Jó vezető kerestetik

„Azt mondom, távozzanak, hadd szabaduljunk meg önöktől. Isten nevében menjenek!” (Oliver Cromwell, akit Leopold Amery brit parlamenti képviselő idézett).

A második világháború már nyolc hónapja pusztított; Nagy-Britannia és szövetségesei helyzete nem volt bizalomgerjesztő. Leopold Amery és a kormányból mások is úgy vélték, új vezetőre van szükség. Amery úr ezért az alsóház 1940. május 7-i ülésén a fenti szavakat idézte Neville Chamberlain miniszterelnöknek. A miniszterelnök három nap múlva elhagyta hivatalát, és Winston Churchill lépett a helyébe.

AZ EMBERISÉGNEK alapvető szükséglete, hogy legyen, aki vezeti, de vezetői posztot nem tölthet be akárki. Még a családban is fontos, hogy az apa jól tudja ellátni a vezető szerepét, ha azt akarja, hogy a felesége és a gyermekei boldogok legyenek. Akkor képzelhetjük, milyen nagyok az elvárások egy nemzet vagy a világ vezetőivel szemben! Nem csoda, hogy mindig is olyan nehéz volt jó vezetőket találni.

Ebből kifolyólag az évezredek folyamán számtalan koronázásra, forradalomra, államcsínyre, kinevezésre, választásra, orgyilkosságra és rendszerváltásra került sor. Királyok, miniszterelnökök, hercegek, elnökök, főtitkárok és diktátorok jöttek és mentek. A történelem egy-egy váratlan fordulata még hatalmas uralkodókat is kimozdított a pozíciójukból. (Lásd az 5. oldalon a „Hatalom volt, nincs” című bekeretezett részt.) Mindent egybevetve nehéz olyan embereket találni, akik tartós és jól működő vezetést tudnának nyújtani.

„Be kell érnünk azzal, amink van” — Vagy mégsem?

Nem meglepő hát, hogy sokan már nem bíznak benne, hogy léteznek jó vezetők. Néhány országban a fásultság és reménytelenség érzése különösen a választások idején érezhető. Geoff Hill, egy afrikai újságíró megjegyezte: „Amikor az emberek úgy érzik, semmit sem tehetnek azért, hogy változtassanak boldogtalan életükön, általános fásultság figyelhető meg, és az, hogy tartózkodnak” a szavazástól. „Ha Afrikában az emberek nem mennek el szavazni — folytatja —, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy elégedettek. Legtöbbször inkább segélykiáltás ez, mert úgy érzik, hogy senki sem figyel rájuk.” Hasonlóképpen az Egyesült  Államokban egy rovatvezető a következőket írta egy akkor esedékes választás kapcsán: „Bárcsak tökéletes jelöltünk is lenne!” Majd hozzátette: „De nincs ilyen. Soha sincs. Be kell érnünk azzal, amink van.”

Csakugyan nincs más választása az emberiségnek, mint beérnie tökéletlen vezetőkkel? Mivel az embereknek mindeddig nem sikerült olyan vezetést nyújtaniuk, amellyel kielégítték volna a felmerülő szükségleteket, vajon elkönyvelhetjük, hogy soha nem lesz jó vezetőnk? Nem. Van valaki, aki kiváló vezetésről tud gondoskodni. A következő cikkben megnézzük, hogy ki ez az ideális vezető, és hogy miként tudja munkájával a legkülönbözőbb hátterű emberek millióinak a javát szolgálni — a tiédet is.

[Képek a 3. oldalon]

Balra fent: Neville Chamberlain

Jobbra fent: Leopold Amery

Lent: Winston Churchill

[Forrásjelzések]

Chamberlain: Photo by Jimmy Sime/Central Press/Getty Images; Amery: Photo by Kurt Hutton/Picture Post/Getty Images; Churchill: The Trustees of the Imperial War Museum (MH 26392)