Ne váljunk feledékeny hallgatókká!
Ne váljunk feledékeny hallgatókká!
„Legyetek . . . cselekvői a szónak, és ne csupán hallgatói, hamis érveléssel ámítva magatokat” (JAKAB 1:22).
1. Milyen csodák átélése állt kiváltságában az ókori Izrael népének?
A „FELEJTHETETLEN” szó jól ráillene azokra a csodákra, amelyeket Jehova az ókori Egyiptomban tett. A tíz csapás mindegyike kétségtelenül félelmetes volt. A csapások után Izrael népe bámulatos módon megszabadult, amikor a Vörös-tenger kettévált (5Mózes 34:10–12). Ha szemtanúja lettél volna ezeknek az eseményeknek, bizonyára sosem felejtetted volna el, ki állt mögöttük. A zsoltáríró azonban így énekelt: Az izraeliták „elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban, csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett” (Zsoltárok 106:21, 22).
2. Mi mutatja, hogy gyorsan szertefoszlott Izraelnek az Isten hatalmas tetteiért érzett hálája?
2 Miután az izraeliták átkeltek a Vörös-tengeren, „félé . . . a nép az Urat és hívének az Úrnak” (2Mózes 14:31). Izrael férfijai Mózessel együtt győzelmi éneket zengtek Jehovának, Miriám pedig, és a többi asszony dobolni és táncolni kezdett (2Mózes 15:1, 20). Igen, Jehova hatalmas tettei lenyűgözték Isten népét. Ámde a tettek végrehajtója iránti hálájuk gyorsan szertefoszlott. Nem sokkal később sokan úgy viselkedtek, mintha súlyos emlékezetkiesésben szenvednének. Zúgolódtak Jehova ellen, és panaszkodtak rá. Egyesek bálványimádásba és szexuális erkölcstelenségbe keveredtek (4Mózes 14:27; 25:1–9).
Mi idézheti elő, hogy feledékennyé válunk?
3. Miről feledkezhetünk meg tökéletlen természetünk miatt?
3 Nagyon meglepő, hogy Izrael nem mutatott értékelést. Pedig ez velünk is megeshet. Igaz, mi nem voltunk tanúi ilyen isteni csodáknak. De amióta kapcsolatot ápolunk Istennel, biztosan voltak olyan helyzetek, amelyeket felejthetetlennek éreztünk. Néhányan talán visszaemlékszünk rá, hogy milyen volt, amikor elfogadtuk a Biblia igazságát. Örömteli alkalom lehetett az is, amikor átadtuk magunkat imában Jehovának, és amikor igaz keresztényekként megkeresztelkedtünk. Sokan tapasztaltuk, hogy Jehova segítségünkre sietett az életünk más szakaszaiban (Zsoltárok 118:15). A legkiemelkedőbb dolog az, hogy Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az áldozati halála által elnyerhettük a megmentés reménységét (János 3:16). Amikor azonban helytelen vágyak törnek ránk, vagy eltöltenek az élet aggodalmai, tökéletlen természetünk miatt nagyon is könnyen megfeledkezhetünk mindarról a jóról, amit Jehova értünk tett.
4—5. a) Hogyan figyelmeztetett Jakab a veszélyre, hogy feledékeny hallgatókká válhatunk? b) Hogyan alkalmazhatjuk Jakab szemléltetését, mely a tükörbe néző emberről szól?
4 Jézus féltestvére, Jakab a keresztény hittársainak írt levelében figyelmeztetett a veszélyre, hogy feledékeny hallgatókká válhatunk. Ezt írta: „Legyetek . . . cselekvői a szónak, és ne csupán hallgatói, hamis érveléssel ámítva magatokat. Mert ha valaki hallgatója a szónak, és nem cselekvője, az hasonló az olyan emberhez, aki természet szerinti arcát nézi a tükörben. Mert megnézi magát, aztán elmegy, és máris elfelejti, milyen ember is ő” (Jakab 1:22–24). Hogyan értette Jakab ezeket a szavakat?
