Nem voltunk magunkra hagyatva, amikor a hitünk próba alá került

Vicky bájos kisbaba volt — egészséges, aranyos és élettől duzzadó kislány. Hát igen, amikor 1993 tavaszán világra jött, majd kiugrottunk a bőrünkből a boldogságtól. Svédország déli részén egy kisvárosban éltünk, és csodás volt az élet!

AMIKOR azonban Vicky másfél éves lett, úgy tűnt, hogy összedől a világ körülöttünk. Egy ideje már nem érezte jól magát, ezért kórházba vittük. Sosem fogjuk elfelejteni azt, amikor az orvos közölte velünk, hogy a kislányunknak akut limfocitás (limfoblasztos) leukémiája van, vagyis egy gyermekkori rákbetegsége, amely a fehérvérsejtekre van kihatással.

Nehezen tudtuk felfogni, hogy a kislányunkat megtámadta ez a félelmetes betegség. Hiszen éppen csak kezdte felfedezni a világot, és erre most élet és halál között lebegett. Az orvos próbált vigasztalni minket, amikor azt mondta, hogy van erre egy viszonylag sikeres kezelés, amely kemoterápiából és többszöri vérátömlesztésből áll. Ez a hír ismét letaglózott bennünket.

A hitünk próba alá kerül

Kétség sem fér hozzá, hogy szeretjük a lányunkat, és ezért a legjobb orvosi kezelést szerettük volna a számára, de a vérátömlesztések még csak szóba sem jöhettek megoldásként. Szilárdan hiszünk Isten Szavában, a Bibliában, amely egyértelműen kijelenti, hogy a keresztényeknek ’tartózkodniuk kell a vértől’ (Cselekedetek 15:28, 29). Arról is tudtunk, hogy a vérátömlesztés önmagában véve is kockázatos, hiszen már ezrek betegedtek és haltak meg vérátömlesztéstől. Kizárólag olyan kezelések jöhettek  szóba, melyek kiváló minőségűek, ugyanakkor nem járnak vérátömlesztéssel. Emiatt aztán kezdetét vette a hitért vívott harcunk.

Mit tudtunk tenni? Kapcsolatba léptünk a Jehova Tanúi svédországi fiókhivatalában működő kórházi információs szolgálattal *, hogy segítséget kérjünk tőlük. Azonnal faxokat küldtek Európa különböző kórházaiba, mivel olyan kórházat kerestünk, ahol az orvos hajlandó vérátömlesztések nélkül alkalmazni a kemoterápiát. Nagyon sok erőt adott az, hogy a keresztény testvéreink buzgón és szeretettel igyekeztek segíteni nekünk. Nem voltunk magunkra hagyatva a hitért vívott harcunkban.

Órákon belül találtak megfelelő kórházat és orvost a Saar-vidéki Homburgban, Németországban. Elintézték számunkra, hogy másnap repülővel odautazhassunk, hogy Vickyt megvizsgálhassák. Érkezésünkkor Jehova Tanúi homburgi gyülekezetéből való keresztény testvéreink fogadtak minket néhány rokonunkkal egyetemben. A helyi kórházi összekötő bizottság egyik képviselője szintén szeretettel üdvözölt minket. Velünk jött a kórházba, és mindenben segített, amiben csak tudott. Vigasztaló volt látni, hogy még egy idegen országban is vannak szellemi testvéreink, akik mellettünk állnak.

Amikor a kórházban találkoztunk dr. Graffal, megint csak vigaszra leltünk. Nagyon megértő volt, és biztosított minket afelől, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy Vickyt vérátömlesztés nélkül kezelje. Még akkor is kész vérátömlesztés nélkül folytatni a kezelést, ha Vicky hemoglobinszintje 5 g/dl-re csökkenne. Azt is mondta, hogy Vickynek jó esélye van arra, hogy sikeres legyen a kezelés, mivel korán sikerült megállapítani a betegséget, és gyorsan lépéseket tettünk. Elismerte, hogy most először alkalmaz kemoterápiát vérátömlesztés nélkül ilyen esetben, mint amilyen Vickyé. Nagyon hálásak voltunk, és csodáltuk Graf doktor bátorságát és abbeli elhatározását, hogy segít nekünk.

