Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Amikor bölcsességre vall elmenekülni

Amikor bölcsességre vall elmenekülni

Amikor bölcsességre vall elmenekülni

NAPJAINK világában igencsak elterjedt a hencegés és az ellenségeskedés, és sokszor különféle csábításoknak vagyunk kitéve. Aki elmenekül egy helyzetből, azt általában gyengének vagy gyávának tartják, sőt még a gúnyolódás céltáblájává is válhat.

A Biblia azonban egyértelműen kijelenti, hogy van, amikor az elmenekülés nemcsak bölcs, de még bátor tettnek is számít. Ennek alátámasztására Jézus Krisztus, mielőtt kiküldte a tanítványait a szolgálatba, ezt mondta: „Amikor üldöznek benneteket az egyik városban, meneküljetek a másikba” (Máté 10:23). Igen, Jézus tanítványainak meg kellett próbálniuk elmenekülni az üldözőik elől. Nem kellett vallási csatározásokba bocsátkozniuk, erőszakkal próbálva megtéríteni az embereket. A tanítványok a béke üzenetét vitték (Máté 10:11–14; Cselekedetek 10:34–37). Így hát ahelyett, hogy engedték volna, hogy elszabaduljanak az indulatok, a keresztényeknek el kellett menekülniük, hogy távolságot tartsanak maguk és a provokáció forrása között. Így megőrizték a jó lelkiismeretüket és a Jehovához fűződő értékes kapcsolatukat (2Korintus 4:1, 2).

Ennek ellenpéldájaként a bibliai Példabeszédek könyvében egy olyan fiatalemberről olvashatunk, aki nem menekült el a csábítás elől, hanem egy prostituált után ment, „mint az ökör a vágóhídra”. Mi lett ennek a következménye? Szerencsétlenség, mivel engedett a csábításnak, sőt még az életével is fizethetett (Példabeszédek 7:5–8, 21–23).

Mit tenne, ha szexuális erkölcstelenségre csábítanák, vagy valamilyen más, lehetséges veszélyt rejtő tettre? Isten Szava szerint ilyenkor helyénvaló lehet elmenekülni, hogy azonnal eltávolodjunk a helyszínről (Példabeszédek 4:14, 15; 1Korintus 6:18; 2Timóteus 2:22).