A körülményeid irányítják az életedet?

EZEKBEN a ’válságos időkben’ megszokottak a lehangoló körülmények és a nehézségek (2Timóteusz 3:1). Vannak átmeneti gondok, amelyek idővel elmúlnak. De vannak olyanok is, amelyek hónapokig, sőt évekig tartanak. Lehet, hogy emiatt mi is azt érezzük, amit a zsoltáríró Dávid érzett, aki így kiáltott Jehovához: „Szívem gyötrelmei megsokasodtak; ó, vezess ki szorongattatásaimból!” (Zsoltárok 25:17).

Nyomasztó bajokkal küzdesz? Ha igen, akkor a Bibliából segítséget és buzdítást kaphatsz. Vegyük szemügyre Jehova két hű szolgájának, Józsefnek és Dávidnak az életét, akiknek sikerült megbirkózniuk a nehézségeikkel. Ahogyan a megpróbáltatásokban viselkedtek, az tanulságos nekünk, és segíteni fog abban, hogy megálljuk a helyünket hasonló nehézségek idején.

Súlyos nehézségeket éltek át

Mire József 17 éves lett, komoly gond alakult ki a családjában. Bátyjai látták, hogy az apjuk, Jákob „minden testvérénél jobban szereti” Józsefet, ezért „meggyűlölték, és nem tudtak békésen szólni hozzá” (1Mózes 37:4). Képzelhetjük, milyen nyugtalanító és nyomasztó volt ez a helyzet Józsefnek. Végül a testvérei gyűlölete olyan hevessé vált, hogy eladták őt rabszolgának (1Mózes 37:26–33).

Józsefnek Egyiptomban rabszolgaként ellen kellett állnia az erkölcstelen ajánlatoknak, melyeket ura felesége tett neki. Az asszony dühös lett, amiért József visszautasította, ezért hamisan azzal vádolta őt, hogy meg akarta erőszakolni. József börtönbe került, ahol „bilinccsel nyomorgatták lábát, vasba verték a lelkét” (1Mózes 39:7–20; Zsoltárok 105:17, 18). Micsoda megpróbáltatás! József körülbelül tizenhárom éven át volt rabszolga vagy fogoly, mert mások — még a saját családtagjai is — igazságtalanul bántak vele (1Mózes 37:2; 41:46).

Dávid, aki az ókori Izraelben élt, szintén próbákat tapasztalt fiatalkorában. Évekig menekülni kényszerült  Saul király elől, aki úgy üldözte őt, akár egy állatot. Élete állandóan veszélyben forgott. Egyszer Dávid elment Ahimélek paphoz élelemért (1Sámuel 21:1–7). Amikor Saul tudomást szerzett róla, hogy Ahimélek segített Dávidnak, megparancsolta, hogy végezzék ki a papot, sőt az összes többi papot is, a családjaikkal együtt (1Sámuel 22:12–19). Bele tudod élni magad Dávid fájdalmába, amelyet amiatt érezhetett, hogy közvetetten ő idézte elő ezt a tragédiát?

Józsefnek és Dávidnak tehát éveken át hányatott sorsa volt, és rosszul bántak velük. Értékes tanulságokat vonhatunk le, ha megvizsgáljuk, hogyan kerekedtek felül a nehézségeiken. Nézzük meg, milyen három szempontból követésre méltók ezek a férfiak.

Ne tápláljunk neheztelést és keserűséget!

Először is, ezek a hűséges férfiak nem engedték, hogy úrrá legyen rajtuk a keserűség és a neheztelés. A börtönben József kesereghetett volna azon, hogy a testvérei elárulták, és kifundálhatta volna, hogyan álljon rajtuk bosszút, ha egyáltalán látja még őket valaha. Honnan tudjuk, hogy nem adta át magát az ilyen romboló gondolatoknak? Abból, ahogyan akkor viselkedett, amikor lett volna lehetősége elégtételt venni testvérein, akik gabonáért jöttek Egyiptomba. A beszámoló szerint József „elfordult tőlük, és sírni kezdett . . . József ezután parancsot adott [szolgáinak], hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és hogy a pénzüket is tegyék vissza mindegyiknek a maga zsákjába, s adjanak nekik útravalót.” Később, amikor elküldte a testvéreit, hogy hozzák el az apjukat Egyiptomba, ezekkel a szavakkal intette őket: „Ne bosszantsátok egymást az úton!” Szavaival és tetteivel azt bizonyította, hogy nem engedte, hogy a keserűség és a neheztelés megmérgezze az életét (1Mózes 42:24, 25; 45:24).

