Az emberi méltósághoz való jogot gyakran megsértik

„A koncentrációs táborban zajló élet minden egyes mozzanata egy-egy lépés volt a megalázás és a méltóságtól való megfosztás felé” (MAGDALENA KUSSEROW REUTER, NÁCI KONCENTRÁCIÓS TÁBOR TÚLÉLŐJE)

NOHA a II. világháború során a náci koncentrációs táborokban sok-sok szörnyű kegyetlenség történt, mindez nem az első volt, és nem is az utolsó az emberi méltósághoz való jog eltiprásában. Akár a múltra, akár a jelenre gondolunk, az egyértelmű, hogy „a megalázás és a méltóságtól való megfosztás” útja igencsak hosszú és jól ki van taposva.

Ám az emberi méltóság megsértése nem korlátozódik csupán azokra a barbár tettekre, melyek mély nyomot hagytak a történelemben. Gyakran sokkal árnyaltabb módon nyilvánul meg. Gondolj arra a gyerekre, akit nevetség tárgyává tesznek a külseje miatt. Vagy a bevándorlóra, akiből gúnyt űznek valamilyen „furcsa” szokása miatt. Vagy arra, akit hátrányosan megkülönböztetnek a bőrszíne vagy a nemzetisége alapján. A gúnyolódók talán úgy gondolják, hogy ez egy jó vicc, de a becsmérelt emberek által érzett fájdalmon és megalázottságon egyáltalán nincs mit nevetni (Példabeszédek 26:18, 19).

Mi az emberi méltóság?

Egy szótár meghatározása szerint az emberi méltóság egy olyan állapot, melyben az embert értékesnek tartják, tisztelik és becsülik, vagy egy tulajdonság, amikor az ember értékesnek tartja magát és van önbecsülése.  Ebben a kifejezésben tehát benne van az is, ahogyan mások bánnak velünk, és az is, ahogyan magunkat tekintjük. Azt, hogy miként vélekedünk önmagunkról, sok minden befolyásolja. De az, ahogyan mások tekintenek minket vagy bánnak velünk, nagy szerepet játszik abban, hogy mennyire tartjuk magunkat értékesnek.

Minden társadalomban vannak szegények, védtelenek és könnyen sebezhetők. Ám az ilyen körülmények nem feltétlenül fosztják meg az embert a méltóságától. Mások véleménye vagy reagálása az, ami megsértheti valakinek a méltóságát. A szomorú valóság az, hogy rendszerint a rossz körülmények között élők azok, akiknek az emberi méltósághoz való jogát semmibeveszik, sárba tiporják. Gyakran halljuk ezeket a szavakat, hogy „semmirekellő”, „senkiházi” vagy „mihaszna”, amikor egyesek méltatlanul bánnak az idősekkel, a szegényekkel és a szellemi vagy testi fogyatékos emberekkel.

De miért alázza meg egyik ember a másikat? Eljön valaha az az idő, amikor mindenki tiszteletben fogja tartani az emberi méltósághoz való jogot? A következő cikk kielégítő választ ad ezekre a kérdésekre Isten Szavából, a Bibliából.