Kövesd Pál példáját, és haladj előre szellemileg
Kövesd Pál példáját, és haladj előre szellemileg
„A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” (2TIM 4:7)
1–2. Milyen változtatásokat tett az életében a tárzuszi Saul, és milyen fontos munkába kezdett bele?
INTELLIGENS és határozott férfi volt. Ugyanakkor ’testének kívánságaival összhangban forgolódott’ (Ef 2:3). Később azt írta magáról, hogy „káromló és üldöző és arcátlan ember” volt (1Tim 1:13). Ő volt a tárzuszi Saul.
2 Saul idővel drasztikus változtatásokat tett az életében. Felhagyott korábbi életmódjával, és sokat fáradozott azon, hogy ’ne a maga hasznát keresse, hanem inkább sok emberét’ (1Kor 10:33). Gyengéden törődővé vált, és gyöngéd vonzalmat mutatott azok iránt, akik korábban áldozatul estek a gyűlölködésének. (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 2:7, 8.) ’Szolga lettem’, írta, majd hozzáfűzte: „Nekem, minden szent közül a legeslegkisebbnek adatott ez a ki nem érdemelt kedvesség, hogy hirdessem a nemzeteknek a Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságáról szóló jó hírt” (Ef 3:7, 8).
3. Miben segíthet nekünk, ha tanulmányozzuk Pál leveleit és a szolgálatáról szóló feljegyzéseket?
3 Saul, aki Pálként is ismert, kiválóan előrehaladt szellemileg (Csel 13:9). Az egyik módja annak, hogy gyorsabban haladjunk előre az igazságban az, ha tanulmányozzuk Pál leveleit és a szolgálatáról szóló feljegyzéseket, majd pedig utánozzuk a hitben mutatott példáját. (Olvassátok fel: 1Korintusz 11:1; Héberek 13:7.) Lássuk, hogy ha így teszünk, az miként fog arra ösztönözni minket, hogy jó személyes tanulmányozási szokásokat alakítsunk ki, hogy őszinte szeretetet ápoljunk az emberek iránt, és hogy helyesen gondolkodjunk magunkról.
Pál tanulmányozási szokása
4–5. Hogyan merített hasznot Pál a személyes tanulmányozásból?
4 Pálnak már volt ismerete az Írásokról, mivel farizeusként ’Gamáliel lábánál, az ősi Törvény szigora szerint oktatták’ (Csel 22:1–3; Fil 3:4–6). Keresztelkedése után azonnal ’elment Arábiába’: lehet, hogy a Szír-sivatagba, vagy pedig egy csendes helyre az Arab-félszigeten, ahol kedvezőek voltak a körülmények az elmélkedésre (Gal 1:17). Pál nyilván elmélkedni akart az Írások azon részein, melyek bizonyították, hogy Jézus volt a Messiás. Továbbá szeretett volna felkészülni az előtte álló munkára. (Olvassátok fel: Cselekedetek 9:15, 16, 20, 22.) Időt szakított a szellemi dolgokon való elmélkedésre.
5 A személyes tanulmányozása során szerzett szentírási ismeret és éleslátás képessé tette arra, hogy hatékonyan tanítsa az igazságot. Például a pizidiai Antiókia zsinagógájában legalább ötször közvetlenül idézett a Héber Iratokból, hogy bizonyítsa, Jézus volt a Messiás. Emellett számos alkalommal hivatkozott a szent írásokra. Bibliai érvelései annyira meggyőzőek voltak, hogy „a zsidók közül és az Istent imádó prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást”, hogy többet tanuljanak (Csel 13:14–44). Amikor évekkel később római zsidók egy csoportja ment hozzá a szálláshelyére, elmagyarázott nekik dolgokat: „alaposan tanúskodott az Isten királyságáról, és meggyőzően érvelt nekik Jézusról a Mózes törvényéből is, és a Prófétákból is” (Csel 28:17, 22, 23).
6. Mi segített Pálnak, hogy erős maradjon szellemileg a próbák idején?
6 A próbák idején Pál nem hagyott fel az Írások tanulmányozásával, és erőt merített az ihletett üzenetekből (Héb 4:12). Mialatt Rómában raboskodott a kivégzése előtt, megkérte Timóteuszt, hogy vigye el neki „a tekercseket” és „a pergameneket” (2Tim 4:13). Valószínű, hogy ezek a dokumentumok a Héber Iratok részletei voltak, és Pál a mélyreható tanulmányozása során használta őket. Az Írások megismerése, a rendszeres bibliatanulmányozás segítségével, létfontosságú volt ahhoz, hogy Pál állhatatos tudjon maradni.
