Te is vágysz a szabadulásra?

„»Rendkívüli gyanakvás és . . . kétségbeesés időszakát« éljük, melyet egy »alig azonosítható . . . veszély« idézett elő, »mely bármikor, bárhogyan, figyelmeztetés nélkül lecsaphat«.”

EZEK a szavak, melyeket 2003-ban idézett a Newsweek folyóirat, sok-sok ember érzéseit tükrözik vissza, akik napjaink zaklatott világában élnek. Jézus Krisztus jelezte, hogy az ilyen érzések fokozódni fognak a közeljövőben. Jövendölt egy olyan időről, amikor félelem gyötri majd a nemzeteket, mert nem látnak kiutat. Az emberek elalélnak a félelemtől, és azoknak várásától, amik a földre jönnek. Neked azonban nem kell félned vagy kétségbeesned, mivel Jézus még ezt is mondta: „Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok” (Lukács 21:25–28).

Felkészültél Isten nagy napjára, mely egyben a szabadulás napja is? Mi mutatja, hogy közel van ez a szabadulás?

Amikor egy szunnyadó vulkánból füst és hamu száll fel, akkor számítani lehet rá, hogy hamarosan ki fog törni. Ugyanígy a világ sok részén tapasztalható fokozódó ellenséges érzület a vallással szemben azt jelzi, hogy a hamis vallás napjai meg vannak számlálva. Jehova a közeljövőben arra indítja a világ politikai elemeit, hogy egyesítsék erejüket, és leplezzék le, illetve semmisítsék meg a szellemi szajhát, Nagy Babilont (Jelenések 17:15–17; 18:21). Vajon félelemmel töltse el az igaz keresztényeket ez az esemény és a „nagy nyomorúság” további fejleményei? (Máté 24:21). Nem, nem kell félniük. Valójában örömre van okuk, amikor Isten a gonoszok ellen támad (Jelenések 18:20; 19:1, 2). Gondoljunk az első századi Jeruzsálemre, és az ott élő keresztényekre.

Amikor a római csapatok i. sz. 66-ban megtámadták Jeruzsálemet, a szellemileg éber keresztényeket ez nem érte váratlanul, és nem ijedtek meg. Isten Szavának szorgalmas tanulmányozói lévén tudták, hogy „elközeledett [a város] pusztává tétele” (Lukács 21:20). Annak is tudatában voltak, hogy Isten lehetővé teszi számukra, hogy biztonságba kerüljenek. Amikor eljött az idő, a keresztények elmenekültek (Dániel 9:26; Máté 24:15–19; Lukács 21:21). Ehhez hasonlóan ma azok, akik ismerik Istent, és engedelmeskednek a Fiának, bizakodva várhatják ennek a rendszernek a végét (2Tesszalonika 1:6–9). A nagy nyomorúságkor ők örömmel ’fölegyenesednek, és fölemelik fejüket’, mert tudják, hogy ’közeledik a megszabadításuk’ (Lukács 21:28).

Miután elpusztul Nagy Babilon, Magóg földjének Gógjaként Sátán totális támadást indít Jehova békés Tanúi ellen. Góg hordái a könnyű győzelem reményében úgy fognak felvonulni, ’mint a felhők, hogy beborítsák a földet’. De milyen meglepetés vár rájuk! (Ezékiel 38:14–16, 18–23). János apostol ezt írja: „láttam, hogy megnyílt az ég, és íme, egy fehér ló. A rajta ülőt pedig Hűnek és Igaznak nevezik . . . És szájából éles, hosszú kard jön ki, hogy azzal sújtson le a nemzetekre”. Ez a legyőzhetetlen lovas, aki „királyoknak Királya”, megmenti Jehova lojális imádóit, és pusztulást hoz minden ellenségükre (Jelenések 19:11–21).

Jehova Isten beszélt arról, hogy milyen állapotoknak fog örvendeni a népe a földön ez után a szabadítás után: „Népem békés hajlékban lakozik majd, a teljes bizalom lakhelyein és háborítatlan nyugvóhelyeken” (Ézsaiás 32:18). Prófétája, Mikeás által Jehova ezt mondta: „Mindenki saját szőlője és fügefája alatt ül majd, és senki sem lesz, aki megrettenti őket” (Mikeás 4:4).

Mennyire ellentétben van ez a mai élettel! Nem fogja többé ismeretlen veszély fenyegetni az emberiséget. A gyanakvás és kétségbeesés időszaka helyett béke és boldogság fog uralkodni örökkön örökké.

Te is azok között leszel, akik élvezhetik ezt a békét és boldogságot? Igen, ha gondosan követed Sofóniás tanácsát: „Mielőtt szülne a rendelet, mielőtt mint a polyva, tovaszáll az a nap, mielőtt rátok jön Jehova izzó haragja, mielőtt rátok jön Jehova haragjának napja, keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei, kik végrehajtjátok bírói döntését. Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget! Valószínűleg rejtve lesztek Jehova haragjának napján” (Sofóniás 2:2, 3).