Ábrahám — A hit szép példája

„[Ábrahám volt] az atyja . . . mindazoknak, akiknek van hitük” (RÓMA 4:11).

1—2. a) Hogyan emlékeznek ma az igaz keresztények Ábrahámra? b) Miért nevezik Ábrahámot ’mindazok atyjának, akiknek van hitük’?

EGY hatalmas nép ősapja volt, próféta, kereskedő és vezető. A keresztények azonban ma arra a tulajdonságára emlékeznek leginkább, mely arra indította Jehova Istent, hogy a barátjának tekintse őt. Ez a tulajdonsága a rendíthetetlen hite volt (Ézsaiás 41:8; Jakab 2:23). Ennek a férfinak Ábrahám volt a neve, és a Biblia ’mindazok atyjának’ nevezi őt, „akiknek van hitük” (Róma 4:11).

² Vajon nem volt hitük az olyan Ábrahám előtt élt férfiaknak, mint Ábel, Énók és Noé? De volt, ám Ábrahámmal köttetett a szövetség a föld minden nemzetségének a megáldására (1Mózes 22:18). Így Ábrahám jelképesen atyja lett mindazoknak, akik hisznek a megígért Magban (Galácia 3:8, 9). Bizonyos értelemben atyánknak nevezhetjük Ábrahámot, mivel a hite követésre méltó példa. Egész életét úgy tekinthetjük, mint a hit megnyilvánulását, minthogy számos próbát kellett kiállnia. Ábrahám legnagyobbnak nevezhető hitpróbája az volt, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot, de valójában már jóval ez előtt bizonyította a hitét számos kisebb próbában (1Mózes 22:1, 2). Vizsgáljuk meg hát ezeknek a korábbi hitpróbáinak a némelyikét, és figyeljük meg, milyen tanulságot vonhatunk le belőlük napjainkban.

Parancs, hogy hagyja el Ur városát

3. Mit mond nekünk a Biblia Ábrám hátteréről?

³ A Biblia az 1Mózes 11:26-ban ismertet meg minket Ábrámmal, későbbi nevén Ábrahámmal. Itt ezt olvashatjuk: „Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.” Ábrám az istenfélő Sém leszármazottja volt (1Mózes 11:10–24). Az 1Mózes 11:31 (Katolikus fordítás) szerint Ábrám a virágzó „kaldeai Úrban” lakott a családjával, abban a városban, mely egykor az Eufrátesztől keletre feküdt. * Tehát Ábrám nem sátorlakó nomádként nőtt fel, hanem városlakóként egy olyan helyen, ahol sok szempontból fényűzően lehetett élni. Ur városának bazárjaiban idegen földről behozott holmikat árusítottak. Az utcákon fehérre meszelt, 14 szobás, vízvezetékkel felszerelt lakások sorakoztak.

4. a) Milyen nehézségekkel néztek szembe Ur városában azok, akik az igaz Isten imádói voltak? b) Hogyan kezdett el Ábrám hinni Jehovában?

⁴ Bár az anyagiakat tekintve Ur jó hely volt, igencsak megnehezítette azoknak a helyzetét, akik az igaz Istent akarták szolgálni. A város belemerült a bálványimádásba és a babonaságba. A tájat egy magas zikkurát uralta, mely a holdisten, Nanna tiszteletére épült. Kétségtelen, hogy Ábrám nagy nyomás alatt volt, hogy részt vegyen ebben az alávaló imádatban, talán még néhány rokona is megpróbálta rávenni erre. Némelyik zsidó történet szerint Ábrám apja, Táré maga is bálványkészítő volt (Józsué 24:2, 14, 15). Egy biztos, Ábrám nem gyakorolta ezt a lealacsonyító imádatot. Koros ősapja, Sém még életben volt, és bizonyosan megosztotta vele az igaz Istenről szerzett ismeretét. Ennek következtében Ábrám Jehovában hitt, és nem Nannában! (Galácia 3:6).

 Egy hitpróba

5. Milyen utasítást és ígéretet kapott Ábrám Istentől, amikor még Ur városában lakott?

⁵ Ábrám hitére próba várt. Isten megjelent neki, és erre utasította: „Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (1Mózes 12:1–3; Cselekedetek 7:2, 3).

6. Miért volt Ábrámnak igazi hitre szüksége ahhoz, hogy elhagyja Ur városát?

⁶ Ábrám idős volt, és gyermektelen. Hogyan válhatna „nagy nemzetté”? És hol van az a föld, ahova Isten parancsa szerint mennie kell? Isten nem mondta meg neki akkor. Ennélfogva Ábrámnak igazi hitre volt szüksége, hogy elhagyja Ur gazdag városát, és az ottani kényelmet. Egy könyv ezt írja az ókori időkről: „Az volt a legnagyobb büntetés, melyet ki lehetett szabni egy családtagra, aki súlyos bűntettet követett el, hogy elkergették őt, és nem lehetett a család tagja . . . Ezért volt oly páratlan megnyilatkozása a feltétlen engedelmességnek és az Istenbe vetett bizalomnak az, hogy Ábrahám, az isteni elhívást követve, elhagyta nemcsak az országát, hanem a rokonait is” (Family, Love and the Bible).

