A hit és az istenfélelem bátorrá tesz

„Légy bátor és erős . . . Jehova, a te Istened veled van” (JÓZSUÉ 1:9)

1—2. a) Emberi szemszögből nézve milyen kilátásai voltak Izraelnek arra, hogy győzedelmeskedjen a kánaániták felett? b) Miről biztosította Isten Józsuét?

IZRAEL nemzete i. e. 1473-ban készen állt arra, hogy bevonuljon az Ígéret földjére. Az előttük álló nehézségekről Mózes ezt mondta a népnek: „ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj, és elűzz nálad nagyobb és hatalmasabb nemzeteket, nagy és az egekig megerősített városokat, nagy és szálas népet, az anákok fiait, akikről magad is . . . hallottad, hogy ezt mondták: »Ki állhat meg Anák fiai előtt?«” (5Mózes 9:1, 2). Igen, ezekről a termetes harcosokról bizony mindenki hallott. Ezenkívül némelyik kánaánitának jól felszerelt hadserege volt, lovakkal és olyan harci szekerekkel, melyek kerekeire vaspengéket erősítettek (Bírák 4:13).

² Izrael nemzete viszont nemrég még rabszolgasorban volt, és az előző 40 évet a pusztában töltötte. Emberi szemszögből nézve tehát vajmi kevés esélyük volt arra, hogy győzzenek. Ám Mózes hitt, ő ’látta’, amint Jehova vezeti őket (Héberek 11:27). Ezt mondta a népnek: „Jehova, a te Istened megy át előtted . . . Ő semmisíti meg őket, ő hódoltatja meg őket előtted” (5Mózes 9:3; Zsoltárok 33:16, 17). Mózes halála után Jehova így biztosította Józsuét a támogatásáról: „Kelj fel hát, és menj át ezen a Jordánon te és ez az egész nép arra a földre, melyet nekik, Izrael fiainak adok. Senki sem áll meg előtted életed minden napján. Ahogy Mózessel vele voltam, úgy veled is veled leszek” (Józsué 1:2, 5).

3. Mi adott Józsuénak hitet és bátorságot?

³ Ahhoz, hogy Józsué Jehova támogatását és vezetését élvezze, olvasnia kellett Isten Törvényét, elmélkednie kellett rajta, és a benne foglaltak szerint kellett élnie. Jehova ezt mondta neki: „így sikeressé teszed utad, és bölcsen fogsz cselekedni. Nem parancsoltam meg neked? Légy bátor és erős. Ne félj és ne rettegj, mert Jehova, a te Istened veled van, bárhová mész” (Józsué 1:8, 9). Mivel Józsué hallgatott Istenre, bátor, erős és sikeres volt. Nemzedékének legtöbb tagja azonban nem hallgatott Istenre. Így aztán ők nem lettek sikeresek, és meghaltak a pusztában.

Egy hitetlen nép, amely híján van a bátorságnak

4—5. a) Miben különbözött Józsué és Káleb gondolkodása a tíz kémétől? b) Hogyan reagált Jehova arra, hogy a nép hitetlen volt?

⁴ Negyven évvel korábban, amikor Izrael először közelítette meg Kánaánt, Mózes elküldött 12 férfit, hogy kémleljék ki a földet. Tíz rettegve tért vissza. Így siránkoztak: „a népek . . . , melyeket ott láttunk, mind jól megtermett emberekből állnak. És láttuk ott a nefileket is, Anák fiait, akik a nefilektől vannak; úgyhogy olyanok voltunk a magunk szemében, mint a szöcskék”. Vajon mindegyik nép óriásokból állt, vagy csak Anák fiai? Nem mindegyik. És Anák fiai az Özönvíz előtti nefilek leszármazottai voltak? Persze hogy nem. Ezek miatt a túlzások miatt azonban az egész tábor rettegni kezdett. Sőt, a nép vissza akart térni Egyiptomba, a rabszolgaság földjére (4Mózes 13:31—14:4).