Ugyanígy Dávid sem táplált neheztelést Saul királlyal szemben. Kétszer is lett volna lehetősége végezni Saullal, de amikor az emberei erre biztatták, ő így felelt: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével, hogy kinyújtsam ellene a kezem, hiszen ő Jehova felkentje!” Dávid Jehovára bízta az ügyet, és ezt mondta az embereinek: „Él Jehova, hogy maga Jehova fog lesújtani rá; vagy eljön a napja, és meg kell halnia, vagy csatába vonul, és elsöprik.” Később, amikor Saul és a fia, Jonatán meghalt, Dávid még gyászdalt is szerzett róluk. Józsefhez hasonlóan Dávid sem hagyta, hogy elhatalmasodjon rajta a neheztelés (1Sámuel 24:3–6; 26:7–13; 2Sámuel 1:17–27).

Nem tudunk megszabadulni a nehezteléstől és keserűségtől, amikor fájdalmasan érint bennünket  valamilyen igazságtalanság? Ez bizony könnyen megtörténhet. Ha az érzelmeink rabjaivá válunk, az többet árthat nekünk, mint maga az igazságtalanság (Efézus 4:26, 27). Azt ugyan nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem tudjuk befolyásolni, hogy mások mit tesznek, de azt igenis mi dönthetjük el, hogy miként reagálunk. Könnyebben megszabadulhatunk a nehezteléstől és a keserűségtől, ha hiszünk abban, hogy Jehova a maga idejében foglalkozik majd az ügyünkkel (Róma 12:17–19).

Hozzuk ki a legjobbat a helyzetünkből!

A második tanulság az, hogy nem szabad megengednünk, hogy a körülményeink megbénítsanak minket. Talán annyira csak azzal foglalkozunk, hogy mit nem tudunk megtenni, hogy már el is feledkezünk arról, amit meg tudunk tenni. Így végeredményben a körülményeink irányítanak minket. Ez Józseffel is megtörténhetett volna. Ő azonban úgy döntött, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetéből. Rabszolgaként „kegyet talált az ura szemében, és szüntelen a szolgálatára volt, ezért az ura kinevezte házának az élére”. József a börtönben is hasonlóan viselkedett. Jehova áldásának és József szorgalmának köszönhetően „a börtönparancsnok . . . József kezére bízta az összes rabot, aki a börtönben volt; és ő végeztetett el minden munkát azokkal, akik ott dolgoztak” (1Mózes 39:4, 21–23).

Dávid ugyancsak a legjobbat hozta ki a helyzetéből azok alatt az évek alatt, amíg bujdosott. Párán pusztájában az embereivel megvédték Nábál nyájait a rablócsapatoktól. „Fal gyanánt voltak körülöttünk éjjel-nappal” — mondta Nábál egyik pásztora (1Sámuel 25:16). Később, ciklági tartózkodása alatt Dávid rajtaütött Izrael déli ellenségeinek néhány városán, így megerősítette Júda határvidékét (1Sámuel 27:8; 1Krónikák 12:20–22).

Lehet, hogy több erőfeszítést kellene tennünk azért, hogy a legjobbat hozzuk ki a körülményeinkből? Ez talán nem könnyű, de sikerülhet. Pál apostol az életén eltűnődve, kijelentette: „megtanultam, hogy bármilyen körülmények között is elégedett legyek . . . Mindenben és minden körülmények között megtanultam a titkát a jóllakottságnak is, és az éhezésnek is, a bővelkedésnek is, és annak is, hogyan kell szükséget szenvedni.” Hogyan tudott ilyen életszemléletet kialakítani? Úgy, hogy mindig Jehovára támaszkodott. El is ismerte: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:11–13).

Várjunk Jehovára!

