Hogyan lássuk az embereket Jehova napjának közeledtével?

„Jehova nem lassú az ígéretét illetően . . . , hanem türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2PÉTER 3:9).

1—2. a) Hogyan látja Jehova a ma élő embereket? b) Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak?

JEHOVA szolgái azt a megbízást kapták, hogy ’tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket’ (Máté 28:19). Miközben ellátjuk ezt a feladatot, és várjuk ’Jehova nagy napját’, úgy kell látnunk az embereket, ahogy Jehova látja őket (Sofóniás 1:14, NW). Mit jelent ez? „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint némelyek a lassúságról vélekednek, hanem türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” — mondja Péter apostol (2Péter 3:9). Isten úgy látja az egyes embereket, mint akik megbánásra juthatnak. „Az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteus 2:4). Sőt, Jehova gyönyörködik abban, amikor ’a hitetlen megtér útjáról és él’ (Ezékiel 33:11).

² Mi magunk úgy látjuk az embereket, ahogy Jehova? Hozzá hasonlóan úgy gondolunk mindenféle bőrszínű és nemzetiségű  emberre, mint akik egyszer „az ő legelőinek juhai” lehetnek? (Zsoltárok 100:3; Cselekedetek 10:34, 35). Vizsgáljunk meg most két példát, melyből kiderül, hogy milyen fontos úgy vélekedni, ahogy Isten. Mindkét esetben küszöbön állt a pusztulás, és Jehova előre tájékoztatta erről a szolgáit. Ezek a példák különösen most érdemlik meg a figyelmünket, amikor várjuk Jehova nagy napját.

Ábrahám úgy vélekedett, ahogy Jehova

3. Hogyan vélekedett Jehova Szodoma és Gomorra lakóiról?

³ Az első példa középpontjában a hűséges patriarcha, Ábrahám áll, valamint a gonosz városok, Szodoma és Gomorra. Amikor Jehova meghallotta ’a jajkiáltást Szodoma és Gomorra miatt’, nem pusztította el azon nyomban a két várost és azok lakosait. Először vizsgálódott (1Mózes 18:20, 21, Újfordítású revideált Biblia). A két angyal, akiket elküldött Szodomába, az igazságos Lót házába tért be. Megérkezésük éjszakáján „a város férfiai . . . körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig”, és homoszexuális kapcsolatot akartak létesíteni az angyalokkal. Nem kétséges, hogy Szodoma lakóinak züllöttsége indokolttá tette a város elpusztítását. Az angyalok azonban ezt mondták Lótnak: „Ki van még itt hozzád tartozó? vődet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helyből.” Jehova lehetőséget adott néhány ott lakónak, hogy megmeneküljön, de végül csak Lót és két lánya kerülte el a pusztulást (1Mózes 19:4, 5, 12, 16, 23–26).

4—5. Miért esedezett Ábrahám Szodoma lakóiért, és vajon úgy vélekedett róluk, mint Jehova?

⁴ Térjünk most vissza a történetnek arra a részére, amikor Jehova bejelentette, hogy meg akarja vizsgálni Szodomát és Gomorrát. Ábrahám ekkor így esedezett: „Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” Ábrahám kétszer is azt mondta, hogy „távol legyen tőled”. Tapasztalatból tudta, hogy Jehova nem pusztítja el az igazat a gonosszal együtt. Amikor Jehova azt mondta, hogy nem pusztítja el Szodomát, ha talál a „városon belől  ötven igazat”, Ábrahám egyre kevesebb igaz emberről beszélt, végül már csak tízről (1Mózes 18:22–33).

⁵ Vajon odafigyelt volna Jehova Ábrahám kérésére, ha az nem egyezett volna az ő véleményével? Bizonyára nem. Ábrahám, aki ’Jehova barátja’ volt, nyilván ismerte és osztotta Jehova véleményét (Jakab 2:23). Amikor Jehova Szodomára és Gomorrára irányította a figyelmét, kész volt mérlegelni Ábrahám kérését. Miért? Mert égi Atyánk „nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson”.

Jónás teljesen másként vélekedett az emberekről

6. Hogyan fogadták Jónás bejelentését a niniveiek?

⁶ Nézzük most a másik példát, Jónás esetét. A pusztulásra ítélt város ezúttal Ninive volt. Jónás prófétának azt kellett hirdetnie, hogy a város gonoszsága „felhatolt” Jehova elé (Jónás 1:2). A külvárosi részekkel együtt Ninive nagy város volt, „három napi járó föld”. Jónás végül engedelmesen elment Ninivébe, és kihirdette: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” Erre ’a niniveiek hittek Istenben, böjtöt hirdettek, és zsákba öltöztek’. Még a királyuk is bűnbánatot tartott (Jónás 3:1–6).

