Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Isten szemszögéből nézzétek a dolgokat!

Isten szemszögéből nézzétek a dolgokat!

Isten szemszögéből nézzétek a dolgokat!

NEW YORK államban 2002. szeptember 14. meleg, verőfényes nap volt. Pattersonban az Oktatási Központban, valamint Jehova Tanúinak az azon a vidéken lévő, két másik komplexumában 6521 fős nemzetközi hallgatóság gyűlt össze. Találkozásuk célja az volt, hogy szemtanúi legyenek annak, ahogy az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 113. osztályába tartozók átveszik a diplomájukat. A tanulók tizennégy országból érkeztek, és az elmúlt öt hónapot azzal töltötték, hogy felkészüljenek misszionáriusi szolgálatukra. A megbízatások tizenkilenc országba szóltak.

A program elnöklője Carey Barber volt, Jehova Tanúi Vezető Testületének egyik tagja, aki már belépett életének 98. évébe. Arra irányította a figyelmet, hogy micsoda örökség a Gileád Iskola már majdnem hatvan éve. Ez idő alatt ezreket képeztek ki ezen az iskolán arra, hogy misszionáriusi területen szolgáljanak. Barber testvér megjegyezte: „Nem túlzás azt állítani, hogy ezek a testvérek és testvérnők az itt kapott képzésnek köszönhetően értek el ilyen nagyszerű eredményeket. Szó szerint több százezer szelíd ember van szerte a földön, akik a képzett misszionáriusoktól kapott segítség után adták át életüket Jehovának, és kezdték el Jehova igaz imádatát, valamint szent szolgálatát.”

Már a Gileád Iskolán való részvétel előtt is sok tanulót foglalkoztatott, hogy miként terjeszthetné ki a szolgálatát. Az egyik házaspár több mint egy éven át részt vett egy kínai (mandarin) nyelvtanfolyamon, hogy kapcsolatba tudjon lépni a lakóhelyén, Kanadában élő sok-sok kínai emberrel. Egy másik házaspár önszorgalomból elkezdte tanulni az albán nyelvet, majd Albániába költözött, hogy ki tudja elégíteni az ottani emberek Biblia iránti növekvő érdeklődését. Az osztály más tagjai Magyarországról, Guatemalából és a Dominikai Köztársaságból érkeztek a Gileád Iskolára. Azért költöztek ezekbe az országokba, hogy ott szolgáljanak, ahol nagyobb szükség van Isten Szavának tanítóira.

Most, mielőtt a végzősök új megbízatásuk helyszínére indultak, mely Afrikában, Kelet-Európában, Közép- és Dél-Amerikában, valamint a Távol-Keleten van, mindannyian arra kaptak buzdítást, hogy bármit tesznek is, vegyék számításba Istent.

Isten nézőpontjából tekintsétek a dolgokat!

Bevezető szavai után Barber testvér bejelentette a következő előadót, Maxwell Lloydot, aki az amerikai fiókbizottság tagja. Előadásában kiemelte: „Mindent Isten szemszögéből nézzetek.” Lloyd testvér Dávidnak és Isten Fiának, Jézusnak a példájára fordított figyelmet (1Sámuel 24:6NW [24:7]; 26:11NW; Lukács 22:42). Miután emlékeztette a tanulókat, hogy az öt hónapi bibliatanulmányozásuk során képzést kaptak arra, hogyan tudják Isten szemszögéből nézni a dolgokat, ezt kérdezte: „Ha bibliatanulmányozást folytattok az emberekkel az új megbízatási területeteken, segíteni fogtok nekik, hogy ők is Isten szemszögéből fogják fel a dolgokat?” Majd a másoknak való tanácsadást illetően ezt javasolta a tanulóknak: „Ne azt mondjátok, hogy »Szerintem . . .« vagy »Én úgy látom, hogy . . .«, hanem inkább segítsetek nekik megismerni Isten nézőpontját. Ha így tesztek, valódi áldásnak fogtok bizonyulni azoknak, akikkel a megbízatási területeteken találkoztok.”

