Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova egybegyűjti örömteli népét

Jehova egybegyűjti örömteli népét

„Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat és a nőket, a kicsinyeket és jövevényedet” (5MÓZ 31:12)

1–2. Mit fogunk megvizsgálni a nagyobb teokratikus összejövetelekkel kapcsolatban?

A NEMZETKÖZI és a kerületkongresszusok Jehova Tanúi modern kori történelmének jellegzetes vonásai. Sokan részt vettünk már többször, sőt talán jó néhányszor ilyen örömteli eseményen a hosszú évtizedek során, amióta megrendezésre kerülnek.

2 Isten népe több ezer évvel ezelőtt is tartott szent gyűléseket. Meg fogunk nézni néhány szentírási példát, melyek a modern kori kongresszusok alapjául szolgálnak. Megvizsgáljuk majd, hogy milyen hasonlóságok vannak az ilyen nagyobb összejövetelek ókori és modern kori jellemzői között. Azt is megfigyeljük majd, milyen áldásokban részesültek azok, akik részt vettek ezeken az alkalmakon (Zsolt 44:1; Róma 15:4).

JELENTŐSÉGTELJES ÖSSZEJÖVETELEK AZ ÓKORBAN ÉS NAPJAINKBAN

3. a) Mi történt Jehova népének első nagyobb összejövetelén, mely feljegyzésre került? b) Hogyan hívták össze az izraelitákat?

3 A Sínai-hegy lábánál tartott összejövetel volt az első olyan feljegyzésre került alkalom, amikor Isten népe nagyobb létszámban gyűlt össze, hogy szellemi oktatásban részesüljön. Ez igazán jelentőségteljes esemény volt az igaz imádat történelmében. Ezen az izgalmas eseményen, melyet a jelenlevők kétségtelenül sohasem felejtettek el, Jehova bemutatta az erejét az izraelitáknak, és a Törvényét adta nekik (2Móz 19:2–9, 16–19; olvassátok fel: 2Mózes 20:18; 5Mózes 4:9, 10). Azon a napon az izraeliták különleges kapcsolatba kerültek Istennel. Nem sokkal később Jehova megmondta Mózesnek, hogyan gyűjtse össze a népet. Utasítást adott neki, hogy készítsen két ezüsttrombitát, mellyel összehívják az egész közösséget, hogy egybegyűljön a találkozás sátrának bejáratánál (4Móz 10:1–4). Képzeld el, milyen izgatottak lehettek az ilyen alkalmakkor!

4–5. Miért voltak különösen jelentősek a Mózes és Józsué által tartott összejövetelek?

4 Izrael 40 éves pusztai tartózkodásának vége felé, amikor ez a viszonylag új nemzet fordulóponthoz érkezett a történelmében, Mózes egybegyűjtötte izraelita társait. Éppen belépni készültek az Ígéret földjére. Ez megfelelő alkalom volt, hogy Mózes emlékeztesse a testvéreit mindarra, amit Jehova tett értük, és amit még ezután fog tenni az érdekükben (5Móz 29:1–15; 30:15–20; 31:30).

5 Talán ezen az összejövetelen utalt arra Mózes, hogy Jehova népe rendszeresen össze fog gyűlni és oktatásban fog részesülni. A sabbatévekben a lombsátorünnepen az izraelita férfiaknak, nőknek, gyermekeknek és jövevényeknek össze kellett gyűlniük a Jehova által kijelölt helyre, hogy figyeljenek és tanuljanak, hogy féljék Jehovát, és ügyeljenek rá, hogy megtartsák a törvény minden szavát. (Olvassátok fel: 5Mózes 31:1, 10–12.) Ezért Isten népe történelmének ebben a korai szakaszában az izraelitáknak egyértelmű volt, hogy gyakran egybe kell gyűlniük, hogy figyelmet fordítsanak Jehova szavára és szándékaira. Bár az izraeliták elfoglalták az Ígéret földjét, továbbra is pogány nemzetek vették körül őket, ezért Józsué egybegyűjtötte egész Izraelt, hogy megerősítse az elhatározásukat, hogy lojálisak maradnak Jehovához. Erre a nép esküt tett, hogy Istent fogja szolgálni (Józs 23:1, 2; 24:1, 15, 21–24).

6–7. Miért mondhatjuk, hogy Jehova népének modern kori kongresszusai mérföldkőnek számító fontos események voltak?

