„Az eszes meggondolja lépteit”

AKI eszes, az gyakorlatias és okos, józan ítélőképességgel bír, jó megfigyelő, értelmes és meggondolt, tisztán látó és bölcs. Nem körmönfont, és nem áskálódik mások ellen. „Minden eszes az ismerettel összhangban cselekszik” — jelenti ki a Példabeszédek 13:16. Igen, az eszesség vagy okosság kívánatos tulajdonság.

Hogyan lehetünk eszesek a mindennapokban? Hogyan válik nyilvánvalóvá ez a tulajdonság a döntéseinkből, a másokkal való bánásmódunkból, és abból, ahogyan különféle helyzetekben viselkedünk? Milyen jutalmat kapnak az eszes emberek? És milyen bajokat kerülnek el? Salamon, az ókori Izrael királya gyakorlatias válaszokat ad ezekre a kérdésekre a Példabeszédek 14:12–25-ben. *

Bölcsen döntsük el, hogy milyen úton fogunk járni!

Ahhoz, hogy az ember bölcs döntéseket tudjon hozni, és sikeres legyen az életben, feltétlenül szükség van arra, hogy képes legyen megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. A Biblia azonban erre figyelmeztet: „Van olyan út, mely egyenesnek látszik az ember előtt, de a vége halálnak útja” (Példabeszédek 14:12). Ennélfogva meg kell tanulnunk, hogy különbséget tegyünk aközött, ami valóban helyes, és aközött, ami csupán annak látszik. A „halálnak útja” kifejezés az eredeti nyelven többes számban van (halálnak útjai), és azt sejteti, hogy sok ilyen megtévesztő ösvény létezik. Vegyünk most nagyító alá néhány csapdát, melyet jó, ha ismerünk és elkerülünk.

A világ gazdag és híres embereit általában tiszteletre és csodálatra méltónak tartják. Társadalmi és anyagi sikerük azt a látszatot keltheti, hogy helyes úton járnak. De vajon milyen eszközökkel jutnak sokan a vagyonukhoz vagy a hírnevükhöz? Mindig egyenes, erkölcsös úton járnak? Vagy beszéljünk azokról, akik bámulatos buzgalmat tanúsítanak a vallásuk iránt. Vajon az őszinteségük csakugyan azt bizonyítja, hogy igaz, amiben hisznek? (Róma 10:2, 3).

Az is előfordulhat, hogy azért tűnik egyenesnek egy út, mert becsapjuk magunkat. Ha az érzéseinkre hagyatkozva hozunk döntéseket, igazából a szívünkre bízzuk magunkat, pedig az csalárd vezető (Jeremiás 17:9). Ha a lelkiismeretünk nincs kiképezve, megeshet, hogy a rossz utat jónak látjuk. Akkor hát mi segít abban, hogy a helyes utat válasszuk?

Csak akkor tehetünk szert ’edzett érzékelőképességre a helyes és a helytelen közötti különbségtételhez’, ha szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavának mélyebb igazságait. Ezt a képességet aztán edzenünk is kell „használat folytán”, vagyis a bibliai alapelvek alkalmazása által (Héberek 5:14). Semmiképpen sem szabad megengednünk, hogy egy út, amely helyesnek látszik, de valójában nem az, letérítsen minket ’az életre vivő keskeny útról’ (Máté 7:13, 14).

„Nevetés közben is fájhat a szív”

Lehetünk boldogok akkor is, ha lelkünk nem békés? Csillapíthatja-e a mélységes fájdalmat  a nevetés és a jókedv? Eszességre vall-e, ha valaki alkoholba öli a bánatát, kábítószerekhez fordul, vagy megpróbál kicsapongó életvitellel megszabadulni a depressziótól? A válasz: nem. „Nevetés közben is fájhat a szív” — mondja a bölcs király (Példabeszédek 14:13a).

A nevetés talán leplezi a fájdalmat, de nem szünteti meg. „Mindennek meghatározott ideje van” — jelenti ki a Biblia. És csakugyan „ideje [van] a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajveszékelésnek, és ideje a szökdelésnek” (Prédikátor 3:1, 4). Amikor a depresszió nem akar elmúlni, tennünk kell valamit, hogy leküzdjük, ’hozzáértő útmutatást’ is igénybe véve, ha szükséges (Példabeszédek 24:6). * A nevetésnek és a szórakozásnak van némi értéke, de viszonylag kevés. Salamon óva int a szórakozás helytelen formáitól és a túlzásba vitt kikapcsolódástól. Ezt mondja: „bánat lesz a vége az örvendezésnek” (Példabeszédek 14:13b).

Mi ad megelégedést a hűtlennek és a jónak?

„A hűtlen szívű saját útjainak eredményeivel fog megelégedni, a jó ember viszont az ő viselkedésének eredményeivel” — folytatja Izrael királya (Példabeszédek 14:14). Hogyan elégszik meg a hűtlen és a jó ember a viselkedése eredményeivel?

