Boldogsághoz vezető döntések
Boldogsághoz vezető döntések
„BÁRCSAK másképp döntöttem volna!” Hányszor mondtad már ezt magadnak? Mindannyian olyan döntéseket szeretnénk hozni, melyeket később nem kell megbánnunk, főleg, ha ezek az életünket érintik. Hogyan hozhatunk hát olyan döntéseket, melyek boldogsághoz vezetnek?
Először is igazán megbízható irányadó mértékekre van szükségünk. Léteznek ilyen irányadó mértékek? Sokan azt gondolják, hogy nem. Az Egyesült Államokban készült egyik felmérés szerint a felsőoktatási intézmények végzős hallgatói 75 százalékának az a véleménye, hogy nincs olyasmi, hogy jó vagy rossz, vagy hogy a jó és a rossz fogalma az „egyéni értékek és kultúrák sokszínűsége” szerint változik.
Tényleg ésszerű azt gondolni, hogy az erkölcsi irányadó mértékek egyszerűen csak a népszerű nézetektől, vagy valakinek a személyes véleményétől függnek? Nem. Ha az emberek szabadon azt tehetnék, amit csak akarnak, az káoszt eredményezne. Ki szeretne olyan helyen élni, ahol nincsenek törvények, nincs bíróság és nincsenek rendőrök? Ezenkívül a személyes vélemény nem mindig megbízható útmutató. Talán azért döntünk valami mellett, mert helyesnek hisszük, de később felfedezzük, hogy tévedtünk. Valójában az emberiség egész történelme a következő bibliai tanítás igaz voltát tanúsítja: „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23). Akkor hát hová fordulhatunk irányításért, amikor életünk fontos kérdéseiben döntéseket kell hoznunk?
A fiatal elöljáró, akit az előző cikkben említettünk, bölcsen Jézushoz fordult tanácsért. Amint láttuk, Jézus az ifjúnak adott válaszában János 7:16). Való igaz, Isten Szava az útmutatás megbízható forrása, mely segítségünkre lesz, hogy bölcs döntéseket hozzunk az életben. Vizsgáljunk meg néhány alapelvet Isten Szavából, melyek alkalmazása hozzájárul a boldogságunkhoz.
Isten Törvényére utalt. Jézus elismerte, hogy Jehova Isten az ismeret és a bölcsesség legmagasabb Forrása, és Ő tudja, hogy mi a legjobb a teremtményeinek. Következésképpen Jézus ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (Az aranyszabály
Híres hegyi beszédében Jézus egy olyan alapvető elvet tanított, mely segíthet bölcs döntéseket hoznunk a másokhoz fűződő kapcsolatainkban. Ezt mondta: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Ezt a magatartási normát gyakran nevezik aranyszabálynak is.
Vannak, akik egy hasonló kifejezést használnak, de tagadó formában: „Ne tegyetek olyat mással, amit magatoknak sem szeretnétek.” Annak érzékeltetésére, hogy mi a különbség az aranyszabály és a tagadó forma között, vizsgáljuk meg Jézus példázatát az irgalmas szamaritánusról. Egy zsidó férfit félholtra verve otthagytak az úton. Egy pap és egy lévita látták őt, de elmentek mellette. Mivel nem tettek semmit, amivel fokozták volna a férfi nyomorúságát, elmondhatjuk róluk, hogy az aranyszabály tagadó formája szerint jártak el. Velük ellentétben egy arra járó szamaritánus megállt, hogy segítsen. Bekötözte a férfi sebeit, és elvitte őt egy fogadóba. Azt tette vele, amit magának szeretett volna. Alkalmazta az aranyszabályt – és helyesen döntött (Lukács 10:30–37).
Sokféle helyzetben nagyszerű eredménnyel alkalmazhatjuk ezt a viselkedési szabályt. Tegyük fel, hogy egy új család költözik a szomszédságodba. Miért ne lennél kezdeményező, és miért ne mennél el hozzájuk, hogy üdvözöld a családtagokat? Talán segíteni tudsz nekik, hogy megismerkedjenek a környékkel, vagy hogy választ kapjanak a kérdéseikre, és esetleg más dolgokban is, amire szükségük van. Ha kezdeményező vagy, és figyelmességet mutatsz a felebarátod iránt, azzal előmozdítod, hogy jó kapcsolat alakuljon ki közted és az új szomszédaid között. Ráadásul a megelégedés érzése tölt majd el, mert tudod, hogy azt tetted, ami tetszik Istennek. Nemde bölcs döntés az ilyen?
Mások iránti szeretetünkön alapuló döntések
Az aranyszabályon kívül Jézus más útmutatást is adott, ami segít bölcs döntéseket hoznunk. Amikor azt kérdezték tőle, hogy a mózesi törvényben melyik a legnagyobb parancsolat, ezt felelte: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:36–40).
A halála előtti estén Jézus „új parancsolatot” adott a tanítványainak, hogy szeressék egymást (János 13:34). Miért mondta erről a parancsról azt, hogy új? Végül is nem azt fejtette ki előzőleg, hogy a felebarátaik iránti szeretet egyike a két parancsolatnak, melyeken az egész Törvény alapul? A mózesi törvényben az izraeliták ezt a parancsolatot kapták: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18). Most azonban Jézus azt parancsolta a tanítványainak, hogy ennél többet tegyenek. Szintén ezen az estén mondta el a tanítványainak, hogy hamarosan az életét adja értük. Ezután pedig ezt mondta: „Az a parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:12, 13). Igen, ez a parancsolat új volt abban a tekintetben, hogy mások érdekeit a saját érdekeik elé kellett helyezniük.
