Járjunk ’az egyenesség ösvényén’!

„JÓL lesz dolguk az igazságosaknak — jelentette ki Ézsaiás próféta —, mert cselekedeteik gyümölcsét fogják enni.” Ézsaiás még ezt is mondta: „Az igazságosnak ösvénye egyenesség” (Ézsaiás 3:10, NW [3:11]; 26:7, NW). Bizony, ha azt szeretnénk, hogy cselekedeteink jó gyümölcsöt teremjenek, akkor azt kell tennünk, ami igazságos Isten szemében.

De hogyan járhatunk az egyenesség ösvényén? Milyen áldásokra számíthatunk, ha azon járunk? S hogyan meríthetnek hasznot mások abból, ha Isten igazságos irányadó mértékeihez igazodunk? A bibliai Példabeszédek könyvének tizedik fejezetében az ókori Izrael királya, Salamon választ ad ezekre a kérdésekre, miközben szembeállítja az igazságosakat az istentelenekkel vagy gonoszokkal. Mindeközben tizenháromszor használja az „igazságos[ak]” (NW) szót, és ebből kilencszer a 15—32. versben. Így hát buzdító lesz, ha megvizsgáljuk a Példabeszédek 10:15–32-t. *

Ragaszkodjunk szilárdan a fegyelmezéshez

Salamon rámutat, mennyire fontos az igazságosság. Ezt mondja: „A gazdagnak marhája az ő megerősített városa; szűkölködőknek romlása az ő szegénységök. Az igaznak [igazságosnak, »NW«] keresménye életre, az istentelennek jövedelme bűnre van” (Példabeszédek 10:15, 16).

A gazdagság oltalmul lehet az életben adódó bizonytalan helyzetek idején, mint ahogyan a megerősített város is valamennyire biztonságot ad a benne lakóknak. A szegénység viszont veszedelmes lehet, ha valami váratlan esemény történik (Prédikátor 7:12). De a bölcs király egy olyanfajta veszélyre is utalhatott, ami gazdagot és szegényt egyaránt érint. A gazdag ember talán teljes bizalmát gazdagságába veti, azt gondolva, hogy vagyona  olyan, mint egy „magas kőfal” (Példabeszédek 18:11). A szegény ember pedig tévesen azt gondolhatja, hogy szegénysége miatt reménytelen a jövője. Így egyikőjük sem szerez jó nevet Istennél.

De legyen akár gazdag, akár szegény fizikai értelemben, az igazságos ember becsületes tettei élethez vezetnek. Hogyan? Azáltal, hogy elégedett azzal, amije van, és nem engedi, hogy anyagi helyzete tönkretegye Isten előtti helyeselt állapotát. Legyen akár gazdag, akár szegény, az igazságos ember életútja már most boldogságot szerez neki, és egy jövőbeli örök élet reménységét rejti magában (Jób 42:10–13). A gonosz ember viszont abból sem merít hasznot, ha meggazdagszik. Nem élvezi annak védelmező értékét, s nem él összhangban Isten akaratával, hanem gazdagságát inkább arra használja fel, hogy bűnös úton járhasson.

„Aki ragaszkodik a fegyelmezéshez, az az életnek ösvénye, aki viszont elhagyja a feddést, az tévelygésbe visz másokat” — folytatja Izrael királya (Példabeszédek 10:17, NW). Az egyik bibliatudós rámutat, hogy ezt a verset kétféleképpen is lehet érteni. Az egyik lehetőség az, hogy aki aláveti magát a fegyelmezésnek, és igazságosságra törekszik, az az élet ösvényén jár, míg aki elhagyja a feddést, letér erről az ösvényről. A vers azt is jelentheti, hogy „aki hallgat a fegyelmezésre, az az élet útját mutatja [másoknak, akik jó példájából hasznot merítenek], aki viszont figyelmen kívül hagyja a fenyítést, az eltévelyít másokat” (Példabeszédek 10:17, New International Version). Bármelyiket vesszük is, mennyire fontos, hogy ragaszkodjunk a fegyelmezéshez, s ne feledjük el a feddést!

Váltsuk fel a gyűlöletet szeretettel

Salamon ezután egy két részből álló példabeszédet ír le, amely hasonló gondolatot tartalmaz, és a második rész megerősíti az elsőt. Ezt mondja: „A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az.” Ha valaki gyűlöletet táplál szívében egy másik ember iránt, és mézesmázos vagy hízelgő szavak mögé rejti érzéseit, az az ember csalárd és „hazug ajkú”. A bölcs király ehhez még hozzáfűzte: „a ki szól gyalázatot [rossz hírt, »NW«], bolond az” (Példabeszédek 10:18). Vannak emberek, akik nemhogy elrejtenék gyűlöletüket, hanem inkább hamis vádakkal illetik azt, akit gyűlölnek, vagy becsmérlő megjegyzéseket tesznek rá mások előtt. Ez bolondság, mert a rágalmazás nem változtat azon, hogy milyen is valójában az a személy. A figyelmes szemlélő látja a rosszindulatot, és kevesebbre fogja becsülni a rágalmazót. Aki tehát rossz hírét kelti másnak, magának okoz kárt.

