Maradj tántoríthatatlan, és nyerj az életért folyó versenyben!

HA VIHAROS tengeren kellene utaznod, milyen vízi járművet választanál? Vajon egy könnyű kis csónakot, vagy egy erős, robusztus hajót? Bizonyára a hajó mellett döntenél, mivel jobban fel tudja venni a harcot a haragos hullámokkal.

A dolgok e viharos és veszélyes rendszerében nyugtalanító nehézségekkel nézünk szembe. A fiatalokat például olykor összezavarhatják és elbizonytalaníthatják ennek a világnak a kusza elképzelései és irányzatai. Néhányan, akik csak nemrég indultak el a keresztény életpályán, talán némileg ingadoznak még. Olyanok is, akik már sok-sok éve tántoríthatatlanul és hűségesen szolgálják Istent, időnként próbákat élhetnek át, mivel reményeik mindeddig nem váltak valóra teljes mértékben.

Ezek az érzések nem újak. Jehova hűséges szolgái — úgymint Mózes, Jób és Dávid — is zaklatottak voltak néha-néha (4Mózes 11:14, 15; Jób 3:1–4; Zsoltárok 55:5). Mégis egész életükön át tántoríthatatlanul ragaszkodtak Jehovához. Kiváló példájuk minket is arra ösztönöz, hogy tántoríthatatlanok legyünk. Sátán, az Ördög viszont vakvágányra akar terelni bennünket az örök életért folyó versenyben (Lukács 22:31). Hogyan maradhatunk hát tántoríthatatlanok, ’a hitben szilárdak’? (1Péter 5:9). És hogyan erősíthetjük meg hívőtársainkat?

Jehova azt akarja, hogy tántoríthatatlanok legyünk

Ha hűségesek vagyunk Jehovához, ő mindig ott lesz mellettünk, hogy segítsen megőriznünk a rendíthetetlenségünket. A zsoltáríró Dávid számos nehézséget élt át, de Istenben reménykedett, s ezért énekelhette a következőt: Jehova „kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet” (Zsoltárok 40:3).

Jehova megerősít minket, hogy meg tudjuk harcolni „a hit kiváló harcát”, és ezzel együtt ’szilárdan megragadjuk az örök életet’ (1Timóteus 6:12). Segítséget is ad ahhoz, hogy rendíthetetlenek maradjunk, és győztesen kerüljünk ki a szellemi hadviselésből. Pál apostol arra ösztönözte keresztény hittársait, hogy ’továbbra is tegyenek szert erőre az Úrban és erejének hatalmasságában, és öltsék fel az Istentől való teljes fegyverzetet, hogy képesek legyenek szilárdan állni az Ördög mesterkedéseivel szemben’ (Efézus 6:10–17). De mi az, ami megingathat minket? És hogyan tudunk védekezni a veszélyes hatások ellen?

Tudnunk kell, hogy mi az, ami megingathat

Bölcsességre vall, ha nem felejtjük el azt a lényegbevágó igazságot, hogy végső soron minden döntésünk hatással van a keresztényi állhatatosságunkra, s ez a hatás lehet pozitív is, és negatív is. Életpálya, továbbtanulás, házasság —  a fiataloknak egyebek között ezeken a területeken kell döntést hozniuk. A felnőtteknek talán arról kell határozniuk, hogy elköltözzenek-e, vagy vállaljanak-e másodállást. Nap nap után mindannyiunknak döntenünk kell arról, hogy miként használjuk fel az időnket, és még sorolhatnánk, hogy mi mindenben kell dűlőre jutnunk. Mi segíthet nekünk, hogy bölcs döntéseket hozzunk, olyanokat, melyek Isten szolgáiként megerősítik állhatatosságunkat? Egy keresztény, aki már hosszú ideje szolgálja Istent, kijelentette: „A döntéshozatal előtt Jehova segítségét kérem. Hiszem, hogy fontos elfogadni és alkalmazni azokat a tanácsokat, melyeket a Bibliában és a Biblián alapuló kiadványokban olvasunk, és ugyanilyen fontosak a keresztény összejöveteleken elhangzó, valamint a vénektől kapott javaslatok.”