A hűtlen embert nem érdekli, hogy számot kell-e adnia Istennek. Éppen ezért a hitetlen nem tartja fontosnak, hogy azt tegye, ami helyes Jehova szemében (1Péter 4:3–5). Megelégszik anyagias életvitelének eredményeivel (Zsoltárok 144:11–15a). A jó ember azonban szívén viseli a szellemi érdekeket. Minden útjában ragaszkodik Isten igazságos irányadó mértékeihez. Elégedett az eredményekkel, mert Jehova az Istene, és páratlan örömet tapasztal a Legfelségesebb szolgálatában (Zsoltárok 144:15b).

Ne ’higgyünk minden szónak’!

Salamon így állítja szembe a tapasztalatlan és a körültekintő ember útjait: „A tapasztalatlan hisz minden szónak, de az eszes meggondolja lépteit” (Példabeszédek 14:15). Az eszes embert nem lehet könnyen lóvá tenni, mert nem  hisz el mindent, amit hall, és nem engedi, hogy mások gondolkodjanak helyette, hanem bölcsen meggondolja lépteit. A megismerhető tények birtokában az ismerettel összhangban cselekszik.

Vegyük például azt a kérdést, hogy van-e Isten. Aki tapasztalatlan, az hajlamos elfogadni azt, ami népszerű, illetve amiben tekintélyes emberek hisznek. Az eszes viszont időt szán a tények megvizsgálására. Elmélkedik olyan írásszövegeken, mint a Róma 1:20 és a Héberek 3:4. Vallási kérdésekben a körültekintő ember nem fogadja el feltétel nélkül a vallási vezetők szavát, hanem ’próbát tesz az ihletett kijelentésekkel, hogy lássa, vajon az Istentől származnak-e’ (1János 4:1).

Milyen bölcs dolog megfogadni azt a tanácsot, hogy ne ’higgyünk minden szónak’! Ezt különösen azoknak kell szem előtt tartaniuk, akikre azt a felelősséget ruházták, hogy tanácsot adjanak a keresztény gyülekezet többi tagjának. Fontos, hogy a tanácsadónak teljes képe legyen a történtekről. Jól oda kell figyelnie, és minden érintettel beszélnie kell, hogy tanácsa ne legyen kiegyensúlyozatlan vagy elfogult (Példabeszédek 18:13; 29:20).

„A gondolkodóképességét használó embert . . . gyűlölik”

Izrael királya ezekkel a szavakkal mutat rá valami másra, amiben még különbözik a bölcs és az ostoba ember: „A bölcs fél, és elfordul a gazságtól, az ostoba viszont dühös lesz, és elbizakodott. Aki hirtelen haragú, ostobaságot követ el, a gondolkodóképességét használó embert pedig gyűlölik” (Példabeszédek 14:16, 17).

A bölcs ember fél a helytelen viselkedés következményeitől, ezért óvatos, és minden tanácsot értékel, amely segít neki elkerülni a rosszat. Az ostoba nem tart ilyesmitől. Magabiztos, és dölyfösen semmibe veszi a tanácsot. Könnyen haragra lobban, és ostobaságot tesz. De vajon miért gyűlölik a gondolkodóképességét használó embert?

A ’gondolkodóképességnek’ fordított kifejezésnek az eredeti nyelven két jelentése van. Jó értelemben tisztánlátást vagy intelligenciát jelenthet (Példabeszédek 1:4; 2:11; 3:21). Rossz értelemben pedig gonosz gondolatokra vagy rosszindulatú gondolkodásra utalhat (Zsoltárok 37:7; Példabeszédek 12:2; 24:8).

Ha ’a gondolkodóképességét használó ember’ kifejezés egy rosszindulatú, ármánykodó valakire utal, nem nehéz megérteni, miért gyűlölik. Ugyanakkor az is lehet, hogy a tisztán látó embert is gyűlölik azok, akik nem tisztán látók, nemde? A világ például gyűlöli azokat, akik a gondolkodóképességüket használva úgy döntenek, hogy ’nem lesznek része a világnak’ (János 15:19). Azok a keresztény fiatalok, akik a gondolkodóképességüket használva ellenállnak a társaiktól jövő nyomásnak, mert nem akarnak semmi helytelent tenni, a gúnyolódás céltábláivá lesznek. Nem vitás, hogy az igaz imádókat gyűlöli a világ, mely Sátánnak, az Ördögnek a hatalmában van (1János 5:19).

„A rossz embereknek meg kell hajolniuk”

A körültekintő, vagyis az eszes emberek valami másban is különböznek a tapasztalatlanoktól. „A tapasztalatlanok bolondságot fognak birtokolni, az eszesek viszont fejdíszként viselik az ismeretet” (Példabeszédek 14:18). A tapasztalatlanok tisztánlátás híján a bolondságot választják. Ez az osztályrészük. Ellenben az eszeseket ismeret díszíti, ahogyan a korona díszére van a királynak.