Az igazságos életút nem félrevezető, nem is rágalmazó. Isten ezt mondta az izraelitáknak: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben” (3Mózes 19:17). Jézus pedig ezt tanácsolta hallgatóinak: „folyton szeressétek [még] ellenségeiteket [is], és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket; hogy fiainak bizonyuljatok a ti Atyátoknak, aki az egekben van” (Máté 5:44, 45). Mennyivel jobb, ha szeretet járja át szívünket, s nem gyűlölet!

’Tartóztassuk meg ajkainkat’

A bölcs király, hangsúlyozva, mennyire fontos megfékezni a nyelvünket, kijelenti: „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes” (Példabeszédek 10:19).

„A bolond szaporítja a szót” (Prédikátor 10:11). Száján „bolondság buzog ki” (Példabeszédek 15:2). Ez nem azt jelenti, hogy minden beszédes ember bolond. De milyen könnyű ártalmas pletykát vagy szóbeszédet elindítania vagy továbbítania annak, aki túl sokat beszél! A bolond beszédnek gyakran lehet velejárója a tönkretett hírnév, érzelmi sérülés, feszült viszony, sőt fizikai kár. „Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn” (Példabeszédek 10:19, Katolikus fordítás). Ráadásul idegesítő olyan ember közelében lenni, akinek mindenhez van hozzáfűznivalója. Ne beszéljünk hát sokat!

 Aki megtartóztatja ajkait, nemcsak a hazugságot kerüli el, hanem még értelmesen is cselekszik. Gondolkodik, mielőtt megszólal. Mivel a Jehova útjai iránt érzett szeretete készteti, és az az őszinte vágy, hogy szeretne segíteni embertársainak, ezért figyelembe veszi, milyen hatással lehetnek szavai másokra. Amit mond, az szeretetteljes és kedves. Eltöpreng azon, hogy miként teheti vonzóvá és hasznossá mondanivalóját. Szavai olyanok, „mint az arany alma ezüst tányéron” — mindig találóak, mindig méltóságteljesek (Példabeszédek 25:11).

„Sokakat legeltetnek”

Salamon így folytatja: „Kiváló ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő” (Példabeszédek 10:20). Az igazságosak szavai tiszták, mint a kiváló, finomított, salaktalan ezüst. Ez mindenképpen igaz Jehova szolgáira, mivel Isten Szavának életadó ismeretét juttatják el másokhoz. Nagy Oktatójuk, Jehova Isten tanítja őket, és ’bölcs nyelvet adott nekik, hogy meg tudják erősíteni a megfáradtat beszéddel’ (Ézsaiás 30:20, Újfordítású revideált Biblia; 50:4). Nyelvük csakugyan olyan, mint a kiváló ezüst, amikor bibliai igazságot szólnak. Mennyivel értékesebbek a tiszta szívűeknek az ő kijelentéseik, mint a gonoszok szándékai! Legyünk hát készek beszélni Isten Királyságáról és az ő csodálatos tetteiről.

Az igazságos áldást jelent a körülötte levőknek. „Az igazságosnak ajkai sokakat legeltetnek, a bolondok viszont, mivel nincs értelem a szívükben, meghalnak” — folytatja Salamon (Példabeszédek 10:21, NW).

Hogyan ’legeltet az igazságos sokakat’? Az itt használt héber szó a ’pásztorként terelget’ értelmet tükrözi vissza. Azt a gondolatot hordozza magában, ahogyan az ókori időkben a pásztor törődött juhaival, terelgetve, táplálva őket (1Sámuel 16:11; Zsoltárok 23:1–3; Énekek Éneke 1:7). Az igazságos ember másokat az igazságosság ösvényére terel vagy vezet, s beszéde táplálja azokat, akik meghallgatják. Éppen ezért boldogabb és elégedettebb életet élnek, sőt még az örök életet is elnyerhetik.

Mi a helyzet azonban a bolondokkal? Mivel nincs értelem a szívükben, ezért nincs bennük jóindulat, és nem törődnek viselkedésük következményeivel. Azt teszik, ami nekik tetszik, mit sem gondolva a következményekre. De meg is fizetnek a tetteikért. Míg az igazságos segít másoknak, hogy életben maradjanak, az olyan ember, akinek nincs értelem a szívében, magát sem tudja életben tartani.

Őrizkedjünk a gátlástalan viselkedéstől

Az ember egyéniségéről árulkodik, hogy mit kedvel, és mit nem kedvel. Izrael királya erre hívta fel a figyelmet, amikor ezt mondta: „Az ostobának a gátlástalan viselkedés szórakozás, a tisztánlátónak viszont bölcsesség való” (Példabeszédek 10:23, NW).

