Fordítsd javadra a változó körülményeket!

Pum, Jan, Dries és Otto mindannyian keresztény vének, és Hollandiában élnek. Az életük sok mindenben hasonló. Mind a négyen házas emberek, és vannak gyermekeik. Néhány évvel ezelőtt még valamennyien teljes időben dolgoztak, és otthonuk kényelmét élvezték. De aztán otthagyták a munkahelyüket, hogy minden idejüket és energiájukat a Királyság-érdekek előmozdítására szánhassák. Hogyan voltak képesek erre a változtatásra? Úgy, hogy javukra fordították a változó körülményeket.

ELŐBB-UTÓBB szinte mindenkinek változnak a körülményei. Sok változás nagyobb felelősséget ruház ránk — ilyen például az, ha házasságot kötünk valakivel, gyermekünk születik, vagy idős szülőkről kell gondoskodnunk. Máskor viszont olyan változásokat tapasztalunk, amelyek lehetővé teszik, hogy többet tudjunk tenni a keresztény szolgálatban, mivel kevesebb a kötöttségünk (Máté 9:37, 38). Lehet, hogy felnőtt gyermekeink elköltöznek otthonról, vagy esetleg nyugdíjba megyünk.

Bár a körülményeink tőlünk függetlenül is változhatnak, néhány keresztény saját maga alakította úgy az életét, hogy többet tudjon tenni a szolgálatban. Pontosan ezt tette Pum, Jan, Dries és Otto is. Hogyan?

Amikor a gyermekek elhagyják a szülői házat

Pum könyvelő volt egy gyógyszergyártó cégnél. Feleségével, Annyval és két lányukkal gyakran szolgáltak kisegítő úttörőkként. A szülők azt is megszervezték, hogy a család más úttörők társaságában kapcsolódjon ki. „Így elkerültük azokat a gondokat, amelyek talán előadódtak volna, ha másokkal vannak együtt a lányaink” — mesélik. Szüleik példáján felbuzdulva a lányok általános úttörők lettek, mihelyt befejezték a középiskolát.

Amikor a gyerekek elköltöztek otthonról, Pum és Anny rájött, hogy a megváltozott körülményeknek köszönhetően több szabad idejük van, és anyagilag is jobban megengedhetnék maguknak, hogy érdekes helyekre utazzanak, vagy más módon kapcsolódjanak ki. Ehelyett úgy döntöttek, hogy arra használják fel megváltozott körülményeiket, hogy kiterjesszék keresztény szolgálatukat. Pum megkérte a munkaadóját, hogy hadd dolgozzon heti egy nappal kevesebbet. Később úgy szervezte a dolgokat, hogy reggel héttől délután kettőig végezhette a munkáját. Mivel kevesebbet dolgozott, természetesen kisebb jövedelemből kellett kijönniük. Megküzdöttek ezzel a feladattal, és Pum 1991-ben elkezdte az általánosúttörő-szolgálatot, amelyet a felesége már egy ideje végzett.

Pumot aztán felkérték, hogy legyen gondnokhelyettes Jehova Tanúi egyik kongresszusi termében. Ez azt jelentette, hogy ott  kellett hagyniuk az otthonukat, ahol már 30 éve laktak, és egy olyan lakásba kellett költözniük, amely a kongresszusi terem épületében van. Vállalták a költözést. Vajon nehéz volt megtenniük? Anny erre azt feleli, hogy amikor visszavágyott a régi otthonukba, megkérdezte magától: „Lót felesége vagyok?” Anny nem ’tekintett hátra’ (1Mózes 19:26; Lukács 17:32).

Pum és Anny úgy érzik, hogy a döntésük eredményeként sok áldásban van részük. Örömeik között van az, hogy a kongresszusi teremben szolgálhatnak, előkészületeket tehetnek a kerületkongresszusi programokra, és találkozhatnak körzetfelvigyázókkal (utazószolgákkal), akik előadásokat tartanak a teremben. Időnként különböző gyülekezeteket látogatnak meg, amikor Pum körzetfelvigyázó-helyettesként szolgál.

Hogyan tudta Pum és Anny kiterjeszteni a szolgálatát? „Ha valakinek gyökeresen megváltozik az élete, el kell határoznia, hogy a legjobbat hozza ki az új körülményekből” — fogalmazza meg Pum a sikerük titkát.

