Kik az igaz keresztények?

„KERESZTÉNYSÉG csak ott létezhet, ahol az emberek tanításaira és tetteire hatással van a Jézus Krisztusról szerzett ismeret” (Christ sein). Hans Küng svájci teológus ezekkel a szavakkal azt a magától értetődő igazságot fogalmazza meg, hogy csak ott él az igaz keresztényiség, ahol őszinte emberek átültetik a gyakorlatba Jézus tanításait.

Mi a helyzet akkor, ha egyének vagy szervezetek Krisztus követőinek vallják magukat, de a valóságban nem gyakorolják Jézus tanításait? Maga Jézus is megmondta, hogy sokan állítják majd, hogy keresztények. Különböző tettekre hivatkoznak annak bizonyítására, hogy Jézust szolgálták: „nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben,  és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?” Mit tesz erre Jézus? Meglepő szavai elárulják, mit gondol az ilyenekről: „Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!” (Máté 7:22, 23).

Milyen erőteljes figyelmeztetés ez azoknak, akik ’törvénytelenséget művelnek’, s közben Jézus követőinek mondják magukat! Nézzünk meg két alapfeltételt, melyet Jézus szerint teljesítenie kell annak, aki szeretné, hogy igaz kereszténynek ismerje el, ne pedig visszautasítsa törvénytelenség gyakorlása miatt.

„Ha szeretet van köztetek”

Az egyik feltételt Jézus így határozta meg: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35).

Jézus elvárja a követőitől, hogy őszintén szeressék egymást és a többi embert. Sok keresztény egyénileg megfelelt ennek a feltételnek a Jézus földönléte óta eltelt évszázadok során. De mit mondhatunk a legtöbb vallásszervezetről, mely állítása szerint Krisztust képviseli? A szeretet hatotta át a történelmüket? Ellenkezőleg. Élen jártak számtalan háborúban és összecsapásban, melyben ártatlan emberek vére folyt (Jelenések 18:24).

Ez napjainkban sincs másképp. A XX. század két világháborújában kereszténynek nevezett nemzetek fölülmúltak másokat az öldöklésben. És jórészt úgynevezett keresztény egyházak tagjainak a számlájára írhatók az 1994-es ruandai rémtettek és népirtási kísérlet is. „Akik egymás ellen fordultak ebben a vérszomjas küzdelemben, azok egy hiten voltak — írja Desmond Tutu volt anglikán érsek. — A legtöbbjük keresztény volt.”

„Ha megmaradtok a szavamban”

Egy másik alapkövetelményt, mely az igaz keresztényekre vonatkozik, Jézus így fogalmazott meg: „Ha megmaradtok a szavamban, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:31, 32).

Ezek szerint Jézus elvárja a követőitől, hogy megmaradjanak a szavában, azaz ragaszkodjanak a tanításaihoz. Azok a vallási tanítók azonban, akik állításuk szerint Krisztus követői, „egyre-másra vettek át görög eszméket” — jegyzi meg Hans Küng teológus. Jézus tanításait pogány vallásokból és filozófusoktól kölcsönzött elképzelésekkel cserélték fel, mint amilyen a lélek halhatatlansága, a tisztítótűz, Mária imádata és a papi osztály (1Korintusz 1:19–21; 3:18–20).

A vallási tanítók a háromság felfoghatatlan tanítását is bevezették, olyan pozícióra emelve Jézust, amelyre ő sohasem tartott igényt. Ezzel elvonták az embereket annak az imádatától, akire Jézus mindig is irányította a figyelmet, s aki nem más, mint az Atyja, Jehova (Máté 5:16; 6:9; János 14:28; 20:17). „Amikor Jézus  Istenről beszél — írja Hans Küng —, Ábrahám, Izsák és Jákob patriarcha ősi Istenére, Jahvéra gondol . . . Neki ő az egyetlen és egyedüli Isten.” Vajon ma hányan gondolnának rögtön Jahvéra vagy (a megszokott kiejtési mód szerint) Jehovára, amikor Jézus Istene és Atyja kerül szóba?

A vallási vezetők teljesen eltértek Jézusnak attól a parancsától is, hogy maradjanak semlegesek a politikai ügyekben. Jézus napjaiban Galilea „a nacionalizmus gócpontja volt” — jelenti ki Trevor Morrow író. Sok zsidó hazafi fegyverrel próbálta kivívni a politikai és vallásszabadságot. Vajon Jézus arra utasította a tanítványait, hogy vegyenek részt a harcokban? Épp ellenkezőleg. Ezt mondta nekik: „nem vagytok része a világnak” (János 15:19; 17:14). Az egyházi vezetők azonban nem maradtak semlegesek, hanem kialakították a „harcos és politizáló egyházi elveket”, ahogy Hubert Butler ír szerző fogalmaz. „A politizáló kereszténység szinte mindig harcos kereszténység is — állapítja meg —, és amikor az államférfiak és az egyházi vezetők megállapodásra jutnak, akkor az egyház mindig áldását adja az állam katonai erejére bizonyos kiváltságokért cserébe.”