6 Jehova népének modern kori történelmében is voltak mérföldkőnek számító kongresszusok, vagyis olyan események, melyek jelezték, hogy jelentős előrehaladás történt a teokratikus tevékenységekben vagy a Szentírás megértésében (Péld 4:18). Az I. világháború utáni első jelentős kongresszust 1919-ben Cedar Pointban (Ohio) tartották meg a Bibliakutatók. Ez az összejövetel, melyen mintegy 7000-en vettek részt, elindított egy egész világra kiterjedő prédikálókampányt. 1922-ben ugyanitt egy kilencnapos kongresszuson Joseph F. Rutherford rendkívüli ösztönzést adott ennek a munkának, amikor a következőre buzdította a feszülten figyelő hallgatóságot: „Legyetek az Úr hithű és igaz tanúi. Menjetek előre a csatában, amíg Babilon minden talpalatnyi földje nem lesz pusztaság. Hirdessétek az üzenetet széles e világon. A világnak meg kell tudnia, hogy Jehova az Isten, és hogy Jézus Krisztus a királyok Királya és az uraknak Ura. Ez a minden napok napja. Íme, a Király uralkodik! Ti vagytok az ő nyilvános hirdetői. Ezért hirdessétek, hirdessétek, hirdessétek a Királyt és az ő királyságát!” A hallgatóság, sőt Isten népe világszerte, lelkesen fogadta ezt a buzdítást.

7 1931-ben Columbusban (Ohio) a Bibliakutatókat nagyon felvillanyozta, hogy felvették a Jehova Tanúi nevet. Majd 1935-ben Washingtonban Rutherford testvér azonosította a nagy sokaságot, melyről a Jelenések könyve azt írja, hogy „a trón előtt és a Bárány előtt” áll (Jel 7:9–17). 1942-ben a II. világháború közepette Nathan H. Knorr egy izgalmas előadást tartott „Béke – Vajon tartós lehet?” címmel. Ebben azonosította a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő skarlátszínű vadállatot, és arra utalt, hogy még sok tennivaló lesz a prédikálómunka terén a háború után.

Nemzetközi kongresszus (New York, 1950)

8–9. Miért voltak bizonyos kongresszusok különösen megindítóak?

8 Az 1946-ban, Clevelandben (Ohio) megrendezett „Víg nemzetek” teokratikus kongresszuson különösen figyelemreméltó volt „Az újjáépítés és a terjeszkedés problémái” című előadás, melyet Knorr testvér tartott. Visszagondolva arra, hogy milyen izgatottságot keltett az előadás, az egyik jelenlevő ezt írta: „Kiváltságom volt mögötte állni az emelvényen aznap este. Amint vázolta [az elvégzésre váró prédikálómunkát], és utána beszélt a brooklyni Bétel-otthon és üzem bővítésének terveiről, az óriási hallgatóság újra meg újra fergeteges tapsviharban tört ki. Bár nem lehetett tisztán látni az arcokat az emelvényről, könnyen érzékelni lehetett az örömüket.” Egy 1950-ben, New Yorkban megtartott nemzetközi kongresszuson a hallgatóság örömmel fogadta A Keresztény Görög Iratok új világ fordítását. Ez volt az elsőként megjelent része egy olyan modern nyelvezetű Bibliának, melyet teljes terjedelmében később adtak ki, és amely visszaállította Isten nevét a Szavában az őt jogosan megillető helyekre (Jer 16:21).

9 Rendkívül megindítóak voltak azok a kongresszusok is, melyeken Jehova egybegyűjtötte a hűséges Tanúit az üldözés vagy a betiltás időszakai után. Bár Adolf Hitler megesküdött rá, hogy kiirtja Jehova Tanúit Németországban, egy 1955-ben megrendezett kongresszuson 107 000 Tanú gyűlt össze Hitler korábbi felvonulási terén Nürnbergben. Sok jelenlevő nem tudta visszatartani az örömkönnyeit. 1989-ben az „Isteni önátadás” jeligéjű kongresszuson Lengyelországban 166 518 küldött vett részt három helyszínen, akik közül sokan az egykori Szovjetunióból és Csehszlovákiából, valamint más kelet-európai országokból érkeztek. Néhányan ekkor vettek részt először olyan összejövetelen, amelyen Isten népéből 15-20 főnél többen voltak jelen. És képzeld el, micsoda örömteli alkalom volt az 1993-ban, Kijevben megrendezett „Isteni tanítás” jeligéjű nemzetközi kongresszus, ahol 7402-en keresztelkedtek meg. A feljegyzések szerint Jehova Tanúi történelmében ekkor keresztelkedtek meg a legtöbben (Ézs 60:22; Agg 2:7).

