Hűségesen és rendületlenül — A múltban és most

Lengyelország déli részén, a Szlovákiával és Cseh Köztársasággal határos vidéken van egy kisváros, Wisła. Sokan talán még soha nem hallottak erről a városról, de az igaz keresztények kétségkívül lebilincselőnek fogják találni a történetét. Ezt a történetet a feddhetetlenség és a Jehova imádata iránti buzgalom hatja át. Nos, lássuk hát!

WISŁA meseszép hegyvidéken fekszik, a környéke lélegzetelállító látványt nyújt. Gyors folyású csermelyek és két patak torkollik a Visztulába, mely erdő borította hegyeken és völgyeken át kanyarog. Mivel Wisła lakói barátságos emberek, és az éghajlata is egyedülálló, népszerű gyógyüdülő lett, melyet télen-nyáron szívesen látogatnak a vendégek.

A rendelkezésre álló adatok szerint először az 1590-es években alapítottak települést ezen a néven. Felállítottak egy fűrészmalmot, és a hegyi tisztásokra hamarosan juh- és szarvasmarha-tenyésztők, valamint földművesek telepedtek. Ezek az egyszerű emberek hirtelen azt vették észre, hogy az ő vidékükön is a vallási változások szele söpör végig. Azon a környéken nagy hatást fejtettek ki a Luther Márton kezdeményezte vallási reformok, és Andrzej Otczyk kutató szerint az evangélikus vallás „1545-ben államvallássá” vált. A harmincéves háború és az azt követő ellenreformáció azonban gyökeres változásokat hozott. „1654-ben a protestánsok összes templomát elvették, istentiszteleteiket betiltották, a Bibliákat és más vallásos könyveket pedig elkobozták” — folytatja Otczyk. A helyi lakosság többsége mindezek ellenére evangélikus maradt.

A bibliai igazság első magvai

Szerencsére egy fontosabb vallási megújulás ideje is eljött. Két buzgó Bibliakutató — ahogy korábban Jehova Tanúit hívták — 1928-ban elvetette a bibliai igazság első magvait. A következő évben Wisłába érkezett Jan Gomola egy  gramofonnal, melyen bibliai témájú előadásokat játszott le. Majd továbbment, és egy közeli völgyben találkozott valakivel, aki szívesen meghallgatta: Andrzej Raszkával, egy zömök, felvidéki férfival, akinek fogékony volt a szíve. Nyomban elővette a Bibliáját, hogy ellenőrizze, amit a gramofonon lejátszott előadásokban hallott. Végül így kiáltott: „Testvérem, végre megtaláltam az igazságot! Azóta keresem a válaszokat, hogy az első világháborúban a lövészárkokban harcoltam!”

Lelkesedésében Andrzej elvitte Jant a barátaihoz, Jerzy és Andrzej Pilchhez. Ők is örömmel fogadták a Királyság-üzenetet. Andrzej Tyrna, aki korábban Franciaországban ismerte meg a Biblia igazságát, segített nekik, hogy elmélyítsék az Isten üzenetével kapcsolatos ismeretüket. Rövid időn belül megkeresztelkedtek. Az 1930-as évek közepén a környező városokból testvérek látogattak Wisłába, hogy támogassák a Bibliakutatók ottani, kicsiny csoportját. A látogatások kiemelkedő eredményeket szültek.

Igen sokan kezdtek érdeklődni. A helyi evangélikus családok rendszeresen olvasták otthon a Bibliát. Amint meggyőző szentírási érveket láttak a pokoltűz és a Háromság tanításával kapcsolatban, sokan megértették az igazság és a hazugság közötti különbséget. Számos család úgy döntött, hogy elszakad a hamis vallásos tanításoktól. A wisłai gyülekezet így szépen növekedett, és 1939-re már körülbelül 140 tagot számlált. De érdekes módon a felnőttek nagy része még nem keresztelkedett meg. „Ez nem jelentette azt, hogy ezek a kereszteletlen hírnökök nem voltak képesek állást foglalni Jehova mellett” — mondja Helena, aki azok között a Tanúk között volt. Hozzáfűzi még: „A hamarosan bekövetkező hitpróbákban bebizonyították feddhetetlenségüket.”