7. Hogyan válhat javadra a rendszeres bibliatanulmányozás?
7 A rendszeres bibliatanulmányozás, céltudatos elmélkedéssel kísérve, segíteni fog, hogy fejlődjünk szellemileg (Héb 5:12–14). A zsoltáríró így énekelt Isten Szavának értékéről: „Jó nekem a te szádnak törvénye, sokezernyi aranynál és ezüstnél is jobb. Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, mert időtlen időkig enyém az. Minden rossz ösvénytől távol tartom lábamat, hogy megőrizzem szavadat” (Zsolt 119:72, 98, 101). Szokásod személyesen tanulmányozni a Bibliát? Felkészülsz a naponkénti bibliaolvasással és az olvasottakon való elmélkedéssel a jövőbeli megbízatásokra, melyeket Isten szolgálatában kaphatsz?
Saul megtanulta szeretni az embereket
8. Hogyan bánt Saul azokkal, akik nem a judaizmus hívei voltak?
8 Mielőtt Saul keresztény lett, lelkesen támogatta a vallását, ám akik nem a judaizmust gyakorolták, nem voltak fontosak neki (Csel 26:4, 5). Helyeslően nézte, amint néhány zsidó megkövezi Istvánt. A látottak felbátoríthatták, és talán úgy gondolta, hogy István kivégzése megérdemelt büntetés volt (Csel 6:8–14; 7:54–8:1). Az ihletett beszámolóban ezt olvashatjuk: „Saul . . . gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket” (Csel 8:3). ’Odáig ment, hogy még külső városokban is üldözte őket’ (Csel 26:11).
9. Milyen tapasztalat kapcsán értékelte át Saul az emberekkel való bánásmódját?
Csel 9:1–30). Miután Krisztus követője lett, sokat fáradozott azért, hogy Jézushoz hasonlóan bánjon az emberekkel. Ez azt jelentette, hogy felhagyott az erőszakkal, és „minden emberrel békében” élt. (Olvassátok fel: Róma 12:17–21.)
9 Miközben Saul Damaszkusz felé tartott, hogy ott zaklassa Krisztus tanítványait, az Úr Jézus megjelent neki. Isten Fiának természetfölötti fényessége megvakította Sault, és így mások segítségére szorult. Mire Jehova Anániáson keresztül helyreállította a látását, Saul gondolkodásmódja az emberekről örökre megváltozott (10–11. Hogyan fejezte ki őszinte szeretetét Pál az emberek iránt?
10 Pál nem elégedett meg csupán azzal, hogy békében éljen másokkal. Őszinte szeretetet akart mutatni irántuk, és a keresztény szolgálat jó lehetőség volt erre. Első misszionáriusi útján Kis-Ázsiában prédikálta a jó hírt. Bár Pál és a társai heves ellenállásba ütköztek, arra összpontosítottak, hogy segítsenek a szelídeknek kereszténnyé válni. Annak ellenére visszatértek Lisztrába és Ikóniumba, hogy ezekben a városokban ellenséges emberek megpróbálták megölni Pált (Csel 13:1–3; 14:1–7, 19–23).
11 Később helyes szívállapotú embereket kerestek a makedón városban, Filippiben. Egy Lídia nevű, zsidó prozelita asszony hallgatott a jó hírre, és keresztény lett. A polgári hatóságok megvesszőzték Pált és Silást, majd börtönbe vetették őket. Pál viszont prédikált a börtönőrnek, aki ennek hatására a családjával együtt Jehova megkeresztelt imádója lett (Csel 16:11–34).