10. Melyik kongresszusok voltak különösen emlékezetesek számodra, és miért?

10 Talán vannak olyan kerületkongresszusok vagy nemzetközi kongresszusok, melyek mély nyomot hagytak benned. Emlékszel az első kongresszusodra, vagy talán arra, amelyiken megkeresztelkedtél? Ezek mérföldkőnek számító szellemi programok voltak számodra. Tartsd becsben ezeket az emlékeket! (Zsolt 42:4).

RENDSZERES ALKALMAK AZ ÖRVENDEZÉSRE

11. Melyek voltak azok az évszakokhoz kapcsolódó ünnepek, melyeken részt kellett venniük az izraelitáknak Isten utasítása szerint?

11 Jehova elvárta, hogy az izraeliták évente háromszor gyűljenek össze Jeruzsálemben az évszakokhoz kapcsolódó ünnepeken: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén (melyet később pünkösdnek neveztek) és a lombsátorünnepen. Ezekkel kapcsolatban Isten ezt parancsolta: „Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek az igaz Úr, Jehova előtt” (2Móz 23:14–17; 5Móz 16:16). Felismerve, hogy szellemileg mennyire értékesek ezek az ünnepek, sok családfő az egész családjával együtt vett részt rajtuk (1Sám 1:1–7; Luk 2:41, 42).

12–13. Mit jelentett sok izraelita számára az évenként megtartott ünnepeken való részvétel?

12 Gondolj csak bele, mit jelentett egy izraelita családnak megtenni ezt az utat. Például József és Mária körülbelül 100 kilométert utazott, hogy eljusson Názáretből Jeruzsálembe. Mit gondolsz, neked mennyi időbe telne megtenni ezt az utat gyalog, kisgyermekekkel? Abból a beszámolóból, mely arról szól, hogy Jézus kisfiúként Jeruzsálembe látogatott, kiderül, hogy a rokonok és az ismerősök csoportosan tették meg az ilyen utakat. Biztosan nagy élmény lehetett nekik, hogy együtt utaztak, együtt készítették az ennivalót, és segítettek mindenkinek megfelelő szálláshelyet találni, számukra ismeretlen helyeken. Ennek ellenére a körülmények elég biztonságosak voltak ahhoz, hogy egy 12 éves gyermek, mint Jézus is, bizonyos mértékű szabadságot kapjon. Képzeld el, milyen felejthetetlen élmény lehetett egy ilyen utazás, különösen a gyerekeknek! (Luk 2:44–46).

13 Amikor a zsidók a nemzetük határain túl nagy távolságokra szétszóródtak egymástól, a résztvevők számos nemzetből jöttek az ünnepekre. I. sz. 33 pünkösdjén azok a zsidók és prozeliták, akik értékelték ezeket az ünnepeket, Jeruzsálembe utaztak olyan helyekről, mint Itália, Líbia, Kréta, Kis-Ázsia és Mezopotámia (Csel 2:5–11; 20:16).

14. Hogyan vált az izraeliták javára, hogy részt vettek az évenként megtartott ünnepeken?

14 A hűséges izraeliták az út szellemi részére összpontosítottak, arra, hogy buzgón imádhatták Jehovát több ezer olyan személlyel együtt, aki szintén szerette őt. Hogyan éreztek a résztvevők? Ezt megtudhatjuk Jehova utasításából, melyet a népének adott a lombsátorünneppel kapcsolatban: „Örvendezz az ünneped idején, te, a fiad, a lányod, a rabszolgád, a rabszolganőd, a lévita, a jövevény, az apátlan fiú és az özvegy, akik kapuidon belül vannak. Hét napon át ünnepeld Jehovának, a te Istenednek ünnepét azon a helyen, melyet Jehova kiválaszt, mert Jehova, a te Istened megáldja minden termésedet és kezed minden munkáját; és te csak örülj!” (5Móz 16:14, 15; olvassátok fel: Máté 5:3).

MIÉRT ÉRTÉKELJÜK A MODERN KORI KONGRESSZUSOKAT?

15–16. Milyen áldozatokat kellett hoznod, hogy részt vehess a kongresszusokon? Miért érdemes erőfeszítést tenni?

