondja, hogy Illés utódjának, Elizeusnak a napjaiban Jéhut kenték fel Izráel királyává. Jéhu Jezréelbe hajtott, s ott megparancsolta, hogy Jézabelt dobják ki a palota ablakán. A királynét összetaposták a lovak. Később csak a koponyáját, a lábait meg a kézfejeit találták meg — a kóbor kutyák ennyit hagytak belőle (2Királyok 9:30–37). Az utolsó bibliai esemény, mely közvetlenül Jezréelhez kötődik, az után történt, hogy kivégezték Akháb hetven fiát. Jéhu két nagy halomba rakta a kivégzettek fejeit Jezréel városkapujánál, majd pedig más főembereket és papokat vágott le, akik kapcsolatban álltak Akháb hitehagyott uralmával (2Királyok 10:6–11).

Mit találtak a régészek?

1990-ben egy közös vállalkozás keretein belül ásatások kezdődtek Jezréel területén. A munkában két intézmény vett részt: a Tel-Avivi Egyetem Régészeti Intézete (az intézetet David Ussishkin képviselte), valamint a Brit Régészeti Iskola Jeruzsálemben (az iskola képviselője John Woodhead volt). A területen 1990 és 1996 között hét (hathetes) idényen keresztül 80-100 önkéntes dolgozott.

A régészet újabban azt a megközelítést alkalmazza, hogy egy adott helyen a bizonyítékokat önmagukban vizsgálják meg, nem támaszkodnak előre kialakított véleményekre vagy elméletekre. Ezért a bibliai tájakat kutató régész a szentírási beszámolót nem tartja végső tekintélynek a témában. Minden más forrást és tárgyi bizonyítékot figyelembe kell vennie, és gondosan mérlegelnie kell. John Woodhead azonban elmondja, hogy a Bibliában található néhány fejezeten kívül semmilyen ókori írásos bizonyíték nem létezik Jezréelről. Ezért ha vizsgálódunk, mindenképpen számításba kell vennünk a bibliai beszámolót és időszámítást. Mit tártak fel a régészek erőfeszítései?

Ahogy erődítmények és agyagedények kerültek a felszínre, mindjárt egyértelművé vált, hogy a romok az úgynevezett vaskorból valók, ez pedig pontosan a bibliai Jezréel korszakába helyezi őket. De ahogy folytatódtak az ásatások, jó néhány meglepetés érte a régészeket. Először is a városnak és masszív erődítéseinek a méretei. A régészek arra számítottak, hogy a város az erődítéseivel együtt hasonló méretű lesz, mint az ókori Szamária, Izráel királyságának a fővárosa. Ám ahogy tovább ástak, nyilvánvalóvá vált, hogy Jezréel ennél sokkal nagyobb volt. Falai mentén 300-szor 150 métert mértek, így az erődítésein belül az egész terület több mint háromszor akkora volt, mint bármely más város, amelyet Izraelben abból az időből feltártak. Száraz sáncárok vette körül, amely az erődítésektől számítva tizenegy méter széles volt. Ussishkin professzor szerint ez a sáncárok példátlan volt a bibliai időkben. „Semmi ilyesmit nem találunk Izraelben egészen a keresztes hadjáratok idejéig” — mondta.

Egy másik meglepő jellegzetesség az volt, hogy a város központjában nincsenek nagy kiterjedésű épületek. A város építésekor vörösesbarna földet használtak fel nagy mennyiségben, hogy egy magasított, vízszintes felületet hozzanak létre — amolyan nagyobb emelvény vagy dobogó volt ez — az elkerített részen belül. A Second Preliminary Report (Második bevezető jelentés) a Tel Jezréelben levő ásatásokról megjegyzi, hogy ez a feltűnő emelvény annak a bizonyítéka lehet, hogy Jezréel nem csupán királyi lakhely volt. A jelentésben ez állt: „Feltételezzük, hogy Jezréel volt az izraelita királyi hadsereg központi katonai bázisa az omrita királyok idejében [Omrinak és utódainak a napjaiban]  . . . , itt tartották és gyakorlatoztatták a királyi sereg harci szekeres csapatait és lovasságát.” Az emelvénynek és magának a bekerített területnek a méreteiből ítélve Woodhead úgy véli, hogy talán valamiféle felvonulási terület lehetett, ahol a Közel-Kelet akkori legnagyobb szekérhadának a katonai erejét fitogtatták.

A városkapu kiásott maradványai különleges érdekességnek számítanak a régészek körében. Egy legalább négykamrás bejárati kapura engednek következtetni. De mivel az évszázadok során sok követ elraboltak innen, a leletek nem meggyőzőek. Woodhead úgy gondolja, hogy a maradványok egy hatkamrás kaput sejtetnek, amely hasonló méretű lehetett, mint a Megiddóban, Hásorban és Gézerben talált kapuk. *

A régészeti leletek arra mutatnak, hogy ez a katonai és földrajzi szempontból egyaránt ideális fekvésű város meglepően rövid ideig állt fenn. Woodhead hangsúlyozza, hogy Jezréel nagy, erődített városként csak egy bizonyos ideig létezett: mindössze néhány évtizeden át használták. Ez éles ellentétben áll sok más, fontos bibliai hellyel Izráelben, például Megiddóval, Hásorral és a fővárossal, Szamáriával — ezeket a városokat különböző időszakokban többször is újjáépítették, kibővítették és lakták. Vajon miért lett az ideális fekvésű Jezréel ilyen gyorsan elhagyatottá? Woodhead feltételezése szerint Akháb és a dinasztiája csaknem gazdasági összeomlást idézett elő a nemzet erőforrásainak a pazarlásával. Ezt mutatják Jezréel hatalmas méretei és ereje is. A Jéhu vezette új kormányzat valószínűleg el akarta magát határolni Akháb emlékétől, ezért elhagyta a várost.

