Olvasók kérdései

Tiszteletlen vagy goromba volt Jézus az édesanyjával a kánai menyegzőn? (János 2:4).

Nem sokkal a keresztelkedése után Jézust és a tanítványait meghívták egy menyegzőre Kánába. Jézus édesanyja is ott volt. Amikor elfogyott a bor, Mária szólt Jézusnak: „Nincs boruk.” Jézus így válaszolt: „Asszony, mi közöm hozzád? Nem jött még el az én órám” (János 2:1–4).

Ma valószínűleg tiszteletlennek, sőt egyenesen sértőnek tartanánk, ha valaki úgy szólítaná meg az édesanyját, hogy „asszony”, és azt mondaná neki, hogy „mi közöm hozzád”. De ha ezzel vádolnánk Jézust, akkor figyelmen kívül hagynánk a kor kulturális és nyelvi hátterét. Segíteni fog, ha megértjük, hogyan használták ezeket a kifejezéseket a bibliai időkben.

Az „asszony” szóról egy bibliai szövegmagyarázó szótár ezt írja: „Nem korholást vagy szigort fejez ki, amikor egy nő megszólítására használják, hanem gyengédséget vagy tiszteletet” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words). Más forrásművek is egyetértenek ezzel. A The Anchor Bible például ezt mondja: „Ez nem megrovás, se nem udvariatlan kifejezés, nem is a szeretet hiányát sejteti . . . Ez volt Jézus megszokott, udvarias szóhasználata a nők megszólítására.” Egy másik bibliai lexikon megmagyarázza, hogy a kifejezés „egy megszólítás, mindenféle tiszteletlen mellékértelem nélkül” (The New International Dictionary of New Testament Theology). Gerhard Kittel pedig egy művében azt írja, hogy „semmiképpen sem tiszteletlen vagy megalázó” ez a szóhasználat (Theological Dictionary of the New Testament). Nem kell tehát arra következtetnünk, hogy Jézus goromba vagy nyers volt az édesanyjával, amikor ’asszonynak’ szólította (Máté 15:28; Lukács 13:12; János 4:21; 19:26; 20:13, 15).

Mi a helyzet azzal a kifejezéssel, hogy „mi közöm hozzád”? Ez nyilván egy mindennapos zsidó szófordulat, amely többször is felbukkan a Bibliában. Például a 2Sámuel 16:10-ben Dávid a következő szavakkal tartja vissza Abisait attól, hogy megölje Simeit: „Mi közöm hozzátok, Céruja fiai? Hadd átkozódjon csak, hisz Jehova mondta neki: »Szórj átkot Dávidra!«” Az 1Királyok 17:18-ban is hasonlót olvashatunk. Amikor a sareptai özvegy megtudta, hogy meghalt a fia, ezt mondta Illésnek: „Mi közöm hozzád, ó, igaz Isten embere? Bizony azért jöttél hozzám, hogy emlékezetbe idézd vétkemet, és megöld a fiamat.”

Ezekből a bibliai példákból azt látni, hogy a „mi közöm hozzád” kifejezést nem megvetésből vagy arroganciából használták, hanem sokszor azt kívánták vele kifejezni, hogy nem akarnak megtenni valamit, amit ajánlottak vagy javasoltak nekik, illetve hogy más az álláspontjuk vagy a véleményük. Mit mondhatunk hát arról, ahogy Jézus válaszolt Máriának?

Amikor Mária azt mondta Jézusnak, hogy „nincs boruk”, nyilvánvalóan nemcsak egy tényt akart közölni vele, hanem arra célzott, hogy tegyen valamit. Jézus ezzel a mindennapos kifejezéssel mondott nemet Mária burkolt javaslatára, és hogy miért tette ezt, az kiderül a további szavaiból: „Nem jött még el az én órám.”

Jézus a megkeresztelkedésétől és felkenetésétől kezdve, melyre i. sz. 29-ben került sor, nagyon jól tudta, hogy mit kíván tőle, a megígért Messiástól Jehova: feddhetetlen életet, amely végül a halálához, a feltámadásához és a megdicsőüléséhez fog vezetni. „Az Emberfia [nem] azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” — mondta (Máté 20:28). Halála közeledtével Jézus egyértelművé is tette ezt. Így szólt: „Eljött az óra” (János 12:1, 23; 13:1). Ezért a halála előtti éjszakán így imádkozott: „Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg fiadat, hogy fiad is  megdicsőítsen téged” (János 17:1). Végezetül pedig, amikor megérkezett a csőcselék a Gecsemáné-kertbe, hogy letartóztassa, felébresztette alvó apostolait, és ezt mondta nekik: „Eljött az óra! Íme, az Emberfiát bűnösök kezébe adják!” (Márk 14:41).

Amikor azonban a kánai menyegző volt, Jézus még csak épphogy elkezdte Messiásként a szolgálatát, és még nem jött el az ő ’órája’. Az volt a fő célja, hogy az Atyja akaratát cselekedje, akkor és úgy, ahogy az Atyja elrendelte, és senki sem tudta őt ebben megakadályozni. Az, ahogy ezt az édesanyja tudtára adta, határozott volt, de semmiképpen sem tiszteletlen vagy goromba. Mária sem érezte úgy, hogy a fia megszégyenítette vagy megsértette volna. Sőt, ráérezve arra, hogy mit akar Jézus mondani, így szólt azokhoz, akik szolgáltak a menyegzőn: „Amit csak mond nektek, megtegyétek.” Jézus ahelyett, hogy elutasította volna az édesanyját, véghezvitte az első csodát, melyet Messiásként tett: minőségi borrá változtatta a vizet. Így nagyszerű kiegyensúlyozottsággal megmutatta, hogyan lehet az Atyja akaratát is cselekedni, meg arra is odafigyelni, ami az édesanyját foglalkoztatja (János 2:5–11).

[Kép a 31. oldalon]

Jézus kedves, de határozott volt az édesanyjával