„Kitartóan virrasszatok velem!” (MÁTÉ 26:38)

1–3. Milyen hibát követtek el az apostolok Jézus földi életének utolsó éjszakáján? És miből látszik, hogy tanultak a hibájukból?

KÉPZELD magad elé, mi történt Jézus földi életének utolsó éjszakáján. Jézus az egyik kedvelt helyére, a Gecsemáné-kertbe megy, mely Jeruzsálemtől nem messze, attól keletre fekszik. Hűséges apostolai elkísérik őt. Súlyos teher nehezedik Jézusra, és sok minden kavarog a fejében, ezért egy magányos helyre van szüksége, ahol imádkozhat (Máté 26:36; Ján 18:1, 2).

² Jézus három apostola – Péter, Jakab és János – elkíséri őt a kert egyik félreesőbb részébe. „Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!” – mondja nekik, majd elmegy imádkozni. Amikor visszatér, a barátai mélyen alszanak. Ismét így kérleli őket: „Kitartóan virrasszatok”! Ám ők még kétszer elalszanak. Azon az éjjelen egyik apostol sem tud szellemileg éber maradni. Sőt otthagyják őt, és elmenekülnek! (Máté 26:38, 41, 56).

³ Az apostolok kétségkívül megbánták, hogy nem tudtak kitartóan virrasztani. Azonban ezek a hűséges férfiak gyorsan tanultak a hibájukból. A Cselekedetek könyvéből kiderül, hogy később kitűnő példát mutattak az éberség megőrzésében. Hűséges életútjuk biztosan arra ösztönözte a keresztény társaikat, hogy ők is így tegyenek. Most még nagyobb szükség van arra, hogy kitartóan virrasszunk (Máté 24:42). Ezért vizsgáljunk meg három tanulságot a Cselekedetek könyvéből arról, hogy hogyan tudunk kitartóan virrasztani.

ÉBEREN FIGYELJÜNK AZ ÚTMUTATÁSRA, HOGY HOL PRÉDIKÁLJUNK

4–5. Hogyan tapasztalták Pál és az útitársai a szent szellem vezetését?

⁴ Az éberséggel kapcsolatban először is azt tanulhatjuk az apostoloktól, hogy éberen figyeltek az  útmutatásra, hogy hol prédikáljanak. Az egyik beszámolóból megtudjuk, hogy Jézus a Jehovától kapott szent szellem által egy igen szokatlan úton vezette Pál apostolt és az útitársait (Csel 2:33). Kövessük nyomon az útjukat! (Olvassátok fel: Cselekedetek 16:6–10.)

⁵ Pál, Silás és Timóteusz elindultak a Galácia déli részén fekvő Lisztra városából. Pár nap múlva egy római főúthoz értek, mely nyugat felé vitt, Ázsia tartomány legsűrűbben lakott részébe. Ezen az úton szerettek volna továbbhaladni, hogy olyan városokba menjenek, ahol több ezreknek lett volna szükségük arra, hogy halljanak Krisztusról. Ám valami megakadályozta őket ebben. A 6. vers ezt írja: „Frígián és Galácia vidékén mentek át, mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia tartományban szólják a szót.” A szent szellem valamilyen okból nem engedte, hogy ezek az utazók Ázsia tartományban prédikáljanak. Nyilvánvaló, hogy Jézus – Isten szelleme által – egy másik irányba akarta vezetni Pált és a társait.

6–7. a) Mi történt Pállal és az útitársaival Bitínia közelében? b) Hogyan döntöttek a tanítványok, és mi lett az eredménye?

⁶ Hova mentek ezek a lelkes utazók? A 7. versben ezt olvashatjuk: „amikor leértek Míziába, megkísérelték, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus szelleme nem engedte nekik.” Mivel Ázsia tartományban nem prédikálhattak, Pál és a társai észak felé vették az irányt, hogy Bitínia városaiban tanúskodjanak. De amikor Bitínia közelébe értek, Jézus a szent szellem által ismét megakadályozta őket ebben. A férfiak ekkor már biztosan tanácstalanok voltak. Tudták, hogy miről és hogyan prédikáljanak, viszont azt nem, hogy hol. Más szavakkal: először az Ázsia tartományra nyíló ajtón kopogtattak, de hiába. Majd a Bitíniára nyíló ajtón kopogtattak, de ismét hiába. Ezek után vajon feladták ezek a buzgó prédikálók? Semmi esetre sem!

