Vajon én segítőmmé tettem a szent szellemet?

A TEOLÓGUSOKNAK és általában az embereknek különféle elképzeléseik vannak arról, hogy ki vagy mi Isten szent szelleme. Pedig nem kell bizonytalannak lennünk ebben a kérdésben. A Biblia világosan elmagyarázza, mi a szent szellem. Azzal ellentétben, amit sokan állítanak, nem személy, hanem az a hatalmas, tevékeny erő, amelyet Isten az akarata végrehajtására használ fel (Zsoltárok 104:30; Cselekedetek 2:33; 4:31; 2Péter 1:21).

Mivel a szent szellem ennyire szoros kapcsolatban van Isten szándékainak a teljesedésével, biztosan szeretnénk, ha az életünk összhangban lenne vele. Szeretnénk, ha nekünk is a segítőnk lenne.

Miért van szükség segítőre?

Amikor Jézus már számított rá, hogy el kell távoznia a földről, így biztatta tanítványait: „kérni fogom az Atyát, és másik segítőt ad nektek, hogy az örökre veletek legyen.” Később újra elmondta: „De az igazságot mondom nektek: hasznotokra van, hogy elmegyek. Mert ha nem megyek el, semmiképpen nem jön el hozzátok a segítő; ám ha elmegyek, elküldöm őt hozzátok” (János 14:16, 17; 16:7).

Jézus fontos megbízatást adott a tanítványainak, amikor így utasította őket: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Ez nem volt könnyű feladat, hiszen ellenállással szembenézve kellett elvégezni (Máté 10:22, 23).

A kívülről jövő ellenállás mellett a gyülekezeten belül is voltak kisebb-nagyobb súrlódások. Pál i. sz. 56 körül ezt írta a római keresztényeknek: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik meghasonlásokat támasztanak, és botránkozásra adnak alkalmakat, ellentétben azzal a tanítással, amelyet tanultatok, és kerüljétek őket” (Róma 16:17, 18). A helyzet az apostolok halálával tovább romlott. Pál előre figyelmeztetett: „Tudom, hogy eltávozásom után elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal, és közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30).

Az akadályok leküzdéséhez Isten segítségére volt szükség. Jézus által gondoskodott ilyen segítségről. A feltámadása után, i. sz. 33 pünkösdjének napján a követői közül mintegy 120-an „beteltek szent szellemmel” (Cselekedetek 1:15; 2:4).

A tanítványok rájöttek, hogy a Jézus által ígért segítség a szent szellem, mely ez alkalommal töltetett ki. Most már kétségtelenül jobban értették, miért azonosította Jézus így: „a segítő, a szent szellem, melyet az Atya küld majd az én nevemben, az mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek” (János 14:26). Így is nevezte: „a segítő . . . , az igazság szelleme” (János 15:26).

Miért segítő a szellem?

A szellemnek többféle módon is segítőként kellett működnie. Először is, Jézus azt ígérte, hogy eszébe juttatja majd a tanítványainak, amiket mondott nekik. Ezzel nem csupán arra gondolt, hogy segít majd nekik visszaemlékezni szavakra. A szellem abban lesz majd segítségükre, hogy megértsék az általa tanított  gondolatok mélyebb értelmét és jelentőségét (János 16:12–14). Röviden fogalmazva, a szellem elvezeti Jézus tanítványait az igazság jobb megértésére. Pál apostol később így írt: „Isten nekünk nyilatkoztatta ki ezeket a szelleme által, mert a szellem mindent kutat, még az Isten mélységes dolgait is” (1Korintus 2:10). Jézus felkent követői csak úgy tudtak pontos ismeretet átadni másoknak, ha a saját megértésük jól meg volt alapozva.

Másodszor, Jézus arra tanította a tanítványait, hogy imádkozzanak, méghozzá gyakran. Ha időnként nem tudták, mit kérjenek imájukban, a szellem képes volt közbenjárni értük, illetve segíteni nekik. „Hasonlóképpen a szellem is segítségére siet gyengeségünknek; mert hogy mi az, amiért imádkoznunk kellene, mint ahogy kell is, nem tudjuk, de a szellem maga emel szót érdekünkben ki nem mondott sóhajtásokkal” (Róma 8:26).

Harmadszor, a szellemnek támogatnia kellett Jézus tanítványait az igazság nyilvánosság előtti védelmezésében. Jézus a következőkre figyelmeztette őket: „helyi törvényszékeknek szolgáltatnak ki benneteket, és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket. Igen, kormányzók és királyok elé fognak hurcolni benneteket énértem, tanúságul nekik és a nemzeteknek. Amikor azonban kiszolgáltatnak titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy miként vagy mit beszéljetek; mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit kell mondanotok; mert nem csupán ti beszéltek, hanem Atyátok szelleme beszél általatok” (Máté 10:17–20).

A szent szellem a keresztény gyülekezet azonosításában is segített, és arra indította a gyülekezet tagjait, hogy bölcs döntéseket hozzanak saját életükben. Beszéljük most meg részletesebben a témánknak ezt a két oldalát, és nézzük, miért fontosak nekünk ma.

Azonosító jel

A zsidók évszázadokon át Isten választott népeként szolgáltak a Mózesi Törvény alatt. Mivel elvetették Jézust mint a Messiást, Jézus megjövendölte, hogy hamarosan őket is elveti Isten: „Hát soha nem olvastátok az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő. Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.« Ezért mondom nektek: az Isten királysága elvétetik tőletek, és olyan nemzetnek adatik, amely megtermi gyümölcseit” (Máté 21:42, 43). Amikor i. sz. 33 pünkösdjén megalakult a keresztény gyülekezet, Krisztus követői lettek az a ’nemzet, amely megtermi gyümölcseit’. Attól kezdve Isten ezt a gyülekezetet használta fel közlési csatornaként. Isten nyilvánvaló azonosító jelről gondoskodott, amelynek a segítségével az emberek felismerhették, hogy az isteni kegy most már másokon nyugszik.