7. Hogyan vélekedett Jehova a niniveiek bűnbánatáról?

⁷ Teljesen másképp viselkedtek, mint Szodoma lakói! Hogyan vélekedett Jehova a bűnbánó niniveiekről? „Az igaz Isten sajnálatot érzett a veszedelem miatt, melyről azt mondta, hogy elhozza rájuk, és nem hozta el azt” — olvashatjuk a Jónás 3:10-ben (NW). Jehova „sajnálatot érzett”, ami azt jelenti, hogy módosította a ninivei emberekkel kapcsolatos szándékát, mivel megváltoztak. Jehova irányadó mértékei nem változtak, de látva, hogy Ninive lakosai megbánást tanúsítanak, megváltoztatta a döntését (Malakiás 3:6).

8. Miért sértődött meg Jónás?

⁸ Vajon Jónás Jehova szemszögéből nézte a helyzetet, amikor rájött, hogy Ninive nem fog elpusztulni? Nem, hiszen azt olvassuk, hogy „igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék”. És mit tett még? A beszámoló szerint „könyörge . . . az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó” (Jónás 4:1, 2). Jónás ismerte Jehova tulajdonságait. De abban a pillanatban sértődöttségében nem úgy vélekedett Ninive bűnbánó lakóiról, ahogy Isten.

9—10. a) Mit tanított meg Jehova Jónásnak? b) Miért feltételezhetjük, hogy Jónás végül elsajátította Jehovának a niniveiekről alkotott szemléletmódját?

⁹ Jónás Ninivén kívülre ment, készített egy sátrat, és annak árnyékában üldögélt, „amíg meglátja, mi lesz a várossal”. Jehova egy lopótököt növesztett, hogy árnyékot adjon Jónásnak. Másnapra azonban a növény elszáradt. Amikor Jónás felháborodott ezen, Jehova így  szólt: „Te sajnálod a lopótököt . . . Én pedig ne sajnáljam Ninivét, a nagy várost, ahol több mint százhúszezer ember él, akik még a jobb és bal kezük között sem tudnak különbséget tenni, és ott a sok háziállat is?” (Jónás 4:5–11, NW). Nagy tanulság volt ez Jónásnak arról, hogy miként vélekedik Jehova az emberekről.

¹⁰ A beszámoló nem közli, hogy mit válaszolt Jónás, amikor Isten kijelentette, hogy sajnálja Ninive lakóit. De a próféta nyilvánvalóan változtatott a bűnbánó niniveiekről alkotott véleményén. Abból következtetünk erre, hogy Jehova Jónással íratta le ezt az ihletett beszámolót.

Te hogyan gondolkodsz?

11. Valószínűleg hogyan vélekedne Ábrahám a ma élő emberekről?

¹¹ Ma is egy pusztulás előtt állunk, mégpedig a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének a pusztulása előtt, mely Jehova nagy napján fog bekövetkezni (Lukács 17:26–30; Galácia 1:4; 2Péter 3:10). Hogyan vélekedne Ábrahám azokról az emberekről, akik a mai, pusztulás szélén álló világban élnek? Nagy valószínűséggel aggódna azokért, akik még nem hallották ’a királyság jó hírét’ (Máté 24:14). Ábrahám újra meg újra könyörgött Istennek azokért a szodomaiakért, akik talán igazak. Vajon mi is aggódunk azokért, akik elutasítanák ennek a Sátán irányította világnak az útjait, ha lehetőségük lenne megbánást tanúsítani és Istent szolgálni? (1János 5:19; Jelenések 18:2–4).

12. Mi az oka annak, hogy azokról, akikkel a szolgálatban találkozunk, könnyen olyan véleményt alakíthatunk ki, amilyen Jónásé volt, és mit tehetünk, ha ez bekövetkezik?

¹² Nem helytelen arra vágyni, hogy legyen vége a gonoszságnak (Habakuk 1:2, 3). De könnyen olyan véleményt alakíthatunk ki, amilyen Jónásé volt, és közömbössé válhatunk azoknak az embereknek a sorsa iránt, akik még megbánást tanúsíthatnak. Még inkább így van ez, ha folyton olyanokkal találkozunk, akik közönyösek, ellenségesek vagy kötekedők, amikor felkeressük őket otthonukban a Királyság-üzenettel. Megfeledkezhetünk azokról, akiket Jehova még kivezet ebből a gonosz rendszerből (Róma 2:4). Ha az alapos önvizsgálat során rájövünk, hogy egy kicsit is úgy gondolkodunk, ahogy Jónás eleinte vélekedett Ninive lakóiról, akkor segítségért imádkozhatunk, hogy összhangba tudjuk hozni a véleményünket Jehováéval.