⁵ Ám a kémek közül ketten, Józsué és Káleb, szívesen bementek volna az Ígéret földjére. Ezt mondták a kánaánitákról: „kenyér az nekünk. Elfordult tőlük az oltalmuk, Jehova pedig velünk van. Ne féljetek tőlük!” (4Mózes 14:9). Vajon Józsué és Káleb bizakodása  alaptalan volt? Egyáltalán nem. A nemzet többi tagjával együtt látták, amikor Jehova a tíz csapás által megalázta a hatalmas Egyiptomot és annak isteneit. Majd azt is látták, amint Jehova belefullasztotta a fáraót és hadseregét a Vörös-tengerbe (Zsoltárok 136:15). Világos, hogy a tíz kémen és a befolyásuk alá került embereken úrrá levő félelem megbocsáthatatlan volt. „Meddig nem tisztel még engem ez a nép, és meddig nem hisznek még bennem mindazon jel ellenére sem, melyet bemutattam közöttük?” — kérdezte Jehova, kifejezve, hogy mennyire megsértették (4Mózes 14:11).

6. Milyen kapcsolatban van a bátorság a hittel, és hogyan látható ez a modern időkben?

⁶ Jehova rögtön a gond gyökerére tapintott, a nép gyávasága ugyanis elárulta, hogy nem volt hite. Igen, a hit és a bátorság szorosan kötődik egymáshoz, olyannyira, hogy János apostol ezt írhatta a keresztény gyülekezetről és annak szellemi hadviseléséről: „ez az a győzelem, amely legyőzte a világot: a hitünk” (1János 5:4). Ma a Józsuééhoz és Kálebéhez hasonló hit azt eredményezi, hogy a Királyság jó hírét Jehova több mint hatmillió Tanúja prédikálja világszerte, fiatal és idős, erős és gyenge egyaránt. Egyetlen ellenség sem tudta elhallgattatni ezt a hatalmas, bátor hadsereget (Róma 8:31).

Ne ’hátráljunk meg’!

7. Mit jelent ’meghátrálni’?

⁷ Jehova szolgái ma bátran prédikálják a jó hírt, mert ugyanolyan a gondolkodásuk, mint Pál apostolnak, aki ezt írta: „Mi . . . nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak a pusztulásra, hanem olyanok, akiknek van hitük a lélek életben tartására” (Héberek 10:39). A ’meghátrálás’, amiről Pál beszélt, nem azt jelenti, hogy pillanatnyi ijedtséget érzünk, hiszen Isten sok hűséges szolgája megijedt időnként (1Sámuel 21:12; 1Királyok 19:1–4). Egy bibliai szótár magyarázata szerint a jelentése inkább ’visszahúzódás, visszavonulás’, ’az igazsághoz való ragaszkodás elhanyagolása’. A szótár még hozzáteszi, hogy a „meghátrálás” talán egy olyan hasonlat, amely azon a képen alapul, amikor valaki „leengedi a vitorlát, és csökkenti a sebességet” Isten szolgálata tekintetében. Természetesen azoknak, akiknek erős a hitük, eszük ágában sincs „csökkenteni a sebességet”, amikor nehézségek merülnek fel, legyen az üldözés, betegség vagy akármilyen más próba. Ehelyett inkább továbbra is előretörnek Jehova szolgálatában, tudva, hogy ő mélységesen törődik velük, és ismeri a korlátaikat (Zsoltárok 55:22; 103:14). Neked is ilyen a hited?

8—9. a) Hogyan erősítette Jehova a korai keresztények hitét? b) Mit tehetünk, hogy növeljük a hitünket?