Némelyek szórakozásnak tekintik a gátlástalan viselkedést, és kedvtelésből űzik. Az ilyen emberek nem hiszik, hogy mindenkinek számot kell adnia Istennek, s nem látják, hogy helytelen úton járnak (Róma 14:12). Gondolkodásuk olyannyira elferdült, hogy úgy vélik, Isten nem látja helytelen tetteiket. Cselekedeteikkel valójában ezt mondják: „Nincs Isten”  (Zsoltárok 14:1–3; Ézsaiás 29:15, 16). Micsoda ostobaság!

A tisztánlátó ember viszont felismeri, hogy a gátlástalan viselkedés nem szórakozás. Tudja, hogy ez nincs ínyére Istennek, és tönkreteheti a kapcsolatát vele. Az ilyen viselkedés bolondság, hisz megfosztja az embert az önbecsüléstől, tönkreteszi a házasságot, kárt okoz mind az elmének, mind a testnek, és a szellemiség hanyatlásához vezet. Bölcsességre vall, ha őrizkedünk a gátlástalan viselkedéstől, és olyanfajta vonzalmat ápolunk a bölcsesség iránt, mintha hőn szeretett nővérünk volna (Példabeszédek 7:4).

Építsünk a helyes alapra

Rámutatva, hogy mennyire értékes, ha valaki a megfelelő alapra épít, Salamon kijelenti: „Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak [igazságosak, »NW«] kívánsága pedig teljesül. Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll” (Példabeszédek 10:24, 25, Úf.).

A gonosz sokszor okozhat ijedelmet másoknak, de végül amitől fél, az történik meg vele. Mivel nem az igazságos alapelvekre fektette alapját, olyan, mint a dülöngélő épület, amely összedől a viharban. Összeomlik a nyomás alatt. Az igazságos viszont ahhoz az emberhez hasonlít, aki összhangban cselekszik Jézus szavaival. Ő az ’értelmes férfi, aki a sziklára építette a házát’. „És — ahogy Jézus mondta — ömlött az eső, jöttek az árvizek, fújtak a szelek, és nekivágódtak annak a háznak, de nem dőlt össze, mivel a sziklára alapozták” (Máté 7:24, 25). Az ilyen ember állhatatos, gondolkodásmódja és tettei szilárdan az isteni alapelveken nyugszanak.

A bölcs király, mielőtt továbbmenne a gonoszok és igazságosak közötti ellentét leírásában, egy tömör, de fontos figyelmeztetéssel lát el minket. Ezt mondja: „Minémű az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték” (Példabeszédek 10:26). Az ecet kellemetlen érzést okoz a fogaknak. A benne lévő ecetsav savanyú ízt ad a szájnak, és érzékennyé teheti a fogakat. A füst pedig csípi és marja a szemet. Ehhez hasonlóan, ha valaki felfogad egy lusta embert, vagy megbízza valamivel, akkor bizony bosszankodni fog, és kárt vall.

„Erősség . . . az Úrnak úta”

Izrael királya így folytatja: „Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek. Az igazaknak [igazságosaknak, »NW«] reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész” (Példabeszédek 10:27, 28).

Az igazságos embert istenfélelme vezeti, és gondolataival, szavaival, tetteivel igyekszik Isten kedvére lenni. Isten pedig törődik vele, és kielégíti igazságos várakozásait. A gonosz ember azonban istentelen életet él. Reményei időnként látszólag valóra válnak, de ez csak ideiglenes, hisz életének gyakran erőszak vet idő előtt véget, vagy egy betegség, melyet életvitelének köszönhet. Halálának napján minden reménye szertefoszlik (Példabeszédek 11:7).

„Erősség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedőinek” — mondja Salamon (Példabeszédek 10:29). Jehova útja itt nem az életútra utal, amelyen járnunk kell, hanem arra, ahogyan Jehova bánik az emberekkel. Mózes ezt mondta róla: „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta  igazság!” (5Mózes 32:4). Isten igazságos útjai biztonságot jelentenek az igazságos embereknek, és romlást a gonoszoknak.

Micsoda erősség Jehova a népének! „Az igaz [igazságos, »NW«] soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet. Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik. Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot” (Példabeszédek 10:30–32).

Az igazságosaknak jól megy soruk, és áldottak, mert az egyenesség ösvényén járnak. Valóban igaz, hogy „az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (Példabeszédek 10:22). Ügyeljünk hát mindig arra, hogy az isteni alapelvekkel összhangban cselekedjünk! Tartóztassuk meg ajkainkat, s használjuk nyelvünket arra, hogy Isten Szavának életadó igazságával tápláljunk másokat, és az igazságosság útjára vezessük őket!

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Nyelvünk olyan lehet, mint a „kiváló ezüst”