„A rossz embereknek meg kell hajolniuk a jók előtt, és a gonoszoknak az igazságos kapuiban” — mondja a bölcs király (Példabeszédek 14:19). Más szavakkal a jók végül győzedelmeskednek a gonoszokon. Gondoljunk arra, hogyan növekedik ma Isten népe, és mennyivel különb életet élnek a tagjai, mint mások. A Jehova szolgáira kiáradó áldásokat látva némelyik ellenségünk kénytelen lesz ’meghajolni’ Jehova  jelképes égi asszonya előtt, akit a földön a szellemmel felkent maradék képvisel. Ezeknek az ellenszegülőknek legkésőbb Armageddonkor el kell ismerniük, hogy Isten szervezetének földi része csakugyan annak égi részét képviseli (Ézsaiás 60:1, 14; Galácia 6:16; Jelenések 16:14, 16).

„Aki kegyesen bánik a lesújtottakkal”

Az emberi természetről Salamon a következő megjegyzést teszi: „Még embertársa előtt is gyűlölt a szűkölködő, a gazdagnak azonban sok a barátja” (Példabeszédek 14:20). Milyen igaz ez a tökéletlen emberek esetében! Mivel ösztönösen önzőek, hajlamosak a gazdagoknak kedvezni a szegények kárára. A gazdagnak sok barátja van, de az effajta barátság éppoly mulandó, mint a jólét. Nem kellene hát kerülnünk, hogy pénzen vagy hízelgés útján szerezzünk barátokat?

Mit tegyünk, ha őszinte önvizsgálatot tartva rájövünk, hogy igyekszünk a gazdagok kedvében járni, és lenézzük a szűkölködőket? Tudnunk kell, hogy a Biblia elítéli az efféle részrehajlást. Ezt írja: „Aki megveti embertársát, vétkezik, viszont boldog az, aki kegyesen bánik a lesújtottakkal” (Példabeszédek 14:21).

Legyünk tekintettel azokra, akiknek nehezek a körülményeik (Jakab 1:27). Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, hogy megadjuk nekik ’e világ létfenntartásra való javait’, ami lehet pénz, étel, szállás, ruha és személyes figyelem is (1János 3:17). Boldog az, aki kegyesen bánik az ilyenekkel, mivelhogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

Ki jár jobban?

Az az alapelv, hogy „amit vet az ember, azt fogja aratni is”, az eszes és az ostoba emberre egyaránt vonatkozik (Galácia 6:7). Az előbbi jót tesz, az utóbbi meg gonoszt forral. „Vajon a gonoszt forralók nem tévelyegnek?” — teszi fel a kérdést a bölcs király. A válasz: de igen, tévelyegnek. „De szerető-kedvesség és hűség van azoknál, akik jóra törekszenek” (Példabeszédek 14:22). Akik jót tesznek, azok élvezik mások jóindulatát és Isten szerető-kedvességét.

Salamon a sikert a kemény munkával kapcsolja össze, a kudarcot pedig a sok beszéddel és kevés cselekvéssel. „Minden fáradozásból haszon lesz, de az ajkak üres beszédéből nélkülözés” — jelenti ki (Példabeszédek 14:23). Ez az alapelv jól alkalmazható a szellemi törekvéseinkre. Ha szorgalmasan fáradozunk a keresztény szolgálatban, akkor abban az áldásban lesz részünk, hogy sok mindenkivel megismertethetjük Isten Szavának életmentő igazságát. Örömet és megelégedést hoz, ha hűségesen ellátunk minden teokratikus feladatot, amelyet csak kapunk.

„A bölcsek koronája az ő gazdagságuk, az ostobák bolondsága azonban bolondság” — olvashatjuk a Példabeszédek 14:24-ben. Ez azt jelentheti, hogy a bölcseknek az általuk megszerezni kívánt bölcsesség a gazdagságuk, és ez korona gyanánt ékesíti őket. Az ostobák ellenben csupán bolondságra tesznek szert. Egy forrásmű szerint ez a példabeszéd arra is utalhat, hogy „a gazdagság dísz azoknak, akik bölcsen élnek vele . . . , a bolondoknak meg csak a bolondságuk van”. Az mindenesetre biztos, hogy a bölcsek jobban járnak.

„Az igaz tanú lelkeket szabadít meg, a csalárd viszont hazugságokat szól” — jelenti ki Izrael királya (Példabeszédek 14:25). Ez a megállapítás jogi szempontból mindenképpen megállja a helyét, de nézzük, hogyan illik rá a szolgálatunkra. Királyság-prédikáló és tanítványképző munkánk magában foglalja, hogy tanúskodunk az Isten Szavában rejlő igazságról. Tanúskodásunk nyomán a helyes szívállapotú emberek megszabadulnak a hamis vallástól, így megmenekülnek. Ha állandóan ügyelünk magunkra és a tanításunkra, magunkat is megmenthetjük, és azokat is, akik figyelnek ránk (1Timóteusz 4:16). Tartsunk ki ebben, és közben ügyeljünk rá, hogy az élet minden területén legyünk eszesek.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 18. oldalon]

Csak akkor tudunk különbséget tenni a helyes és a helytelen között, ha szorgalmasan tanulmányozzuk a mélyebb igazságokat

[Kép a 18. oldalon]

Igazán kielégítő az anyagias életvitel?