5 Amikor reggel felkelünk, általában tükörbe nézünk, mert szeretnénk tudni, mit kell megigazítanunk magunkon, hogy rendesen nézzünk ki. Aztán mindenfélével foglalkozunk, más dolgokra összpontosítunk, és már nem gondolunk rá, hogy mit láttunk a tükörben. Ez szellemi értelemben is megtörténhet. Ha belenézünk Isten Szavába, összevethetjük a valós állapotunkat azzal, amilyennek Jehova szeretne látni bennünket. Vagyis szemtől szembe kerülünk a gyengeségeinkkel. Felismerve őket, indíttatást kell éreznünk arra, hogy csiszoljuk egyéniségünket. De a mindennapi teendőink és gondjaink miatt könnyen előfordulhat, hogy már nem gondolkodunk szellemi témákon (Máté 5:3; Lukács 21:34). Olyan ez, mintha megfeledkeznénk Isten szerető tetteiről, melyeket értünk visz véghez. Ha így állna a dolog, sebezhetővé válnánk a bűnös hajlamokkal szemben.
6. Mely írásszövegek megvizsgálása segíthet nekünk, hogy ne feledkezzünk meg Jehova szaváról?
6 A korintusiaknak írt első ihletett levelében Pál apostol a pusztában vándorló, feledékeny izraeliták példáját hozza fel. Ahogy az első századi keresztények hasznot merítettek Pál szavaiból, úgy az áttekintésük nekünk is segíthet, hogy ne feledkezzünk meg Jehova szaváról. Vizsgáljuk hát meg az 1Korintus 10:1–12-t!
Mondjunk nemet a világias kívánságoknak!
7. Milyen tagadhatatlan bizonyítékot kaptak az izraeliták arra, hogy Jehova szereti őket?
7 Pál azzal, amit az izraelitákról mond, figyelmezteti a keresztényeket. Ezt írja részben: „Nem akarom pedig, hogy tudatlanságban legyetek afelől, testvérek, hogy ősatyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átmentek a tengeren, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesbe a felhő és a tenger által” (1Korintus 10:1–4). Izrael népe Mózes idejében Isten hatalmának nagyszerű megnyilvánulásait láthatta, például a csodálatos felhőoszlopot, melyet Isten küldött, hogy vezesse őket nappal, és segítsen nekik elmenekülni a Vörös-tengeren át (2Mózes 13:21; 14:21, 22). Igen, ezek az izraeliták tagadhatatlan bizonyítékot kaptak arra, hogy Jehova szereti őket.
8. Milyen következményeket vont maga után Izrael szellemi feledékenysége?
8 Pál így folytatja: „Mindazonáltal a legtöbbjüket nem helyeselte az Isten, hiszen leteríttettek a pusztában” (1Korintus 10:5). Milyen szomorú! Az Egyiptomot elhagyó izraeliták többsége nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy bemenjen az Ígéret földjére! Isten elvetette őket hitetlenségük miatt, ezért meghaltak a pusztában (Héberek 3:16–19). Mit tanulhatunk ebből? Pál ezt mondja: „Ezek a dolgok pedig példáink lettek, hogy mi ne legyünk olyanok, akik ártalmas dolgokat kívánnak, ahogy azok kívántak” (1Korintus 10:6).
9. Hogyan gondoskodott Jehova a népéről, és hogyan fogadta ezt Izrael?
9 Számos dolog volt, amely a pusztában segíthetett az izraelitáknak megőrizni szellemi gondolkodásukat. Szövetségre léptek Jehovával, és neki átadott néppé váltak. Sőt, papságot kaptak, sátortemplomot az imádat központjául, és egy elrendezést, amely által áldozatokat mutathattak be Jehovának. Ők azonban ahelyett, hogy örültek volna ezeknek a szellemi ajándékoknak, engedték, hogy úrrá legyen rajtuk az elégedetlenség amiatt, ahogyan Isten a fizikai szükségleteikről gondoskodott (4Mózes 11:4–6).