7. Hogyan nézhetnek szembe a keresztények napjainkban olyan próbákkal, mint Ábrám?

⁷ A keresztényeknek is lehetnek ma hasonló próbáik. Ábrámhoz hasonlóan nyomást tapasztalhatunk, hogy a teokratikus érdekek elé  helyezzük az anyagi érdekeket (1János 2:16). Nem hívő családtagjaink — például kiközösített rokonaink — ellenségesen viselkedhetnek velünk, és talán megpróbálnak rossz társaságba csábítani minket (Máté 10:34–36; 1Korintus 5:11–13; 15:33). Ábrám e tekintetben nagyszerű példát mutatott nekünk. Jehovával ápolt barátsága minden másnál — még a családi köteléknél is — fontosabb volt számára. Nem tudta pontosan, hogy miként, mikor vagy hol fognak Isten ígéretei beteljesedni. Mégis kész volt az életét ezekre az ígéretekre alapozni. Milyen nagyszerű buzdítás ez napjainkban arra, hogy első helyre tegyük a Királyságot az életünkben! (Máté 6:33).

8. Milyen hatással volt Ábrám hite közeli hozzátartozóira, és mit tanulhatnak ebből a keresztények?

⁸ Mit mondhatunk Ábrám közeli hozzátartozóiról? Valószínűleg Ábrám hite és meggyőződése rendkívüli hatással volt rájuk, mivel a felesége, Szárai és árvaságra jutott unokaöccse, Lót arra érzett indíttatást, hogy engedelmeskedjen Isten parancsának, és elhagyja Ur városát. Ábrám testvére, Náhor néhány leszármazottjával együtt később szintén elhagyta Urt, majd letelepedett Háránban, és Jehovát imádta (1Mózes 24:1–4, 10, 31; 27:43; 29:4, 5). Még Ábrám apja, Táré is a fiával tartott! Ezért mondja őróla, mint a család fejéről a Biblia, hogy Kánaánba indult (1Mózes 11:31). Vajon mi is érnénk el sikereket, ha tapintatosan tanúskodnánk a rokonainknak?

9. Milyen előkészületeket tett Ábrám az utazásra, és miért jelentett ez neki áldozatot?

⁹ Ábrámnak sok teendője volt, mielőtt útra kelt. El kellett adnia a házát és a vagyontárgyait, majd pedig sátrakat, tevéket és élelmet kellett vásárolnia a szükséges felszereléssel együtt. Ábrámot talán anyagi veszteség érte amiatt, hogy sebtében kellett összekészülnie,  de örült, hogy engedelmeskedhet Jehovának. Milyen nagy nap lehetett, amikor Ábrám befejezte a készülődést, és a karavánja Ur városának a falain kívül állt, utazásra készen! Az Eufrátesz kanyarulatát követve a karaván északnyugat felé vette az irányt. Többheti utazás után, mintegy 1000 kilométert maguk mögött hagyva egy észak-mezopotámiai városba, Háránba értek, mely a karavánok nagyobb pihenőhelye volt.

10—11. a) Feltehetően miért maradt egy ideig Ábrám Háránban? b) Hogyan lehet buzdítani azokat a keresztényeket, akik idősödő szüleikről gondoskodnak?

¹⁰ Ábrám, feltehetően koros apjára, Táréra való tekintettel, letelepedett Háránban (3Mózes 19:32). Napjainkban sok kereszténynek ugyanígy kiváltsága, hogy gondoskodjon idősödő vagy beteg szüleiről, és vannak olyanok, akiknek kiigazításokat kell tenniük ehhez. Amikor ez szükségessé válik, az ilyen személyek biztosak lehetnek abban, hogy szerető áldozatuk „elfogadható az Isten szemében” (1Timóteus 5:4).

¹¹ Telt-múlt az idő. „Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.” Ábrámot bizonyára elszomorította a veszteség, de amikor véget ért a gyász időszaka, azonnal útra kelt. „Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból. És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert [a lelkeket, akiket Háránban szereztek, NW], és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek” (1Mózes 11:32; 12:4, 5).

