Legyen olyan hited, mint Ábrahámnak!

„Akik ragaszkodnak a hithez, azok a fiai Ábrahámnak” (GALÁCIA 3:7).

1. Mit tett Ábrám, amikor újabb próba érte Kánaánban?

ÁBRÁM Jehova parancsának engedelmeskedve elhagyta a kényelmes életet, melyben Ur városában volt része. Az elkövetkező évek jó néhány kellemetlensége csupán bevezetése volt annak a próbának, mellyel Egyiptomban nézett szembe. „Éhség lőn az országban” — mondja a bibliai beszámoló. Mennyire könnyen megkeseredhetett volna Ábrám a helyzete miatt! Ehelyett azonban gyakorlatias lépéseket tett, hogy gondoskodjon a családjáról. „Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.” Ábrám nagy létszámú háznépe nemigen maradhatott észrevétlen Egyiptomban. Vajon hűséges marad Jehova az ígéretéhez, és megvédi Ábrámot? (1Mózes 12:10; 2Mózes 16:2, 3).

2—3. a) Miért akarta Ábrám titokban tartani a felesége valódi kilétét? b) Hogyan bánt ebben a helyzetben Ábrám a feleségével?

² Az 1Mózes 12:11–13-ban ezt olvassuk: „lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.” Bár Szárai elmúlt 65 éves, még mindig feltűnően szép volt. Emiatt veszélybe került Ábrám élete (1Mózes 12:4, 5; 17:17). * S ami még fontosabb, Jehova érdekei forogtak kockán, mivel korábban azt mondta, hogy Ábrám magvában áldatik meg a föld minden nemzetsége (1Mózes 12:2, 3, 7). Mivel Ábrám még mindig gyermektelen volt, döntő fontosságúvá vált, hogy életben maradjon.

³ Korábbi megegyezésük alapján Ábrám egy csel alkalmazását javasolta a feleségének. Arra kérte Szárait, hogy mondja a húgának magát. Figyeld meg, hogy bár Ábrámnak családfői hatalma volt, nem élt vissza a helyzetével, hanem Szárai együttműködését és támogatását kérte (1Mózes 12:11–13; 20:13). Ábrám ebben nagyszerű példát mutatott a férjeknek, hogy miként gyakorolják szeretetteljesen a főségüket. Szárai pedig az alárendeltség kimutatásával jó példa a napjainkban élő feleségeknek (Efézus 5:23–28; Kolosszé 4:6).

4. Hogyan viselkedjenek a mi időnkben Isten hűséges szolgái, amikor testvéreik élete a tét?

⁴ Szárai méltán mondhatta azt, hogy Ábrám húga, mivel valóban a féltestvére volt (1Mózes 20:12). És nem is volt kötelessége, hogy információt szolgáltasson olyan személyeknek, akikre az nem tartozott (Máté 7:6). Isten modern kori hűséges szolgái megszívlelik a Biblia tisztességes viselkedésre vonatkozó parancsát (Héberek 13:18). Sohasem hazudnának  például bíróságon tett eskü alatt. Ám amikor testvéreik fizikai vagy szellemi élete a tét, mondjuk üldözés vagy polgári viszálykodások idején, megfogadják Jézus tanácsát: „legyetek hát óvatosak, mint a kígyók, de ártatlanok, mint a galambok” (Máté 10:16). (Lásd Az Őrtorony 1996. november 1-jei számában a 18. oldal 19. bekezdését.)

5. Miért volt kész Szárai engedelmeskedni Ábrám kérésének?

⁵ Hogyan válaszolt Szárai Ábrám kérésére? Péter úgy beszélt a Száraihoz hasonló nőkről, mint „Istenben reménykedő” asszonyokról. Szárai tehát megértette, hogy milyen szellemi érdekek forognak kockán. Ezenkívül szerette és tisztelte a férjét. Szárai ezért ’alárendelte magát a férjének’, és titokban tartotta azt, hogy férjnél van (1Péter 3:5). Ezzel természetesen különféle veszélyeknek tette ki magát. „Mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép. Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába” (1Mózes 12:14, 15).

Jehova szabadító tette

6—7. Milyen gyötrelmes helyzetbe került Ábrám és Szárai, és hogyan szabadította meg Jehova Szárait?

⁶ Mennyire gyötrelmes lehetett ez Ábrámnak és Szárainak! Úgy tűnt, hogy Szárait meg fogják erőszakolni. Továbbá a fáraó, aki nem tudott arról, hogy Szárai férjnél van, elhalmozta Ábrámot ajándékokkal, és ezért Ábrámnak „valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi” (1Mózes 12:16). * Mennyire megvethette Ábrám ezeket az ajándékokat! Bármilyen rossznak látszott is a helyzet, Jehova nem hagyta el Ábrámot.

⁷ „De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért” (1Mózes 12:17). Számunkra ismeretlen módon a fáraó megtudta a „csapások” igazi okát. Azonnal reagált: „Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el. És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala” (1Mózes 12:18–20; Zsoltárok 105:14, 15).