⁸ Egyszer az apostolok úgy érezték, hogy nem elég erős a hitük, ezért így szóltak Jézushoz:  „Növeld a hitünket!” (Lukács 17:5). Őszinte kérésük válaszra talált, különösen i. sz. 33 pünkösdjén, amikor a megígért szent szellem kitöltetett a tanítványokra, és nagyobb betekintést adott nekik Isten Szavába és szándékába (János 14:26; Cselekedetek 2:1–4). A tanítványok hite így megerősödött, és nekiláttak egy olyan prédikálókampánynak, amely segített nekik, hogy a jó hír az ellenállás dacára ’az ég alatt levő egész teremtéshez’ eljusson (Kolosszé 1:23; Cselekedetek 1:8; 28:22).

⁹ Ahhoz, hogy megerősíthessük a hitünket, és előre tudjunk törni a szolgálatunkban, nekünk is tanulmányoznunk kell a Szentírást, elmélkednünk kell rajta, és imádkoznunk kell a szent szellemért. Csak akkor lesz olyan hitünk, amely elég bátorrá tehet minket ahhoz, hogy ki tudjunk tartani szellemi harcunkban, és győztesként kerülhessünk ki belőle, ha bevéssük Isten igazságait az elménkbe és a szívünkbe, ahogy Józsué, Káleb és a korai keresztény tanítványok is tették (Róma 10:17).

A hit több, mint Isten létezésének elfogadása

10. Mit ölel fel a valódi hit?

¹⁰ Ahogy azt a feddhetetlenségüket megőrző régi hűségesek is bizonyították, a hit, amely bátorsághoz és kitartáshoz vezet, többet foglal magában annál, hogy hiszünk Istenben (Jakab 2:19). Megköveteli, hogy megismerjük Jehovát mint személyt, és teljesen megbízzunk benne (Zsoltárok 78:5–8; Példabeszédek 3:5, 6). Azt jelenti, hogy teljes szívből hisszük, hogy ha figyelembe vesszük Isten törvényeit és alapelveit, annál semmi sem válik jobban a javunkra (Ézsaiás 48:17, 18). A hit azt is magában foglalja, hogy teljes mértékben bizonyosak vagyunk afelől, hogy Jehova minden ígéretét be fogja tartani, és „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:1, 6; Ézsaiás 55:11).

11. Milyen áldásban részesült Józsué és Káleb a hitéért és a bátorságáért?

¹¹ Az ilyen hit nem vesztegel. Növekszik, miközben éljük az igazságot, ’ízleljük’ az áldásokat, ’látjuk’ az imáinkra érkező válaszokat, és egyéb módokon érzékeljük Jehova vezetését az életünkben (Zsoltárok 34:8; 1János 5:14, 15). Biztosak lehetünk benne, hogy Józsué és Káleb hitét is elmélyítette, amint ízlelték Isten jóságát (Józsué 23:14). Gondoljunk csak bele: Túlélték a negyvenéves pusztai vándorlást, ahogy Isten megígérte nekik (4Mózes 14:27–30; 32:11, 12). Fontos szerepük volt Kánaán hat évig tartó bevételében. Végül pedig sokáig élhettek jó egészségben, és még saját örökséget is kaptak. Jehova valóban megjutalmazza azokat, akik hűségesen  és bátran szolgálják őt (Józsué 14:6, 9–14; 19:49, 50; 24:29).

12. Hogyan magasztalja fel Jehova a beszédét?

¹² Isten Józsué és Káleb iránti szerető-kedvessége eszünkbe juttatja a zsoltáríró szavait: „minden neveden felül felmagasztaltad beszédedet” (Zsoltárok 138:2). Amikor Jehova a nevét adja egy ígéretéhez, ennek az ígéretnek a megvalósulása úgy lesz ’felmagasztalva’, hogy felülmúl minden várakozást (Efézus 3:20). Igen, Jehova soha nem okoz csalódást azoknak, akik ’gyönyörködnek’ benne (Zsoltárok 37:3, 4).

Egy ember, aki ’kedvére volt Istennek’

13—14. Miért volt szüksége Énóknak hitre és bátorságra?