Anyagi nehézségek

Ekkor már csak az volt a kérdés, hogyan fizetjük ki Vicky kezeléseit. A lélegzetünk is elállt, amikor tudatták velünk, hogy a kétévi kezelések körülbelül 150 000 német márkába kerülnek. Ennek még a töredéke sem volt a birtokunkban, pedig feltétlenül szükség lett volna rá ahhoz, hogy azon nyomban elkezdhessék Vicky kezelését. Mivel elhagytuk Svédországot, és Németországban igényeltük a kezeléseket, ezért nem voltunk jogosultak arra, hogy bármilyen egészségbiztosítást is igénybe vegyünk. Így aztán ott álltunk súlyosan beteg kislányunkkal, megvolt az orvosi szakértelem, amellyel készen álltak arra, hogy segítsenek Vickyn, csak éppen nem volt rá elég pénzünk!

A kórház a segítségünkre sietett, amikor közölték velünk, hogy a kezeléseket azonnal elkezdik, ha 20 000 márka előleget fizetünk, és írásban kötelezettséget vállalunk a fennmaradó összeg kifizetésére. Volt némi tartalékunk, és drága barátaink és rokonaink is segítettek kifizetni a 20 000 márkát. De mi lesz a fennmaradó összeggel?

Megint csak azt éreztük, hogy nem vagyunk egyedül a hitért vívott harcunkban. Egyik szellemi testvérünk, akit még csak nem is ismertünk akkor, kész volt vállalni a felelősséget a fennmaradó összeg kifizetésére. Végül mégsem volt szükség nagylelkű ajánlatára, mert el tudtuk intézni másképp a dolgot.

Orvosi szakértelem a gyakorlatban

Kezdetét vette a kemoterápia. Teltek-múltak a napok, hetek. Időnként nagyon nehéz és kimerítő volt az élet nekünk is, és a kislányunknak is. Ugyanakkor kimondhatatlanul boldogok és hálásak voltunk, valahányszor a javulás jelei mutatkoztak nála. A kemoterápia nyolc hónapig tartott. Vicky legalacsonyabb hemoglobinszintje 6 g/dl volt, és Graf doktor állta a szavát.

Azóta már több mint hat év telt el, és a legvégső kontroll alkalmával sem volt nyoma a leukémiának a gerincvelői folyadékban. Vicky  most boldog kislány, akinél semmi sem utal a betegségre. Igazán olyan ez, akár egy csoda, hogy Vicky ennyire tökéletesen felépült. Tudjuk, hogy sok gyermek, akinek ugyanilyen betegsége van, még akkor is meghal, ha vérátömlesztéseket is alkalmaznak nála a kemoterápia mellett.

A hitért vívott harcunkban győztünk, de csak azért, mert a rokonaink, keresztény testvéreink és testvérnőink, valamint az orvosok segítettek. A kórházi információs szolgálat a nap 24 órájában minden segítséget megadott. Dr. Graf és a munkatársai minden szaktudásukat bevetették annak érdekében, hogy Vicky meggyógyuljon. Mindezért nagyon hálásak vagyunk.

Megerősödött a hitünk

Legfőképpen azonban Istenünknek, Jehovának mondunk köszönetet azért, hogy szeretetteljesen törődött velünk, és Szavából, a Bibliából erőt kaptunk. Visszatekintve látjuk, mennyi mindent tanultunk, és mennyire erősödött a hitünk életünk e nehéz tapasztalata által.

Most az a szívből jövő vágyunk, hogy szoros kapcsolatban maradjunk Jehova Istennel, és hogy megtanítsuk lányunknak, mennyire értékes olyan életet élni, amely összhangban van Istenünk elvárásaival. Kiváló szellemi örökséget szeretnénk adni neki, vagyis az örök élet reménységét, amely itt a földön, az eljövendő Paradicsomban válik valóra. (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]