Legyünk rá büszkék, hogy keresztények vagyunk!

„Aki dicsekszik, Jehovával dicsekedjen” (1KORINTUSZ 1:31)

1. Milyen jelenség figyelhető meg, hogyan fogják fel az emberek a vallást?

EGY vallási ügyekkel foglalkozó riporter nemrégiben így fejtette ki a véleményét arról, hogy sokan milyen érdektelenek a hitüket illetően: „A mai vallásban megfigyelhető legszembetűnőbb jelenség az, hogy már nincs is szó vallásról.” Az emberek magatartását részletezve elmondta, hogy „idegenkednek attól, hogy bármennyit is foglalkozzanak a vallásukkal”. Megjegyezte, hogy sokan „hisznek Istenben . . . ; csak nem sokat törődnek vele”.

2. a) Miért nem meglepő, hogy az emberek szellemileg elfásultak? b) Miért jelent veszélyt az igaz keresztényeknek, ha közömbössé válnak?

² A fásultság elterjedése nem lepi meg a Biblia tanulmányozóit (Lukács 18:8). Számítani lehetett rá, hogy általában a vallásokkal szemben érdektelenség alakul ki. A hamis vallás már régóta félrevezeti az embereket, és csalódást okoz nekik (Jelenések 17:15, 16). Az igaz keresztényeknek azonban veszélyt jelent a közöny és a buzgóság hiánya, mely mindent átjár. Szomorú következményei lennének, ha elveszítenénk a hitünk iránti lelkesedésünket, valamint az Isten szolgálata és a Biblia igazsága iránti buzgalmunkat. Jézus óva intett az effajta lagymatag magatartástól, amikor így figyelmeztette az első századi, laodiceai keresztényeket: „sem hideg, sem forró nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy pedig forró! [De] langyos vagy” (Jelenések 3:15–18).

Értsük meg, hogy kik vagyunk!

3. Mi mindenre lehetnek büszkék a keresztények?

³ Ahhoz, hogy a keresztények meg tudjanak küzdeni a szellemi fásultsággal, feltétlenül tisztában kell lenniük azzal, hogy kik ők, és ésszerű mértékben büszkének kell lenniük a másságukra. Mi, Jehova szolgái és Krisztus tanítványai a Bibliában többféle utalást is találunk arra, hogy kik vagyunk. Jehova ’tanúi’, „Isten munkatársai” vagyunk, mivelhogy buzgón elmondjuk a ’jó hírt’ másoknak (Ézsaiás 43:10; 1Korintusz 3:9; Máté 24:14). Olyan emberek vagyunk, akik ’szeretik egymást’ (János 13:34). Az igaz keresztényeknek „használat folytán edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:14). „Világítótestek [vagyunk] a világban” (Filippi 2:15). Igyekszünk ’jónak megőrizni a viselkedésünket a nemzetek között’ (1Péter 2:12; 2Péter 3:11, 14).

4. Mi mindenről tudják Jehova imádói, hogy nem jellemző rájuk?

⁴ Jehova igaz imádói azt is tudják, hogy mi nem jellemző rájuk. „Nem része a világnak”, mint ahogy a Vezetőjük, Jézus Krisztus sem volt része (János 17:16). Elkülönülnek ’a nemzetektől’, melyek „elmebelileg sötétségben vannak, és el vannak idegenedve az Isten szerinti élettől” (Efézus 4:17, 18). Ennek eredményeként Jézus követői ’nemet mondanak az istentelenségnek és a világias  kívánságoknak, s józan gondolkodással, igazságossággal és Isten iránti odaadással élnek e jelenlegi világrendszer közepette’ (Titusz 2:12).

5. Mit jelent az a felszólítás, hogy ’Jehovával dicsekedjünk’?

⁵ Az, hogy tisztán látjuk, kik vagyunk, valamint a világegyetem szuverén Uralkodójához fűződő kapcsolatunk arra indít minket, hogy ’dicsekedjünk Jehovával’ (1Korintusz 1:31). Milyen dicsekvésre gondoljunk? Igaz keresztények lévén büszkék vagyunk arra, hogy Jehova az Istenünk. Megszívleljük azt az intést, hogy aki dicsekszik, „azzal dicsekedjen, hogy éleslátása van, és ismer engem, tudva, hogy én vagyok Jehova, aki szerető-kedvességet, jogot és igazságosságot gyakorlok a földön” (Jeremiás 9:24). Azzal a kiváltságunkkal ’dicsekszünk’, hogy ismerhetjük Istent, és hogy ő felhasznál minket mások megsegítésére.