8. Milyen védelmet ígér Jehova a keresztényeknek napjainkban?

⁸ Manapság Jehova nem garantálja nekünk, hogy megvéd a halál, bűnözés, éhezés vagy természeti katasztrófák okozta károktól. Arra viszont ígéretet kaptunk, hogy Jehova mindig megvéd majd minket a szellemiségünket veszélyeztető dolgoktól (Zsoltárok 91:1–4). Leginkább úgy teszi ezt meg, hogy időszerű figyelmeztetésekkel lát el minket Szaván, valamint „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül (Máté 24:45). És mit mondhatunk arról, hogy ha valakinek üldözés miatt kerül veszélybe az élete? Bár Isten talán megengedi, hogy egyes személyek meghaljanak, sohasem fogja engedni, hogy a népét mint egészet megsemmisítsék (Zsoltárok 116:15). Ha pedig a halál elragad néhány hűséges személyt, biztosak lehetünk a feltámadásukban (János 5:28, 29).

Ábrám áldozatot hoz a béke kedvéért

9. Mi mutatja azt, hogy Ábrám nem telepedett le Kánaánban?

⁹ Amikor az éhínség nyilvánvalóan véget ért Kánaánban, „Ábrám . . . feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre [a Júda hegyeitől délre fekvő, félig száraz területre], vele volt Lót is. Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban” (1Mózes 13:1, 2, Katolikus fordítás). Annak a vidéknek a lakói emiatt úgy tekinthettek rá, mint hatalommal bíró, befolyásos emberre és tekintélyes fejedelemre (1Mózes 23:6). Ábrám nem vágyott rá, hogy letelepedjen, és belebonyolódjon a kánaániták politikájába. Ehelyett  „méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda a hol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között”. Mint mindig, bárhova ment is Ábrám, első helyre tette Jehova imádatát (1Mózes 13:3, 4).

10. Milyen gond adódott Ábrám és Lót pásztorai között, és miért volt fontos azt gyorsan rendezni?

¹⁰ „Lótnak is pedig a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai. És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt. Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön” (1Mózes 13:5–7). Ezen a területen nem volt elég víz és legelő Ábrám és Lót nyájainak. Feszültség és neheztelés alakult ki a pásztorok között. Az effajta civakodás méltatlan volt az igaz Isten imádóihoz. Ha folytatódik a viszály, akkor annak talán véglegesen megromlott kapcsolat lett volna a következménye. Hogyan rendezte Ábrám a helyzetet? Miután Lót apja meghalt, Ábrám örökbe fogadta Lótot, és valószínűleg a saját fiaként nevelte fel. Mivel kettőjük között ő volt az idősebb, vajon nem lett volna joga ahhoz, hogy a legjobb földet tartsa meg magának?

11—12. Mit ajánlott fel Ábrám nagylelkűen Lótnak, és miért nem vallott Lót döntése bölcsességre?

¹¹ „Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.” Béthel közelében van egy hely, melyet „Palesztina egyik nagy kilátóhelyének” neveznek. Talán ott volt Lót, amikor „felemelé . . . az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe” (1Mózes 13:8–10).

¹² Bár a Biblia „igazságosnak” mondja Lótot, ebben az esetben valamilyen okból nem rendelte alá magát Ábrámnak, és úgy tűnik, hogy nem is kérte ki az idősebb férfi tanácsát (2Péter 2:7). „Választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól. Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig” (1Mózes 13:11, 12). Szodoma virágzó város volt, és számos anyagi előnnyel kecsegtetett (Ezékiel 16:49, 50). Anyagi szempontokat tekintve bölcsnek látszhatott ugyan Lót döntése, de szellemileg annál kevésbé. Miért? Mivel „Sodoma lakosai . . . nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt” — mondja az 1Mózes 13:13. Lótnak az a döntése, hogy arra a helyre költözik, végül sok fájdalmat okozott a családjának.

13. Hogyan segít Ábrám példája azoknak a keresztényeknek, akik anyagi dolgok miatt kerülnek összetűzésbe valamelyik hívőtársukkal?

¹³ Ábrám azonban hitt Jehova azon ígéretében, hogy végül az ő magva fogja birtokolni az egész földet, és nem kezdett el vitatkozni a föld egy kis része fölött. Nagylelkűen összhangban cselekedett azzal az alapelvvel, mely később az 1Korintus 10:24-ben lett lejegyezve: „Senki se a maga előnyét keresse, hanem folyton a másikét.” Ez jó emlékeztető azoknak, akik anyagi dolgok miatt kerülnek összetűzésbe  valamelyik hívőtársukkal. Némelyek nem fogadják meg a Máté 18:15–17 tanácsát, hanem pereskedni kezdenek a testvérükkel (1Korintus 6:1, 7). Ábrám példája rámutat, hogy jobb anyagi veszteséget szenvedni, mint szégyent hozni Jehova nevére, vagy megbontani a keresztény gyülekezet békéjét (Jakab 3:18).