15 Milyen nagyszerű példák ezek az ókori összejövetelek ma Isten népének! Bár sok minden megváltozott az évszázadok során, a nagyobb összejövetelek alapvető jellemzői nem változtak. A bibliai időkben a résztvevőknek erőfeszítést kellett tenniük, hogy jelen lehessenek ezeken az alkalmakon. Ma is sokak esetében így van ez. Ám bőséges áldásban részesülnek az erőfeszítéseikért. Ezek az események az imádat fontos részei voltak a múltban, és napjainkban is azok. Olyan dolgokat tanulhatunk és érthetünk meg, melyek létfontosságúak ahhoz, hogy szoros kapcsolatban maradjunk Istennel. A kongresszusok arra indítanak minket, hogy alkalmazzuk, amit tanulunk, és segítenek elkerülni a nehézségeket. Emellett arra ösztönöznek, hogy olyan célokra és tevékenységekre összpontosítsunk, melyek felüdítenek minket, ahelyett hogy megterhelnének (Zsolt 122:1–4).

Dél-Korea

16 A kongresszusok résztvevőit mindig nagy öröm tölti el. Egy 1946-ban megtartott nagy kongresszusról készült beszámolóban ez állt: „Felpezsdítő volt látni a több ezer tanút, akik kényelmesen elfértek. És még nagyobb öröm volt hallgatni, amint egy nagy zenekar kíséri a sokaság énekét, és a lelátó Jehovát dicsőítő, örömteli Királyság-énekektől zeng.” A beszámoló hozzáfűzi: „Az önkéntes szolgálat osztályán iratkoztak fel azok a küldöttek, akik munkára jelentkeztek, és onnan az egyes osztályokra irányították őket. Az önkénteseket az abból fakadó öröm vezérelte, hogy a testvéreiket szolgálhatják.” Te is éreztél már ilyen lelkesedést a kerületkongresszusokon vagy a nemzetközi kongresszusokon? (Zsolt 110:3; Ézs 42:10–12).

17. Miben változott a kongresszusok megszervezése az utóbbi időben?

17 A kongresszusok bizonyos szempontokból ma már másképp vannak megszervezve. Például Isten népének néhány tagja még emlékszik arra az időre, amikor a kongresszusok nyolc napig tartottak. Volt délelőtti, délutáni és esti ülésszak is. A szántóföldi szolgálat rendszeresen részét képezte a programnak. Volt, hogy az ülésszakok reggel kilenckor kezdődtek, és gyakran este kilencig tartottak. Az önkéntesek sokáig és keményen dolgoztak, hogy reggelit, ebédet és vacsorát készítsenek a jelenlevőknek. A kongresszusi napok ma már rövidebbek. És mivel a résztvevők előre elkészítik maguknak az ennivalót, nagyobb figyelmet tudnak szentelni a szellemileg tápláló programnak.

Mozambik

18–19. A kongresszusok mely részeit várod nagyon, és miért?

18 Sokan nagyon várják a kongresszusok egyes jellegzetességeit, melyek régóta részét képezik a programnak. „Kellő időben” érkező szellemi eledelt kapunk, mely segít jobban megértenünk a bibliai próféciákat és tanításokat. Erre nemcsak előadások formájában kerül sor, hanem a kongresszusokon közreadott új kiadványok által is (Máté 24:45). Sok ilyen kiadvány eszközként szolgál, hogy segítsünk az őszinte személyeknek megérteni a szentírási igazságokat. Az ösztönző bibliai témájú drámák arra buzdítják mind a fiatalokat, mind az időseket, hogy vizsgálják meg az indítékaikat, és óvakodjanak a világ istentelen gondolkodásától, mely nyomást gyakorol rájuk. A keresztelkedési beszéd is mindannyiunknak segít elgondolkodni azon, mi a legfontosabb az életünkben, és örömre ad okot, amikor látjuk, hogy mások megkeresztelkednek, a Jehovának tett önátadásukat jelképezve ezzel.

19 Igen, a nagyobb összejövetelek, melyek már régóta részei a tiszta imádatnak, felkészítik Jehova örömteli népét arra, hogy megfelelően tudják szolgálni őt a nehéz időkben. Ezek az összejövetelek szellemileg ösztönzőek, lehetőséget adnak arra, hogy új barátokat szerezzünk, segítenek értékelnünk az egész világra kiterjedő testvériséget, és kulcsfontosságú módjai annak, ahogyan Jehova megáldja a népét, és törődik vele. Kétségkívül mindannyian úgy fogjuk intézni a teendőinket, hogy részt tudjunk venni az összes kongresszus összes ülésszakán, és hasznot tudjunk meríteni belőlük (Péld 10:22).