12. Mi késztette az arcátlan Sault arra, hogy Jézus Krisztus szeretetteljes apostolává váljon?
12 Vajon miért tért át Saul azoknak a hitére, akiket egykor üldözött? Mi késztette ezt az arcátlan embert arra, hogy olyan kedves és szeretetteljes apostollá váljon, aki kész volt kockára tenni az életét azért, hogy mások megismerhessék az igazságot Istenről és Krisztusról? Maga Pál adja meg erre a választ: „Isten, aki . . . elhívott az ő ki nem érdemelt kedvessége által, jónak vélte, hogy kinyilatkoztassa a Fiát általam” (Gal 1:15, 16). Pál ezt írta Timóteusznak: „azért tanúsítottak irántam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus általam mint a legfőbb eset által mutathassa meg minden hosszútűrését, példaként azoknak, akik belé fogják vetni hitüket az örök életre” (1Tim 1:16). Jehova megbocsátott Pálnak, és az, hogy Pál ilyen ki nem érdemelt kedvességben és irgalomban részesült, arra indította őt, hogy a jó hír prédikálásával kifejezze a szeretetét mások iránt.
13. Mi indítson minket arra, hogy szeretetet mutassunk mások iránt, és hogyan tehetjük ezt meg?
13 Jehova megbocsátja a mi bűneinket és hibáinkat is (Zsolt 103:8–14). „Ha a vétkeket néznéd, ó, Jah, ó, Jehova, kicsoda állhatna meg?” – kérdezte a zsoltáríró (Zsolt 130:3). Isten irgalma nélkül egyikünk sem tapasztalná a szent szolgálatból fakadó örömet, és egyikünk sem reménykedhetne az örök életben. Isten ki nem érdemelt kedvessége mindannyiunk iránt nagy. Ezért Pálhoz hasonlóan nekünk is vágynunk kell rá, hogy szeretetet mutassunk mások iránt. Ezt úgy tehetjük meg, ha prédikálunk nekik, ha megtanítjuk nekik az igazságot, valamint ha erősítjük a hívőtársainkat. (Olvassátok fel: Cselekedetek 14:21–23.)
14. Hogyan tehetünk többet az Istennek végzett szolgálatunkban, és hogyan válhatunk ügyesebb prédikálókká?
14 Pál szeretett volna többet prédikálni és a jó hír ügyesebb hirdetőjévé válni. Jézus példája megérintette a szívét. Isten Fia többek között a nyilvános szolgálatával fejezte ki páratlan szeretetét az emberek iránt. Jézus ezt mondta: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Máté 9:35–38). Talán Pál is imádkozott több munkásért, és azzal, hogy buzgó munkássá vált, összhangban cselekedett a kérésével. És mi a helyzet veled? Tudnál javítani a szolgálatod minőségén? Vagy tudnál több időt tölteni a Királyság-prédikáló munkában, és akár úgy alakítani az életedet, hogy úttörőszolgálatot vállalj? Mutassunk őszinte szeretetet mások iránt azzal, hogy segítünk nekik ’erős markolással kapaszkodni az élet szavába’ (Fil 2:16).
Hogyan gondolkodott Pál önmagáról?
15. Mit gondolt Pál, milyen ő a keresztény hittársaihoz képest?
15 Keresztény szolgaként Pál még egy másik területen is kiemelkedő példát állított elénk. Bár sok kiváltságot kapott a keresztény gyülekezetben, nagyon jól tudta, hogy ezeket az áldásokat nem a saját érdeme vagy képességei miatt kapta. Megértette, hogy ezek az áldások Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetők. Felismerte, hogy más keresztények is hatékony szolgái a jó hírnek. Az Isten népe körében betöltött felelősségei ellenére alázatos maradt. (Olvassátok fel: 1Korintusz 15:9–11.)
16. Miért mondhatjuk, hogy Pál alázatos és szerény volt, amikor felmerült a körülmetélkedés kérdése?
16 Figyeljük meg, hogyan oldott meg Pál egy kérdést, mely a szíriai Antiókia városában merült fel. Az ottani keresztény gyülekezetet megosztotta a körülmetélkedés kérdése (Csel 14:26–15:2). Pál korábban arra lett kinevezve, hogy elöl járjon a körülmetéletlen pogányoknak való prédikálásban. Ezért azt gondolhatta volna magáról, hogy nagyon jól ért ahhoz, hogyan kell bánni a nem zsidókkal, és így igazán alkalmas a kérdés megoldására. (Olvassátok fel: Galácia 2:8, 9.) De amikor úgy tűnt, hogy az erőfeszítései ellenére sem születik megoldás, alázatosan és szerényen követte az elrendezéseket, és az ügy megbeszélése végett a jeruzsálemi vezető testület elé járult. Amikor a vezető testület tagjai meghallgatták az ügyet, döntést hoztak, és kinevezték, hogy ő legyen az egyik, aki továbbítja az üzenetet, Pál mindenben együttműködött (Csel 15:22–31). Tehát kezdeményező volt a szolgatársai iránti „tiszteletadásban” (Róma 12:10b).