13. Miért mondhatjuk, hogy Jehovát érdekli a ma élő emberek sorsa?

¹³ Jehovát érdekli azoknak a sorsa, akik még  nem szolgálják őt, és ő odafigyel önátadott szolgái kéréseire (Máté 10:11). Például az imáikra válaszolva „igazságot szolgáltat” (Lukács 18:7, 8). Azonkívül Jehova valamennyi ígéretét és szándékát valóra fogja váltani a maga idejében (Habakuk 2:3). Egyebek közt azt is, hogy megszabadítja a földet minden gonoszságtól, éppen úgy, ahogy Ninivét is elpusztította, miután annak lakosai visszatértek gonosz útjaikhoz (Náhum 3:5–7).

14. Mit kell tennünk, mialatt várjuk Jehova nagy napját?

¹⁴ Vajon türelmesen fogunk várni, és elfoglaljuk magunkat Jehova akaratának cselekvésével, míg Jehova nagy napján véget nem ér ez a gonosz világrendszer? Nem tudjuk pontosan, hogy mennyire kell még kiterjednie a prédikálómunkának, mielőtt elérkezik Jehova napja, de azt tudjuk, hogy a Királyság jó híre az egész lakott földön prédikálva lesz Isten megelégedésére, mielőtt eljön a vég. És feltétlenül törődnünk kell azokkal a ’kívánatos kincsekkel’, akiket még be kell hozni, miközben Jehova megtölti a házát dicsőséggel (Aggeus 2:7, NW).

Tetteink tükrözik a gondolkodásmódunkat

15. Mi segíthet, hogy jobban értékeljük a prédikálómunkát?

¹⁵ Lehetséges, hogy olyan helyen élünk, ahol nem fogadják kedvezően a prédikálómunkánkat, és nincs módunkban oda költözni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre. Tegyük fel, hogy tíz embert találunk a területünkön, mielőtt eljön a vég. Úgy érezzük, hogy megérte kutatni utánuk? Jézus „szánalmat érzett” a sokaság iránt, „mert elcsigázottak és hányt-vetettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Ha tanulmányozzuk a Bibliát, és figyelmesen olvassuk Az Őrtorony meg az Ébredjetek! cikkeit, jobban belelátunk a világ siralmas helyzetébe. Ezáltal pedig mélyebben átérezzük, hogy milyen nagy szükség van a jó hír prédikálására. És ha értékeléssel használjuk „a hű és értelmes rabszolga” révén kapott, Biblián alapuló kiadványokat, nagyobb meggyőző erővel végezhetjük a szolgálatunkat a gyakran bemunkált területeken (Máté 24:45–47; 2Timóteus 3:14–17).

16. Hogyan tehetjük hatékonyabbá a szolgálatunkat?

¹⁶ Mivel törődünk azokkal, akik még esetleg kedvezően fogadják a Biblia életadó üzenetét, átgondoljuk, hogy milyen időpontokban és milyen módszerekkel tudnánk megközelíteni a házigazdákat a szolgálatunk során. Azt tapasztaljuk, hogy sokan nincsenek otthon, amikor felkeressük őket? Ha igen, akkor talán úgy tehetnénk hatékonyabbá a szolgálatunkat, hogy különböző időpontokban és helyeken tanúskodunk. A halászok akkor mennek halászni, amikor van esélyük a halfogásra. Tudnánk alkalmazni ezt az alapelvet a szellemi halászatunkban? (Márk 1:16–18). Miért ne próbálnánk ki az esti tanúskodást és a telefonos tanúskodást, ha az nem ütközik törvénybe? Sokan úgy látják, hogy a parkolók, kamionos pihenőhelyek, benzinkutak és üzletek gazdag „halászterületek”. Az is elárulja, hogy Ábrahámhoz hasonlóan vélekedünk az emberekről, ha megragadjuk az alkalmat a kötetlen formájú tanúskodásra.

17. Hogyan buzdíthatjuk a misszionáriusokat és másokat, akik külföldön szolgálnak?

¹⁷ Milliók vannak, akik még nem hallották a Királyság-üzenetet. Van-e a prédikáláson kívül más módja is annak, hogy törődjünk az ilyen emberekkel, akár úgy, hogy nem megyünk el otthonról? Nos, ismerünk misszionáriusokat vagy más, teljes idejű szolgákat, akik külföldön szolgálnak? Ha igen, írhatunk nekik levelet, melyben kifejezzük az értékelésünket a munkájukért. Hogyan tükrözi ez, hogy törődünk az emberekkel általában? Buzdító és dicsérő leveleink megerősíthetik a misszionáriusokat abban, hogy tartsanak ki a megbízatásukban, és így még sok ember kaphat lehetőséget arra, hogy megismerje az igazságot (Bírák 11:40). Ezenkívül  imádkozhatunk a misszionáriusokért, és azokért is, akik éheznek az igazságra más országokban (Efézus 6:18–20). Úgy is kifejezhetjük törődésünket, hogy adományainkkal támogatjuk Jehova Tanúi világméretű munkáját (2Korintus 8:13, 14; 9:6, 7).