A következő előadó Gerrit Lösch volt, a Vezető Testület tagja. A „Veled vagyok” címmel megtartott előadásában azokra az alkalmakra irányította a hallgatóság figyelmét, amikor Jehova oly sokszor ezt mondta hűséges szolgáinak: „veled vagyok” (1Mózes 26:23, 24; 28:15; Józsué 1:5; Jeremiás 1:7, 8). Napjainkban mi is ugyanilyen bizalommal lehetünk Jehova iránt, ha megőrizzük hűségünket. Lösch testvér rámutatott: „Aggódtok, hogy találtok-e olyan embereket, akikkel tanulmányozhatjátok a Bibliát? Ne feledjétek, Jehova kijelentette: »veled vagyok.« Nyugtalanít benneteket, hogy lesz-e elegendő anyagi javatok? Jehova azt mondta, hogy »semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen«” (Héberek 13:5). Majd Lösch testvér előadása zárszavaként arra emlékeztette a tanulókat, hogy Jézus megígérte, hogy hűséges követői mellett lesz a tanítványképző munkában (Máté 28:20).

Ezt követően Lawrence Bowen Gileád-oktató beszélt, előadásának címe ez volt: „Védelemre leltek majd a tűzpróbában?” Elmondta, hogy az Édenben felmerült vitakérdések miatt mindazok, akik kizárólagos odaadással szeretnének élni Jehova iránt, nehézségekkel találják szembe magukat, olykor pedig tüzes próbákkal. Bátorította a végzősöket, hogy kövessék Jézus példáját, aki valódi védelemre lelt abban, hogy teljes mértékben Jehovára támaszkodott, és elfogadta a tüzes próbákat, melyeket Jehova azért engedett meg, hogy tökéletessé tegye Fia engedelmességét (Héberek 5:8, 9). Jehovát egy aranyfinomító mesterhez lehetne hasonlítani, aki éppen a megfelelő hővel távolítja el a szennyeződéseket. Természetesen a tűzpróbának alávetett hit sokkal nagyobb védelmet nyújt, mint a finomított arany. Miért mondhatjuk ezt? „Azért, mert a finomított hit bármilyen nyomást kibír — magyarázta Bowen testvér —, és képessé tesz minket arra, hogy »mindvégig« kitartsunk” (Máté 24:13).

Egy másik Gileád-oktató, Mark Noumair ezt kérdezte: „Szeretetre méltók lesztek?” Előadása az 1Sámuel 2:26 (NW) szavaira épült, melyek elmondják, hogy Sámuel ’szeretetre méltó volt mind Jehova, mind az emberek szemében’. Sámuel példájának megvizsgálása után Noumair testvér, aki maga is több mint egy évtizedet szolgált misszionáriusként Afrikában, kijelentette: „Ti is nagyon szeretetreméltók lehettek Isten szemében, ha lojálisan ragaszkodtok ahhoz a munkához, amelyet Istentől kaptatok. Értékes misszionáriusi megbízatást adott nektek.” Noumair testvér ezután arra buzdította a végzős osztályt, hogy Istentől kapott szent letétnek tekintsék a megbízatásukat, és sajátítsák el Isten gondolkodásmódját feladataik teljesítése közben.

Az iskola ideje alatt a tanulóknak sok lehetőségük volt a hétvégeken megosztaniuk a környékbeli emberekkel „az Isten nagyszerű dolgait”, melyek a Bibliában tárulnak fel (Cselekedetek 2:11). Sőt, minderről tíz nyelven tudtak beszélni. Wallace Liverance, aki szintén Gileád-oktató, interjút készített a tanulók egy csoportjával, akik „»Az Isten nagyszerű dolgai« tettekre indítják az embereket” című programban elmondták tapasztalataikat. Liverance testvér megjegyezte: „Pünkösdkor a szellem indította a felső szobában lévőket, hogy beszéljenek »az Isten nagyszerű dolgairól«. Ugyanez a szellem működik ma Isten valamennyi hűséges szolgáján.” Voltak, akik késztetést éreztek egy új nyelv megtanulására, hogy így sok más embernek tudjanak tanúskodni.

