’Hozd el a tekercseket, főleg a pergameneket’

PÁL APOSTOL a fenti szavakkal arra sürgette misszionáriustársát, Timóteuszt, hogy vigyen el hozzá néhány írott anyagot. Milyen tekercsekre és pergamenekre utalt Pál? Mi indította arra, hogy ezt kérje Timóteusztól? És mit tanulhatunk mi ebből a kérésből?

Az első század közepére, amikor Pál ezeket a szavakat leírta, a Héber Iratok 39 könyve 22 vagy 24 könyvre volt felosztva, és valószínűleg a legtöbbjük külön tekercseken volt. Alan Millard professzor megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy ezek a tekercsek sokba kerültek, „nem voltak elérhetetlenek a viszonylag jómódúak számára”. Néhányuknak volt legalább egy tekercse. Például az etióp eunuch is magával vitt egy tekercset a szekerén, és „fennhangon olvasta Ézsaiás prófétát”. Ő „az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában” állt, és ő volt az, „akit annak minden kincse fölé rendeltek”. Elég tehetősnek kellett lennie ahhoz, hogy saját példányai lehessenek az Írások egyes részeiből (Csel 8:27, 28).

Pál Timóteuszhoz intézett kérésében ez állt: „Amikor jössz, hozd el a köpenyt, melyet Troászban hagytam Karpusznál, meg a tekercseket, főleg a pergameneket” (2Tim 4:13). Ez azt sugallja, hogy Pálnak egy egész könyvtára volt. A könyvtárában nyilván Isten Szava volt a legértékesebb a számára. Az ebben a versben szereplő „pergamenek” szóval kapcsolatban A. T. Robertson bibliatudós ezt a megállapítást tette: „Ezek valószínűleg főként az Ószövetség könyveinek példányai voltak. A pergamen [tartósabb, és ezért] drágább volt a papirusznál.” Pál fiatal korától kezdve ’Gamáliel lábánál nevelkedett’, aki a mózesi törvényt tanította, és akit az egész nép becsült. Így már érthető, hogy Pálnak hogyan lehettek saját példányai az Isten Szavát tartalmazó tekercsekből (Csel 5:34; 22:3).

A keresztények és a tekercsek

Nagy kiváltság volt az, ha valakinek lehettek személyes példányai a szentírási tekercsekből. Akkor a keresztények többsége hogyan tudott táplálkozni Isten Szavából? Erre fény derül abban a levélben, melyet Pál előzőleg írt Timóteusznak. Ezt írta: „Továbbra is odaadóan foglalkozz a nyilvános felolvasással . . . , míg odamegyek” (1Tim 4:13). A nyilvános felolvasás részét alkotta a keresztény összejöveteleknek. Már Mózes idejétől fogva bevett gyakorlat volt Isten népe körében (Csel 13:15; 15:21; 2Kor 3:15).

Timóteusznak, mint vénnek, ’odaadóan kellett foglalkoznia’ a felolvasással, melyből hasznot meríthettek azok, akiknek nem volt saját példányuk az Írásokból. Bizonyára Isten Szavának  felolvasása alatt mindenki feszülten figyelt, hogy egy szó se kerülje el a figyelmét, otthon pedig a szülők és a gyermekek beszélgettek az összejöveteleken felolvasottakról.

A tekercsek hosszúak voltak – például a jól ismert holt-tengeri Ézsaiás-tekercs hosszúsága majdnem eléri a 7,3 métert –, ezenkívül mindkét végükön volt egy-egy rúd, és gyakran védőtokkal voltak ellátva, ezért nehezek lehettek. Valószínűleg a legtöbb keresztény nem tudott sok tekercset magával vinni, amikor prédikálni ment. Noha Pálnak voltak saját tekercsei az Írásokból, biztosan nem tudta az összeset elvinni az útjaira. Nyilvánvalóan néhányat a barátjánál, Karpusznál hagyott Troászban.

Mit tanulhatunk Pál példájából?

Pál másodszor volt fogságban Rómában, s még mielőtt megfogalmazta volna kérését Timóteusznak, ezt írta: „A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam . . . Mostantól fogva fenn van tartva számomra az igazságosság koronája” (2Tim 4:7, 8). Valószínűleg i. sz. 65 körül írhatta ezeket a szavakat, amikor Néró üldözte a keresztényeket. Ezúttal nagyon szigorúan őrizték Pált. Az apostol érezte, hogy már nincs sok hátra a kivégzéséig (2Tim 1:16; 4:6). Érthető, hogy őszintén vágyott arra, hogy nála legyenek a tekercsei. Bár meg volt arról győződve, hogy a kiváló harcot megharcolta és a pályát végigfutotta, mégis rendkívül vágyott arra, hogy további erőt meríthessen Isten Szavának tanulmányozásából.

Timóteusz feltehetőleg még Efézusban volt, amikor megkapta Pál levelét (1Tim 1:3). Az Efézusból Rómába vezető út Troászt érintve mintegy 1600 kilométer volt. Ugyanebben a levélben Pál arra buzdította Timóteuszt, hogy ’tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy még a tél előtt megérkezzen’ (2Tim 4:21). A Bibliából nem derül ki, hogy Timóteusznak sikerült-e olyan hajót találnia, mellyel ott lehetett Rómában addigra, mire Pál szerette volna.

Mit tanulhatunk abból, hogy Pál kérte „a tekercseket, főleg a pergameneket”? Pálnak sikerült megőriznie az Isten Szava iránti erős szeretetét az életének még ebben a legkritikusabb szakaszában is. Vajon nem ezért volt képes szellemileg életben maradni és folyamatosan szolgálni, valamint sokak számára a buzdítás forrásának bizonyulni?

Milyen rendkívüli, hogy napjainkban saját példányunk lehet a teljes Bibliából! Néhányunknak több példány is, és többféle kiadás is a rendelkezésünkre áll. Pálhoz hasonlóan nekünk is vágyakozást kell kifejlesztenünk aziránt, hogy jobban megértsük az Írásokat. Pál abban a kiváltságban részesült, hogy 14 ihletett levelet írhatott, melyek közül a Timóteusznak írt második levél volt az utolsó. A személyes kérése a levél vége felé szerepel. Valójában Pál kérése, hogy Timóteusz ’hozza el a tekercseket, főleg a pergameneket’, a legutolsó kívánságai között szerepelt, melyekről olvashatunk.

Égsz a vágytól, hogy te is megharcold a hit kiváló harcát és végigfusd a pályát, ahogyan Pál tette? Meg akarod őrizni a lelkesedésedet a szolgálatban, készségesen végezve a tanúskodómunkát mindaddig, amíg Jehova azt nem mondja, hogy elég? Akkor szívleld meg Pál keresztényeknek szóló buzdítását. „Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra” azáltal, hogy szorgalmasan és állandóan tanulmányozod a Bibliát, mely most sokkal több ember számára elérhető, mint valaha, és sokkal egyszerűbb a használata, mint annak idején a tekercseké volt (1Tim 4:16).

[Térkép/​képek a 18–19. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Efézus

Troász

Róma