⁷ Ekkor a férfiak egy látszólag kissé furcsa döntést hoztak. A 8. versben ez áll: „Elmentek . . . Mízia mellett, és lementek Troászba.” Tehát nyugatra fordultak, és körülbelül 550 kilométert gyalogoltak, egyik várost a másik után hagyva maguk mögött, mígnem eljutottak Troász kikötőjébe, ahonnan Makedóniába lehetett hajózni. Ekkor harmadszor is kopogtattak, és ezúttal az ajtó szélesre tárult előttük! A 9. vers beszámol arról, hogy mi történt ezután: „Éjjel . . . látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt ott, és kérlelve őt ezt mondta: »Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!«” Pál végre megtudta, hogy hol kell prédikálniuk. Késedelem nélkül Makedóniába hajóztak.

8–9. Mit tanulhatunk a Pál utazásáról készített beszámolóból?

⁸ Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból? Figyeld meg, hogy Isten szelleme csak azután avatkozott közbe, hogy Pál elindult Ázsia tartományba. Majd Jézus csak azután lépett közbe, hogy Pál Bitínia közelébe ért. És végül Jézus csak azután irányította Pált Makedóniába, hogy az eljutott Troászba. Jézus, a gyülekezet Feje velünk is hasonlóan bánhat (Kol 1:18). Talán azt fontolgatod, hogy úttörő legyél, vagy hogy olyan területre költözz, ahol nagyobb szükség van prédikálókra. De lehet, hogy Jézus csak azután fog útmutatást adni neked Isten szelleme által, hogy lépéseket tettél a célod elérése érdekében. Szemléltetésül: egy autóvezető csak akkor tud az autójával jobbra vagy balra kanyarodni, ha az autó mozgásban van. Ehhez hasonlóan Jézus minket is csak akkor fog irányítani, hogy kiterjesszük a szolgálatunkat, ha mozgásban vagyunk, vagyis ha komoly erőfeszítéseket teszünk a célunk eléréséért.

 ⁹ De mit tegyél, ha az erőfeszítéseid nem járnak azonnal sikerrel? Vajon fel kellene adnod, úgy következtetve, hogy Isten szelleme nem vezet téged? Nos, emlékezz rá, hogy Pált is érték kudarcok. Ám ő tovább kutatott és kopogtatott, míg végül talált egy olyan ajtót, mely kinyílt előtte. Ha te is kitartóan keresel egy „nagy, tevékenységre nyíló” ajtót, hasonlóképpen jutalomban részesülhetsz (1Kor 16:9).

NE HANYAGOLJUK EL AZ IMÁT

10. Mi mutatja, hogy az állhatatos ima elengedhetetlen ahhoz, hogy kitartóan tudjunk virrasztani?

¹⁰ Az éberséggel kapcsolatos második tanulság, melyet az első századi keresztények példájából tanulhatunk, az, hogy nem hanyagolták el az imát (1Pét 4:7). Az állhatatos ima elengedhetetlen ahhoz, hogy kitartóan tudjunk virrasztani. Emlékezzünk vissza, hogy közvetlenül a letartóztatása előtt Jézus mit mondott három apostolának a Gecsemáné-kertben: „Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok” (Máté 26:41).

11–12. Miért és hogyan bánt Heródes rosszul a keresztényekkel, köztük Péterrel is?

¹¹ Péter, aki jelen volt ez alkalommal, később személyesen tapasztalta, hogy mekkora ereje van a buzgó imának. (Olvassátok fel: Cselekedetek 12:1–6.) Ennek a beszámolónak az első verseiből megtudjuk, hogy Heródes rosszul bánt a keresztényekkel, hogy elnyerje a zsidók kegyét. Valószínűleg tudta, hogy Jakab is apostol, és hogy különösen közel állt Jézushoz. Ezért „karddal” megölette őt (2. vers). A gyülekezet így elvesztette az egyik szeretett apostolt. Micsoda próba volt ez a testvéreknek!

¹² Mit tett ezután Heródes? A 3. vers ezt írja: „Mikor látta, hogy ez kedvükre van a zsidóknak, Pétert is letartóztatta.” A börtönök azonban nem mindig tudták rabságban tartani az apostolokat, köztük Pétert sem (Csel 5:17–20). Heródes is tudhatta ezt, ezért nem kockáztatott. Ez a ravasz férfi átadta Pétert „négy, egyenként négyfős katonai őrségnek, hogy felváltva őrizzék, mivel az volt a szándéka, hogy a pászka után elővezetteti őt a népnek” (4. vers). Gondolj bele! Heródes láncra veretve őriztette Pétert két őr között. Összesen tizenhat őr őrködött felváltva éjjel-nappal, hogy az apostol semmiképpen se tudjon elmenekülni. Heródes a pászka után a nép elé akarta vezetni Pétert, és meg akarta öletni, hogy szórakoztassa a tömeget. Mit tettek Péter keresztény társai ebben a kilátástalan helyzetben?

13–14. a) Mit tett a gyülekezet, amikor Pétert börtönbe vetették? b) Mit tanulhatunk Péter keresztény társainak a példájából az imával kapcsolatban?

