Jehova semmi esetre sem hagy cserben

JÚDEÁBAN a keresztények ádáz ellenségeskedést szenvedtek el, és meg kellett küzdeniük a körülöttük élők anyagias szemléletmódjával. Pál apostol bátorításképpen idézte Jehova szavait, melyeket akkor mondott az izraelitáknak, amikor azok belépni készültek az Ígéret földjére. Pál ezt írta: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen” (Héberek 13:5; 5Mózes 31:6). Ez az ígéret kétségkívül erőt öntött az első századi héber keresztényekbe.

Ugyanennek az ígéretnek minket is meg kell erősítenie, hogy megbirkózzunk az abból eredő aggodalmakkal, hogy ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ élünk (2Timóteusz 3:1). Ha bízunk Jehovában, és ez a tetteinkben is megmutatkozik, ő még a legsanyarúbb körülmények között is fenntart minket. Hogy értsük, miként állja Jehova a szavát, vegyük most nagyító alá azt az élethelyzetet, amikor valaki hirtelen elveszíti a kenyérkereseti lehetőségét.

Amikor váratlanul minden megváltozik

A világon mindenütt egyre többen maradnak munka nélkül. Egy lengyel folyóirat szerint a munkanélküliséget tartják „az egyik legbonyolultabb társadalmi-gazdasági problémának”. Az iparilag fejlett országok sem kivételek. 2004-ben például még a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagországaiban is „32 millió fölé emelkedett [a munkanélküliek száma], vagyis többen voltak, mint az 1930-as évek gazdasági világválságának idején”. Lengyelországban a Központi Statisztikai Hivatal 2003 decemberében hárommillió munkanélkülit tartott nyilván, ami „a munkaképes korú lakosság 18 százaléka”. Egy forrásból kiderül, hogy 2002-ben a Dél-afrikai-Köztársaság afrikai származású lakosainak a 47,8 százaléka volt munkanélküli!

Az állás hirtelen elvesztése és a váratlan elbocsátás valós veszély, mely sokakat fenyeget, beleértve Jehova szolgáit is. ’Bajokkal teljes idő jöhet’, és bárkivel történhetnek „előre nem látható események” (Prédikátor 9:11). Előfordulhat, hogy úgy érezzük magunkat, mint a zsoltáríró Dávid, aki ezt mondta: „Szívem gyötrelmei megsokasodtak” (Zsoltárok 25:17). Képes lennél helytállni ilyen kedvezőtlen körülmények között? Ezek befolyásolhatják  az érzelmeidet, a szellemiségedet és az anyagi helyzetedet. Talpra tudnál állni, ha elveszítenéd az állásodat?

Hogyan lehet feldolgozni érzelmileg?

„A munkahelyük elvesztése a férfiakat jobban lesújtja”, mivel hagyományosan őket tekintik a család eltartóinak, mondja Janusz Wietrzyński pszichológus. Ilyenkor „hullámzó érzelmek” keríthetik hatalmukba az embert, a haragtól a beletörődésig. Egy apa, akit elbocsátottak, elveszítheti az önbecsülését, és „otthon talán kezd mindenbe belekötni”.

Adam, egy keresztény férfi, aki két gyermek apja, elmondja, milyen érzései voltak, amikor elvesztette az állását: „Könnyen ingerültté váltam, minden idegesített. Álmomban is mindig a munkán járt az eszem, és azon, hogy hogyan tartsam el a gyermekeimet és a feleségemet, akit szintén váratlanul elküldtek a munkahelyéről.” Amikor Ryszardnak és Mariolának, egy kislány szüleinek megszűnt a bevételi forrásuk, volt egy kifizetésre váró, nagy összegű banki kölcsönük. Idézzük a feleség szavait: „Folyton gyötört a lelkiismeret, hogy rossz lépés volt felvenni ezt a kölcsönt. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy ez az én hibám.” Hasonló helyzetben könnyen mérgessé, nyugtalanná vagy keserűvé válhatunk, és teljesen úrrá lehetnek rajtunk az érzéseink. Hogyan vethetünk gátat a belőlünk előtörő rossz érzéseknek?