A hamis tanítók megtagadják Jézust

Pál apostol figyelmeztetett arra, hogy némelyek el fogják hagyni az igaz keresztényi hitet. Azt mondta, hogy a halála után a magukat kereszténynek vallók közül „elnyomó farkasok” támadnak majd, „akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). „Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de a cselekedeteikkel megtagadják őt” (Titusz 1:16). Péter apostol ugyancsak felhívta a figyelmet arra, hogy hamis tanítók „romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket”. Helytelen viselkedésük miatt az emberek „becsmérlően beszélnek majd az igazság útjáról” (2Péter 2:1, 2). W. E. Vine görögtudós szerint Krisztus megtagadása itt azt jelenti, hogy valaki „megtagadja az Atyát és a Fiút, azáltal hogy hitehagyottá válik, és bomlasztó tanításokat terjeszt”.

Mit tenne Jézus, ha az állítólagos tanítványai szántszándékkal nem ’maradnának meg a szavában’, és nem felelnének meg a többi követelményének sem? Így figyelmeztetett: „aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is meg fogom tagadni égi Atyám előtt” (Máté 10:33). Jézus természetesen nem tagad meg senkit, aki annak ellenére követ el valami hibát, hogy őszintén szeretne hűséges maradni. Péter apostol például háromszor megtagadta Jézust, de megbánta tettét, és megbocsátást nyert (Máté 26:69–75). Azokat a személyeket és intézményeket azonban, akik vagy amelyek báránybőrbe bújt farkasoknak bizonyulnak, azaz Krisztus követőinek tüntetik fel magukat, de tudatosan és állandóan elvetik a tanításait, nos ezeket Jézus igenis megtagadja. Ezt mondta az ilyen hamis tanítókról: „Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket” (Máté 7:15–20).

Hitehagyás az apostolok halála után

Mikor kezdték el megtagadni Krisztust az álkeresztények? Jézus halála után nem sokkal. Jézus előre megmondta, hogy Sátán, az Ördög nem vesztegeti majd az idejét, és „gyomot” (álkeresztényeket) vet a ’jó mag’ (az igaz keresztények) közé, melyet Jézus a szolgálata alatt vetett (Máté 13:24, 25, 37–39). Pál apostol pedig arra figyelmeztetett, hogy már az ő korában ténykedtek megtévesztő tanítók. Alapjában véve azért tértek el Jézus Krisztus tanításaitól, mondta, mert nem volt bennük igazi ’szeretet az igazság iránt’ (2Tesszalonika 2:10).

Amíg éltek Jézus Krisztus apostolai, visszatartották a hitehagyást. Ám a haláluk után bizonyos vallási vezetők „minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel,  és minden igazságtalan megtévesztéssel” sokakat félrevezettek, és eltérítettek azoktól az igazságoktól, melyeket Jézus és az apostolai tanítottak (2Tesszalonika 2:3, 6–12). Bertrand Russell angol filozófus kifejti, hogy idővel az eredeti keresztény gyülekezet egy olyan vallásszervezetté vált, amely „megdöbbentené Jézust, de még . . . Pált is, ha látnák”.

Az igaz keresztényi hit helyreállítása

A tények önmagukért beszélnek. Az apostolok halála után Krisztus tanításainak nem sok közük volt ahhoz, ami a kereszténység nevében történt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus nem tartotta meg az ígéretét, mely szerint a követőivel lesz „minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). Biztosak lehetünk benne, hogy amióta ezt mondta, voltak olyan hűséges személyek, akiknek a tanításaira és tetteire hatással volt a róla szerzett ismeret. Jézus Krisztus állta a szavát, és támogatta őket, miközben igyekeztek az igaz keresztényekre jellemző szeretet szellemében élni, és hűségesnek maradni az általa tanított igazságokhoz.

Mi több, Jézus megígérte, hogy ennek a világrendszernek az utolsó napjaiban egy olyan, jól azonosítható keresztény gyülekezetbe gyűjti egybe hűséges tanítványait, amelyet felhasznál akarata megvalósítására (Máté 24:14, 45–47). A tanítványok most éppen azt a feladatot látják el, hogy begyűjtenek egy férfiakból, nőkből és gyermekekből álló ’nagy sokaságot minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből’, és Jézus ’e g y nyájjá’ egyesíti őket ’e g y pásztor’ vezetése alatt (Jelenések 7:9, 14–17; János 10:16; Efézus 4:11–16).

Fordulj hát el minden olyan intézménytől és szervezettől, amely az elmúlt kétezer év során bemocskolta Krisztus nevét, és rossz hírbe keverte a keresztény hitet. Ellenkező esetben — ahogy Jézus Krisztus János apostollal közölte — megtörténhet, hogy ’kapsz a csapásaiból’, amikor Isten végrehajtja rajtuk az ítéletét a közeljövőben (Jelenések 1:1; 18:4, 5). Határozd el, hogy azok között leszel, akikről Mikeás próféta beszélt, amikor azt mondta, hogy „a napok befejező részében” az igaz imádók — az igaz keresztényi hit támogatói — odafigyelnek Isten útmutatására, és ’az ő ösvényein járnak’, a helyreállított igaz imádatot gyakorolva (Mikeás 4:1–4). Ennek a folyóiratnak a kiadói szívesen segítenek neked abban, hogy megtaláld ezeket az igaz imádókat.

[Képek az 5. oldalon]

Miért nem vesznek részt a háborúkban az igaz keresztények?

[Forrásjelzések]

Katonák, kis kép: U.S. National Archives photo; lángszóró, nagy kép: U.S. Army Photo

[Képek a 7. oldalon]

’Legyen köztetek szeretet’, és ’maradjatok meg a szavamban’ — ezek alapkövetelmények, melyeket Jézus támaszt az igaz keresztényekkel szemben