10. Miért kell mindig gondolnunk Istenre?
10 Jehova népe ma Isten helyeslését élvezi, nem úgy, mint az izraeliták a pusztában. Egyénenként azonban létfontosságú, hogy mindig gondoljunk Istenre. Így könnyebb elutasítanunk önző kívánságainkat, amelyek elhomályosíthatnák szellemi látásunkat. El kell határoznunk, hogy ’nemet mondunk az istentelenségnek és a világias kívánságoknak, s elmebeli józansággal, igazságossággal és Isten iránti odaadással élünk a dolgok e jelenlegi rendszerének közepette’ (Titusz 2:12). Akik már csecsemőkoruk óta kapcsolatban vannak a keresztény gyülekezettel, azoknak soha nem szabad azt érezniük, hogy kimaradnak valami jóból. Ha bármikor ilyen gondolatok fordulnának meg a fejükben, jusson eszükbe Jehova és azok a csodálatos áldások, amelyeket ő tartogat számukra (Héberek 12:2, 3).
Tökéletes engedelmesség Jehova iránt
11—12. Hogyan válhat valaki vétkessé bálványimádásban úgy is, ha nem hódol tárgyak előtt?
11 Pál további figyelmeztetést ír le a következő szavakkal: „Se bálványimádókká ne váljatok, mint egyesek azok közül, mint ahogy meg van írva: »A nép leült enni és inni, és fölkeltek mulatozni«” (1Korintus 10:7). Pál arra az alkalomra utal, amikor az izraeliták rávették Áront, hogy készítsen aranyborjút (2Mózes 32:1–4). Bár valószínűleg nem fogunk nyílt bálványimádásba keveredni, úgy is bálványimádókká válhatunk, hogy engedünk önző kívánságainknak, és azok elvonnak minket Jehova teljes lelkű imádatától (Kolosszé 3:5).
12 Egy másik alkalommal Pál olyanokról írt, akik elsősorban az anyagi dolgokkal voltak elfoglalva, és nem a szellemiekkel. Azokról, „akik a Krisztus kínoszlopának ellenségeiként járnak”, ezt írta: „végük pusztulás, az istenük a hasuk” (Filippi 3:18, 19). Bálványimádatuk tárgya nem valamilyen faragott tárgy volt, hanem a fizikai dolgok utáni vágyuk. Természetesen nem minden kívánság helytelen. Jehova emberi szükségletekkel és azzal a képességgel teremtett meg bennünket, hogy örülni tudunk különféle élvezeteknek. De akik a gyönyörök hajszolását az Istennel ápolt kapcsolatuk elé helyezik, azok bizony bálványimádókká válnak (2Timóteus 3:1–5).
13. Mit tanulhatunk az aranyborjúról szóló beszámolóból?
13 Miután az izraeliták elhagyták Egyiptomot, aranyborjút készítettek, hogy imádják. Amellett, hogy ez a beszámoló óva int a bálványimádástól, van egy másik tanulsága is. Az izraeliták nem engedelmeskedtek a Jehovától kapott világos vezetésnek (2Mózes 20:4–6). De mégsem akarták megtagadni Jehovát az Istenükként. Áldozatokat mutattak be az öntött borjúnak, s közben „Jehova ünnepének” nevezték az alkalmat. Valahogyan becsapták magukat, és azt hitték, hogy Isten szemet huny majd az engedetlenségük felett. Ez sértő volt Jehovára nézve, és nagyon felbőszítette őt (2Mózes 32:5, 7–10, NW; Zsoltárok 106:19, 20).
14—15. a) Miért mondhatjuk, hogy az izraelitáknak nem volt mentségük arra, hogy feledékeny hallgatókká váltak? b) Ha elhatároztuk, hogy nem válunk feledékeny hallgatókká, mit teszünk majd Jehova parancsolataival?
14 Az nagyon rendkívüli lenne, ha Jehova Tanúi közül valaki csatlakozna egy hamis valláshoz. Némelyekkel azonban előfordulhat, hogy bár a gyülekezetben maradnak, bizonyos dolgokban nem fogadják el Jehova vezetését. Izrael népének nem volt mentsége arra, hogy feledékeny hallgatóvá vált. Hallották a tízparancsolatot, és ott voltak, amikor Mózes közölte velük Isten parancsát: „Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak” (2Mózes 20:18, 19, 22, 23). Az izraeliták mégis imádták az aranyborjút.