Jól tesszük, ha a döntéseink előtt megkérdezzük magunkat: „Öt-tíz év múlva örülni fogok azoknak a döntéseknek, melyeket ma hozok, vagy meg fogom bánni őket? Igyekszem megbizonyosodni róla, hogy a döntéseim nem fognak-e ingataggá tenni engem szellemileg, hanem inkább hozzájárulnak előrehaladásomhoz?” (Filippi 3:16).

Néhány megkeresztelt személy állhatatlanná vált, amikor engedett a kísértéseknek, vagy hagyta, hogy közel kerüljön Isten törvényeinek az áthágásához. Némelyek, akiket korábban kiközösítettek a gyülekezetből, mert nem gyakoroltak bűnbánatot, s folytatták bűnös tevékenységüket, keményen dolgoztak, hogy visszafogadják őket. Ám olykor nem telik bele sok idő, és újból kiközösítik őket valamilyen hasonló helytelenségért. Megeshet, hogy nem imádkoztak Isten segítségéért, hogy képesek legyenek ’irtózni a gonosztól, és ragaszkodni a jóhoz’ (Róma 12:9; Zsoltárok 97:10). Elengedhetetlen, hogy mindannyian ’továbbra is egyenes ösvényt készítsünk a lábunknak’ (Héberek 12:13). Figyeljük meg, hogy mi segíthet megőriznünk a szellemi állhatatosságunkat.

A keresztény tevékenység segít, hogy tántoríthatatlanok maradjunk

Az az egyik módja annak, hogy tartsuk az iramot az életért folyó versenyben, ha sok tennivalónk van a Királyság-prédikáló munkában. Igen, keresztény szolgálatunk értékes segítség, hogy a szívünket és az elménket Isten akaratának cselekvésére, valamint a díjra, vagyis az örök életre tudjuk összpontosítani. Pál ezzel kapcsolatban így ösztönözte a korintusi keresztényeket: „szeretett testvéreim, legyetek tántoríthatatlanná, rendíthetetlenné, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrral kapcsolatban” (1Korintus 15:58). A „tántoríthatatlan” szó azt jelenti, hogy ’megingathatatlan’, a „rendíthetetlen” szó pedig „a kikötőhelytől való elsodródás megakadályozására” is utalhat. Vagyis a szolgálatban való szorgalmas részvétel megszilárdíthat minket keresztény életutunkon. Tartalmas és boldog lesz az életünk, ha segítünk másoknak, hogy megismerjék Jehovát (Cselekedetek 20:35).

Pauline, egy olyan keresztény, aki több mint 30 évet töltött a misszionáriusi szolgálatban és a teljes idejű prédikálótevékenység más ágaiban, megjegyzi: „A szolgálat védelem, mivel a másoknak való tanúskodás megerősíti bennem, hogy az igazság oldalán állok.” Hasonló megerősítést nyerhetünk abból is, ha rendszeresen részt veszünk egyéb keresztény tevékenységekben, például ha jelen vagyunk az imádati összejöveteleken, és lelkesen tanulmányozzuk a Bibliát.

A szerető testvériség megszilárdít

Rendkívüli mértékben megszilárdíthat minket az, hogy az igaz imádók világméretű szervezetének vagyunk a tagjai. Micsoda áldás, hogy ilyen szerető, egész világra kiterjedő testvériségben lehetünk! (1Péter 2:17). És mi is megszilárdíthatjuk a hívőtársainkat.

Gondoljunk arra, hogy Jób, aki igaz emberként volt ismert, hogyan segített másoknak. Még a hamis vigasztaló, Elifáz is kénytelen volt elismerni: „A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted” (Jób 4:4). Mi mondható el rólunk e tekintetben? Mindannyiunk személyes felelőssége, hogy segítsünk szellemi testvéreinknek és testvérnőinknek, hogy kitartsanak Isten szolgálatában. A következő szavak vezérelhetik a velük való bánásmódunkat: „Erősítsétek a lankadt kezeket,  és szilárdítsátok a tántorgó térdeket” (Ézsaiás 35:3). Miért ne tűznéd ki célul, hogy minden egyes alkalommal, amikor keresztény hittársaiddal találkozol, egyet-kettőt közülük erősíteni és bátorítani fogsz? (Héberek 10:24, 25). Ha dicséretet és hálát kifejező, bátorító szavakat mondunk az arra tett folyamatos erőfeszítésükért, hogy elnyerjék Jehova tetszését, azzal hathatós segítséget nyújthatunk nekik, hogy tántoríthatatlanok maradjanak az életért folyó versenyben.

