Az „oktatásunkra írták meg”

„A SOK könyv írásának nincs vége” (Prédikátor 12:12). A napjainkban elérhető nyomtatott anyagok bősége éppúgy tanúsítja e szavak igazát ma, mint megírásuk idején. Miként döntheti hát el egy igényes olvasó, hogy mi érdemes a figyelmére?

Sok olvasó szeretne tudni valamit a szerzőről annak eldöntéséhez, hogy belefogjon-e a könyv olvasásába, vagy sem. A kiadók olykor egy rövid bekezdésben közlik az író szülővárosának nevét, felsőfokú végzettségeit és megjelent műveinek listáját. Az író kiléte lényeges, ami abból a tényből is látható, hogy a korábbi századokban a szerzőnők gyakran férfi írói álnevet használtak, hogy a leendő olvasók ne ítéljék alsóbbrendűnek a könyvet csak azért, mert nő írta.

Sajnálatos, hogy amint az előző cikkben tárgyaltuk, néhányan figyelmen kívül hagyják a Héber Iratokat *, mivel azt hiszik, hogy Istent kegyetlen istenségként ábrázolja, aki irgalmatlanul kiirtotta az ellenségeit. Vizsgáljuk meg, hogy mit ír a Héber Iratok és a Keresztény Görög Iratok a Biblia szerzőjéről.

A szerzőről

A Héber Iratok szerint Isten így szólt Izrael nemzetéhez: „én vagyok Jehova, én meg nem változom” (Malakiás 3:6). Mintegy 500 évvel később a bibliaíró Jakab ezt jegyezte le Istenről: „őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék” (Jakab 1:17). Miért tűnik hát úgy egyeseknek, hogy a Héber Iratokban megjelenő Isten különbözik a Keresztény Görög Iratok Istenétől?

Azért, mert Isten személyiségének különböző oldalai mutatkoznak meg a Biblia különböző részeiben. Egyedül a Mózes első könyvében Isten úgy van megjelenítve, mint aki ’bánkódik szívében’, aki ’az ég és a föld alkotója’, és aki „az egész föld Bírája” (1Mózes 6:6; 14:22; 18:25). Vajon ezek az eltérő leírások ugyanarra az Istenre utalnak? Ehhez semmi kétség sem fér.

Szemléltetésül: Egy bírót azok, akiket bíróság elé állítanak, leginkább úgy ismerhetnek, mint a törvény szilárd védelmezőjét. Másfelől a gyermekei szerető, nemes lelkű apának láthatják, és ez így is van. Közeli barátai úgy találhatják, hogy megközelíthető ember,  jó humorérzékkel. A bíró, az apa és a barát mind ugyanaz a személy. Csupán személyiségének más és más oldalai nyilvánulnak meg különböző körülmények között.

Ehhez hasonlóan a Héber Iratok úgy jellemzi Jehovát, mint aki „irgalmas, könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban”. Ám azt is megtudjuk, hogy „semmiképpen sem fog felmenteni a büntetés alól” (2Mózes 34:6, 7). Ez a két leírás tükrözi Isten nevének a jelentését. A „Jehova” név szó szerint azt jelenti: ’előidézi, hogy legyen’. Vagyis Isten azzá válik, amivé csak szükséges válnia ígéreteinek a beteljesítéséhez (2Mózes 3:13–15). De ugyanaz az Isten marad. Jézus kijelentette: „Jehova, a mi Istenünk egy Jehova” (Márk 12:29).

Fel lett váltva a Héber Iratok?

Nem szokatlan manapság, hogy a tankönyveket ki kell cserélni, mikor új kutatási eredmények látnak napvilágot, vagy megváltoznak népszerű nézetek. Vajon ehhez hasonlóan a Keresztény Görög Iratok felváltotta a Héber Iratokat? Nem.

Ha Jézusnak szándékában állt volna, hogy a szolgálatáról szóló beszámoló és tanítványainak az írásai felváltsák a Héber Iratokat, akkor erre bizonyára utalt volna. Azonban Lukács beszámolójában azt olvashatjuk Jézusról, hogy közvetlenül a mennybemenetele előtt „elkezdve Mózestől és [a Héber Iratokban szereplő] összes Prófétától, értelmezte [két tanítványának] azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak az összes Írásban”. Később megjelent hűséges apostolainak és másoknak. A beszámolóban ezután ez olvasható: „ezt mondta nekik: »Ezek azok a szavaim, amelyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban«” (Lukács 24:27, 44). Miért idézett volna Jézus a földi szolgálata végén még mindig a Héber Iratokból, ha az már idejétmúlt volt?

 Miután a keresztény gyülekezet megalakult, Jézus követői továbbra is arra használták a Héber Iratokat, hogy rávilágítsanak a beteljesülésre váró próféciákra, a mózesi törvény alapelveire, melyek értékes tanulságokat tanítottak, valamint Isten ókori szolgáiról szóló beszámolókra, kiknek kitűnő példái hűségük megőrzésére buzdítják a keresztényeket (Cselekedetek 2:16–21; 1Korintusz 9:9, 10; Héberek 11:1–12:1). „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos” – írta Pál apostol (2Timóteusz 3:16). * Hogyan bizonyul hasznosnak a Héber Iratok a mi időnkben?

Tanács a mindennapokra

Vizsgáljuk meg a napjainkban létező faji előítélet problémáját. Egy kelet-európai városban egy 21 éves etióp férfi erről számol be: „Csak csoportosan tudunk elmenni valahova. Ha csoportban vagyunk, talán nem támadnak meg bennünket.” Majd így folytatja: „Nem mehetünk ki este hat után, különösen metróval nem utazhatunk. Mikor ránk néznek az emberek, csak a bőrszínünket látják.” Foglalkozik a Héber Iratok ezzel a szövevényes problémával?