15 Nekünk sem lenne elfogadható mentségünk, ha feledékeny hallgatókká válnánk. A Szentírás által Isten az élet számos területén ad nekünk vezetést. Jehova Szava például kifejezetten elítéli, ha valaki kölcsönkér, de nem fizeti vissza (Zsoltárok 37:21). A gyermekeknek azt parancsolja, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek, az apáktól pedig elvárják, hogy „Jehova . . . elmebeli szabályozásában” neveljék gyermekeiket (Efézus 6:1–4). Az egyedülálló keresztények azt az utasítást kapják, hogy „csak az Úrban” kössenek házasságot. Isten házasságban élő szolgáit erre szólítják fel: „A házasság tiszteletre méltó legyen mindenkinél, és a házaságy beszennyezetlen, mert az Isten meg fogja ítélni a paráznákat és a házasságtörőket” (1Korintus 7:39; Héberek 13:4). Ha elhatároztuk, hogy nem válunk feledékeny hallgatókká, akkor nagyon komolyan fogjuk venni ezeket és az Istentől jövő egyéb utasításokat, és betartjuk őket.
16. Milyen következményekkel járt az aranyborjú-imádat?
16 Jehova nem fogadta el az izraeliták azon próbálkozását, hogy a maguk szabta feltételek szerint imádják őt. Sőt, megölt közülük 3000 embert, valószínűleg azért, mert kiemelkedő szerepet játszottak az aranyborjú-imádatban, ami lázadó tett volt. A többi helytelenül cselekvőt Jehova csapással sújtotta (2Mózes 32:28, 35). Milyen jó lecke ez mindenkinek, aki olvassa Isten Szavát, de maga dönti el, hogy melyik részének szeretne engedelmeskedni!
„Meneküljetek a paráznaságtól”
17. Milyen eseményre utal az 1Korintus 10:8?
17 Pál megemlít egy területet, ahol a testi vágyak szellemi feledékenységet idézhetnek elő. Ezt mondja: „Se paráznaságot ne gyakoroljunk, mint ahogy egyesek azok közül paráznaságot követtek el, csak hogy elessenek, e g y nap huszonháromezren” (1Korintus 10:8). Pál itt arra az esetre utal, amely Moáb mezőségén történt Izrael negyvenéves pusztai vándorlásának a végén. Az izraeliták nem sokkal azelőtt Jehova segítségével meg tudták hódítani a Jordántól keletre fekvő területeket, de sokan feledékenyek voltak, és hiányzott belőlük az értékelés. Az Ígéret földjének a határán engedve a csábításnak, szexuális erkölcstelenségbe keveredtek, és részt vettek Baál-Peor tisztátalan imádatában. Mintegy 24 000-en meghaltak, 1000 felbujtót is beleértve (4Mózes 25:9).
18. Milyenfajta viselkedés vezethet szexuális erkölcstelenséghez?
18 Jehova népe ma a magas erkölcsiségéről ismert. Néhány keresztény azonban kizárta a gondolataiból Istent és az ő alapelveit, amikor szexuális erkölcstelenségre érzett kísértést. Feledékeny hallgatóvá vált. Először talán nem arra irányul a kísértés, hogy egy személy paráznaságot kövessen el. Lehet, hogy abból áll, hogy valaki hajlamos beletekintgetni pornográf anyagokba, helyteleníthető vicceket mesélni, flörtölni, vagy szoros kapcsolatot ápolni erkölcsileg gyenge személyekkel. Mindezek vezettek már oda, hogy keresztények bűnös viselkedésbe keveredtek (1Korintus 15:33; Jakab 4:4).