¹³ A hitről és a bátorságról sokat tanulhatunk, ha megvizsgáljuk Énóknak, egy másik olyan tanúnak a példáját, aki a keresztény kor előtt élt. Énók valószínűleg már azelőtt tudta, hogy a hite és a bátorsága próbára lesz téve, mielőtt elkezdett prófétálni. Honnan? Jehova az Édenben kijelentette, hogy ellenségeskedés, vagyis gyűlölet lesz azok között, akik Istent szolgálják, és azok között, akik Sátánt, az Ördögöt szolgálják (1Mózes 3:15). Énók azt is tudta, hogy ez a gyűlölet már az emberi történelem hajnalán fellángolt, amikor Káin meggyilkolta a testvérét, Ábelt. Sőt, apjuk, Ádám, még mintegy 310 évig élt Énók születése után (1Mózes 5:3–18).

¹⁴ Ám mindezek dacára Énók bátran „továbbra is az igaz Istennel járt”, és elítélt „minden botrányos dolgot”, amelyet az emberek Jehova ellen beszéltek (1Mózes 5:22; Júdás 14, 15). Ez az igaz imádat iránt tanúsított, félelem nélküli álláspont valószínűleg rengeteg ellenséget szerzett Énóknak, így az élete veszélybe került. Ebben az esetben Jehova megóvta prófétáját a halál kínjaitól. Miután Jehova Énók tudomására hozta, „hogy kedvére van az Istennek”, „átvitte” őt az életből a halálba, talán egy prófétai révület közben (Héberek 11:5, 13; 1Mózes 5:24).

15. Milyen kiváló példát állított Énók Jehova mai szolgái elé?

¹⁵ Rögtön azután, hogy említést tett Énók átvitetéséről, Pál újra hangsúlyozta a hit fontosságát, és ezt mondta: „Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni” (Héberek 11:6). Igen, Énóknak a hite adott bátorságot ahhoz, hogy Jehovával járjon és hirdesse az ítéletüzenetét egy istentelen világnak. Ebben Énók kiváló példát állított elénk. Mi is hasonló munkát végzünk egy olyan világban, amely ellenzi az igaz imádatot, és tele van mindenféle rosszal (Zsoltárok 92:7; Máté 24:14; Jelenések 12:17).

Istenfélelemre épülő bátorság

16—17. Ki volt Abdiás, és milyen körülmények között találta magát?

¹⁶ A hit mellett van egy másik tulajdonság is, amely hozzájárul a bátorsághoz, nevezetesen Isten tiszteletteljes félelme. Vizsgáljunk meg az istenfélő emberek közül egy kiemelkedő példát, aki Illés próféta és Aháb, az Izrael északi királysága felett uralkodó király napjaiban élt. Aháb uralma alatt a Baál-imádat addig soha nem tapasztalt mértékben fertőzte meg az északi királyságot. Mi több, Baál 450 prófétája és a szent rúd, egy fallikus jelkép  400 prófétája ’evett Jezabel asztalánál’, Aháb feleségénél (1Királyok 16:30–33; 18:19).

¹⁷ Jezabel, Jehova könyörtelen ellensége, megpróbálta kiirtani az igaz imádatot az országból. Megölette Jehova néhány prófétáját, sőt még Illést is el akarta veszteni. Ám ő Isten útmutatása szerint a Jordánon túlra menekült (1Királyok 17:1–3; 18:13). El tudod képzelni, hogy abban az időben milyen nehéz lehetett ragaszkodni a tiszta imádathoz az északi királyságban? És ami még rosszabb, mi lett volna, ha magában a királyi palotában kell dolgoznod? Ebben a helyzetben találta magát az istenfélő Abdiás *, aki Aháb háznépének gondviselője volt (1Királyok 18:3).