Nem könnyű feladat

6. Miért nehéz egyeseknek mindig élesen látniuk, hogy keresztények?

⁶ El kell ismernünk, hogy nem mindig könnyű élesen látnunk, hogy keresztények lévén mi mások vagyunk. Egy fiú, aki keresztény családban nevelkedett, elmondta, hogy egy ideig gyönge volt a szellemisége: „Néha úgy éreztem, nem tudom, miért vagyok Jehova Tanúja. Már csecsemőkoromtól az igazság vett körül. Időnként az volt az érzésem, hogy ez is csak egy a sok meghonosodott, elfogadott vallás közül.” Mások talán engedik, hogy a szórakoztatóipar, a tömegtájékoztató eszközök és az Istentől elidegenedett, népszerű életszemlélet formálja az öntudatukat (Efézus 2:2, 3). Némelyik kereszténnyel előfordulhat alkalomadtán, hogy átmenetileg elveszíti az önbizalmát, és újra kell gondolnia az értékrendjét és a céljait.

7. a) Milyenfajta önvizsgálat javasolt Isten szolgáinak? b) Mi jelenthet veszélyt?

⁷ Van valami rossz abban, ha időről időre alapos önvizsgálatot tartunk? Nincs. Eszünkbe juthat, hogy Pál apostol arra buzdította a keresztényeket, hogy folyton vizsgálják meg magukat: „Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e, állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok” (2Korintusz 13:5). Az apostol arra ösztönzött, hogy egészséges mértékben igyekezzünk felismerni a szellemiségünk esetleges gyenge pontjait, azzal a céllal, hogy megpróbálunk dolgozni rajtuk. Amikor egy keresztény próbára teszi magát, hogy a hitben van-e, meg kell állapítania, hogy a szavai és a tettei összhangban vannak-e azzal, amiben állítása szerint hisz. Ám ha rossz irányba indulunk el, és arra érzünk ösztönzést, hogy „rátaláljunk önmagunkra”, vagy hogy olyan kérdésekre keressünk választ, amelyek nem érintik a Jehovához és a keresztény gyülekezethez fűződő kapcsolatunkat, nos, az effajta önvizsgálat értelmetlennek fog bizonyulni, és szellemileg végzetes lehet. * Soha nem szeretnénk ’hajótörést szenvedni hitünkben’ (1Timóteusz 1:19).

A keresztények is élhetnek át nehéz időket

8—9. a) Hogyan adott hangot Mózes az önbizalomhiányának? b) Hogyan reagált Jehova Mózes szavaira? c) Milyen hatással vannak rád Jehova megnyugtató kijelentései?

⁸ Vajon azoknak a keresztényeknek, akik olykor elveszítik az önbizalmukat, úgy kell érezniük, hogy kudarcot vallottak? Természetesen nem! Vigasztalhatja őket az a gondolat, hogy nem új keletűek az ilyen érzések. Isten hűséges tanúi már régen is éltek át nehéz időket. Gondoljunk például Mózesre, aki rendkívüli hitet, lojalitást és odaadást tanúsított. Amikor úgy látta, hogy a rá bízott feladat meghaladja az erejét, bátortalanul ezt kérdezte: „Ki vagyok én?” (2Mózes 3:11). Magában nyilván azt gondolta, hogy ő egy senki, és  nem képes teljesíteni a megbízatást. Több dolog is hozzájárulhatott, hogy alkalmatlannak érezte magát a feladatra: Egy rabszolgasorban tartott nemzet tagja volt. Az izraeliták elutasították. Nem volt a szavak embere (2Mózes 1:13, 14; 2:11–14; 4:10). Pásztor volt, és az egyiptomiak utálatosnak tartották a pásztorokat (1Mózes 46:34). Nem csoda, hogy alkalmatlannak érezte magát arra, hogy megszabadítsa Isten leigázott népét.

⁹ Jehova két határozott ígérettel nyugtatta meg Mózest: „veled leszek, és ez a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok szolgálni az igaz Istent” (2Mózes 3:12). Isten azt mondta vonakodó szolgájának, hogy mindig vele lesz. Arra is célzott, hogy okvetlenül megszabadítja a népét. Az évszázadok során Isten hasonló ígéreteket tett arra, hogy támogatja szolgáit. Izrael nemzetének például ezt mondta Mózes által, amikor az Ígéret földjére készültek bemenni: „Legyetek bátrak és erősek . . . Jehova, a te Istened vonul veled. Nem hagy cserben, nem hagy teljesen magadra” (5Mózes 31:6). Jehova Józsuét is biztosította a következőkről: „Senki sem áll meg előtted életed minden napján . . . , veled leszek; nem hagylak cserben, nem hagylak teljesen magadra” (Józsué 1:5). A keresztényeknek pedig ezt ígéri: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen” (Héberek 13:5). Ilyen hatalmas támogatás mellett igazán büszkék lehetünk rá, hogy keresztények vagyunk!