12. Mit tett Ábrám, amíg Háránban lakott?

¹² Érdekes, hogy amíg Ábrám Háránban volt, ’szerzett szerzeményeket’. Bár Ábrám korábban anyagi áldozatokat hozott, hogy elhagyja Urt, gazdag emberként távozott Háránból. Egyértelmű, hogy ez Isten áldásának volt köszönhető (Prédikátor 5:19). Noha Isten ma nem ígér gazdagságot minden szolgájának, mégis hű ahhoz az ígéretéhez, hogy gondoskodni fog azoknak a szükségleteiről, akik ’elhagyják otthonaikat, fivéreiket vagy nővéreiket’ a Királyságért (Márk 10:29, 30). Ábrám „lelkeket”, azaz szolgákat ’szerzett’. A Jeruzsálemi Targum és egy káldeus átdolgozás azt mondja, hogy Ábrám „térített” (1Mózes 18:19). Arra indít a hited, hogy tanúskodj a szomszédaidnak, a munkatársaidnak vagy az iskolatársaidnak? Ábrám nem telepedett le véglegesen Háránban, és nem is feledkezett meg Isten parancsáról, hanem eredményesen kihasználta a Háránban töltött időt. De elérkezett a nap, mely után már nem időzött ott tovább. „És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki” (1Mózes 12:4).

Átkelnek az Eufráteszen

13. Mikor kelt át Ábrám az Eufráteszen, és mi volt ennek a jelentősége?

¹³ Ábrámnak újra utaznia kellett. Maga mögött hagyva Háránt, karavánja nyugatnak tartott, és megtett mintegy 90 kilométert. Előfordulhat, hogy Ábrám megállt egy pihenőhelyen az Eufrátesz mellett, az ősi kereskedelmi központtal, Kárkemissel szemben. Ez volt az a hely, ahol a karavánok általában átkeltek az Eufráteszen. * Mikor kelt át Ábrám karavánja a folyón? A Bibliából kiderül, hogy 430 évvel azelőtt, hogy a zsidók i. e. 1513. niszán 14-én kivonultak Egyiptomból. A 2Mózes 12:41 ezt mondja: „lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről” (2Mózes 12:41, kiemelés tőlünk). Valószínű tehát, hogy az ábrahámi szövetség i. e. 1943. niszán 14-én lépett életbe, amikor Ábrám engedelmesen átkelt az Eufráteszen.

14. a) Mit látott hitszemével Ábrám? b) Milyen értelemben van nagyobb áldásban része Isten népének ma, mint Ábrámnak?

¹⁴ Ábrám virágzó várost hagyott el. De maga  előtt látta „a valódi alapokkal bíró várost”, vagyis az igazságos kormányzatot, mely az emberiség felett fog uralkodni (Héberek 11:10). Noha Ábrámnak csak hiányos információi voltak, körvonalazódott előtte Istennek az a szándéka, hogy megváltja a haldokló emberiséget. Ma abban az áldásban van részünk, hogy sokkal jobban megértjük Isten szándékait, mint Ábrám (Példabeszédek 4:18). A „város” vagy Királyság-kormányzat, melyben Ábrám reménykedett, 1914-ben létrejött az égben, és ma már valóság. Nem kellene hát kimutatnunk tetteinkkel, hogy hiszünk és bízunk Jehovában?

Az Ígéret földjére jutnak

15—16. a) Miért kívánt meg bátorságot Ábrámtól az, hogy oltárt építsen Jehovának? b) Hogyan lehetnek ma a keresztények olyan bátrak, mint Ábrám volt?

¹⁵ Az 1Mózes 12:5, 6 ezt mondja nekünk: „el is jutának a Kanaán földére. És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig.” Sikem 50 kilométerre volt Jeruzsálemtől északra. A város egy termékeny völgyben feküdt, melyre mint a „szent föld paradicsomára” utaltak. Ám „akkor Kananeusok valának azon a földön”. Mivel a kánaániták erkölcsileg romlottak voltak, Ábrámnak óvintézkedéseket kellett tennie, hogy megvédje a családját ennek a népnek a romboló befolyásától (2Mózes 34:11–16).

¹⁶ Ekkor másodszor is „megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet”. Mennyire izgalmas! Persze Ábrámnak hitre volt szüksége, hogy örüljön olyasvalaminek, amit majd csak a leszármazottjai fognak élvezni a jövőben. Ábrám mégis úgy reagált, hogy „oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki” (1Mózes 12:7). Egy bibliatudós ezt mondja: „Az oltár felállítása  ezen a földön lényegében azt jelentette, hogy formálisan birtokba vette a területet azon joga alapján, mely biztosította, hogy gyakorolja a hitét.” Egy ilyen oltár felépítése bátor tett volt. Ez az oltár kétségkívül megfelelt annak az előírásnak, melyet később a Törvényszövetség tartalmazott, vagyis természetes (nem faragott) kövekből állt (2Mózes 20:24, 25). Szembeötlően eltért a kánaániták oltáraitól. Ábrám tehát bátran vállalta az emberek előtt, hogy ő az igaz Isten, Jehova imádója, rosszindulatnak és lehetséges bántalmazásoknak téve ki ezzel magát. Mi a helyzet velünk napjainkban? Vajon vannak közöttünk olyanok — főleg a fiatalok körében —, akik nem tudatják a szomszédaikkal vagy az iskolatársaikkal, hogy ők Jehova imádói? Bárcsak Ábrám bátor példája arra ösztönözne mindannyiunkat, hogy büszkén vállaljuk azt, hogy Jehova szolgái vagyunk!