Számos mód van arra, hogy önzetlen szeretetet mutassunk, túlmenve azon, hogy csupán
a saját érdekeinkkel törődünk. Tegyük fel például, hogy jó hangosan szeretnél zenét hallgatni a lakásodban, ami téged felvidít, a szomszédodat viszont idegesíti. Kész lennél lemondani arról az élvezetről, hogy hangosan hallgasd a zenét, azért hogy neki nyugalma legyen? Más szóval, kész lennél a szomszédod jólétét a sajátod elé helyezni?Nézzünk meg egy másik helyzetet. Kanadában egy havas, hideg téli napon egy idősebb férfit meglátogatott két Jehova Tanúja. Beszélgetés közben a férfi megemlítette, hogy a szívbetegsége miatt nem tudta eltakarítani a havat a háza elől. Körülbelül egy óra múlva hólapátolás zajára lett figyelmes. A két Tanú jött vissza, hogy eltakarítsa a havat a járdáról, és letisztítsa a bejárati ajtajához vezető lépcsőket. „Ma tapasztalhattam, hogy milyen az igazi keresztény szeretet – írta levelében Jehova Tanúi kanadai fiókhivatalának. – Sokat jelentett nekem, és megváltoztatta az általában pesszimista gondolkodásomat a mai világról. Most még inkább becsülöm Önöket az egész világon végzett munkájukért.” Igen, ha valaki amellett dönt, hogy segítséget nyújt – tűnjön az bármilyen csekélységnek is –, pozitív hatást fejthet ki másokra. Milyen nagy boldogsággal jár, ha ilyen önfeláldozó döntéseket hozunk!
Isten iránti szeretetünkön alapuló döntések
Egy másik szempont, amit döntéshozatalnál figyelembe kell vennünk, az, amit Jézus a legnagyobb parancsolatnak nevezett, vagyis, hogy szeressük Istent. Jézus a zsidókhoz intézte szavait, akik mint nemzet már önátadott kapcsolatban voltak Jehovával. Ennek ellenére az izraelitáknak egyénenként kellett eldönteniük, hogy szolgálják-e Istent teljes lélekből és teljes szívből fakadó szeretettel (5Mózes 30:15, 16).
Hasonlóképpen a te döntéseid is azt tükrözik vissza, hogy miként érzel Isten iránt. Például, amint nő a nagyrabecsülésed a Biblia gyakorlati értéke iránt, neked is el kell döntened, hogy kész vagy-e módszeresen tanulmányozni a Bibliát azzal a céllal, hogy Jézus követője legyél. Ha így döntesz, az boldoggá fog tenni, mert Jézus ezt mondta: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3).
Nem tudjuk, hogy a fiatal elöljáró megbánta-e a döntését. Azt viszont tudjuk, hogyan érzett Péter apostol, miután már sok éve Jézus Krisztus követője volt. Körülbelül i. sz. 64-ben, amikor élete a végéhez közeledett, így buzdította hívőtársait: „tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy [Isten] végül szennyfolt nélkülinek, szeplőtlennek és békében találjon titeket” (2Péter 1:14; 3:14). Nyilvánvaló, hogy Péter nem bánta meg a több mint harminc évvel azelőtti döntését, sőt, másokat is arra buzdított, hogy ragaszkodjanak a korábban meghozott döntésükhöz.
Péter tanácsát követni azt jelenti, hogy amellett döntünk, hogy elfogadjuk a felelősségeket, melyek azzal járnak, hogy Jézus tanítványai vagyunk, és hogy megtartjuk Isten parancsolatait (Lukács 9:23; 1János 5:3). Lehet, hogy ez nehéz feladatnak tűnik, de bízhatunk Jézus ígéretében: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).
Figyeljük meg Arthur tapasztalatát. Tízéves korában kezdett hegedűórákra járni, és hegedűművész akart lenni. Tizennégy éves korára felfigyeltek a tehetségére, és koncertekre hívták őt. Mégsem volt boldog. Az édesapját mindig foglalkoztatta, hogy mi az élet értelme, ezért vallásoktatókat hívott az otthonába, de sosem volt elégedett a válaszukkal. Családi körben arról beszélgettek, hogy valóban létezik-e Isten, és ha igen, akkor miért engedi meg a gonoszságot. Majd egyszer Arthur édesapja beszélgetett Jehova Tanúival. A beszélgetés megérintette a szívét, aminek az lett az eredménye, hogy az egész család tanulmányozni kezdte a Bibliát.
Arthur idővel megértette a Szentírásból, hogy miért engedi meg Isten a szenvedést, és az is világossá vált előtte, hogy mi az élet célja. A család három másik tagjával együtt olyan döntést hozott, melyet nem bánt meg. Átadta az életét Jehovának. „Olyan boldog vagyok, hogy Jehova áldásaként megismertem az igazságot, és hogy megmentett attól a versengéstől, ami megszokott a hivatásos zenészek között. A siker érdekében az emberek bármire képesek.”
Arthur a mai napig nagyon szeret hegedülni, hogy ezzel szórakoztassa a barátait. Az élete azonban nem ekörül forog, hanem az Istennek végzett szolgálatára összpontosul. Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában szolgál. Arthurhoz és más milliókhoz hasonlóan – ellentétben a fiatal elöljáróval – te is meg tudod hozni azt a döntést, mely a leginkább boldoggá tesz majd téged. Ez pedig az, hogy elfogadod Jézus meghívását, hogy légy a követője.
[Kép a 6. oldalon]
A döntéseid mások életére is hatással vannak
[Kép a 7. oldalon]
Tanulmányozni fogod a Bibliát, és Jézus követője leszel?