A Biblia hathatós tanácsot ad arra, hogy miként őrizhetjük meg bizakodó szemléletmódunkat. „Semmi miatt ne aggódjatok — intett Pál apostol —, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7). Ha imában Jehovához fordulunk, számíthatunk ’az Isten békéjére’, vagyis arra a belső nyugalomra, mely a belé vetett hitünkön alapul. Adam felesége, Irena ezt mondja: „Imáinkban Jehova elé tártuk a helyzetünket, és elmondtuk, hogy miként fogjuk még jobban leegyszerűsíteni az életünket. A férjem, aki egyébként hajlik az aggodalmaskodásra, úgy érezte, lesz valamilyen megoldás.”

Ha netalán váratlanul elveszítenéd az állásodat, megszívlelheted Jézus Krisztus tanácsát, melyet a hegyi beszédben adott: „ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy mit fogtok inni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni . . . Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:25, 33). Ryszard és Mariola ennek a tanácsnak a figyelembevételével próbált megküzdeni az érzéseivel. „A férjem kitartóan vigasztalt, és mindig azt mondta, hogy Jehova nem hagy el minket” — emlékszik vissza Mariola. A férje hozzáteszi: „Állhatatosan imádkoztunk együtt, ami közelebb vitt minket Istenhez és egymáshoz. Ettől megnyugodtunk.”

Isten szent szelleme is ad erőt, hogy megbirkózzunk a helyzettel. Megteremheti bennünk az önuralmat, így segít higgadtnak maradnunk (Galácia 5:22, 23). Talán nem könnyű ezt megtenni, de lehetséges, hiszen Jézus azt ígérte, hogy „az égi Atya . . . ad szent szellemet  azoknak, akik kérik őt” (Lukács 11:13; 1János 5:14, 15).

Ne hanyagoljuk el a szellemi szükségleteinket!

A váratlan elbocsátás még a legkiegyensúlyozottabb keresztényt is megrendítheti először, de nem szabad elhanyagolnunk a szellemi szükségleteinket. Gondoljunk például Mózesre, akinek 40 éves korában az élete gyökerestől megváltozott, amikor az előkelő körökből kikerülve pásztor lett, vagyis olyan munkát volt kénytelen végezni, amelyet az egyiptomiak megvetettek (1Mózes 46:34). Mózesnek alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez. A következő 40 év alatt hagyta, hogy Jehova formálja és felkészítse az előtte álló új feladatokra (2Mózes 2:11–22; Cselekedetek 7:29, 30; Héberek 11:24–26). Nem ment könnyen a sora, mégis a szellemiekre összpontosított, és kész volt elfogadni a képzést Jehovától. Mi se engedjük soha, hogy a nehézségek háttérbe szorítsák a szellemi értékeinket!

Az állásunk hirtelen elvesztése sokkoló lehet, de arra jó, hogy megerősítsük a Jehova Istenhez és a népéhez fűződő kapcsolatunkat. Adam, akiről már beszéltünk, így látta a dolgot. „Amikor a feleségemmel együtt elveszítettük az állásunkat, meg sem fordult a fejünkben, hogy nem megyünk el az összejövetelekre, vagy kevesebbet teszünk az evangelizálómunkában — meséli. — Ez a gondolkodásmód megóvott minket attól, hogy túlzottan aggódjunk afelől, hogy mit hoz a holnap.” Ryszard hasonló érzéseket önt szavakba: „Ha nem lettek volna az összejövetelek és a szolgálat, összeroppantunk volna. Biztos, hogy felemésztett volna az aggodalom. Lelket önt belénk, ha szellemi témákról beszélgetünk  másokkal, mivel így inkább az ő gondjaikkal foglalkozunk, nem a sajátjainkkal” (Filippi 2:4).

Igen, ahelyett hogy a munkahelyünk miatt aggódnánk, próbáljuk meg szellemi tevékenységekre fordítani a felszabadult időt: tanulmányozzunk, tevékenykedjünk a gyülekezettel, vagy terjesszük ki a szolgálatunkat. Így nem leszünk munka nélkül, hanem ’bőven lesz tennivalónk az Úr munkájában’, ami nekünk is örömet szerez, és azoknak az őszinte embereknek is, akik szívesen fogadják az általunk prédikált Királyság-üzenetet (1Korintusz 15:58).

Gondoskodjunk családunk anyagi szükségleteiről!