A harmadik tanulság az, hogy ne változtassunk Írás-ellenes módszerekkel a körülményeinken, hanem inkább várjunk Jehovára. Jakab tanítvány azt írta, hogy „a kitartás . . . hadd tegye teljessé munkáját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek, és semminek se legyetek híján” (Jakab 1:4). Engednünk kell, hogy a kitartás ’teljessé tegye munkáját’, azáltal hogy végig kitartunk a próbában, és nem akarunk gyorsan véget vetni neki valamilyen Írás-ellenes módszerrel. Így a hitünk kipróbált és finomított lesz, és nyilvánvalóvá válik a fenntartó ereje. Józsefben és Dávidban megvolt ez a fajta kitartás. Nem próbáltak olyan megoldást találni, amely esetleg nem tetszett volna Jehovának. Inkább igyekeztek a legjobbat kihozni a helyzetükből. Vártak Jehovára, és jutalmul páratlan áldásokat kaptak. Jehova mindkettőjüket felhasználta népe megszabadítására és vezetésére (1Mózes 41:39–41; 45:5; 2Sámuel 5:4, 5).

Mi is kerülhetünk olyan helyzetekbe, amelyekben talán csábítást érzünk arra, hogy Írás-ellenes megoldást keressünk. Például: Lehangolónak érzed, hogy még nem találtál megfelelő házastársat? Ha igen, ne engedj a kísértésnek, hogy megszegd Jehova azon parancsát, hogy „csak az Úrban” köss házasságot (1Korintusz 7:39). Házassági gondjaid vannak?  Ne hagyd, hogy befolyásoljon a világ szelleme, amely a különélést és a válást népszerűsíti, hanem a pároddal együtt dolgozz a nehézség megoldásán (Malakiás 2:16; Efézus 5:21–33). Anyagi helyzeted miatt küzdelmet jelent a családodról való gondoskodás? Ha valaki Jehovára vár, az nem próbál kétes vagy törvénytelen tevékenységgel pénzhez jutni (Zsoltárok 37:25; Héberek 13:18). Igen, mindannyiunknak keményen kell dolgoznunk azon, hogy a legjobbat hozzuk ki a körülményeinkből, és erőfeszítést kell tennünk, hogy adni tudjunk Jehovának valamit, amit megáldhat. Eközben határozzuk el, hogy várunk Jehovára, míg érvényre nem juttatja a tökéletes megoldást (Mikeás 7:7).

Jehova fenntart minket

Jó hatással lehet ránk, ha elmélkedünk azon, hogy Józsefnek, Dávidnak és más bibliai szereplőknek hogyan sikerült megbirkózniuk a csalódásokkal és a nehéz helyzetekkel. Történetük mindössze néhány oldalon van feljegyezve a Bibliában, de a próbáik sok-sok évig tartottak. Kérdezzük meg magunktól: „Hogyan tudtak Istennek ezek a szolgái belenyugodni a helyzetükbe? Hogyan őrizték meg az örömüket? Milyen tulajdonságokat kellett kifejleszteniük?”

Az is hasznos, ha Jehova mai szolgáinak a kitartásán elmélkedünk (1Péter 5:9). Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratban minden évben számos élettörténet jelenik meg. El szoktad olvasni ezeket, és elgondolkodsz e hűséges keresztények példáján? A gyülekezetünkben is vannak olyanok, akik kedvezőtlen körülményeik ellenére hűségesen kitartanak. Rendszeresen együtt vagy velük a gyülekezeti összejöveteleken, és tanulsz tőlük? (Héberek 10:24, 25).

Amikor gondok terhe nyomaszt, biztosra veheted, hogy Jehova törődik veled, és fenntart (1Péter 5:6–10). Küzdj az ellen, hogy a körülményeid irányítsák az életedet. József, Dávid és mások példáját követve ne táplálj neheztelést, hozd ki a legjobbat a helyzetedből, és várj Jehovára, míg érvényre nem juttatja a tökéletes megoldást. Közeledj hozzá ima és szellemi tevékenységek által. Így te is tapasztalni fogod, hogy még a nehézségek közepette is lehetsz örömteli és boldog (Zsoltárok 34:8).

[Kép a 20–21. oldalon]

József megpróbálta a legjobbat kihozni a körülményeiből

[Kép a 23. oldalon]

Dávid Jehovára várt, hogy ő oldja meg a gondjait