19. Mely bibliai tanácsok segítenek nekünk ’menekülni a paráznaságtól’?
19 Ha erkölcstelenségre érzünk kísértést, nem szabad kizárnunk Jehovát a gondolatainkból. Igen, meg kell tartanunk a Szavában található emlékeztetőket (Zsoltárok 119:1, 2). Keresztények lévén a legtöbben mindent megteszünk, hogy erkölcsileg tiszták maradjunk, de folyamatos erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy azt tegyük, ami Isten szemében helyes (1Korintus 9:27). Pál a római keresztényeknek ezt írta: „engedelmességetek mindenki előtt ismertté vált. Örvendezek is miattatok. Ám azt akarom, hogy bölcsek legyetek a jóra nézve, de ártatlanok a rosszra nézve” (Róma 16:19). Éppen úgy, ahogy a 24 000 izraelitának meg kellett halnia a bűnei miatt, a paráznák és más helytelenül cselekvők hamarosan el fogják szenvedni Jehova kedvezőtlen ítéletét (Efézus 5:3–6). Ahelyett hát, hogy feledékeny hallgatókká válnánk, továbbra is ’meneküljünk a paráznaságtól’ (1Korintus 6:18).
Mindig értékeljük, amit Jehovától kapunk!
20. Hogyan tették próbára az izraeliták Jehovát, és mi lett ennek a következménye?
20 A keresztények nagy többsége sohasem adja meg magát a szexuális erkölcstelenségnek. De óvatosnak kell lennünk, nehogy olyan viselkedésbe keveredjünk, amely állandó zúgolódáshoz vezet. Ezzel ugyanis magunkra haragíthatnánk Istent. Pál így int minket: „Se Jehovát ne tegyük próbára, mint ahogy egyesek azok közül próbára tették, csak hogy elvesszenek a kígyók által. Se zúgolódók ne legyünk, mint ahogy egyesek azok közül zúgolódtak, csak hogy elvesszenek a pusztító által” (1Korintus 10:9, 10). Az izraeliták zúgolódtak Mózes és Áron ellen — igen, sőt még Isten ellen is —, panaszkodva a csodálatos úton kapott mannára (4Mózes 16:41; 21:5). Vajon Jehovát kevésbé sértette a zúgolódásuk, mint a paráználkodásuk? A bibliai beszámolóból kiderül, hogy sok zúgolódót kígyók öltek meg (4Mózes 21:6). Korábban, egy másik alkalommal több mint 14 700 lázadó és zúgolódó személy pusztult el (4Mózes 16:49). Ne tegyük hát próbára Jehova türelmét azzal, hogy megvetjük a tőle kapott ajándékokat.
21. a) Milyen intés lejegyzésére kapott ihletést Pál? b) A Jakab 1:25 szerint hogyan lehetünk igazán boldogok?
21 Keresztény hittársainak írva Pál ezzel az intéssel fejezi be a figyelmeztetések sorozatát: „Ezek pedig mint példák történtek velük újra meg újra, és a mi figyelmeztetésünkre írattak meg, akikhez a dolgok rendszereinek végei elérkeztek. Következésképpen, aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen” (1Korintus 10:11, 12). Az izraelitákhoz hasonlóan mi is sok-sok áldást kaptunk Jehovától. Mi azonban sose feledkezzünk meg azokról a jó dolgokról, amelyeket Isten értünk tesz, inkább mindig értékeljük őket! Amikor ránk nehezednek az élet gondjai, elmélkedjünk az Isten Szavában található csodálatos ígéreteken! Gondoljunk folyton a Jehovához fűződő, értékes kapcsolatunkra, és folytassuk a ránk bízott Királyság-prédikáló munka végzését! (Máté 24:14; 28:19, 20). Ha így élünk, biztos, hogy igazán boldogok leszünk, mivel a Biblia ezt ígéri: „aki beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, az az ember, minthogy nem feledékeny hallgatóvá, hanem a munka cselekvőjévé lett, boldog lesz annak cselekvésében” (Jakab 1:25).
Hogyan válaszolnál?
• Mi idézheti elő, hogy feledékeny hallgatókká válunk?
• Miért létfontosságú az Isten iránti tökéletes engedelmesség?
• Hogyan ’menekülhetünk a paráznaságtól’?
• Hogyan gondolkodjunk arról, amit Jehovától kapunk?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 15. oldalon]
Az izraeliták megfeledkeztek Jehova hatalmas tetteiről, melyeket értük vitt véghez
[Kép a 16. oldalon]
Jehova népe elhatározta, hogy megőrzi magas erkölcsiségét