14. Milyen áldásban részesült Ábrám a nagylelkűségéért?

¹⁴ Ábrám áldásban részesült a nagylelkűségéért. „Olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz” — jelentette ki Isten. Mennyire buzdító lehetett ez a kinyilatkoztatás a gyermektelen Ábrámnak! Isten ezután ezt parancsolta neki: „Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt” (1Mózes 13:16, 17). Nem, Ábrám nem telepedhetett le egy kényelmes városban. Továbbra is el kellett különülnie a kánaánitáktól. A keresztények ma ugyanígy elkülönültek maradnak a világtól. Nem tekintik magukat felsőbbrendűnek másoknál, de senkivel sem ápolnak szoros kapcsolatot, aki Írás-ellenes viselkedésre csábíthatná őket (1Péter 4:3, 4).

15. a) Milyen jelentősége lehetett Ábrám utazásainak? b) Milyen példát állított Ábrám a napjainkban élő keresztény családoknak?

¹⁵ A bibliai időkben mielőtt valaki megkapott egy földterületet, joga volt hozzá, hogy szemügyre vegye. A gyakori helyváltoztatás állandóan emlékeztethette Ábrámot arra, hogy egy nap ez a föld a leszármazottjaié lesz. Engedelmesen „vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az Úrnak” (1Mózes 13:18, Újfordítású revideált Biblia). Ábrám újból kimutatta, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonít az imádatnak. A te családodban is elsődleges fontosságú a családi tanulmányozás, a családi ima és az összejöveteleken való részvétel?

Támad az ellenség

16. a) Miért hangzanak vészjóslóan az 1Mózes 14:1 szavai? b) Mi volt az oka a négy keleti király támadásának?

¹⁶ „Amráfelnek, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernek, Elám királyának * és Tidálnak, Góim királyának a napjaiban történt, hogy e királyok háborút indítottak.” Az eredeti héber nyelvben vészjóslóan hangzik az első vers befejezése („ . . . napjaiban történt”), és „egy próbateljes időszakra utal, mely áldással ér véget” (1Mózes 14:1, 2, NW, lábjegyzet). A próba azzal kezdődött, hogy ez a négy keleti király a csapataival megsemmisítő csapást mért Kánaánra. Mi volt a céljuk? El akarták fojtani öt város, Szodoma, Gomorra, Admáh, Czeboim és Bélah lázadását. Megtörve ezeknek a városoknak az ellenállását, a négy király ’a Sziddím-völgyben egyesült, ahol most a Sós-tenger van’. Lót és a családja a közelben lakott (1Mózes 14:3–7, Úf.).

17. Miért volt hitpróba Ábrámnak az, hogy Lótot fogságba vitték?

¹⁷ A kánaáni királyok hevesen ellenálltak a betolakodók támadásának, de szégyenteljes vereséget szenvedtek. A győztesek „elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és  minden eleségét; és elmenének. Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.” Ezeknek a lesújtó eseményeknek a híre hamarosan eljutott Ábrámhoz: „Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának . . . meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett” (1Mózes 14:8–14). Micsoda hitpróba! Vajon Ábrám neheztelést táplál majd unokaöccsével szemben amiatt, hogy a föld legjobb részét választotta? Emlékezz arra is, hogy ezek a támadók Ábrám szülőföldjéről, Sineárból jöttek. Ha ellenük támad, elvágja a hazatérés minden lehetőségét. És mit tudna tenni Ábrám egy olyan hadsereg ellen, melyet a kánaániak egyesített erői képtelenek voltak legyőzni?

18—19. a) Hogyan tudta Ábrám megszabadítani Lótot? b) Kié lett a dicsőség ezért a győzelemért?

¹⁸ Ábrám újfent feltétlen bizalmat mutatott Jehova iránt. „Felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig. És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik. És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet” (1Mózes 14:14–16). Miközben erős hitet mutatott Jehovában, győzelemre vitte csapatait a nagy túlerővel szemben, és megszabadította Lótot, illetve annak családját. Ábrám ekkor találkozott Melkisédekkel, Sálem király-papjával. „Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És [Ábrám] tizedet ada néki mindenből” (1Mózes 14:18–20).

¹⁹ Igen, Jehova adta a győzelmet. Ábrámot a hitének köszönhetően megint csak megszabadította Jehova. Ma Isten népe nem vesz részt szó szerinti háborúkban, de számos próbával és nehézséggel néz szembe. A következő cikk megmutatja, hogy Ábrám példája hogyan segíthet nekünk, hogy sikeresen megbirkózzunk ezekkel.

[Lábjegyzetek]

Megfigyelted?

• A kánaáni éhínség hogyan vált Ábrám hitpróbájává?

• Miben mutatott jó példát Ábrám és Szárai a napjainkban élő férjeknek és feleségeknek?

• Mit tanulhatunk abból, ahogyan Ábrám rendezte a szolgái és Lót szolgái között lévő nézeteltérést?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 22. oldalon]

Ábrám nem ragaszkodott a jogaihoz, hanem Lót érdekeit a maga érdekei elé helyezte

[Kép a 24. oldalon]

Unokaöccsének, Lótnak a kiszabadításakor Ábrám kimutatta, hogy bízik Jehovában