10—11. Hogyan kapott segítséget a lévita Asáf, hogy meg tudja őrizni értékelését a Jehovának végzett szolgálata iránt?

¹⁰ Körülbelül 500 évvel Mózes napjai után egy hűséges lévita, Asáf őszintén írt a kételyeiről, hogy érdemes-e becsületesen élni. Mialatt ő azért küzdött, hogy a próbák és kísértések ellenére Istent szolgálja, látott olyanokat, akik gúnyt űztek Istenből, mégis egyre nagyobb hatalmuk lett, és anyagilag is gyarapodtak. Mit váltott ki ez Asáfból? „Nekem pedig már-már elfordult a lábam — ismerte be —, kevés híja, hogy meg nem csúsztak lépteim. Bizony irigykedni kezdtem a dicsekvőkre, látva a gonoszok békéjét.” Kételkedni kezdett abban, hogy érdemes Jehova imádójának lenni. „Bizony hiába tisztítottam meg szívemet, hiába mosom ártatlanságban kezemet — gondolta Asáf. — Egész nap csapás sújt” (Zsoltárok 73:2, 3, 13, 14).

¹¹ Hogyan dolgozta fel Asáf ezeket a nyugtalanító érzéseket? Talán letagadta őket? Nem. Beszélt róluk Istennek imában, ahogyan arról a 73. zsoltár tanúskodik. Az volt számára a fordulópont, hogy elment a templomszentélybe. Ott rádöbbent, hogy mégis az Isten iránti odaadás a legjobb életút. Megújult az értékelése a szellemi dolgok iránt, így megértette, hogy Jehova gyűlöli a gonoszságot, és a gonoszok a megfelelő időben megkapják majd büntetésüket (Zsoltárok 73:17–19). Közben megerősödött Asáfban az a tudat, hogy ő Jehova kiváltságos szolgája. Így szólt Istenhez:  „mindenkor veled vagyok; megfogtad jobb kezem. Tanácsoddal vezetsz engem, aztán dicsőségre emelsz” (Zsoltárok 73:23, 24). Asáf újra büszke volt Istenére (Zsoltárok 34:2).

Nagyon jól tudták, hogy kik ők

12—13. Mondj példát olyan bibliai szereplőkre, akik büszkék voltak az Istennel ápolt kapcsolatukra!

¹² Egyebek között úgy erősíthetjük keresztényi öntudatunkat, hogy megvizsgáljuk és utánozzuk Isten lojális imádóinak a hitét, akik a nehézségek ellenére igazán büszkék voltak az Istennel ápolt kapcsolatukra. Gondoljunk Józsefre, Jákob fiára. Fiatal korában álnok módon eladták őt rabszolgának, így Egyiptomba került, több száz kilométerre istenfélő apjától, egy olyan világba, mely távol volt az otthona szeretetteljes légkörétől és támogatásától. Egyiptomban József senkitől sem kérhetett olyan tanácsot, mely Isten véleményét tükrözte volna, és olyan helyzetekbe került, amelyek próbára tették az erkölcsösségét és az Istenbe vetett bizalmát. Ő azonban tudatosan törekedett rá, hogy mindig észben tartsa, hogy Isten szolgája, és hűségesen ragaszkodott ahhoz, amit helyesnek hitt. Az ellenséges környezetben is büszke volt arra, hogy Jehova imádója, és nem szégyellte megvallani az érzéseit (1Mózes 39:7–10).

¹³ Nyolc évszázaddal később egy foglyul ejtett izraelita kislány, aki Naámánnak, a szír hadvezérnek a rabszolgája lett, nem feledkezett meg arról, hogy ő Jehova imádója. Amikor alkalom adódott, bátran és ügyesen tanúskodott Jehováról, az igaz Isten prófétájának nevezve Elizeust (2Királyok 5:1–19). Évekkel  később a fiatal Jósiás királyt romlottság vette körül, ő mégis hosszú távú vallási reformokat léptetett életbe, rendbe hozatta Isten templomát, és visszavezette a nemzetet Jehovához. Büszke volt a hitére és az imádatára (2Krónikák 34. és 35. fejezet). Dániel és három héber társa Babilonban soha nem felejtették el, hogy ők Jehova szolgái, és a nyomás meg a kísértés ellenére is megőrizték feddhetetlenségüket. Nyilvánvalóan büszkék voltak rá, hogy Jehova szolgái (Dániel 1:8–20).