El tudnál költözni?

18. Hogyan mozdítja elő némelyik keresztény a Királyság-érdekeket abban az országban, ahol él?

¹⁸ Azok, akik olyan helyre költöznek, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre, áldásokat kapnak önfeláldozó erőfeszítéseikért. Jehova Tanúi között vannak olyanok is, akik a szülőföldjükön maradnak, és megtanulnak egy másik nyelvet, hogy szellemi segítséget tudjanak nyújtani a bevándorlóknak. Fáradozásuk bizony szép gyümölcsöt terem. Például hét Tanú, aki egy texasi városban kínai embereknek segített, 114 vendéget üdvözölhetett az Úr Vacsoráján 2001-ben. Akik ilyen csoportokat támogatnak, azt tapasztalják, hogy a szántóföldjük megérett az aratásra (Máté 9:37, 38).

19. Mit tanácsos megtenni, amikor valaki azt fontolgatja, hogy külföldre költözik, mert ott szeretné támogatni a Királyság-prédikáló munkát?

¹⁹ Lehet, hogy a családoddal együtt úgy érzed, hogy el tudnátok költözni egy olyan helyre, ahol nagyobb szükség van Királyság-prédikálókra. Természetesen először bölcs dolog ’leülni, és kiszámítani a költségeket’ (Lukács 14:28). Ez különösen akkor lényeges, ha azt fontolgatjátok, hogy külföldre költöztök. Aki ilyesmiről gondolkodik, tegye fel magának a következő kérdéseket: „El tudom majd tartani a családomat? Meg tudom szerezni a vízumot? Beszélem már az ország nyelvét, illetve kész vagyok megtanulni? Számoltam az ottani éghajlattal és kultúrával? Csakugyan ’erősítő segítség’ tudnék lenni az ott élő hívőtársaimnak, nem pedig teher?” (Kolosszé 4:10, 11). Ha szeretnéd megtudni, hogy mekkora a szükség abban az országban, ahová költöznél, írj Jehova Tanúi azon fiókhivatalának, amely az ottani prédikálómunkára felügyel. *

20. Hogyan bocsátotta magát rendelkezésre egy fiatal keresztény a hívőtársai és mások javára külföldön?

²⁰ Egy keresztény, aki Japánban részt vett Királyság-termek építésében, hallott róla, hogy szükség van szakképzett munkásokra egy imádati hely építésénél Paraguayban. Nőtlen, életerős fiatalember lévén odaköltözött, és nyolc hónapig dolgozott az építkezésen mint az egyetlen teljes idejű munkás. Közben megtanult spanyolul, és házi bibliatanulmányozásokat vezetett. Látta, hogy szükség van Királyság-hirdetőkre az országban. Még visszatért Japánba, de hamarosan újra Paraguayban volt, és segített, hogy egyre többen gyűljenek össze abban a Királyság-teremben, amelynek az építésénél segédkezett.

21. Mi legyen a legfőbb célunk, és hogyan gondolkodjunk, miközben Jehova nagy napját várjuk?

²¹ Isten gondoskodni fog róla, hogy a prédikálómunka az akaratával összhangban teljesen el legyen végezve. Napjainkban felgyorsítja a szellemi aratás befejező részét (Ézsaiás 60:22). Miközben tehát Jehova napját várjuk, vegyünk részt buzgón az aratásban, és lássuk úgy az embereket, ahogy szerető Istenünk.

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Hogyan lássuk az embereket, miközben Jehova napját várjuk?

• Hogyan vélekedett Ábrahám az igazakról, akik Szodomában élhettek?

• Hogyan vélekedett Jónás Ninive bűnbánó lakóiról?

• Hogyan fejezhetjük ki, hogy osztjuk Jehova véleményét azokról, akik még nem hallották a jó hírt?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 16. oldalon]

Ábrahám úgy vélekedett az emberekről, ahogy Jehova

[Kép a 17. oldalon]

Jónás végül elsajátította Jehovának a bűnbánó niniveiekről alkotott szemléletmódját

[Képek a 18. oldalon]

Mivel törődünk az emberekkel, átgondoljuk, hogy milyen időpontokban és milyen módszerekkel tudnánk prédikálni a jó hírt