17. Hogyan bizonyult Ábrám Isten neve prédikálójának, és ez mire emlékezteti a keresztényeket napjainkban?

¹⁷ Bárhova ment is Ábrám, Jehova imádatát mindig az első helyre tette. „Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét” (1Mózes 12:8). Az a héber kifejezés, hogy „hívá az Úr nevét”, azt is jelenti, hogy ’hirdeti (prédikálja) a nevet’. Bizton mondhatjuk, hogy Ábrám bátran hirdette Jehova nevét kánaánita szomszédai között (1Mózes 14:22–24). Ez arra a kötelességünkre emlékeztet minket napjainkban, hogy amilyen nagy mértékben csak lehet, ’tegyünk nyilvános kijelentést Isten neve mellett’ (Héberek 13:15; Róma 10:10).

18. Milyen kapcsolatban volt Ábrám Kánaán lakóival?

¹⁸ Ábrám sehol sem maradt túl sokáig. „Majd tovább vonult a Negeb felé”, a félig száraz terület felé, mely Júda hegyeitől délre fekszik (1Mózes 12:9, Kat.). Azáltal, hogy állandóan úton voltak, és minden egyes új helyen feltárták magukról, hogy Jehova imádói, Ábrám és háznépe „nyilvánosan kijelentették, hogy ők idegenek és ideiglenes lakosok azon a földön” (Héberek 11:13). Mindig tartózkodtak attól, hogy túl közel kerüljenek pogány szomszédaikhoz. A keresztények ma ugyanígy nem válhatnak ’a világ részévé’ (János 17:16). Bár kedvesek és szívélyesek vagyunk a szomszédainkhoz és a munkatársainkhoz, ügyelünk rá, hogy ne bonyolódjunk olyan viselkedésbe, mely az Istentől elidegenedett világ szellemét tükrözi (Efézus 2:2, 3).

19. a) Miért jelentett nehézséget Ábrámnak és Szárainak a nomád élet? b) Milyen próbák felhői gyülekeztek a láthatáron Ábrám életében?

¹⁹ Ne felejtsük el, hogy Ábrámnak és Szárainak nem lehetett könnyű a zord nomád élethez alkalmazkodnia. Élelmüket nem Ur városának jól ellátott bazárjaiban vásárolták, hanem a nyájaik adták; sátrakban éltek, nem pedig jól megépített házban (Héberek 11:9). Ábrám tevékeny életet élt, sok munkája volt a nyájaival és a szolgái irányításával. Szárai bizonyára ellátta azokat a feladatokat, melyek hagyományosan a nőkre hárultak ebben a kultúrában: tésztát gyúrt, kenyeret sütött, gyapjút font, ruhákat varrt (1Mózes 18:6, 7; 2Királyok 23:7; Példabeszédek 31:19; Ezékiel 13:18). Ám újabb próbák felhői gyülekeztek a láthatáron. Ábrám és háznépe nemsokára olyan helyzettel néznek szembe, mely még az életüket is veszélyezteti! Vajon elég erős lesz Ábrám hite, hogy kiállja a próbát?

[Lábjegyzetek]

Megfigyelted?

• Miért nevezik Ábrámot úgy, hogy „atyja . . . mindazoknak, akiknek van hitük”?

• Miért volt szüksége Ábrámnak hitre ahhoz, hogy elhagyja a káldeai Ur városát?

• Hogyan mutatta ki Ábrám, hogy első helyre tette Jehova imádatát?

[Tanulmányozási kérdések]

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ÁBRÁM UTAZÁSA

Ur

Hárán

Kárkemis

KÁNAÁN

Nagy-tenger

[Forrásjelzés]

Based on a map copyrighted by Pictorial Archive (Near Eastern History) Est. and Survey of Israel

[Kép a 15. oldalon]

Ábrámnak hitre volt szüksége, hogy lemondjon a kényelmes életről, melyben Ur városában volt része

[Kép a 18. oldalon]

Azáltal, hogy sátrakban éltek, Ábrám és háznépe „nyilvánosan kijelentették, hogy ők idegenek és ideiglenes lakosok azon a földön”