Mit mondhatunk a gyermekekről? Ők megértették, hogy a szüleik megtalálták az igazságot. Franciszek Branc ezt meséli: „Amikor az apukám felismerte, hogy megtalálta az igazságot, kezdte átadni nekem és a bátyámnak. Én nyolcéves voltam akkor, a bátyám pedig tíz. Apu ehhez hasonló egyszerű kérdéseket tett fel nekünk: »Ki Isten, és mi a neve? Mit tudtok Jézus Krisztusról?« Le kellett írnunk a válaszokat, és alá kellett támasztanunk őket bibliaversekkel.” Egy másik Tanú így emlékszik vissza: „Mivel a szüleim örömmel fogadták a Királyság-üzenetet, és 1940-ben elhagyták az evangélikus egyházat, az iskolában a többiek ellenem fordultak, és többször is megvertek. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy belém nevelték a bibliai alapelveket. Enélkül nem éltem volna túl azokat a nehéz időket.”

 Hitpróbák

Amikor kitört a II. világháború, és a nácik megszállták a környéket, a céljaik között az is szerepelt, hogy kiirtják Jehova Tanúit. Kezdetben a felnőtteket — különösen az apákat — arra akarták rávenni, hogy írjanak alá egy nyilatkozatot arról, hogy németek, így élvezhetnek bizonyos jogokat. A Tanúk nem voltak hajlandók a nácik mellé állni. Számos testvér és érdeklődő, aki hadköteles korban volt, nehéz döntéssel nézett szembe: vagy bevonulnak, vagy kompromisszum nélkül ragaszkodnak semlegességükhöz, de akkor súlyos büntetésre számíthatnak. „A katonai szolgálat megtagadása egyenlő volt a koncentrációs táborral; általában Auschwitzba küldték az embereket — mondja Andrzej Szalbot, akit a Gestapo 1943-ban tartóztatott le. — Még nem voltam megkeresztelkedve, de észben tartottam Jézusnak a Máté 10:28, 29-ben feljegyzett megnyugtató szavait. Tudtam, hogy ha meghalok a Jehovába vetett hitemért, ő vissza tudja adni az életemet.”

A nácik 1942 elején letartóztattak 17 wisłai testvért. Három hónapon belül 15-en közülük meghaltak Auschwitzban. Milyen hatással volt ez a Wisłában maradt Tanúkra? Nemhogy elhagyták volna a hitüket, hanem inkább felbátorodtak, hogy rendíthetetlenül ragaszkodjanak Jehovához! A következő hat hónap alatt a hírnökök száma megkétszereződött a városban. Rövid idő múlva újabb letartóztatások következtek. Hitler könyörtelen hatalma összesen 83 testvért, érdeklődőt és gyermeket érintett. Ötvenhármukat koncentrációs táborba küldték (főleg Auschwitzba), vagy kényszermunkatáborokban kellett dolgozniuk lengyelországi, németországi és csehországi bányákban és kőfejtőkben.

Hűségesen és rendületlenül

Auschwitzban a nácik az azonnali szabadulás reményével kecsegtették a Tanúkat. Egy SS-őr ezt mondta egy testvérnek: „Csak alá kell írnia egy nyilatkozatot, hogy elhagyja a Bibliakutatók szervezetét, és szabadon hazamehet.” A testvér sűrűn hallotta ezt az ajánlatot, mégsem alkudott meg a Jehova iránti hűségében. Emiatt megverték, gúnyolták, és rabszolgamunkára fogták Auschwitzban és Mittelbau-Dorában, Németországban. Közvetlenül a felszabadítás előtt csak hajszál híján maradt életben, amikor a tábort bombázták.

Paweł Szalbot, egy nemrégiben elhunyt Tanú egyszer így idézte fel, amit átélt: „A kihallgatások alatt a Gestapo újra meg újra azt akarta tudni, hogy miért nem lépek be a német hadseregbe, és miért nem mondok heil Hitlert.” Miután a Bibliából alátámasztotta keresztényi semlegességét, azt a büntetést szabták ki rá, hogy egy fegyvergyárban kell dolgoznia. „A lelkiismeretem természetesen nem engedte meg, hogy elfogadjam ezt a munkát, ezért a bányába küldtek.” Mégis hűséges maradt.

Azok, akiket nem börtönöztek be — a nők és a gyermekek —, élelmiszercsomagokat küldtek az Auschwitzban raboskodóknak. „Nyáron áfonyát szedtünk az erdőben, és elcseréltük búzára — meséli egy testvér, aki akkor még gyermek volt. — A testvérnők zsemlét sütöttek, és zsírba áztatták, majd kis adagokban bejuttattuk rab hívőtársainknak.”