¹³ A gyülekezet pontosan tudta, mit kell tennie. Az 5. vers így szól: „Pétert . . . a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig nem szűnt meg buzgón imádkozni érte az Istenhez.” Igen, a szeretett testvérükért mondott imáik buzgó, szívből jövő könyörgések voltak. Tehát nem estek kétségbe Jakab halála miatt, és nem is gondolták azt, hogy az imádkozás hiábavaló lenne. Épp ellenkezőleg, tudták, hogy Jehovának sokat jelentenek a hűséges imádói által mondott imák. Ha ezek az imák összhangban vannak az akaratával, válaszol rájuk (Héb 13:18, 19; Jak 5:16).

¹⁴ Mit tanulhatunk abból, amit Péter keresztény társai tettek? Azt, hogy a kitartó virrasztás nemcsak a magunkért, hanem a testvéreinkért mondott imát is magában foglalja (Ef 6:18). Tudsz olyan testvérekről, akik éppen próbákon mennek keresztül? Egyesek talán az üldözés, a prédikálómunka betiltása vagy valamilyen természeti katasztrófa miatt szenvednek. Miért ne foglalnád bele őket a szívből mondott imáidba? Vagy talán tudsz olyanokról, akiknek a nehézségei kevésbé szembetűnőek. Lehet, hogy családi  problémák, az elkeseredettség vagy a gyenge egészség miatt gyötrődnek. Gondolj konkrét személyekre, akiket név szerint megemlíthetnél, miközben beszélsz Jehovával, az Ima Meghallgatójával (Zsolt 65:2).

15–16. a) Mondd el, hogyan szabadította ki Jehova angyala Pétert a börtönből. (Lásd az alábbi képet.) b) Miért vigasztaló elmélkedni azon, ahogyan Jehova megmentette Pétert?

¹⁵ Mi történt Péterrel ezután? A börtönben töltött utolsó éjszakáján lenyűgöző események tanúja lett. (Olvassátok fel: Cselekedetek 12:7–11.) Képzeld magad elé a történteket: Péter mélyen alszik a két őr között, amikor hirtelen ragyogó fény tölti be a cellát. Anélkül, hogy az őrök bármit is észrevennének, egy angyal jelenik meg, és gyorsan felkelti Pétert. Ekkor a láncok leesnek Péter kezéről. Majd az angyal kivezeti őt a cellából, közvetlenül a kint álló őrök mellett, ezután pedig egy nagy vaskapun mennek át, mely magától kinyílik előttük. Miután kijutnak a börtönből, az angyal eltűnik. Péter ismét szabad!

¹⁶ Milyen hiterősítő elmélkedni Jehova erején, mellyel képes megmenteni a szolgáit! Természetesen nem várjuk azt, hogy Jehova csoda útján megszabadítson bennünket napjainkban. Ám teljes mértékben hiszünk benne, hogy az erejét ma is felhasználja a népe érdekében (2Krón 16:9). Hatalmas szent szelleme által segít, hogy bármilyen próbával meg tudjunk birkózni (2Kor 4:7; 2Pét 2:9). És nemsokára hatalmat ad a Fiának ahhoz, hogy több millió embert szabadítson ki a legszigorúbb börtönből, a halálból (Ján 5:28, 29). Az Isten ígéreteibe vetett hitünk óriási bátorságot adhat nekünk, amikor próbával kerülünk szembe.

ALAPOSAN TANÚSKODJUNK A NEHÉZSÉGEK ELLENÉRE

17. Hogyan mutatott Pál kiemelkedő példát abban, hogy buzgón prédikált, és sürgősnek tekintette a munkáját?

¹⁷ Az éberséggel kapcsolatos harmadik tanulság, melyet az apostoloktól tanulhatunk, az, hogy a nehézségek ellenére továbbra is alaposan tanúskodtak. Ahhoz, hogy kitartóan tudjunk virrasztani, nélkülözhetetlen, hogy buzgón prédikáljunk, és tudatában legyünk annak, hogy a munkánk sürgős. Pál apostol kiemelkedő példa ebben a tekintetben. Nagyon buzgón prédikált, rengeteget utazott, és számos gyülekezetet alapított. Bár sok nehézséget kiállt, sohasem vesztette el a buzgalmát, és sohasem felejtette el, hogy a munkája sürgős (2Kor 11:23–29).