A keresztény vének sok jót tudnak elérni azáltal, hogy buzdítják az újakat. Ezt úgy tehetik meg, ha hasznos javaslatokat és építő szentírási tanácsot adnak, vagy ha elmennek az újakkal a szántóföldi szolgálatba. Pál apostol mindig megragadta a lehetőséget, hogy erősítsen másokat. Vágyakozott látni a római keresztényeket, hogy megerősíthesse őket szellemileg (Róma 1:11). Filippiben élő szeretett testvéreit és testvérnőit ’örömének és koronájának’ tekintette, s arra intette őket, hogy „szilárdan [álljanak] az Úrban” (Filippi 4:1). Amikor a tesszalonikai testvérek nehézségeiről hallott, elküldte hozzájuk Timóteust, hogy ’megszilárdítsa és megvigasztalja’ őket, hogy „senki ne tántorodjon meg [a] nyomorúságoktól” (1Tesszalonika 3:1–3).

Pál és Péter apostol elismerte és értékelte hívőtársai hűséges erőfeszítéseit (Kolosszé 2:5; 1Tesszalonika 3:7, 8; 2Péter 1:12). Mi se a testvéreink gyengeségeire összpontosítsunk, hanem kiváló tulajdonságaikra, és az azért vívott sikeres harcukra, hogy rendíthetetlenek maradjanak, és dicsőséget hozzanak Jehovára.

Ha romboló gondolkodásúak vagy bírálók vagyunk, akaratlanul is nehezebbé tehetjük némelyeknek, hogy megőrizzék hitük szilárdságát. Semmiképp sem szabad elfelejtenünk, hogy testvéreink a dolgok e rendszerében „elcsigázottak és hányt-vetettek” (Máté 9:36). Jogosan várják el, hogy a keresztény gyülekezetben vigaszra és felüdülésre leljenek. Tegyük meg hát mindannyian azt, ami tőlünk telik, hogy építsük hívőtársainkat, és hogy segítsünk nekik tántoríthatatlannak maradni.

Előfordulhat, hogy mások úgy bánnak velünk, hogy az megingatja a tántoríthatatlanságunkat. Vajon engedjük, hogy egy nyers megjegyzés vagy barátságtalan tett lelassítson minket a Jehovának végzett szolgálatunkban? Sohase hagyjuk, hogy bárki is megingassa a tántoríthatatlanságunkat! (2Péter 3:17).

Isten ígéretei megszilárdítanak

Jehova azt ígéri, hogy a Királyság-uralom alatt csodás jövő vár ránk, s ez olyan reményt ad, mely segít, hogy tántoríthatatlanok legyünk (Héberek 6:19). Az a meggyőződés pedig, hogy Isten mindig teljesíti az ígéreteit, arra indít minket, hogy ’ébren maradjunk, és szilárdan álljunk a hitben’ (1Korintus 16:13; Héberek 3:6). Próbára teheti a hitünket, hogy Isten némelyik ígérete látszólag később teljesedik be. Létfontosságú hát, hogy vigyázzunk, nehogy félrevezessenek minket hamis tanítások, és elmozduljunk a reménységünktől (Kolosszé 1:23; Héberek 13:9).

Figyelmeztessen minket azon izraeliták rossz példája, akik meghaltak, mert nem hitték el Jehova ígéreteit (Zsoltárok 78:37). Ne legyünk olyanok, mint ők, hanem maradjunk tántoríthatatlanok, és szolgáljuk Istent a sürgősség tudatával ezekben az utolsó napokban. „Úgy élem  minden napomat, mintha Jehova nagy napja holnap jönne el” — mondta egy tapasztalt vén (Jóel 1:15).

Igen, Jehova nagy napja a küszöbön áll, de nekünk egészen addig nincs félnivalónk, ameddig közel maradunk Istenhez. Ha szorosan ragaszkodunk igazságos irányadó mértékeihez, és tántoríthatatlanok maradunk, akkor sikeresen futhatjuk végig az örök életért folyó versenyt (Példabeszédek 11:19; 1Timóteus 6:12, 17–19).

[Kép a 23. oldalon]

Megteszel minden tőled telhetőt, hogy segíts keresztény hittársaidnak tántoríthatatlannak maradni?

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

The Complete Encyclopedia of Illustration/J. G. Heck