17–18. a) Hogyan érzett Pál a gyülekezet tagjai iránt? b) Mit tanulhatunk Pálról abból, ahogyan az efézusi vének elbúcsúztak tőle?
17 Pál alázatos volt, és nem volt távolságtartó a testvérekkel a gyülekezetekben, hanem a szívébe zárta őket. A rómaiaknak írt levele végén több mint 20 személyt név szerint Róma 16:1–16).
üdvözölt. A legtöbben közülük sehol máshol nincsenek megemlítve a Bibliában, és csak néhányuknak volt különleges kiváltsága. De Jehova lojális szolgái voltak, és Pál nagyon szerette őket (18 Pál alázatos és barátságos modora erősítette a gyülekezeteket. Mikor utoljára találkozott az efézusi vénekkel, ők a „nyakába borultak, és gyengéden csókolgatták, mert az a szó fájt nekik különösen, amellyel azt mondta, hogy nem látják többé az arcát”. Egy büszke és tartózkodó embertől biztosan nem így búcsúztak volna el (Csel 20:37, 38).
19. Hogyan bánhatunk „alázatossággal” a keresztény hittársainkkal?
19 Mindenkinek, aki szeretne előrehaladni szellemileg, Pálhoz hasonlóan alázatosnak kell lennie. Ő így intette keresztény hittársait: ’semmit se cselekedjetek perlekedésre való hajlamból vagy önhittségből, hanem alázatossággal úgy vélekedve, hogy a többiek felettetek állnak’ (Fil 2:3). Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tanácsot? Egyrészt úgy, ha együttműködünk a gyülekezetünk véneivel, követjük az útmutatásaikat, és elfogadjuk a bírói döntéseiket. (Olvassátok fel: Héberek 13:17.) Másrészt úgy, ha minden hittestvérünket nagyra becsüljük. Jehova népének gyülekezetei sokszor eltérő nemzetiségű, kultúrájú, faji és etnikai hátterű emberekből állnak. Nem kellene hát megtanulnunk mindannyiukkal pártatlanul és szeretettel bánni, ahogy Pál is tette? (Csel 17:26; Róma 12:10a). Arra kapunk ösztönzést, hogy ’fogadjuk szívesen egymást, mint ahogy a Krisztus is szívesen fogadott bennünket, az Isten dicsőségére’ (Róma 15:7).
’Kitartással fussunk’ az életért folyó versenyen
20–21. Mi fog segíteni, hogy sikeresen végigfussuk az életért folyó versenyt?
20 Egy keresztény élete egy hosszútávfutó-versenyhez hasonlítható. Pál ezt írta: „a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Mostantól fogva fenn van tartva számomra az igazságosság koronája, melyet az Úr, az igazságos bíró, jutalmul ad nekem azon a napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szerették az ő nyilvánvalóvá válását” (2Tim 4:7, 8).
21 Ha utánozzuk Pál példáját, az segíteni fog, hogy sikeresen végigfussuk a versenyt az örök életért (Héb 12:1). Ezért hát folyamatosan haladjunk előre szellemileg úgy, hogy jó személyes tanulmányozási szokást alakítunk ki, mélységes szeretetet ápolunk az emberek iránt, és alázatosak maradunk.
Hogyan válaszolnál?
• Hogyan vált Pál hasznára az Írások rendszeres, személyes tanulmányozása?
• Miért fontos, hogy az igaz keresztények mélységesen szeressék az embereket?
• Milyen tulajdonságok segítenek neked abban, hogy pártatlan legyél másokkal?
• Hogyan segíthet Pál példája, hogy együttműködj a gyülekezeted véneivel?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 23. oldalon]
Miként Pál, te is meríts erőt az Írásokból
[Kép a 24. oldalon]
Mutass szeretetet úgy, hogy megosztod a jó hírt másokkal
[Kép a 25. oldalon]
Tudod, mi tette Pált kedvessé a testvérei szemében?