Egyszerűsítettek az életükön

Jannak és a feleségének, Wothnak három gyermeke van. Pumhoz és a családjához hasonlóan Jan is bölcsen élt a körülmények adta lehetőségekkel. Évekig jövedelmező állása volt egy banknál, így kényelmes életet tudott biztosítani a családjának. De közben egyre inkább úgy érezte, hogy jó lenne többet tenni a szolgálatban. Így beszél az érzéseiről: „Ahogy múltak az évek, elmélyült az igazság iránti értékelésem és a Jehova iránti szeretetem.” Ezért Jan 1986-ban változtatott a körülményein. Ezt mondja: „Kihasználtam a hivatalunknál történt átszervezést, és rövidebb munkaidőben kezdtem dolgozni. A munkatársaim el voltak képedve, és elneveztek »Diwodónak«, mert csak kedden [hollandul dinsdag], szerdán [woensdag] és csütörtökön [donderdag] dolgoztam. Így negyven százalékkal csökkent a fizetésem. Eladtam a házunkat, és vettem egy lakóhajót, hogy ott szolgálhassunk, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre. Később igénybe vettem az előnyugdíjazást. Igaz, így még 20 százalékkal kevesebb lett a jövedelmem, de 1993-ban el tudtam kezdeni az általánosúttörő-szolgálatot.”

 Jan ma tagja egy kórházi összekötő bizottságnak, és rendszeresen szolgál kongresszusfelvigyázóként. Woth a gyenge egészségi állapota ellenére olykor-olykor kisegítő úttörőként szolgál. Három gyermekük most már nős, illetve férjnél van, és a házastársukkal együtt mindannyian buzgón szolgálják a Királyságot.

Hogyan sikerült Jannak és Wothnak hozzászoknia az alacsonyabb életszínvonalhoz? „Amíg jobb módban éltünk — feleli Jan —, figyeltünk arra, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan az anyagi dolgokhoz. Mostanság talán egy kicsit kellemetlen, ha nem tudunk azonnal megvenni valamit, de a szellemi áldások és kiváltságok bőven kárpótolnak ezért.”

Janhoz és Wothhoz hasonlóan Dries és a felesége, Jenny is úgy döntött, hogy megőrzi egyszerű életvitelét, hogy több időt szentelhessen a Királyság-érdekeknek. Mindketten úttörők voltak, mielőtt gyermekük született. Dries aztán ügyintéző lett egy nagy cégnél, hogy gondoskodni tudjon a családjáról. Munkaadói megbecsülték a munkáját, és előléptetést ajánlottak fel neki. Dries azonban elutasította az ajánlatot, ugyanis ha elfogadja, kevesebb ideje maradt volna keresztényi elfoglaltságaira.

A gyermeknevelés és a Jenny beteg édesanyjáról való gondoskodás a házaspárnak sok idejét és energiáját felemésztette. De ők továbbra is ápolták az úttörőszellemet. Mi segített nekik ebben? Jenny így nyilatkozik: „Volt, amikor úttörők laktak nálunk, gyakran hívtunk meg ebédre úttörőket, és szállást ajánlottunk fel a körzetfelvigyázóknak.” Dries még hozzáteszi: „Vigyáztunk rá, hogy egyszerű maradjon az életünk, és nem vertük magunkat adósságba. Elhatároztuk, hogy soha nem fogunk nagyobb üzleti vállalkozásba, és nem veszünk házat, nehogy később az ilyesmi korlátok közé szorítson bennünket.”

Sok áldást hozott Driesnek és Jennynek az a döntése, hogy úgy alakítják a körülményeiket, hogy több idejük legyen a Királyság-érdekekre. Mindkét fiuk vén, és az egyikük a feleségével együtt úttörő. Dries és Jenny különleges úttörőként szolgált, és később Jenny elkísérte Driest a körzetmunkába. Most önkéntesek a Bételben, és Dries a fiókbizottság tagja.

Előnyugdíjazás

Drieshez és Jennyhez hasonlóan Otto és a felesége, Judy is úttörők voltak, mielőtt megszületett a két lányuk. Amikor az első gyermeküket várták, Otto tanárként helyezkedett el.

Amíg a lányok otthon voltak, a szüleik gyakran láttak vendégül úttörőket, hogy a lányaik láthassák, milyen boldogok a teljes idejű  keresztény szolgák. Nagyobbik lányuk úttörő lett, később pedig elvégezte a Gileád Iskolát, és most a férjével misszionáriusok egy afrikai országban. A kisebbik 1987-ben kezdte el az úttörőszolgálatot, és Judy is csatlakozott hozzá.

