Királyság-hírnökök jelentik

„Rossz számot tárcsázott”

JOHANNESBURGBAN, a Dél-afrikai Köztársaságban, Leslie és Caroline felváltva végezték a telefonos tanúskodást. Az egyik nyugdíjasfalu lakóit hívták fel, ahova csak biztonsági ellenőrzés után lehet bejutni. Kevés embert találtak otthon, és csekély érdeklődés mutatkozott a keresztény üzenetük iránt, ezért Caroline fellelkesült, amikor beleszólt a telefonba egy hölgy.

— B.-nével beszélek? — kérdezte Caroline.

— Nem, én G.-né vagyok — válaszolta egy barátságos hang. — Rossz számot tárcsázott.

Caroline a melegséget sugárzó hangot hallva így szólt:

— Kérem, engedje meg, hogy elmondjam, miért szerettem volna B.-nével beszélni.

Majd részletezni kezdte Isten eljövendő Királyságának az áldásait. Miután G.-né beleegyezett, hogy Caroline eljuttatja hozzá a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetet, megkérdezte:

— Egyébként ön milyen vallású?

— Mi Jehova Tanúi vagyunk — felelte Caroline.

— Jaj, csak nem az a vallás?! Azt hiszem, tárgytalan a dolog.

— De G.-né — folytatta Caroline —, az elmúlt húsz percben a legcsodálatosabb reménységet osztottam meg önnel. Megmutattam a Bibliából, hogy mit tesz hamarosan Isten Királysága az emberiségért. Annyira örült ezeknek a gondolatoknak, és többet szeretett volna megtudni. Valójában mennyire ismerni ön Jehova Tanúit? Ha megbetegedne, vajon egy autószerelőhöz menne el? Kérem, engedje meg, hogy én mondjam el, mit hisznek Jehova Tanúi.

Pillanatnyi hallgatás után G.-né így szólt:

— Azt hiszem, igaza van. Jöjjön csak el. De ne feledje, soha nem fog megtéríteni.

— G.-né, én még ha akarnám, sem téríthetném meg önt — válaszolta Caroline. — Ezt egyedül Jehova teheti meg.

A látogatás során G.-né (Betty) megkapta a füzetet, és beleegyezett, hogy újból találkozzanak. Amikor Caroline visszament hozzá, Betty elmesélte, hogy beszélt az asztalánál ülő hölgyeknek arról, hogy beszélgetést folytat Jehova Tanúival. „Hogyhogy?!” — kérdezték a hölgyek. Majd lemondóan legyintve hozzátették: „Azok még Jézusban sem hisznek!”

Caroline rögtön emlékeztette Bettyt arra, hogy mi volt az Isten Királyságáról folytatott legutóbbi beszélgetésük fő témája.

— Ki lesz a Királya? — kérdezte.

— Hát, Jézus — felelte Betty.

— Így van — mondta Caroline. Azután elmagyarázta, hogy Jehova Tanúi hiszik, hogy Jézus Isten Fia, de nem egyenlő Istennel egy Háromság részeként (Márk 13:32; Lukács 22:42; János 14:28).

Néhány látogatás után kiderült, hogy noha Betty derűs, vidám egyéniség, komoly egészségi gonddal küszködik: rákos, és attól fél, hogy meg fog halni. „Bárcsak már évekkel ezelőtt hallottam volna ezekről, és most olyan hitem lenne, mint önöknek!” — vallotta be. Hogy megvigasztalja, Caroline olyan írásszövegeket mutatott neki, amelyek rávilágítanak, hogy a halál mély alvás, és a feltámadáskor fel lehet belőle ébredni (János 11:11, 25). Ez nagyon bátorító gondolat volt Bettynek. Most rendszeres bibliatanulmányozást folytat. Egyedül a romló egészségi állapota akadályozza abban, hogy részt vegyen az összejöveteleken a Királyság-teremben.

Caroline még hozzáfűzi: „Számomra egyértelmű, hogy az angyalok irányítják ezt a munkát. Nem Bettyt akartam felhívni. És gondoljunk bele, hogy Betty 89 éves!” (Jelenések 14:6).