Az ókori izraeliták ezt a felszólítást kapták: „Ha valaki jövevényként lakik veled földeteken, ne bánjatok vele rosszul. A jövevény, aki jövevényként lakik köztetek, legyen számotokra olyan, mintha közületek való bennszülött volna; és szeresd őt, mint önmagadat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (3Mózes 19:33, 34). Igen, az ókori Izraelben ez a törvény megkívánta a bevándorlók vagy „jövevények” iránti tiszteletet, és ez a törvény meg lett őrizve a Héber Iratokban. Ugye egyetértesz azzal, hogy azok az alapelvek, melyek megjelennek ebben a törvényben, alapul szolgálhatnának a faji előítélet megszűnéséhez napjainkban?

Jóllehet a Héber Iratok nem tér ki részletes pénzügyi tanácsokra, gyakorlatias irányelveket ad a pénz bölcs kezelésére. Például a Példabeszédek 22:7-ben ezt olvassuk:  „az adós szolgája a kölcsönadónak” (Újfordítású revideált Biblia). Számos pénzügyi tanácsadó egyetért azzal, hogy anyagi összeomláshoz vezethet, ha meggondolatlanul vásárolunk hitelre.

Továbbá napjaink anyagias világában nagyon megszokott, hogy az emberek mindenáron meg akarnak gazdagodni. Erről pontos leírást adott a történelem egyik leggazdagabb embere, Salamon király: „Az ezüstöt szerető ember nem elégszik meg az ezüsttel, sem a vagyont szerető a jövedelemmel. Ez is hiábavalóság” (Prédikátor 5:10). Milyen bölcs intés!

Remény a jövőre

Az egész Bibliának csupán egyetlen témája van, mégpedig az, hogy a Királyság Jézus Krisztus irányítása alatt igazolja Isten szuverenitását, és megszenteli Isten nevét (Dániel 2:44; Jelenések 11:15).

A Héber Iratokból részleteket tudhatunk meg arról, hogy milyen lesz az élet Isten Királyságában. Ez vigaszt nyújt, és közelebb vonz bennünket e vigasz forrásához, Jehova Istenhez. Például Ézsaiás próféta megjövendölte, hogy ott béke lesz ember és állat között: „a farkas együtt időzik majd a báránnyal, a leopárd is a gidával heveredik le, a borjú és a fiatal sörényes oroszlán meg a hízott állat mind együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket” (Ézsaiás 11:6–8). Micsoda szívdobogtató kilátás!

És mi a helyzet azokkal, akik rajtuk kívül álló okokból, faji vagy etnikai előítélet, súlyos betegség vagy gazdasági tényezők miatt hátrányos helyzetben vannak? A Héber Iratok ezt mondja prófétailag Krisztus Jézusról: „megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője. Megszánja az alacsony sorút és a szegényt, a szegények lelkét megmenti ő” (Zsoltárok 72:12, 13). Az ilyen ígéretek gyakorlatiasak, mivel akik hitet gyakorolnak bennük, képesek bizalommal és reménnyel nézni a jövőbe (Héberek 11:6).

Nem csoda, hogy Pál apostol a következők megírására kapott ihletést: „mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Igen, a Héber Iratok még mindig nélkülözhetetlen része Isten ihletett Szavának, a Bibliának. Nagyon értékes számunkra napjainkban. Reméljük hát, hogy igyekezni fogsz többet tanulni arról, hogy mit tanít valójában a teljes Biblia, és így közelebb kerülsz a szerzőjéhez, Jehova Istenhez (Zsoltárok 119:111, 112).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

ÓTESTAMENTUM VAGY HÉBER IRATOK?

Az „ótestamentum” kifejezés a 2Korintusz 3:14-ben fordul elő a Komáromi-fordításban. Ebben a műben a görög di·a·théʹké szó a „testamentum” szóval lett visszaadva. Mégis sok modern fordítás, mint például az Újfordítású revideált Biblia, a di·a·théʹké szót inkább „szövetségként” fordítja, mint „testamentumként”. Miért?

Edward Robinson szótárszerkesztő megjegyezte: „Mivel a mózesi könyvek az ókori szövetséget tartalmazzák, a di·a·théʹké szó a szövetség könyvére, Mózes írásaira, vagyis a törvényre utal. Pál apostol a 2Korintusz 3:14-ben a mózesi törvényre utalt, amely csak egy része a keresztény kor előtti Írásoknak.

Akkor hát milyen kifejezés lenne találóbb a Szent Biblia első 39 könyvére? Jézus Krisztus és a követői, ahelyett hogy azt sugallták volna, hogy a Bibliának ez a része idejétmúlt vagy régi, ’az Írásokként’ és ’a szent Írásokként’ utaltak ezekre a szövegekre (Máté 21:42; Róma 1:2). Így hát, összhangban ezen ihletett kijelentésekkel, Jehova Tanúi az Ótestamentumra Héber Iratokként utalnak, mert a Bibliának ez a része eredetileg főleg héber nyelven íródott. Hasonlóképpen az úgynevezett Újtestamentumot Görög Iratoknak nevezik, mivel a görög nyelvet használták azok a férfiak, akik Istentől kaptak ihletést a Biblia ezen részének megírására.

[Képek a 4. oldalon]

Egy férfit ismerhetnek úgy, mint határozott bírót, szerető apát, és barátot is egyben

[Kép az 5. oldalon]

Jézus az egész szolgálata során használta a Héber Iratokat

[Képek a 7. oldalon]

Milyen bibliai alapelvek segíthetnek helyes döntéseket hozni?