Gyakorlati tanácsok, hogy Isten szemszögéből tudják nézni a dolgokat

A nyitó előadások után Gary Breaux és William Young, az amerikai fiókhivatal tagjai interjút készítettek más országok fiókbizottsági tagjaival, akik olyan helyen szolgálnak, ahol már vannak misszionáriusok, valamint megszólalt egy házaspár is, amely 41 évig szolgált misszionáriusként. „Akik a legkevesebbet várják el, azok tovább meg tudnak maradni a megbízatásukban — jegyezte meg az egyik interjúalany. — Az ilyen személyek arra összpontosítanak, hogy miért jöttek. Tudják, hogy azért, hogy prédikálják a jó hírt, és segítsenek az embereknek megismerni Jehovát.”

David Splane, a Vezető Testület tagja befejezésül a következő témáról beszélt: „Nem mentek messzire!” Mit értett ez alatt, hiszen a 46 végzős a világ különböző pontjaira kapott megbízatást? Kifejtette: „Bárhol legyetek is a földön, mindig Isten házában lesztek, amíg hűségesek vagytok.” Való igaz, hogy minden hűséges keresztény Isten nagy szellemi templomának, azaz Isten házának valamelyik részében szolgál, bárhol legyen is fizikailag. Ez a ház az első században, Jézus keresztelkedésével létesült (Héberek 9:9). A jelenlévőkre nagyon buzdítólag hatott az a tudat, hogy Jehova közel van minden hűséges földi szolgájához! Ahogyan Jehova érdeklődéssel figyelte Jézust a földi szolgálata idején, úgy mindannyiunk iránt személy szerint, valamint a szolgálatunk iránt is hasonló érdeklődést mutat, bárhol tartózkodjunk éppen. Tehát az imádat tekintetében sohasem vagyunk messze sem egymástól, sem Jehovától és Jézustól.

Ezután üdvözleteket adtak át a világ különböző részeiről, majd bejelentették a tanulók új megbízatási területeit, és felolvasták az osztály által írt levelet, amelyben a tanulók értékelésüknek adtak hangot a Gileád Iskolán kapott képzésért. Az elnöklő ezt követően buzdító szavakkal fejezte be a programot, arra ösztönözve az új misszionáriusokat, hogy továbbra is végezzenek jó munkát, és örvendezzenek Jehova szolgálatában (Filippi 3:1).

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

OSZTÁLYSTATISZTIKA

A képviselt országok száma: 14

A kijelölt országok száma: 19

A tanulók száma: 46 fő

Átlagéletkor: 35 év

Az igazságban eltöltött évek átlaga: 17,2

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 13,7

[Kép a 24. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskolát elvégző 113. osztály

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.

1. Ligthart, M.; Hoszoi, Sz.; Berktold, A.; Liem, C.; Aoki, Dzs. 2. Baglyas, J.; Bouqué, S.; Bossi, A.; Alton, J.; Escobar, I.; Escobar, F. 3. Stoica, A.; Stoica, D.; Freimuth, S.; Karlsson, M.; LeBlanc, R. 4. Bianchi, R.; Bianchi, S.; Kaminski, L.; Joseph, L.; Paris, S.; LeBlanc, L. 5. Paris, M.; Skidmore, B.; Horton, J.; Horton, L.; Skidmore, G. 6. Liem, B.; Alton, G.; Quirici, E.; Langlois, M.; Steininger, S.; Aoki, H. 7. Langlois, J.; Steininger, M.; Bossi, F.; Kaminski, J.; Bouqué, J.; Ligthart, E.; Hoszoi, K. 8. Baglyas, J.; Quirici, M.; Karlsson, L.; Freimuth, C.; Berktold, W.; Joseph, R.