18. Mi tette Abdiást Jehova kivételes imádójává?

¹⁸ Abdiás kétségtelenül óvatosan és körültekintően végezte Jehova imádatát. Ugyanakkor nem volt hajlandó megalkudni. Sőt, az 1Királyok 18:3 azt mondja róla, hogy „Abdiás . . . nagyon félte Jehovát”. Igen, Abdiás istenfélelme kimagasló volt. Ez az egészséges félelem rendkívül bátorrá tette, ahogy az be is bizonyosodott rögtön azután, hogy Jezabel megölette Jehova prófétáit.

19. Mit tett Abdiás, ami megmutatta a bátorságát?

¹⁹ Ezt olvassuk: „Ezért történt, hogy amikor Jezabel kiirtotta Jehova prófétáit, Abdiás magához vett száz prófétát, és ötvenenként rejtegette őket egy-egy barlangban. Kenyérrel és vízzel is ellátta őket” (1Királyok 18:4). Képzelhetjük, hogy száz embert titokban etetni nem volt veszélytelen feladat. Abdiásnak nemcsak azt kellett elkerülnie, hogy Aháb és Jezabel gyanút fogjon, hanem arra is figyelnie kellett, hogy a 850 hamis próféta, aki bejáratos volt a palotába, nehogy felfedezzen valamit. Ezenkívül az országban élő többi hamis imádó, a paraszttól a hercegig, kétségtelenül minden alkalmat megragadott volna arra, hogy leleplezze Abdiást, és így elnyerje a király és a királyné kegyét. Abdiás mégis bátran gondoskodott Jehova prófétáinak a szükségleteiről, noha ezt az összes bálványimádó orra előtt tette. Mennyire erőteljes tud lenni az istenfélelem!

20. Hogyan segített az istenfélelem Abdiásnak, és az ő példája hogyan segíthet nekünk?

²⁰ Mivel Abdiás bátorságot tanúsított az istenfélelme által, Jehova nyilvánvalóan megvédte őt az ellenségeitől. A Példabeszédek 29:25 ezt mondja: „Az emberektől való rettegés csapdát állít, aki viszont Jehovában bízik, annak védelemben lesz része.” Abdiás is csak egy hétköznapi ember volt, félt attól, hogy leleplezik és megölik, ahogy mi is féltünk volna a helyében (1Királyok 18:7–9, 12). Az istenfélelem mégis megadta neki a kellő bátorságot ahhoz, hogy felülemelkedjen az emberektől való félelmén. Abdiás mindannyiunknak kiváló példa, de különösen azoknak, akik úgy imádják Jehovát, hogy közben a szabadságukat vagy akár az életüket kockáztatják (Máté 24:9). Bárcsak mindannyian arra törekednénk, hogy „istenfélelemmel és tiszteletteljes félelemmel” szolgáljuk Jehovát! (Héberek 12:28).

21. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²¹ Nemcsak a hit és az istenfélelem az a két tulajdonság, amely bátorságot ad, a szeretet még nagyobb erő lehet. Pál ezt írta: „Isten nem gyávaság szellemét adta nekünk, hanem erőét, szeretetét és józan gondolkodásét” (2Timóteusz 1:7). A következő cikkből látni fogjuk, hogy a szeretet hogyan segíthet nekünk bátran szolgálni Jehovát ezekben a válságos utolsó napokban (2Timóteusz 3:1).

[Lábjegyzet]

Tudsz rá válaszolni?

• Mi járult hozzá Józsué és Káleb bátorságához?

• Mit foglal magában a valódi hit?

• Miért tudta Énók félelem nélkül hirdetni Isten ítéletüzenetét?

• Hogyan járul hozzá az istenfélelem a bátorsághoz?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 16—7. oldalon]

Jehova megparancsolta Józsuénak: „Légy bátor és erős”

[Kép a 18. oldalon]

Abdiás törődött Isten prófétáival, és védelmezte őket

[Képek a 19. oldalon]

Énók bátran szólta Isten szavát