Pünkösdkor a szent szellem által a tanítványok képesek voltak olyan nyelveken szólni, amelyeket soha nem tanultak, ezért a megfigyelők döbbenten kérdezték: „hogyhogy mindnyájan a magunk anyanyelvét halljuk?” (Cselekedetek 2:7, 8). Annak köszönhetően, hogy ismeretlen nyelveken tudtak beszélni, és „sok előjel és jel történt az apostolok által”, mintegy háromezren felismerték, hogy Isten szelleme bizony működik (Cselekedetek 2:41, 43).

Krisztus tanítványait az is nyilvánvalóan Isten szolgáiként azonosította, hogy megteremték „a szellem gyümölcsét”: a szeretetet, örömöt, békét, hosszútűrést, kedvességet, jóságot, hitet, szelídséget és önuralmat (Galácia 5:22, 23). A szeretet kiemelkedő módon azonosította az igaz keresztény gyülekezetet. Jézus megjövendölte: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35).

A korai keresztény gyülekezet tagjai elfogadták Isten szent szellemének a vezetését, és javukra fordították az így kapott segítséget. Igaz, a mai keresztények tudják, hogy Isten most nem támaszt fel halottakat, és nem tesz csodákat, mint az első században, de engedik, hogy Isten szellemének a gyümölcse Jézus Krisztus igaz tanítványaiként azonosítsa őket (1Korintus 13:8).

Segít döntéseket hoznunk a saját életünkben

A Biblia a szent szellem terméke. Ezért ha engedjük, hogy a Biblia formálja a meggyőződésünket, akkor úgymond a szent szellem  oktat minket (2Timóteus 3:16, 17). Segíteni tud, hogy bölcs döntéseket hozzunk. Hagyjuk, hogy segítsen?

Mit mondhatunk például arról, hogy milyen szakmát vagy milyen munkát válasszunk? A szent szellem segítségével képesek lehetünk Jehova nézőpontjából látni egy kilátásban levő állást. A munkánknak összhangban kell lennie a bibliai alapelvekkel, és jó, ha mellette tudunk teokratikus célokra törekedni. Biztosan kevésbé fontos, hogy mennyi a fizetés, vagy milyen ranggal, tekintéllyel jár együtt az állás. Lényegesebb, hogy biztosítja-e a megélhetésünket, és elegendő időnk és lehetőségünk marad-e mellette keresztényi kötelezettségeink teljesítésére.

Normális és helyes, ha szeretnénk élvezni az életet (Prédikátor 2:25; 12:1). Egy kiegyensúlyozott keresztény tehát azért kapcsolódik ki, hogy felfrissüljön, és örömét lelje a pihenésben. De olyan kikapcsolódási formát kell választania, amely a szellem gyümölcsét tükrözi, nem pedig olyat, amely „a hústest cselekedeteit” hangsúlyozza. Pál kifejti: „A hústest cselekedetei pedig nyilvánvalók, és ezek azok: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések, meghasonlások, szekták, irigykedések, italozós tivornyázások, dorbézolások és effélék.” „Önhitté” sem szabad válnunk, „vetélkedést szítva egymás között, irigykedve egymásra” (Galácia 5:16–26).

A barátok megválasztásáról hasonlókat mondhatunk. Bölcsen tesszük, ha a szellemiségük alapján választunk barátokat, nem pedig a külsejük vagy az anyagi helyzetük alapján. Dávid kétségkívül Isten barátja volt, hiszen Isten ’a szíve szerint való férfinak’ nevezte őt (Cselekedetek 13:22). Isten nem Dávid külsejét vette figyelembe, amikor Izrael királyi trónjára választotta őt, hanem a következő alapelvet: „az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sámuel 16:7).

Több ezer barátság ment már tönkre amiatt, hogy a külsőn vagy az anyagi helyzeten alapult. A bizonytalan gazdagságra épülő barátságok hirtelen véget érhetnek (Példabeszédek 14:20). Isten szellemtől ihletett Szava azt tanácsolja, hogy olyan barátokat válasszunk, akik támogatni tudnak minket Jehova szolgálatában. Arra szólít fel, hogy az adakozásra összpontosítsunk, és ne arra, hogy kapjunk, mert az adakozás nagyobb boldogságot eredményez (Cselekedetek 20:35). Az időnk és a szeretetünk a legértékesebb dolgok közé tartoznak, amiket a barátainknak adhatunk.

A Biblia szellemtől ihletett tanácsot ad annak a kereszténynek, aki házastársat keres. Bizonyos értelemben ezt mondja: „Ne csak az arcát és az alakját nézd! Nézd meg a lábát!” A lábát? Igen, méghozzá ebből a szempontból: Arra használja a lábát, hogy végezze Jehova munkáját, a jó hír prédikálását, ezért úgymond szép a lába Isten szemében? Fel van saruzva az igazság üzenetével és a béke jó hírével? Ezt olvassuk: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ézsaiás 52:7; Efézus 6:15).

Mivel „válságos időket” élünk, „amelyekkel nehéz . . . megküzdeni”, szükségünk van segítségre Isten akaratának a cselekvéséhez (2Timóteus 3:1). A segítő, Isten szent szelleme hatékonyan támogatta az első századi keresztények munkáját, és személyesen is segítette őket. Elsősorban úgy tehetjük mi magunk is segítőnkké a szent szellemet, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát, amely a szent szellem terméke. A segítőnkké tettük már a szent szellemet?

 [Egész oldalas kép a 23. oldalon]