Legyünk büszkék arra, hogy kik vagyunk!

14—15. Mit jelent azzal dicsekedni, hogy keresztények vagyunk?

¹⁴ Istennek ezek a szolgái azért voltak sikeresek, mert egészséges büszkeséggel töltötte el őket az Istennél szerzett hírnevük. És velünk mi a helyzet? Mit jelent azzal dicsekedni, hogy keresztények vagyunk?

¹⁵ Elsősorban mély hálát foglal magában azért, hogy a Jehova nevét viselő néphez tartozhatunk, és élvezhetjük az ő áldását és helyeslését. Istennek nem kétséges, hogy kik tartoznak hozzá. Pál apostol, aki olyan korban élt, amelyet vallási szempontból nagy zűrzavar jellemzett, ezt írta: „Jehova ismeri azokat, akik hozzá tartoznak” (2Timóteusz 2:19; 4Mózes 16:5). Ő büszke azokra, „akik hozzá tartoznak”. „Aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja” — jelenti ki (Zakariás 2:8). Vitathatatlan, hogy Jehova szeret minket. A hozzá fűződő kapcsolatunknak ezért az iránta érzett mélységes szereteten kell alapulnia. Pál megjegyezte, hogy „ha valaki szereti az Istent, azt ismeri ő” (1Korintusz 8:3).

16—17. Miért lehetnek büszkék a keresztények — fiatalok és idősek egyaránt — a szellemi örökségükre?

¹⁶ Azok a fiatalok, akiket Jehova Tanúiként neveltek, mérjék fel, hogy erősödik-e a keresztényi öntudatuk az Istennel ápolt személyes kapcsolatuk révén. Nem támaszkodhatnak csupán a szüleik hitére. Pál apostol ezt írta Isten valamennyi szolgájáról: „Saját urának áll vagy esik.” Ezért Pál így folytatta: „mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek” (Róma 14:4, 12). Úgy nyilvánvalóan nem lehet bensőséges, tartós kapcsolatot fenntartani Jehovával, ha pusztán a családi hagyományt folytatjuk kényszeredetten.

¹⁷ A történelem folyamán Jehovának mindig voltak tanúi. A sor a hűséges Ábellel kezdődött mintegy 6000 évvel ezelőtt, és a mi korunkban élő Tanúk ’nagy sokaságán’ át Jehova azon imádóinak tömegéig vezet, akik végtelen életet kapnak majd (Jelenések 7:9; Héberek 11:4). A hűséges imádók hosszú sorához mi csatlakoztunk legutóbb. Milyen gazdag szellemi örökségünk van!

18. Hogyan különítenek el minket a világtól azok az értékek és irányadó mértékek, amelyek szerint élünk?

¹⁸ Keresztényi mivoltunkhoz azok az értékek, tulajdonságok, irányadó mértékek és vonások is hozzátartoznak, amelyek keresztényként azonosítanak bennünket. Ez ’az Út’, az egyetlen sikeres életút, mely Isten helyeslését eredményezi (Cselekedetek 9:2; Efézus 4:22–24). A keresztények ’mindenről megbizonyosodnak, és erősen ragaszkodnak ahhoz, ami jó’ (1Tesszalonika 5:21). Tisztán látjuk a keresztényiség és az Istentől elidegenedett világ közötti óriási különbséget. Jehova egyértelművé teszi az eltérést az igaz és a hamis imádat között. Prófétája, Malakiás által kijelentette:  „újra látni fogjátok a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt” (Malakiás 3:18).

19. Mit nem tesznek soha az igaz keresztények?

¹⁹ Mivel nagyon fontos Jehovával dicsekedni ebben a zűrzavaros világban, mi segíthet abban, hogy egészséges értelemben büszkék maradjunk Istenünkre, és megőrizzük erős keresztényi öntudatunkat? A következő cikk hasznos tanácsokat tartalmaz. Miközben ezeket tanulmányozzuk, biztosak lehetünk benne, hogy az igaz keresztények soha nem válnak érdektelenné a vallásukkal szemben.

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Hogyan ’dicsekedhetnek Jehovával’ a keresztények?

• Mit tanultál Mózes és Asáf példájából?

• Mely bibliai szereplők voltak büszkék az Istennek végzett szolgálatukra?

• Mit jelent azzal dicsekedni, hogy keresztények vagyunk?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 14. oldalon]

Mózes egy ideig önbizalom híján volt

[Képek a 15. oldalon]

Jehova számos ókori szolgája büszke volt a másságára