Szellemi táplálékkal azonban nem lehet megtölteni egy üres gyomrot. Tartsuk észben a következő alapelvet: „Bizonyos, hogy ha valaki nem gondoskodik az övéiről, és kiváltképp a háznépének tagjairól, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timóteusz 5:8). „Igaz, a gyülekezetben a testvérek a segítségünkre sietnek, ha anyagilag rászorulunk, de keresztényekként kötelességünk munkát keresnünk” — mondja Adam. Számíthatunk Jehovának és népének a támogatására, de soha ne felejtsük el, hogy az álláskeresés a mi dolgunk.

Hogyan fogjunk hozzá? „Ne várd ölbe tett kézzel, hogy Isten majd csoda útján segít — tanácsolja Adam. — Amikor munkát keresel, nyíltan mondd meg, hogy Jehova Tanúja vagy. A munkaadók ezt értékelni szokták.” Ryszard ezt javasolja: „Kérdezd meg minden ismerősödet, hogy nem tud-e munkát ajánlani, rendszeresen érdeklődj a munkaügyi központban, olvass hirdetéseket. Ilyenekre bukkanhatsz: »Gondozónőt keresünk mozgásképtelen személy mellé.« Vagy: »Alkalmi munka: eperszedés.« Ne add fel! Ne légy válogatós, még akkor sem, ha valami alantasabbat kell csinálnod, vagy olyasmit, aminél többre vágynál.”

’Jehova a segítőnk. Ő semmi esetre sem hagy minket cserben, és el sem hagy semmiképpen’ (Héberek 13:5, 6). Nem kell fölöttébb aggódnunk. Dávid, a zsoltáríró ezt a tanácsot adta: „Bízd Jehovára utadat, támaszkodj rá, és ő majd cselekszik” (Zsoltárok 37:5). ’Jehovára bízni az utunkat’ azt jelenti, hogy rá támaszkodunk, és az akaratával összhangban élünk, akkor is, ha a körülmények nem tűnnek kedvezőnek.

Adam és Irena ablakmosásból és lépcsőház-takarításból élt meg, és vásárláskor igyekeztek takarékoskodni. Ezenkívül rendszeresen elmentek a munkaügyi központba. „Mindig akkor érkezett a segítség, amikor szükségünk volt rá” — jegyzi meg Irena. A férje így fogalmaz: „Az idő megmutatta, hogy amikért imádkoztunk, azok nem feltétlenül voltak összhangban Isten akaratával. Ez megtanított minket arra, hogy az ő bölcsességére támaszkodjunk, és ne a magunk értelme szerint járjunk el. Jobb, ha nyugodtan kivárjuk azt a megoldást, amelyről Isten gondoskodik” (Jakab 1:4).

Ryszard és Mariola különféle alkalmi munkákat vállaltak, s közben szükségterületen tanúskodtak. „Mindig éppen akkor kaptunk munkát, amikor már nem volt mit ennünk — meséli Ryszard. — Nem fogadtunk el olyan jól fizető állásokat, amelyek miatt nem tudtuk volna ellátni teokratikus kötelezettségeinket. Inkább Jehovára vártunk.” Ez a házaspár hiszi, hogy Jehova irányította úgy a dolgokat, hogy találjanak egy nagyon olcsó albérletet, és Ryszardnak végül legyen munkahelye.

A kenyérkereset elvesztése nagyon lesújtó lehet, de miért ne látnánk meg benne a lehetőséget arra, hogy személyesen is átéljük, hogy Jehova soha nem hagy cserben? Ő törődik velünk (1Péter 5:6, 7). Ézsaiás próféta által ezt ígérte: „Ne tekintgess magad köré, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek. Valóban megsegítelek” (Ézsaiás 41:10). Ne engedjük, hogy egy váratlan esemény, mondjuk egy elbocsátás megbénítson minket. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, a többit pedig bízzuk Jehovára. Várjunk „csendben” őrá (Siralmak 3:26). Így gazdag áldásoknak nézünk elébe (Jeremiás 17:7).

[Kép a 9. oldalon]

Fordítsuk szellemi tevékenységekre az időt

[Képek a 10. oldalon]

Tanuljunk meg takarékoskodni, és ne válogassunk, amikor munkát keresünk