Amikor a változó körülmények lehetővé tették, hogy Otto kevesebbet dolgozzon az iskolában, ő arra használta a felszabaduló időt, hogy úttörőként szolgáljon. Végül ott is hagyta az állását. Most az utazómunkában tevékenykedik, és úgy kamatoztatja tanítói képességeit, hogy szellemileg erősíti a gyülekezeteket.

Mit tanácsol Otto azoknak, akik hamarabb nyugdíjba tudnak menni? „Amikor nyugdíjba mégy, ne úgy tervezz, hogy majd egy évig lazítasz. A lazításhoz nem nehéz hozzászokni, aztán még mielőtt észrevennéd, elfeledkezel az úttörőszolgálatról. Jobb, ha mindjárt többet teszel a szolgálatban.”

Az élettapasztalat haszna

Igaz, az olyan testvéreknek, mint amilyen Pum, Jan, Dries és Otto, már nem olyan az erőnlétük, mint amikor fiatalabbak voltak. De érettebbek, bölcsebbek és több a tapasztalatuk (Példabeszédek 20:29). Tudják, mit jelent apának lenni, és minthogy támogatták a feleségüket, van fogalmuk arról, hogy mennyi minden hárul egy anyára. Feleségükkel együtt megoldottak már családi nehézségeket, és teokratikus célokat tűztek gyermekeik elé. Otto ezt mondja: „Amikor a körzetmunka során tanácsot adok a családdal kapcsolatban, sokat számít, hogy én magam is neveltem gyermekeket.” Dries is jó hasznát veszi apaként átélt tapasztalatainak a Bétel-családban, amelynek sok fiatal tagja van.

Igen, a személyes tapasztalataik segítenek az ilyen testvéreknek abban, hogy sokféle helyzettel tudjanak foglalkozni a gyülekezetekben. Jelképesen szólva élesebbek az eszközeik, így a lehető legjobban ki tudják használni az energiájukat (Prédikátor 10:7). Sőt, ugyanannyi idő alatt gyakran többet tudnak megvalósítani, mint azok, akiknek még jobb az erőnlétük, de nem annyira tapasztaltak.

Az ilyen testvérek a feleségeikkel együtt jó példát nyújtanak Jehova népe fiatal tagjainak. A fiatalok láthatják, hogy az ilyen házaspárok sok olyan nehézséget, de áldást is tapasztaltak már, amelyekről keresztény kiadványainkban lehet olvasni. Buzdító látni olyan férfiakat és nőket, akik Kálebéhez hasonló szellemet nyilvánítanak ki; ő előrehaladott kora ellenére nehéz feladatra vállalkozott (Józsué 14:10–12).

Utánozzuk a hitüket!

Tudnánk utánozni az ebben a cikkben említett házaspárok hitét és tetteit? Ne felejtsük el, hogy ők életútjukká tették az igazságot. Ösztönözték gyermekeiket az úttörőszolgálatra. Hogyan? Jan így fogalmazza meg: „Példát mutattunk a Jehova és a szervezete iránti szeretetből, gondoskodtunk nekik jó társaságról, és arra neveltük őket, hogy képesek legyenek eltartani magukat.” A közös munka és játék is hozzátartozott a család életéhez. „A vakáció alatt délelőttönként rendszerint elmentünk együtt prédikálni, délután pedig kikapcsolódtunk” — emlékszik vissza Pum.

Ezek a keresztények előre terveztek, így amikor megváltoztak a körülményeik, már készen álltak arra, hogy előnyükre fordítsák az új helyzetet. Célokat tűztek ki, és olyan döntéseket hoztak, amelyek közelebb vitték őket a céljaikhoz. Igyekeztek minél kevesebb időt tölteni a munkahelyükön, és készek voltak szerényebben élni (Filippi 1:10). A feleségek mindenben támogatták férjüket. Mindannyian szívből arra vágytak, hogy beléphessenek a „nagy ajtón . . . , mely tevékenységre visz”, és ennek eredményeként Jehova bőséges áldásában részesültek (1Korintus 16:9; Példabeszédek 10:22).

Te is vágysz rá, hogy többet tegyél a szolgálatban? Ha igen, akkor talán éppen azáltal tudod ezt megvalósítani, hogy javadra fordítod a változó körülményeket.

[Kép a 20. oldalon]

Pum és Anny a kongresszusi teremben szorgoskodik

[Kép a 20. oldalon]

Jan és Woth prédikálás közben

[Kép a 21. oldalon]

Dries és Jenny a Bételben szolgál

[Kép a 21. oldalon]

Otto és Judy a következő gyülekezet meglátogatására készül