„Mától hiszek Istenben!”

ALEXANDRA, egy ukrán hölgy, aki Prágában él, éppen hazafelé tartott a munkából. Az egyik villamosmegállóban észrevett a földön egy kis táskát, melyet ide-oda rugdostak a járókelők. Amikor felvette és belenézett, nem hitt a szemének. Egy köteg ötezer koronás bankjegy volt benne! Úgy tűnt, hogy ott körülötte senki nem keresi a táskát. Alexandrának külföldiként nem volt könnyű a megélhetés. Mit tett most?

Amikor hazaért, megmutatta a táskát a lányának, Viktóriának. Keresték benne a tulajdonos nevét vagy címét, de mindhiába. Ám a táskában volt egy cetli, amelyen néhány szám szerepelt. A papír egyik oldalán egy számlaszám volt, a másikon pedig további számok. A táskában volt még egy leírás, hogy hogyan lehet eljutni egy ottani bankba, valamint egy másik papír, melyen ez állt: „330 000 korona” (körülbelül 8000 euró). Pontosan ennyi pénz volt a táskában!

Alexandra megpróbálta felhívni a bankot, mert az egyik számsorról azt hitte, hogy telefonszám, de tévedett. Ezek után a lányával elmentek a bankba és elmondták, hogy mi történt. Érdeklődtek a számlaszám felől, melyet a táskában találtak. A bank nyilvántartásában viszont nem szerepelt ilyen számlaszám. Másnap Alexandra elvitte a bankba a másik számot is, amit a táskában talált. Kiderült, hogy a banknak van egy hölgy ügyfele, akinek pontosan ez a számlaszáma. Alexandra és Viktória kapcsolatba lépett a hölggyel, aki megerősítette, hogy ő hagyta el a táskát. Amikor végül mindannyian találkoztak, a hölgy nem győzött hálálkodni, és ezt kérdezte: „Mit kérnek cserébe, amiért visszahozták a pénzt?”

Viktória így válaszolt: „Semmit. Ha pénzre vágytunk volna, akkor megtartottuk volna.” Szerény cseh szókincsével kifejtette: „Azért adtuk vissza önnek a pénzt, mert Jehova Tanúi vagyunk. A Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretünk nem engedte, hogy megtartsuk azt, ami nem a miénk” (Héberek 13:18). Mire a hölgy örömmel ezt mondta: „Mától hiszek Istenben!”