Kövessük Krisztust, a tökéletes Vezetőt!

AZOK, akik embereket követnek, gyakran csalódnak. Ezzel szemben azok, akik alávetik magukat Krisztus vezetésének, teljesen másként éreznek. Jézus ezt mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:28, 29). Jézus vezetése felüdít és boldoggá tesz. Jézus őszintén törődik az alacsony sorúakkal és az elnyomottakkal, és felajánlja nekik, hogy vegyék fel az ő igáját, mely kellemes. De mit foglal magában az, hogy követjük Jézus vezetését?

Péter apostol ezt írta: „Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait” (1Pét 2:21). Mennyire fontos minden lépésünkben követnünk Jézust? Képzeld el, hogy egy olyan csapat tagja vagy, amelynek át kell haladnia egy aknamezőn, és közületek csak egy személy tudja, hogy hogyan lehet biztonságban átjutni rajta. Vajon nem követnéd őt a lehető legszorosabban? De még mennyire! Sőt, valószínűleg még arra is ügyelnél, hogy pontosan a lábnyomaiba lépj. Hasonlóképpen a jövőnk és a biztonságunk attól függ, hogy a lehető legszorosabban követjük-e Jézus példáját az életünk minden területén. Ehhez arra van szükség, hogy figyeljünk Jézusra, engedelmeskedjünk neki, és működjünk együtt azokkal, akik őt képviselik.

Figyeljünk Jézusra, és engedelmeskedjünk neki

Jézus a hegyi beszédének végén kijelentette: „mindazt, aki hallja e beszédeimet, és cselekszi azokat, értelmes férfihoz fogják hasonlítani, aki sziklára építette a házát. És ömlött az eső, jöttek az árvizek, fújtak a szelek, és nekivágódtak annak a háznak, de nem dőlt össze, mivel sziklára alapozták” (Máté 7:24, 25).

Jézus ’értelmesnek’ nevezi azt az embert, aki figyel a szavaira, és engedelmeskedik neki. Vajon kimutatjuk az őszinte engedelmességünkkel, hogy tiszteljük és értékeljük Krisztus példáját, vagy inkább hajlunk arra, hogy a parancsai közül csak azokra figyeljünk, amelyeket könnyű megtartanunk, és nem jár nagyobb erőfeszítéssel a számunkra? Jézus ezt mondta: „mindig azt teszem, ami [Isten] kedvére van” (Ján 8:29). Igyekezzünk utánozni őt ebben.

Az első században az apostolok kiváló példát állítottak abban, ahogyan alávetették magukat Jézus vezetésének. Egy alkalommal Péter ezt mondta Jézusnak: „Íme! Mi mindent elhagytunk, és követtünk téged” (Márk 10:28). Az apostolok olyan nagyra értékelték Jézus vezetését, hogy készségesen maguk mögött hagytak mindent, hogy követhessék őt! (Máté 4:18–22).

Működjünk együtt azokkal, akik Krisztust képviselik

Nem sokkal a halála előtt Jézus megemlített egy másik módot is, ahogyan követhetjük az ő vezetését. Ezt mondta: „aki befogad valakit, akit én küldök, engem is befogad” (Ján 13:20). Valójában Jézus úgy beszélt a felkent képviselőiről, mint ’testvéreiről’ (Máté 25:40). Miután Jézus feltámadt az egekbe, a ’testvérei’ lettek kijelölve a helyébe, hogy „Krisztust helyettesítve”, nagykövetekként kérjenek másokat, hogy engedjék magukat megbékéltetni Jehova Istennel (2Kor 5:18–20). Ha elismerjük Krisztus vezetését, akkor a ’testvéreinek’ is alá fogjuk vetni magunkat.

 Fontos elgondolkodnunk azon, hogy mennyire fogadjuk meg a kiadványainkban található időszerű szentírási tanácsokat. Amikor a Bibliát tanulmányozzuk, és részt veszünk a gyülekezeti összejöveteleken, emlékeztetve vagyunk Krisztus útmutatásaira (2Pét 3:1, 2). Azáltal fejezhetjük ki, hogy szívből értékeljük ezt a szellemi eledelt, ha rendszeresen táplálkozunk belőle. Hogyan reagáljunk azokra a tanácsokra, melyek újra és újra elhangzanak? Isten Szava például azt a tanácsot adja a keresztényeknek, hogy „csak az Úrban” kössenek házasságot (1Kor 7:39). Már több mint egy évszázada jelennek meg ezzel kapcsolatban cikkek Az Őrtoronyban. Krisztus testvérei a szerető törődésüket mutatják ki a szellemi jólétünk iránt azáltal, hogy ezzel a témával és más ihletett tanácsokkal kapcsolatos cikkeket jelentetnek meg. Úgy is kimutathatjuk, hogy követjük a tökéletes Vezetőnket, Jézus Krisztust, ha odafigyelünk ezekre az emlékeztetőkre.

„Az igazságosak ösvénye . . . olyan, mint a hajnal világossága, mely egyre világosabb lesz a teljes délig” – jelenti ki a Példabeszédek 4:18. Az, ahogy Jézus vezeti a gyülekezetet, dinamikus; pozitív változásokat hoz. Azáltal is kimutathatjuk, hogy együttműködünk Krisztus ’testvéreivel’, ha helyes szemléletmóddal fogadjuk azokat a szentírási igazságokkal kapcsolatos finomításokat, melyeket „a hű és értelmes rabszolga” jelentet meg (Máté 24:45).

Azzal is azt bizonyítjuk, hogy alávetjük magunkat Krisztus ’testvéreinek’, ha együttműködünk a kinevezett felvigyázókkal a gyülekezetben. Pál apostol ezt mondta: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek” (Héb 13:17). Például lehet, hogy egy vén kedvesen felhívja a figyelmünket arra, hogy mennyire fontos a rendszeres családi imádatra szánt este, vagy javaslatokat tesz a szántóföldi szolgálatunkkal kapcsolatban. Vagy egy utazófelvigyázó néhány hasznos szentírási tanácsot adhat a keresztény élet valamely területére vonatkozóan. Ha készségesen alkalmazzuk az ilyen tanácsokat, az azt mutatja, hogy követjük a Vezetőnket, Jézust.

Sajnálatos módon a világban nincs hatékony vezetés. De milyen felüdítő követni Krisztus szerető vezetését! Engedelmeskedjünk hát a Vezetőnknek, és működjünk együtt azokkal, akik napjainkban őt képviselik.

[Képek a 27. oldalon]

Elfogadod azt a szentírási tanácsot, hogy ne kerülj egy igába egy nem hívővel?