18. Hogyan folytatta Pál a tanúskodást, amikor őrizetben volt Rómában?

¹⁸ Most vizsgáljuk meg a Cselekedetek könyvének 28. fejezetét, mely az utolsó feljegyzés Pálról ebben a bibliai könyvben. Pál megérkezett Rómába, ahol meg kellett jelennie Néró előtt. Őrizetben tartották, és talán egy őrhöz volt láncolva.  Ám nincs az a rablánc, mely el tudta volna hallgattatni ezt a buzgó apostolt! Pál továbbra is módot talált arra, hogy tanúskodjon. (Olvassátok fel: Cselekedetek 28:17, 23, 24.) Megérkezése után három nappal összehívta a zsidók főembereit, hogy tanúskodjon nekik. Később, egy kijelölt napon, még nagyobb tanúskodásra nyílt lehetősége. A 23. vers ezt írja: „[A helyi zsidók] megállapodtak tehát vele egy napban, és nagyobb számban jöttek hozzá a szálláshelyére. És elmagyarázta nekik a dolgot: alaposan tanúskodott az Isten királyságáról, és meggyőzően érvelt nekik Jézusról a Mózes törvényéből is, és a Prófétákból is, reggeltől estig.”

19–20. a) Miért tudott Pál hatékonyan tanúskodni? b) Milyen hatással volt Pálra az, hogy nem mindenki fogadta el a jó hírt?

¹⁹ Miért tudott Pál ilyen hatékonyan tanúskodni? Figyeld meg, hogy a 23. vers szerint több oka is volt ennek: 1. Isten Királysága és Jézus Krisztus volt a prédikálásának fő témája. 2. „Meggyőzően érvelt”, hogy megnyerje a hallgatóit. 3. Az Írásokra építette az érvelését. 4. Önfeláldozó volt, hiszen „reggeltől estig” tanúskodott. Annak ellenére, hogy Pál hatásosan prédikált, nem mindenki fogadta el a jó hírt. „Némelyek hinni kezdtek a mondottaknak, mások pedig nem hittek” – írja a 24. vers. Vita támadt, és az emberek otthagyták őt.

²⁰ Vajon Pál elcsüggedt amiatt, hogy nem mindenki fogadta el a jó hírt? Egyáltalán nem! A Cselekedetek 28:30, 31-ben ezt olvashatjuk: „ott maradt két egész évig saját bérelt házában, és kedvesen fogadott mindenkit, aki bement hozzá. Prédikálta nekik az Isten királyságát, és a legnagyobb beszédbeli nyíltsággal tanította az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat, akadálytalanul.” Ezekkel a bátorító szavakkal zárul a Cselekedetek könyvének ihletett beszámolója.

21. Milyen példát mutatott nekünk Pál, amikor házi őrizetben volt?

²¹ Mit tanulhatunk Pál példájából? Amikor házi őrizetben volt, nem tudott szabadon házról házra tanúskodni. Ennek ellenére derűlátó maradt, és tanúskodott mindenkinek, aki csak jött hozzá. Isten népéből ma is sokakat igazságtalanul bebörtönöznek a hitük miatt, de ők megőrzik az örömüket, és folytatják a prédikálást. Némely drága testvérünk pedig nem tud kimozdulni otthonról, vagy az is lehet, hogy egy intézményben lakik az előrehaladott kora vagy valamilyen betegség miatt. Amennyire csak tudnak, prédikálnak az orvosoknak, az alkalmazottaknak, a látogatóknak, vagy másoknak, akik bejárnak oda. Szívből vágynak arra, hogy alaposan tanúskodjanak Isten Királyságáról. Igazán nagyra értékeljük a példájukat!

22. a) Melyik kiadvány segítségével meríthetünk hasznot a Cselekedetek könyvéből? (Lásd a fenti kiemelt részt.) b) Mit határoztál el, miközben várod ennek a világrendszernek a végét?

²² Kétségtelenül sokat tanulhatunk az éberségről az apostoloktól és a Cselekedetek könyvében említett más első századi keresztényektől. Miközben várjuk ennek a világrendszernek a végét, határozzuk el, hogy az első századi keresztények példáját követve mi is bátran és buzgón tanúskodunk. Ma nincs annál nagyobb kiváltság, mint hogy alaposan tanúskodhatunk Isten Királyságáról! (Csel 28:23).

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

„A CSELEKEDETEK KÖNYVE TELJESEN ÚJ ÉRTELMET NYERT A SZÁMOMRA”

Egy utazófelvigyázó a következőképpen írt az érzéseiről, miután elolvasta az ’Alaposan tanúskodj’ Isten Királyságáról! című könyvet: „A Cselekedetek könyve teljesen új értelmet nyert a számomra. Számtalanszor olvastam már a benne szereplő beszámolókat, de csak olyan volt, mintha egy gyertya fénye mellett, egy koszos szemüvegen keresztül tettem volna ezt. Most abban az áldásban van részem, hogy teljes pompájában láthatom, mintha a nap tündöklő fénye ragyogna rá.”

[Kép a 12. oldalon]

Egy angyal segített Péternek átjutni egy nagy vaskapun