Minden eddigi, felszínre került bizonyíték megerősíti, hogy Jezréel jelentős központ volt Izráelben a vaskor idején. Méretei és erődítései összhangban vannak a bibliai leírással, mely szerint Akháb és Jézabel kiemelkedő királyi lakhelye volt. Az arra utaló jelek, hogy csak rövid ideig lakták ebben az időszakban, megfelelnek a városról szóló bibliai beszámolóknak: Akháb uralkodása alatt hirtelen fontos várossá vált, majd Jehova parancsára bizonyára gyalázatos hellyé lett, amikor „levágá Jéhu mindazokat, a kik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is” (2Királyok 10:11).

Jezréel időszámítása

„A régészetben nagyon nehéz pontos kiindulási pontot találni a dátumok meghatározásához” — ismeri el John Woodhead. A régészek éppen ezért a hét évig tartó ásatások eredményeinek tanulmányozása közben összevetik ezeket az eredményeket más régészeti lelőhelyeken talált tárgyakkal. Ez a helyzet újraértékeléséhez és vitához vezetett. Miért? Azért, mert amióta Jigáél Jadín izraeli régész az 1960-as években és az 1970-es évek elején ásatásokat végzett Megiddónál, régészberkekben sokan bizonyítottnak látták, hogy Jadín olyan erődítéseket és városkapukat fedezett fel, amelyek Salamon király idejéből származnak. Most viszont a Jezréelben talált erődítések, agyagedények és kapuk miatt egyesek kétségbe vonják ezeknek a következtetéseknek a helyességét.

A Jezréelben talált agyagedények például ugyanolyanok, mint az abban a megiddói rétegben levők, amely Jadín szerint Salamon uralkodásával van összefüggésben. A két különböző helyen levő kapuk szerkezete és mérete hasonló, sőt szinte egyforma. Woodhead így nyilatkozik: „A bizonyítékok összessége vagy a jezréeli területet helyezi vissza a salamoni időszakba, vagy a másik helyeken [Megiddónál és Hásornál] talált jellegzetességek korát csökkenti le Akháb korabelivé.” Mivel a Biblia egyértelműen Akháb idejével hozza összefüggésbe a jezréeli területet, Woodhead szerint ésszerűbb elfogadnunk, hogy ezek a rétegek Akháb uralkodásának az idejéből valók. David Ussishkin csatlakozik ehhez a véleményhez: „A Biblia azt mondja, hogy Salamon építette Megiddót; azt nem mondja, hogy pont ezeket a kapukat is ő építette.”

Megismerhetjük Jezréel történelmét?

Vajon ezek a régészeti leletek és a belőlük kerekedett vita kétségeket támaszt a Jezréelről és Salamonról szóló bibliai beszámolóval kapcsolatban? Az az igazság, hogy a régészeti vita közvetlenül nincs összefüggésben a bibliai beszámolóval. A régészet más szempontból vizsgálja a történelmet, mint a bibliai elbeszélés. Más kérdéseket vet fel, és másra helyezi a hangsúlyt. A Biblia tanulmányozóját és a régészt két utazóhoz hasonlíthatnánk, akik körülbelül párhuzamos útvonalon haladnak. Az egyikük az úton megy autóval, a másik a járdán gyalogol. Másra összpontosítanak, mással törődnek. Ennek ellenére az általuk látottak gyakran kiegészítik egymást, nem mondanak ellent egymásnak. A két utazó benyomásait összevetve lebilincselő következtetésekre juthatunk.

A Bibliában ókori eseményekről és emberekről szóló írott feljegyzést találhatunk; a régészet ezekről az eseményekről és emberekről próbál információt találni, ezért vizsgál meg minden nyomot, amely utánuk maradt a földbe temetve. Ezek a maradványok viszont általában nagyon hiányosak, így különféle magyarázatokat tesznek lehetővé. Ezzel kapcsolatban Amihai Mazar az Archaeology of the Land of the Bible​—10,000−586 B.C.E. című könyvében megjegyzi: „A régész munkája . . . nagyrészt művészet, plusz gyakorlat és szaktudás keveréke. Semmilyen módszer merev alkalmazása nem biztosíthatja a sikert; s elengedhetetlen, hogy az ásatásvezető rugalmas és kreatív legyen. A régész jelleme, tehetsége és józan esze semmivel sem elhanyagolhatóbb szempontok, mint a gyakorlata és a rendelkezésére álló források.”

A régészet megerősítette, hogy Jezréelben jelentős királyi és katonai központ létezett, amely meglepően rövid ideig állt fenn abban a történelmi korban, mely egybeesik Akháb uralkodásával — annak megfelelően, amit a Biblia állít. Sok izgalmas kérdés vetődött fel, és lehet, hogy a régészek az elkövetkezendő években tanulmányozni fogják őket. Isten Szavának, a Bibliának a lapjai mindenesetre továbbra is világosan beszélnek, és úgy számolnak be teljes egészében a történtekről, ahogyan arra a régészek sohasem lesznek képesek.

[Lábjegyzet]

^ 13. bek. Lásd „A kapuk titka” című cikket Az Őrtorony 1988/22 számában.

[Képek a 26. oldalon]

Régészeti ásatások Jezréelben

[Kép a 28. oldalon]

Kananeus bálvány, melyet Jezréelben találtak