 Wisłából összesen 53 felnőtt Tanút küldtek koncentrációs táborba és kényszermunkára. Harmincnyolcan haltak meg közülük.

A fiatalabb nemzedék

Jehova Tanúi gyermekei is szenvedtek a nácik elnyomó intézkedéseitől. Némelyiküket az édesanyjukkal ideiglenes táborokba küldték Csehországba. Másokat elszakítottak szüleiktől, és a hírhedt łódzi gyermektáborba vittek.

„A németek először tízünket vittek el Łódzba — idézik fel hárman közülük. — Öt és kilenc év közöttiek voltunk. Imádkoztunk és bibliai témákról beszélgettünk, hogy bátorítsuk egymást. Nem volt könnyű kitartani.” 1945-ben mindegyikük hazatérhetett. Életben maradtak, de teljesen lesoványodtak, és mély érzelmi sebeket hordoztak. Ennek ellenére semmi sem volt képes megtörni a feddhetetlenségüket.

Mi történt azután?

Ahogy a II. világháború a vége felé közeledett, a wisłai Tanúk még mindig szilárdan álltak a hitben, és készek voltak buzgón és eltökélten folytatni a prédikálómunkát. A testvérek csoportokban meglátogatták a várostól akár 40 kilométerre élő embereket is, prédikáltak nekik, és bibliai irodalmat adtak át. „A városunkban hamarosan három gyülekezet működött” — mondja Jan Krzok. A vallásszabadság azonban nem volt hosszú életű.

A nácikat felváltó kommunista kormányzat 1950-ben betiltotta Jehova Tanúi tevékenységét Lengyelországban. A helyi testvéreknek ezután leleményességre volt szükségük a szolgálatukban. Néha olyan ürüggyel látogatták meg az embereket, hogy haszonállatot vagy gabonát akarnak vásárolni. A keresztény összejöveteleket általában éjjel tartották, kis csoportokban. A titkosrendőrség embereinek még így is sikerült sokakat letartóztatniuk Jehova imádói közül. Azzal vádolták őket — persze teljesen alaptalanul —, hogy egy külföldi hírszerző szolgálatnak dolgoznak. Egyes tisztviselők gúnyosan megfenyegették Paweł Pilchet: „Hitler nem tudta megtörni magát, de nekünk sikerülni fog.” Ő azonban az ötévi börtönbüntetése alatt is hűséges maradt Jehovához. Amikor a fiatalabb Tanúk nem voltak hajlandók aláírni egy szocialista politikai nyilatkozatot, kicsapták őket az iskolából, illetve elbocsátották őket a munkahelyükről.

Jehova mindig velük volt

A politikában új szelek kezdtek fújni, és 1989-ben törvényesen elismerték Jehova Tanúit Lengyelországban. Jehova rendületlen imádói Wisłában felgyorsították tevékenységüket, ami az úttörők, vagyis teljes idejű szolgák számából is látszik. Azon a vidéken körülbelül 100 testvér és testvérnő kezdte el az úttörőszolgálatot. Nem csoda, hogy a városon rajta ragadt az „Úttörőgyár” elnevezés.

A Biblia így ír arról, hogy miként támogatta Isten a szolgáit a múltban: „Ha Jehova nem lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk, akkor elevenen nyeltek volna el minket” (Zsoltárok 124:2, 3). Ma, amikor az embereket széles körben fásultság jellemzi, és erkölcstelen világi irányzatok befolyásolják, Jehova imádói Wisłában igyekeznek megőrizni feddhetetlenségüket, és gazdag áldásokat aratnak. A Tanúk egymást követő nemzedékei azon a területen bizonyíthatják Pál apostol következő szavainak igaz voltát: „Ha az Isten mellettünk van, ki lesz ellenünk?” (Róma 8:31).

[Kép a 26. oldalon]

Emilia Krzok a gyermekeivel, Helenával, Emiliával és Jannal egy ideiglenes táborba került Csehországba

[Kép a 26. oldalon]

Paweł Szalbotot a katonai szolgálat megtagadásáért egy bányába küldték dolgozni

[Kép a 27. oldalon]

A munka nem lassult le Wisłában, amikor több testvér Auschwitzba került, és meghalt

[Kép a 28. oldalon]

Paweł Pilchet és Jan Polokot egy łódzi gyermektáborba vitték

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Málna és virágok: © R.M. Kosinscy/www.kosinscy.pl