Jukál pecsétje

NABUKODONOZOR, a káldeus uralkodó, az i. e. VII. században betört Jeruzsálembe, felégette a várost, és lerombolta a falait. Foglyul ejtette és megvakította Sedékiást, Júda királyát. Sőt, „Júda minden előkelőjét is legyilkolta Babilon királya” (Jeremiás 39:1–8).

Júda előkelői, azaz fejedelmei között volt Jukál, Selémia fia, aki valószínűleg elesett a babilóniaiak kezétől. Erről a bibliai szereplőről most feltárult egy eddig ismeretlen részlet. De mielőtt ezt megvizsgálnánk, lássuk, mit ír a Szentírás Jukálról, és arról az időről, melyben ő élt.

„Nem győznek le”

Jehova azzal bízta meg Jeremiás prófétát, hogy vigyen el egy ítéletüzenetet Júda és Jeruzsálem ellen. Isten elmondta Jeremiásnak, hogy Júda királyai, fejedelmei, papjai és népe „harcolnak majd” ellene. „De nem győznek le, mert »én veled vagyok«” — jelentette ki Jehova (Jeremiás 1:17–19).

Mialatt a babilóniaiak ostrom alatt tartották Júda fővárosát, Jeruzsálemet, Sedékiás király kétszer is követeket küldött Jeremiáshoz, hogy megtudja, vajon Nabukodonozor elvonul-e majd a várostól, és hogy megkérje a prófétát, hogy ezért imádkozzon is. A király egyik küldöttje Jukál volt, aki a Jehukál néven is ismert. Isten azt az üzenetet adta Jeremiásnak, hogy a babilóniaiak, vagyis a káldeusok le fogják rombolni a várost. Jeruzsálem minden lakója, aki ott marad, éhínségben, járványban vagy kard által fog meghalni. Viszont aki kimegy a káldeusokhoz, az életben marad. Mennyire felbosszantották Jeremiás szavai Júda fejedelmeit! (Jeremiás 21:1–10; 37:3–10; 38:1–3).

Jukál egyike volt azoknak a fejedelmeknek, akik így sürgették Sedékiást: „Kérjük, add halálra ezt az embert [Jeremiást], mert . . . elerőtleníti a harcosok kezét”. A gonosz Jukál is azok között volt, akik Jeremiást egy sáros víztárolóba dobták, ahonnan a próféta később kiszabadult (Jeremiás 37:15; 38:4–6). Mivel engedelmeskedett Jehovának, Jeremiás túlélte Jeruzsálem pusztulását, Jukál viszont valószínűleg meghalt, amikor a rendszer, melybe a bizalmát vetette, összeomlott.

Egy érdekes új részlet

Azt mondhatnánk, hogy a Jukál történetéhez kapcsolódó végszó Jeruzsálemben „íródott”, és nem is olyan rég, pontosabban 2005-ben. A régészek ásatásokat folytattak egy helyen, ahol Dávid király palotáját szerették  volna megtalálni. Amit találtak, az egy nagy kőépítmény, melyről úgy vélik, hogy akkor lett lerombolva, amikor Jeremiás napjaiban a babilóniaiak elfoglalták Jeruzsálemet.

Hogy ez Dávid palotája-e vagy sem, nem tudni. A régészek viszont azonosítottak egy ott talált tárgyat, egy 1 centiméter átmérőjű agyagpecsétet, mely a 14. oldalon látható. Egykor egy olyan iratot zárt le, amely azóta már rég szétmállott. A pecséten ez olvasható: „Jehúkhalé, aki Selemejáhú fia, aki Sóvi fia”. Ezt a pecsétet nyilvánvalóan Jeremiás ellensége Jehúkhal, azaz Jukál, Selémia fia készítette.

Eilat Mazar régész, aki megfejtette a pecsét szövegét, azt írja, hogy Jehukál „a második királyi miniszter”, Gemária, Sáfán fia után, akinek a neve feltűnik egy olyan pecséten, melyet Dávid városában találtak. *

Az Isten Szavába vetett hit nem függ bármilyen tárgyi lelet felfedezésétől, az ihletett próféciák beteljesedései viszont szilárd alapot adnak arra, hogy higgyünk a Bibliában. A történelmi tények alátámasztják, hogy Jeremiás pontosan jövendölte meg Jeruzsálem pusztulását. Annak, hogy Jeremiás ellenségeinek az élete milyen szégyenteljes véget ért, meg kell erősítenie a meggyőződésünket, hogy ha Jeremiáshoz hasonlóan mi is hűségesek vagyunk, az ellenségeink ’nem fognak legyőzni, mert Jehova velünk van’.

[Lábjegyzet]

[Kép a 15. oldalon]

Jeremiás nem engedett a nyomásnak, és nem hígította fel Isten üzenetét

[Kép forrásának jelzése a 14. oldalon]

Gabi Laron/Institute of Archaeology/ Hebrew University ©Eilat Mazar